Új Kelet, 1995. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-27 / 23. szám

UJ KELET LABDARÚGÁS 1995. január 27., péntek 11 Megyei II. osztály Középmezőnyben Ajak Az első csoport kilencedik helye­zettje az ajaki legénység, mely há­rom győzelemmel, öt döntetlennel és öt vereséggel zárta az idényt. Ti­zenhét gólt rúgtak és huszonnégyet kaptak. A gárdát szakosztályveze­tőjük, Kovács János értékelte. — Elégedett a csapat kilencedik helyezésével? — Az eredeti célkitűzésünk a ne­gyedik-ötödik hely megszerzése volt. Sajnos az új pontozási sziszté­ma nekünk nem kedvezett. A kevés győzelmünk és a sok döntetlenünk a tavalyi szezonban többet ért vol­na, vagyis előrébb állnánk a bajno­ki tabellán. — Az ősz előtt kik igazoltak az együtteshez és tavasszal lesznek-e új játékosok? — Tulajdonképpen csak két a ka­tonaságtól leszerelt futballistánk tért vissza hozzánk, Uncsák és Frindik, akik Nyíribronyban fociztak katona­ságuk ideje alatt. Kapusunkat, Ko­vács Jánost az ősz folyamán Záhony szerződtette le, de a március végi rajtkor már újra a mi színeinkben fog szerepelni. Az ifjúságiak közül két tehetséges srácot dobunk be majd a mély vízbe. Kovács Pál, aki har­mincnál több gólt rúgott, a jövő nagy reménysége. Ikertestvére, Komé! ti­zenöt esztendős, és ő már az ősszel is védett a felnőttek között, így neki némi rutinja is van. — A labdarúgók teljesítményével elégedett? — Mindenki hozta a formáját, de Lcskovics tudása alapján többre ké­pes. Miután első számú kapuvédőnk a záhonyiakhoz igazolt, Kovács László lépett elő a rangsorban. Sze­gény embert még az ág is húzza, hisz Gávavencsellőn megsérült és így a már említett ifi kapusunké lett az egyes számú mez. Kissé féltettük a fiút, de legnagyobb örömünkre biz­tos pontja volt a csapatnak, nem vet­hetünk a szemére semmit. —Emlékezetes meccsek? — Demecserben súlyos 7-1-es ve­reséget szenvedtünk, amit mihama­rabb el szeretnék felejteni. Ezen a ki­lencven percen mélyen tudásuk alatt játszottak a futballisták. Az ezt követő találkozón a sereghajtó zsurkiakkal mérkőztünk meg hazai pályán és 2-2-es döntetlent értünk el, ami a sereghajtó ellen, főleg ajaki közönség előtt egyértelmű kudarc. Az előző demecseri kisiklás okozta sokkot még nem voltak képesek ki­heverni a srácok, s ez „eredményez­te” a pontvesztésünket, valamint az, hogy ezen a vasárnap délutánon sem­mi sem jött össze a/ ajaki tizenegy­nek. Négy kapufát rúgtak és számta­lan ordító gólhelyzeiel kihagytak. Szívesen idézem föl a Tuzsér el­len otthonunkban vívott rangadón­kat, melyen 4-3-ra diadalmaskod­tunk. Ez az összecsapás színvonalá­ban és iramában is kiemelkedő volt. — Az alapozást a tavaszi rajtra mikor kezdték meg? — Január első hetében volt az első edzés. A tréner továbbra is Czene Gábor. Hetente két edzés van egy tornateremben. Ezen a hétvégén részt veszünk a Kárpát-Hús kispá­lyás teremlabdarúgó tornáján. Elő­készületi találkozóink lesznek Záhonnyal, Pátrohával és Fényes- litkével. Kocsord A második csoport tizedik helye­zettje ötször vonult le győztesen a pályákról, egyszer „osztozkodtak” a pontokon az ellenféllel — még az első fordulóban hazai környezetben Vaja ellen — és hétszer kellett