Új Kelet, 1995. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-28 / 24. szám
ÚJ KELET INTERJÚ ii 1995. január 28., szombat Bűnök és bűnhödések Nőtt a súlyosabb, több vádpontos ügyek száma A megyei bíróságon jártunk, ahová a magunkfajta földi halandók nem szívesen teszik be a lábukat, s akik fölött ráadásul még ítélkeznek is, minden valószínűség szerint még kevésbé. No de lelkűk rajta! Az utóbbi időben növekedni látszik a bűncselemények, ezen belül is a súlyosabb bűntények, fegyveres rablások száma. A közvélemény mindig állást foglal egy-egy izgalmas vagy megrázó ügy bírói lezárásáról, megnyugtatónak vagy éppenséggel túl enyhének tartva azt. Többnyire ez utóbbi véleményének ad hangot. A halálbüntetés alkotmányos eltörlésével talán közelebb kerültünk Európához, ám távolabb estünk az igazságosság eszméjétől, az elvetemültek elrettentésétől, az egyre szaporodó bűncselekmények megfékezésétől — mondják, mondhatják oly sokan. Hogyan vélekednek minderről a szakemberek, a bírák, van-e beleszólásuk a jogalkotásba, mennyire leterheltek? Ilyen, s ehhez hasonló kérdésekkel kopogtunk be a megyei bíróság elnökéhez,Hován Arpádné dr.-hoz. Beszélgetőpartnerünk volt még dr. Horváth Géza, a büntetőkollégium vezetője, valamint dr. Péli-Tóth Sándor, a megyei bíróság elnökhelyettese. Joggyakorlás és alkalmazás Hován Árpádné dr.: — Mint jqgal- kalmazóknak, közvetett módon van beleszólásunk a törvények megszületésébe. A törvénytervezet előkészítői mindenkor figyelembe veszik véleményünket, az előterjesztéseket véleményezésre megküldik nekünk, esetleg éppen a mi javaslataink alapján kerül sor egyes módosítások kezdeményezésére. Végül is a parlamentben teszik fel az i-re a pontot. Ami a leterheltségünket illeti, arról a számok önmagukban beszélnek. Erre vonatkozóan 1993-as adatok állnak rendelkezésre: a helyi bíróságok (a két nyíregyházi: polgári és munkaügyi, a fehérgyarmati, kisvárdai, mátészalkai, nyírbátori és a vásárosnaményi bíróság) ügyfélforgalma 46 420 volt, míg a megyei bíróság egészére vonatkoztatva ez 55 754 ügyet jelentett. Összehasonlításul: Hajdú-Bihar megyében tíz százalékkal magasabb bírói létszám mellett háromezerrel kevesebb ügyet tárgyaltak, mint mi. Ugyancsak megemlíthetem a munkaügyi perek számát, összességében 3528 volt. Az F kategória miatt duzzadt fel ilyen nagymértékűvé, más években az ügyek száma úgy ezer körül maximalizálódott. Országosan tízezer F kategóriás (a pedagógusok magasabb besorolását és jövedelmét illető) pert folytattak le, míg a megyénkben ebből 2400 ügyet tárgyaltunk, amely hatalmas terhet rótt ránk. E perek zömében — mivel megfelelően indokoltak voltak a hozzánk benyújtott keresetek — a pedagógusok javára döntöttünk. Azzal nem foglalkozhattunk, hogy az önkormányzatoknak van-e rá pénzük, vagy nincs. Az országban ennek kapcsán ki is alakult egy olyan felhang, hogy Szabolcs megyében csak kiváló pedagógusok tanítanak. Az ügyeket az 1993—94. évek viszonylatában úgy lehetne jellemezni, hogy a helyi és a megyei bíróságon is csökkent a számuk mind a büntető, mind a polgári szakban, ez alól talán csak a megyei bíróságra érkezett fellebbezett büntetőügyek körében van kivétel (helyi bíróságok által elbírált és megfellebbezett bünetőügyek, melyekben a megyei bíróság másodfokon jár el). Viszont az ügyek elbírálása nehezedett: növekedett a ténybelileg és jogilag nehezebb megítélésű ügyek száma, a többvádlottas, több vádpontos tárgyalások aránya. Nálunk korábban is gyakorlat volt folyamatosan ellenőrizni, hogy a bírák hogyan használják ki a tárgyalási napokat. Az elmúlt év decemberétől ez már beszámolási kötelezettséget is jelent a minisztérium felé. A mi bírá- ink igyekeznek megfelelően kihasználni a tárgyalási napjaikat, az időszerűség tekintetében pedig kifejezetten jól állunk. Mindent összevetve, az országos megítélés alapján is a legjobbak között tartanak számon bennünket. A büntetés nem