Új Kelet, 1995. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-28 / 24. szám
UJ KELET HÉTVÉGÉ 1995. január 28., szombat 7 Látod? Az én kedvenc olvasmányom a Buci Maci. A kedves kis lányt Sándor Alexandrának hívják Hajóflotta Ez a játék, azt hiszem, elsősorban a kisfiúk tetszését nyeri majd el. Nézzük, mire lesz szükség a rendőrségi őmaszádhoz és a vontatóhajóhoz. Különböző dobozok, kartonok, hengerek, néhány csaptömítőgyűrű, mil- tonkapcsok, szívószálak, műanyag üveg adagolófeje, margarinosdoboz tetővel, olló, kés, fonal, ragasztó, ragasztószalag. Készítsük el először a rendőrségi őrnaszádot! Vágj félbe hosszában egy kimosott, száraz tejesdobozt, majd ugyanezt tedd meg egy villanykörte dobozával is! Az izzó dobozát ragasztószalaggal erősítsd az egyik fél tejesdoboz közepére. SzívószálAz évek során nemcsak a gyógyszerek ára nő, hanem az egy személy vagy család birtokában lévő gyógyszerek mennyisége is. És nem csak azért, mert az életkor előrehaladtával több gyógyszert szed az ember, hanem mert sajnálja kidobni a félig üres tubust. Mindenekelőtt talán beszéljünk a legfontosabbról! Ha kisgyermek van a lakásban, a gyógyszerek helye legyen számukra elérhetetlen! A házipatika lehet falra akasztott szekrényben, lehet külön erre a célra használt dobozban, fiókban. Ez utóbbi azért hasznos, mert teljes gyógyszerkészletünkre rálátást biztosít. De akármiben is van, fontos, hogy jól elkülönítve, ésszerű elrendezésben tároljuk a gyógyító eszközöket. A gyógyszerre egyrészt bármikor szükség lehet, másrészt van olyan ember, akinek állandóan szednie kell a kis bogyókat, ezért a házipatika egyik rekesze az állandóan szedett gyógyszereket tartalmazza. A következő rekeszbe azok az orvosságok kerüljenek, amelyek valamilyen ismert, ritkán előforduló betegség gyógyítására szolgálnak. Ilyenek például darabokból készülhet a radar. Fúrj egy lyukat a dobozba, és nyomj bele egy szívószálat! A keresztdarabokat ragasztószalaggal erősítsd rá. Egy színes újságból vághatsz ki zászlót, és ráragaszthatod egy szívószálra. Csaptömítőgyűrűből a csónak oldalára ragaszthatsz mentőöveket. A villanykörte dobozába szúrt mil- tonkapcsok lesznek a fényszórók. Vontatóhajó: Ragassz polisztirol tálcára (amibe előrecsomagolják az üzletekben a gyümölcsöt) egy lapos szardíniásdobozt. Ennek a tetejére ragassz egy félbevágott villanykörtedobozt! Erre jön rá a mosószeres flakonról levett adagoló- fej. Hajókémény gyanánt ragassz a szardíniásdobozra egy csavaros, felpattintható tetejű kupakot. a lázcsillapítók, a fejfájás elleni gyógyszerek. Fontos csoport a kisebb házi balesetek kezelésére szolgáló szereké. Itt kaphat helyet a sebhintőpor, a jód, a géz, a sebtapasz. A házipatikát a rendezés mellett ajánlatos legalább évenként ellenőrizni is. Szerencsére a tablettákat ma már többnyire tízes, húszas, harmincas műanyag csomagolásban kapjuk, ezért nem hullanak szét. A lejárt gyógyszereket, bármilyen drágák voltak is, feltétlenül dobjuk ki, hiszen ha esetleg használjuk, árthatunk vele. A dobozból, a fiolák mellől gyakran kikerül a gyógyszer használati utasítása. Ezeket a gyógyszerismertető papírokat ne dobjuk ki! Betűrendbe téve ez is helyet kaphat a házipatikában, hogy legközelebb is tudjuk, miből mennyit kell bevenni. A gyógyszerérzékenység ma már sajnos egyre gyakoribb dolog. Az ilyen gyógyszer használati utasítására feltétlenül írjuk rá, ha allergiás tüneteket okozott, és erről tájékoztassuk a kezelőorvosunkat! Higgyék el, hogy a rendben tartott házipatika a gyors segítség ígérete. Házipatika Egy római mesterszakács ételkölteményei Római Birodalom. Egy kontinensnyi birodalom volt hajdanán, amely mai napig az erő, a hatalom szimbóluma maradt. Az egykori pásztorok megtanultak földet művelni, építeni, harcolni, és megtanultak főzni. Utóbbit olyan szinten művelték, amelyhez foghatót nagyon nehéz lenne a történelemből idézni. Persze a különleges, drága fogások fogyasztása Rómában is a gazdagok kiváltsága volt. A lakosság többsége még a késő