fejet hajtaniuk riválisaik előtt. Tizenhét- szer találtak be vetélytársaik kapu­jába és huszonkétszer kellett „gya­korolniuk” a középkezdést. A ko- csordiak edzőjével, Katona Attilá­val veséztük ki a csapat őszi szerep­lését. —Hogyan tekint vissza az őszre? — Mivel erősíteni nem tudtunk a nyáron csak kapusposzton, így a biz­tos bentmaradást tűztük ki célul. Negyvenéves hálóőrünk abbahagy­ta a futballt és a helyére igazoltuk Nyírmeggyesről Fodort. Meccseink közül a Jánkmajtisi 6-0-ás veresé­günk és a Kállósemjénben félbesza­kadt összecsapásunk hagy fájó em­lékeket bennem. Nehezményezem, hogy ebben az osztályban több ta­lálkozó is idő előtt ért véget, s vala­mennyit újrajátszották, csak a sem- jéniekkel szemben félbeszakadt mérkőzésünket nem. — Volt olyan meccs, amely után nagyon boldogan állt fel a kispad- ról? — A Nyírmihálydi elleni futball- fesztiválunk, melyen 7-1-re győz­tünk valamint az utolsó fordulóban otthonunkban a Túrricse fölötti 1-0-ás sikerünk után. — Milyen osztályzatokat adna a játékosoknak? — Nálam három focista kapna ötöst: Fodor, Farkas és Nagy. Elé­gedett vagyok csatárunkkal Kissel, aki sérülés miatt az első öt megmé­rettetésünkön nem játszott, de azon a nyolc derbin, melyeken pályára lépett, nyolcszor talált az ellenfelek kapujába, tehát átlagban minden meccsen rúgott egy gólt. Vannak futballistáink, akik a mutatottnál jóval többre képesek és remélem, hogy ezt be is fogják bizonyítani tavasszal. Ha a játékosok küzdő- szelleme olyan lesz, mint a bajnok­ság őszi idényének második felében, akkor nem kell tartanunk a kieséstől. — Elkezdődött már az alapozás? — Heti három tornatermi edzés­sel készülnek a fiúk, Katona Sán­dor vezetésével; Most hétvégén a Kárpát-Hús teremtornáján veszünk részt, majd egy fehérgyarmati kis­pályás teremfoci rendezvényen „lé­pünk fel”. Ezek után veszik kezde­tüket az előkészületi meccsek. — Mit vár a tavasztól? — Az én véleményem, hogy eb­ben a csoportban van négy gárda -— Nyírcsaholy, Nagyecsed, Jánk- majtis és még ide sorolom Nyír­meggyest is — amelyek kiemel­kednek a mezőnyből. Nyírmi­hálydi és Gyüre pedig nem tud felnőni a többiekhez. Nyolc olyan csapat található, melyek közel egyforma képességű és az egymás elleni viadalokon a pillanatnyi for­ma és a hozzáállásuk dönti el, hogy ki nyer. Talán meg tudunk majd előzni az előttünk állók kö­zül valakit. Tóth Mihály Közlemény A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Labdarúgó Szövetség edzó'bi- zottsága 1995. január 30-án, hétfőn 14 órakor a szövetség székházá­ban (Mártírok tere 9., VIII. emelet) konzultációt tart a megye labdarúgóedzőinek. Megyei I. osztály Az arany középút 9. Nyírkárász 17 6 3 8 28-30 21 Nyírkárász vezeti fel a kettészakadt mezőny hátsó régióját alkotó csapato­kat. Féltávnál a táblázat közepén ha­ladnak a Jávor-tanítványok, ami nem keltett meglepetést. Hazai pályán oroszlánként küzdenek, ritkán engedik át a dicsőséget vendégeiknek, lépre csalva olykor az élbolyban mene- telőket is. A gondok akkor kezdődnek, mikor vendégségbe szólítja őket a kö­telesség. Ilyenkor ha nem is feltartott kézzel, ám többnyire vesztes félként hagyják el a csatamezőt. Paramétere­ik