az egyetlen eszköz — A közvélemény gyakorta enyhének ítéli meg a kiszabott büntetéseket, sőt, éppen a szigor hiányának tudják be oly sokan azt, hogy ennyire megszaporodott a bűnözés. Önök hogyan látják ezt? Dr. Horváth Géza: — Az elnök asszony említette, hogy összességében, ha valamelyest is, de csökkent az ügyek száma. Igaz, utalt arra a tényre is, hogy arányaiban nőtt a súlyosabb, a többvádlottas és több vádpontos tárgyalások aránya. Mi lehet az oka annak, hogy nem mindig tartják az emberek igazságosnak a bíróságok ítéletét? A közvélemény eltérő véleménye több okra vezethető vissza. A leggyakoribb, hogy nem ismerik kellően az ügyet, ezért nem értik a bíróság álláspontját. Az újságokból többnyire csak felületes képet kaphatnak egy olyan eljárásról, amelyet a bíróság sokszor hosszú ideig, nagy körültekintéssel, a körülmények teljes feltárásával folytatott le. A másik ok a szemléletben gyökerezhet. Vannak, akik más véleményen vannak, mint amilyen az igazságszolgáltatás szemlélete. Hisznek az átgondolt és kiszabott büntetés feltétlen erejében, úgy képzelik, hogy a bűnözés elleni harc egyetlen és legfőbb eszköze a szigorú, elrettentő és megfélemlítő büntetés. Szent László királyunk törvénykezése óta tudjuk, hogy a levágott kezek ellenére újból és újból megpróbálkoztak lopással. Természetesen nem azt mondom, hogy tüntessük ki a bűnelkövetőket, de tény, a halálbüntetés megléte sem rettenti vissza a gyilkost tettének elkövetésétől. Amikor kigondolja és végrehajtja, nem az jár a fejében, jaj, mi lesz, ha elkapnak, hanem a szerzés, a valamihez minden* áron való hozzájutás, s még egy dolog: az, hogy megússza a lebukást. Mert meg kell azért említenünk, rendőreink bármennyire is büszkék az eredményeikre, azért a felderítési arány még javítható. Visszatérve az ítéletek enyhítésére: a szakma nagy öregjének véleményét kértem a közelmúltban, pilisszent- kereszti oktatási központunkban, s ő azt válaszolta, amióta visszaemlékezik, a közvélemény mindig enyhének tartotta az ítéleteket. Ily módon eleve nem jó a megközelítés sem. Mindig konkrét ügyekkel kell foglalkozni, lévén, hogy két egyforma ügy nincs! Mellesleg a „közvélemény” jelen van az ítélet meghozatalában: a népi ülnökök bármikor leszavazhatják a bírót, megváltoztathatják döntését. Természetesen mi arra esküdtünk fel, s annak kívánunk megfelelni, hogy ítéleteink mindenkor a törvényesség és az igazságosság jegyeit viseljék. —Milyen arányú a fiatalkori bűnözés? Statisztikájuk szerint általában véve a büntetések hogyan oszlanak meg? Dr. Péli-Tóth Sándor: — A fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények miatt 1994-ben 450 feljelentés érkezett hozzánk. Többnyire bandákba tömörülve követték el tetteiket, ám nem ritka, hogy a felnőttek „foglalkoztatják” őket, merthogy gyerekekre nem szabható ki büntetés. Különösen nagy előszeretettel bízzák meg a kóros el- meállapotúakat, vagy kenik rájuk az elkövetést. A fiatalkorúak megítélése országonként változhat, több helyen szorgalmazzák az alsó korhatárnak, a jelenlegi 14 évnek a 12 évre történő leszállítását. Ezt a korábbi serdülés, érés s a gyakoribb elkövetések száma indokolja. Nálunk ez ügyben még nem kívánnak lépni. Ami az élet elleni bűncselekményeket illeti, többnyire alkoholos befolyásoltság alatt, saját családon belül követik el. Meglehetősen leépült, talaj- talan, magukból kivetkőzött emberek válnak családtagjaik, főként férjek a feleségek gyilkosaivá, de az utóbbi időben ennek a fordítottjával is gyakran találkozunk. Akiknek az ügyét mostanában tárgyaltam, valamennyien munkanélküliként tengődtek. A mai napon például annak az ügye volt előttem, aki láncot akasztott alkalmazottja nyakába, hogy a pénzét megszerezze, de nem bánt másként a saját anyjával sem. Haza is visszük Arra a kérdésére válaszolva, hogy a „fejünkben" hazavisszük-e az aktákat, a tárgyalásokat, azt válaszolom, hogy a kezünkben is, mert