császárkorban is egyszerűen étkezett, tápláléka főképpen bor, kása, saláta, olajbogyó, gyümölcs volt. Hozzá néha halat sütöttek, húst csak ritkán tettek az asztalra. Egy római légionárius napi fejadagja körülbelül háromnegyed kiló gabonából — vagy ennek megfelelő mennyiségű kenyérből, kétszer- sültből —, 10 dkg szalonnából vagy 12 dkg juhhúsból, 3 dkg sajtból, fél liter borból és 10 fej hagymából vagy egy koszorú fokhagymából állott. A tehetősebbek persze nem érték be ennyivel. A drága ételeket hajszoló újgazdagok hozták divatba a páva, a flamingó, és különféle egzotikus madarak fogyasztását. Most azonban nem róluk, hanem egy iga- ; zi ínyencről, a szakácsművészet egyik nagy mesteréről ejtünk szót, akinek sokat köszönhet a gasztronómia tudománya. Bár a római költők sokasága szólt az asztal örömeiről műveiben, mégis elsősorban és mindenekfelett egy előkelő római ínyencnek, Marcus Gavins Apiciusnak köszönhetjük, hogy a római szakácsművészetet magunk elé tudjuk idézni. Apicius születése időszámításunk előtt 25 körűire datálható. Mint gazdag arisztokrata, bejáratos volt a császári udvarba, Drusus a császár fia bizalmasai közé sorolta, s gyakran látta vendégül asztalánál. Apicius helyében a legtöbben bizonyára politikai karrierre törekedtek volna, ő azonban egészen másra vágyott. Róma legkiválóbb ínyence kívánt lenni, és ez nem volt csekélység Tiberius korában, amikor a legeszeveszettebb ötletek követték egymást az orgiákon, i Apicius a korabeli anekdoták tanúsága szerint túlszárnyalt mindenkit ételkreációival és pazarlásával. Nevéhez fűződik a teve lábhúsából készített gombáshús, a pávanyelvből, pacsirtanyelvből és flamingónyelvből készített pástétomköltemény. Egy négy és fél font súlyú pérhalért ötezer sestertiust fizetett, egy másik esetben meg a legdrágább garumba dobta a halat, csak azért, hogy a tömény folyadékban elpusztuló állát mája különösen pikáns ízt kapjon. A római konyha nagyon sok fűszert használt, jóval többet, mint bármelyik mai konyha. Ezek között egészen különlegesek és meglepőek is találhatók. A római ínyencek étkezés előtt asa foetida nevű gyantafélével dörzsölték be tányérjukat. Ezt íze és illata alapján ördögszamak is nevezték, ennek ellenére egyes ázsiai országokban ál- lítólag ma is használják étvágy- gerjesztőnek(l). Az Apicius által használt (és a római szakácskönyvekben sűrűn említett) garum apró tengeri halak belsőségeiből készült. A sóban pácolt anyagot előbb napon rohasztot- ták, majd egy kétrészes tartály felső részébe helyezték, Innen egy szitán át csepegett az alsó tartályba a tulajdonképpeni garum. Ára á legdrágább illatszerekével vetekedett, 500 aranyat is megadtak mintegy 3 liternyi garu- mért. Ez a két fűszer adhat némi fogalmat az ízvilágról, amely abban az időben létezett. Visszatérve Apiciusra, még nem volt idős ember, amikor számba vette vagyonát, és rájött, hogy mindössze 10 millió sestertiusa maradt. Ez még jókora vagyon volt, de az ő életstílusához kevés. Apicius nem volt hajlandó lejjebb adni, inkább öngyilkos lett. Ezt megelőzően azonban kikerült a kezéből több gasztronómiai témájú könyv is. Az eredetiek sajnos nem maradtak fenn, csak hosszas kutatás után sikerült a tudósoknak két művét rekonstruálni. Apicius nemcsak szakácsokat tartott, hanem ő maga is kiváló szakácsművész lehetett. Húsételeket, tésztaféléket, mártásokat állított össze, utóbbiak közül néhány a mai francia konyhában is fellelhető. Ételei között egyszerűbbek, és kifinomult ételköltemények egyaránt megtalálhatóak. Ezek közül idézünk most egyet-egyet. Borsóleves Apicius szerint: Főzz borsót sós vízben. Adj hozzá hagymát, koriandert, köménymagot. Dörzsölj szét feketeborsot, kaprot, bazsalikomot. Adj hozzá garumot és bort, keverd össze, majd az egészet öntsd a fővő borsólébe. Alaposan keverd össze, s melegen tálald. Most pedig lássunk valami extrábbat, például malacsültet Apicius módra. Végy egy tisztított malacot, csontozd ki. Tyúkhúsból, továbbá fenyőmadár, fügerigó húsából és