kiegyenlítik egymást, törzstagságot biztosítva a kieső zónától tisztes távol­ságra elhelyezkedők között. Ragány Ferenc szakosztályvezető nem is len­ne elégedetlen, ha... — Semmi kifogást nem emelhetek a helyezésünk miatt, de a látottak alapján több mérkőzésen csak magunkat okol­hattuk, hogy pont nélkül maradtunk. Nyáron jelentős vérátömlesztésen esett át a csapat, Badar Zoltánt Jávor Pál vál­totta a kispadon, s Vida, Bilovári, Ko­vács Zsolt és ifj. Jávor Pál is ekkor mu­tatkozott be. A sportkör elnöke Félegy­házi Gábor lett, aki polgármesterként vállalta a nem kevés elfoglaltsággal járó funkciót. Tartósítani szándékoztunk he­lyünket a tabella középső harmadában, időt hagyva az új összetételű gárda mar­káns arcának kialakításához. Célunkat elértük, mégis állítom, többre is képe­sek lehettünk volna. — Milyen hibákat véltél felfedezni az ősz során? — Az új fiúk mindegyike kezdő emberként jött számításba, beépülésük nem ment máról holnapra. Még így is nagyszerűen rajtoltunk, hiszen Vásá- ros-naményban látványos mérkőzésen — négy gólt rúgva — pontot szerez­tünk. A folytatás azonban, itt az ide­genbeli mérlegünkre gondolok, nem úgy sikerült, ahogy azt elterveztük. Ebben közrejátszott, hogy elpártolt tőlünk a szerencse, egy-két találkozón pedig fegyelmezetlenségünk vezetett a vereséghez. A hajrában Ujfehértón végre megtört ajég, akkor tényleg egy­másért is küzdött a társaság. Az elmon­dottak nem vonatkoznak otthoni sze­replésünkre, mert Nyírkárászról csak a listavezető Baktalórántháza vitte el mindhárom pontot. Közönségünk előtt parádés produkcióra is futotta, a jó erőkből álló Tiszaszalkát, példának okáért 4-1 -re vertük. Igen fiatal átlag- életkorú együttesünk rutintalanságánál fogva gyakran túlságosan is belelke­sült, bár kétségtelenül tehetséges fo­cisták alkotják a gerincet, lehiggadva még több örömben részesítik majd szurkolóinkat. Itt jegyezném meg, zö­mük valamilyen formában erősen kötődik a településhez, s ez jobb já­tékra sarkallja őket. —Fiatalemberekről lévén szó, azon­nal felmerül, hogy szombat esténként nyilvánvalóan nem otthon üldögélnek. Teljesítményükön mennyire ütköznek ki a szórakozás okozta „fáradalmak" ? — Tény, nehéz kordában tartásuk, a szombati kilengések megakadályo­zása. Főleg hazai meccseinken — nincs mese — hajtani kell, ezt meg­követeli közönségünk. —Nem lenne célszerűbb a vasárna­pi derbiket egy nappal korábban ren­dezni? — Nincs értelme. A faluban, mint annyi más helyen, megszokták már a bevált, vasárnap délutáni focimecs- cseket, ehhez igazítják programjukat. Kár lenne megbolygatni ezt a rendet, biztos vagyok benne, hogy visszaesne a nézőszám. — S mit sorolnál a csapat erényei közé, amivel kicsalogathatjátok a mérkőzésekre a szurkolókat? — A fiatalos lendületet, a technikás stílusra támaszkodó támadójátékot, már persze ha az ellenfél teret ad a ki­bontakozáshoz. A mindenáron való győzni akarásból adódnak hibáink is, a pályánlévők sokszor elfelejtkeznek a taktikai utasítások betartásáról. Igyekszünk meghálálni a felénk ára­dó szeretetet, mert háL jstennek olyan táborunk van, amely képes tűzbe hoz­ni a csapatot. Néha ugyan túlságosan is elkapja a hév az értünk