másképpen nem tudnánk felkészülni, annyira nagy a leterheltségünk. Egy évben egy bíró átlagban 350 ügyben tárgyal, polgári ügyszakban még ettől is többen, s bizony sokszor el kell napolnunk a tárgyalásokat a tanúk vagy a vádlott meg nem jelenése miatt. Nehezíti munkánkat ily módon az állampolgár is, ha beidézett tanúként távol marad. Alkalmazhatjuk az elővezetést, ez Nyíregyházáról 500, vidékről 800 forint elővezetési költséget jelent. Az ügy befejezhetősége érdekében sajnos ezzel gyakran kell élnünk. A felmerülő (utazási) költséget a bíróság visszatéríti a beidézett tanúk számára.' Dr. Horváth Géza: —Sokan tartanak is a tanúskodástól. Az eljárási törvény legutóbbi — még nem hatályos — módosítása folytán nagyobb hangsúlyt kapott a tanúvédelem az eddigiektől. Lehetőség lesz arra, hogy a tanúk személyi adatait — a nevükön kívül — zárt ügyintézés útján kezeljék. Ugyanez vonatkozik a hatósági tanúkra is. Ettől, nem titkoltan, a megjelenési fegyelem pozitív irányú változását várják, várhatjuk. Az elítéltjeinkről adatokat az elmúlt év első feléből tudok mondani: eszerint az összes elítélt 30 százalékát szabadságvesztésre, 52 százalékát pénz- büntetésre ítélték, 18 százalékukkal szemben pedig próbára bocsátás alkalmazására került sor. A 30 százalék szabadságvesztés 47 százaléka volt (fogházban, börtönben, fegyházban) végrehajtható szabadságvesztés, míg 53 százalékban a kiszabott szabadság- vesztés végrehajtása próbaidőre fel lett függesztve. A nevezett időszakban szám szerint 1167 eset volt a bűntett, s 1623 a vétség (ittas vezetés, lopás, közlekedési vétség stb.). A közvélemény kedélyét az elmúlt évben a legjobban talán a három gyermekét elpusztító asszony bűnesete borzolta fel. Ugyancsak nagy felháborodást váltott ki annak az apának és fiának cselekménye, akik a család hazaérkező harmadik tagját lőtték agyon. Emlékezetes marad a KGST-piacon történt szörnyű torokmetszés is. A közeljövőben tűzzük ki az Olasz Rita sérelmére elkövetett, s szintén nagy port felkavart bűntény, tárgyalását. Jelentősen hozzájárulnak leterheltségünkhöz a külföldi országokból, főleg a volt Szovjetunió területéről érkező bűnözők elleni eljárások. A helyi BV-ben (büntetés-végrehajtási intézet) tömegével vannak ukránok, grúzok egyéb nemzetiségűek. E bűnözők többnyire a katonaságnál ismerkedtek össze, s szövetkezve nálunk fejtik ki „áldásos” tevékenységüket, legtöbbször honfitársaik sérelmére. Valójában ezekhez az ügyekhez abszolút semmi közünk sem lenne, ám éppen a „felajánlás” megvaíósíthatatlan- sága miatt az eljárást nekünk kell lefolytatni, mi ítéljük el őket, s nálunk töltik le a büntetésüket is.-—Az elmúlt évben rendezték a kezdő bírók valóban nagyon alacsony fizetését. Tudomásunk szerint ez évben a folytatás elmarad. Tudnak-e olyan esetről, amikor valamely kollégát megpróbáltak volna megvásárolni? Hován Arpádné dr.: — Elsőként a bérekre reflektálva elmondhatom, hogy a korábbi igen alacsony kezdő fizetés azt eredményezte, hogy alig maradt fiatal a pályán. A rendezés révén az elpályázás megszűnt, s a bér mértéke sem titok: a köztisztviselői minimumbér négyszerese, közel 80 ezer forint bruttóban. Az idősebb kollégák fizetése ettől nem sokkal, mintegy 20 százalékkal, ha több. Ez évben pedig az infláció mértékével sem tudunk lépést tartani. Egyetlen esetről van tudomásunk, amikor a szobáján kívül tartózkodó kolléganőnk asztalára csempésztek egy borítékot. Ő ezt azonnal a tudomásunkra is hozta. Nézze, óriási rizikót vállalnának mindketten, hiszen kemény büntetéssel, a mi esetünkben a pálya elhagyásával is járna ez. Mint említettem, az ellenőrzés igen következetesen kiterjed a bírói tevékenységre. Emellett a kezdő bírók munkáját három év után felülvizsgáljuk. Itt nap mint nap, folyamatosan bizonyítaniuk kell ítéleteikkel, a jogszabályban előírt eljárási és ügyviteli szabályok betartásával, hogy alkalmasak a bírói pályára. Lefler György