saját belsőségeiből készíts vagdalékot. Adj hozzá hurkát, mazsolát, kimagozott datolyát, csigahúst, mályvaleveleket, céklát, zellert, fejeshagymát, főtt spárgát, koriandert, borsót és fenyőmagot. Az egészet dolgozd össze alaposan 15 tojással és megborsozott garummal, töltsd meg vele a malacot. Ezután az állatot varrd össze, süsd meg kemencében. Tálalás előtt a malac hátát vágd fel, és öntözd meg a következő mártással: borsot és rutát törj össze mozsárban, adj hozzá garumot, mustot, mézet, némi olajat, főzd fel s liszttel habard be. A római konyhabirodalom alkotásai csak töredékesen maradtak fenn, ez az örökség azonban a mai ember konyháját is meghatározza. A kertészet úttörői az etruszkok voltak, de a szicíliai görög városokból, valamint Egyiptomból, Babilonból is kerültek át nemes növények magvai és kertészeti eljárások Itáliába. A rómaiak aztán tovább fejlesztették ezeket, salátának például tucatnyi változatát termesztették, és a káposztát is ők fejlesztették kisebb asztal nagyságúvá. Egy másik adalék az örökség súlyának felméréséhez. Egy pompeji pékséget munka közben temetett el a láva, s a kemencében elszenesedve megmaradtak a kenyerek. A feltárás után derült ki, hogy a szicíliai pékek napjainkban pontosan olyan formájú és tésztájú kenyereket sütnek, mint két évezreddel ezelőtt elődjeik. (Halász Zoltán Gasztronómiai kalandozások Európában című kötete alapján.) Dojcsák Tibor Szeszmentes üdítők Vajon kire néz ilyen riadtan ez a kiscica? Nem látott még talán fényképezőgépet? Itt a farsang, áll a bál... ám nem mindig túl szerencsés, ha a báli forgatagban kimelegedve alkoholt kortyolgatunk. Higgyék el, sokkal jobban esik az embernek ilyenkor egy szeszmentes bólé, üdítő. íme segítségként néhány recept azoknak, akik még sohasem készítettek hasonló nedűt. Gyümölcsturmix: Egy pohárra számítva két deci jó minőségű tejet összekeverünk egy evőkanál porcukorral, 15 dkg feldarabolt gyümölccsel, és turmixgépben egy percig forgatjuk, majd poharakba töltve kínáljuk az italt. Egg Nog Poharanként egy tojássárgát alaposan kikeverünk egy-egy csapott evőkanál porcukorral, hozzáadunk néhány csepp rum- vagy konyakaromát, két-két evőkanál tejszínt és két- két deci tejet. Közben a tojás- fehérjékből kemény habot verünk, és az italhoz keverve poharakba öntjük. A tetejét egy kis reszelt szerecsendióval díszítjük. Ambrózia (ausztrál recept szerint) Meghámozzuk és karikákra vágunk két banánt, megöntözzük egy narancs le vével, két evőkanál mézzel, és rácsepegtetünk 5 csepp mandulaaromát. Csipet sóval ízesítjük, és másfél deci jéghideg tejet hozzáöntve úgy keverjük el, mint a turmixokat. Citromflipp Habosra keverünk egy tojássárgát 3 evőkanál citromlével, egy evőkanál porcukorral, és felengedjük annyi jéghideg szódavízzel, hogy körülbelül másfél deci folyadékot kapjunk. Smink Ha buliba készülsz, sok mindent megengedhetsz magadnak. így például merész színeket, fényes ajkakat, műszempilllát, csillámokat, különleges színű szempillafestéket. Hát akkor lássunk munkához! Nedves ecset segítségével kenj a szemhéjadra csillogó szempillapúde- reket. Lila vagy zöld szempillaspirállal kend be a szempilládat! Ha halira csak árnyalni akarod őket, a pilláid végére kenj egy picit a festékből! A szemöldöködet is színesre festheted. Csöppents egy kis szempillafestéket a szemöldökkefére! Itasd le a fölösleget a keféről egy papírkendővel, majd keféld át a szemöldöködet, A mű- szempillát még szemhéjfestés előtt tedd föl. Egy rétegben fesd be, csöppents szempillaragasztót a rögzítősávra! El en felejtsd a két végét is bekenni. Hagyd a ragasztót egy másodpercig száradni. Csukd be a szemed, és csipesz segítségével ragaszd a valódi szempillád fölé! Óvatosan nyomd az ujjaddal a szemhéjadhoz! Várj, míg a raagasztó megszárad, majd keféld át a szempillákat egy régi fogkefével. Egy kis élénk rúzs, egy szokatlan frizura, és ha belenézel a tükörbe, szinte magadra sem fogsz ismerni. Válassz egy csinos ruhát, körömcipőt, aztán jöhet a tánc, a buli.