szorítókat, de biztatásukra szükségünk van, erről nem mondhatunk le. Még az idén zárt­tá tesszük a játékoskijárót, annak kor­látját megemeljük, mert ennek hiányá­ból már fakadtak problémáink. —A játékosok egyéni értékelésekor milyen rangsort állítottatok fel? — Kezdjük a kapusoknál, Kovács Zsolt és Tót János hellyel-közzel hoz­ta formáját. Negatív gólkülönbséggel zártunk, sokszor találtunk a hálóba, ám még több gólt kaptunk. Az idény első szakasza azzal telt, hogy megleljük, ki a legalkalmasabb személy sepre- getőnek. Ezen a poszton először Czetővel próbálkoztunk, de tapaszta­latának inkább a középpályán vettük hasznát, ahol remekül összefogta a két tehetséges tizenévest, Vidát és Jávort. Később Bilovári töltötte be a közép­hátvédposztot, s közmegelégedésre tette dolgát. A közvetlen védelemben Oláh László aki ráadásul univerzális labdarúgó, végig egyenletesen futbal­lozott. Elöl Fecsku tíz góljával házi gólkirály, de a lábában maradt még néhány gól. Imád nyerni, emiatt kissé elragadják az indulatok. Ha jobban koncentrál, még eredményesebb lehet. Társaik igyekeztek tudásuk legjavát adni, nem érheti vád őket. Többet vá­runk viszont Lakatostól, valamint Matyitől. Alapképesség dolgában bár­kivel felveszik a versenyt, ellenben bátortalanok, visszahúzódnak a közel­harctól. — Kielégíti a vezetést a megbízható középcsapat titulus? — Nem kergetünk délibábot, a baj­noki címről nem is álmodunk. Terve­inket a lehetőségeink szerint készítjük, dőreség volna a fellegekben járni. Hozzátenném, nagyszerű utánpótlás­nevelés folyik a háttérben, ifjúsági együttesünk egy pont hátránnyal kö­veti a listavezető Nagyhalászt. Forró Elemér szakértő szemmel neveli a gye­rekeket, akik közül Rákóczi. Dudás, Kapin Miklós, Nádasi és Mercs hama­rosan a nagycsapatban is számításba jöhet. A tavasztól mindenesetre előre­lépést remélek, szeretnénk az élboly közelébe furakodni. Nem titok, már eddig is megnyugtatott bennünket Já­vor Pál edző munkája, nála biztos ke­zekben van a gyeplő szára. Sorsdöntő lehet, mennyi pontot gyűjtünk az első négy fordulóban, ugyanis háromszor otthon játszunk, ami, ha kijön a lépés, olyan önbizalmat kölcsönözhet a csa­patnak, hogy beválthatjuk ígéretünket. Koncz Biri: „Mert kell egy csapat" A megyei első osztály idénye Biri tündöklésének jegyében telt. Újonc­ként a második helyen horgonyoztak le, ám a bajnokság befejeztével szinte egy időben lavinaszerű gyorsasággal indult meg a csapat felbomlása. Le­mondott titulusairól Nagy András, aki egy személyben volt játékos, edző, technikai igazgató és szponzor, vala­mint hűséges fegyverhordozói Donka Sándor sportköri elnök és Frdélyhegyi István szakosztályvezető. Az együttes mindenese, Nagy András üzleti kap­csolatai révén BaktalÓrántházán buk­kant fel, s került szorosabb kapcsolat­ba az éllovas gárda vezetőivel. Öt meg­határozó játékos — Vacsirja, Marti- nenko, Javoriv, Pokigyko, Rega — is követte mecénását, majd az átigazolá­si hullám tetőzéseként, három újabb labdarúgó, Cziotka, Lővei. Tóth Zol­tán távozott Biriből. A településen lassan ocsúdtak kábu­latukból. Kedden, késő estébe nyúló közgyűlésen vették sorra a vesztesé­geket, egyúttal megválasztották a frontembereit elsirató csapat új veze­tőit. Márton József po 1 gármestér némi vonakodás után (van gondja épp elég) állt a sportkör élére, a szakosztály- vezető ifj. Brátán György lett. Herczku István balkányi testnevelőtanár vállalta a technikai igazgató posztot, s ő irá­nyítja az edzéseket is. Hármójuk mel­lett helyi szponzorok jelentkeztek a sürgős tűzoltási munka végrehajtásá­ra. A polgármesteri hivatal ötszázezer forint éves támogatásban részesíti a futballistákat, mert bár a sportág apos­tolai kétmilliót óhajtanának, a hatmil­liós költségvetési hiány miatt több pénzt képtelenek erre a célra áldozni. Érzékelve a kialakult válságos hely­zetet, az együttes volt játékosai sem maradtak tétlenek. Kalapos, Úri és Gelsi újra csatasorba áll, míg a közeli Balkányból, a Varró, Pistán Péter, Ist­ván Ferenc trió érkezik felmentő se­regként. A felkészülés — ha megkés­ve is — január huszonkilencedikén kezdődik, az edzésszámot a keret tag­jainak elfoglaltságát tekintetbe véve alakítják. Mint megfogalmazódott, vérmes reményeket nem táplálnak, abból főznek, amijük jelen pillanatban Két németországi „kiruccanás” között jelen­leg Tatán edzőtáborozik a labdarúgó NB I. őszi listavezetője, az ÚTE-Novabau. A lila-fehérek nagyszerűen rajtoltak, és Garami József vezetőedző most annak módozatát keresi, hogy a tavaszi idény is hasonlóan jól induljon. — Ezen a héten Tatán készülünk, mond­hatom, ideális körülmények között, napi két edzéssel — mondta Garami József. — Az elmúlt héten Karlsruhében vettünk részt egy teremtornán. Hamarosan visszatérünk Né­metországba. Tata után Újpest következik, majd Freiburg. Ott a helyi csapattal játszunk egy barátságos mérkőzést. Emellett még egy további találkozót lekötöttünk. Ha sikerül, a Karlsruhe csapatával is összemérjük tudásun­van. Türelmes munkával, a kedvező helyezést meglovagolva tavasszal a csapat életben tartására összpontosíta­nak. Az újsütetű mester szavaival élve, a sokat kihagyó focistáknak fokoza­tosan emelik a gyógyszeradagot, s amennyiben sűrűn tudnak találkozni, az ötödik fordulóig erőben is utolér­hetik ellenlábasaikat. Logikusan át­gondolva, a zilált viszonyok között kevés sikerélményre számíthatnak, de a pánikba esésnek mindenáron szeret­nék elejét venni. Történjék bármi, köszönhetően az elköszönő vezetés örökségének, a ki­esés réme nem tomyosodik föléjük. a kapott fél esztendőnyi előnnyel kell gazdaságosan sáfárkodni. K. T. kát. Amikor itthon tartózkodunk, főként NB Il-es és NB Ill-as csapatok lesznek az edzőpartnereink. Az újpesti keretben alap vető változás nem történt. A téli szünetben Tiefenbach Tamás ismét csatlakozott „régi" játszótársaihoz. — Egyelőre több igazolási elképzelésünk nem sikerült, de tovább próbálkozunk. Bó­dog Tamást nem engtdi el az Ulm. Akik megfordultak nálunk próbajátékon, azok nem olyan tudású labdarúgók, hogy érdemes len­ne értük „nagy felfordulást csinálni”. Tiefenbachot jól ismerem. Játszott nálam, mielőtt külföldre szerződött. Bizonyos, hogy „beilleszkedési” gondjai nem lesznek. Örü­lök, hogy visszatért, mert vérbeli csatár. Váltott helyszíneken készül az ÚTE-Novabau

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom