Új Kelet, 1995. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-26 / 22. szám

ÚJ KELET II LABDARÚGÁS ■ LMDUMnU vlMw 1995. január 26., csütörtök ...OSZTÁLYRÓL — OSZTÁLYRA — OSZTÁLYRÓL — OSZTÁLYRA... A tettek mezejére léptek Bő egy hete azt írtuk, kisebbfajta népvándorlás zajlik Újfehértón. Ak­kor Seregi Mihály, a sportkör újra­választott elnöke a labdarúgó-szak­osztály vezetésében bekövetkezett személycserékről s a távozó játéko­sokról nyilatkozott. Megőrizve hi­degvérét, optimistán tekintett előre, nem elfeledkezve a városban élők futball iránti elkötelezettségének felemlítéséről. Nos, azóta nagyot for­dult a világ, a szavakat tettek váltot­ták fel. Krasznai Attila és Kiszely Béla im­máron véglegesen Demecsemek kö­telezte el magát, s ide tart az átadó­listán lévő Tóth Attila is, bár az ő sorsa még nem egyértelmű. Mint is­mert, a csapat gólzsákja, Szalóki idény közben felhagyott a labdarú­gással. Az elnök beszélt a támadó­val, aki előtt nyitva áll az öltözőajtó, ám sokáig nem kérlelik. De nemcsak mentek, jöttek is, így például Kacsándi Sándor Vámos- pércsről. A huszonnégy éves játékos támadóként vehető számításba. Újra csatasorba áll Kukk Zoltán, a védő huszonkilenc esztendősen ismételten kedvet kapott a labdakergetésre. Két fiatalt várnak Tiszavasváriból, ők kölcsönjátékosként szerepelnének újfehértói színekben. — Nem osztom azon véleménye­ket, miszerint meggyengültünk vol­na, sőt, úgy érzem, csapategységben megerősödve készülünk a tavaszi szezonra. Mondom ezt azért, mivel a keret gerincét helyi fiúk teszik ki, s az új vezetés új elveket érvényesít a jövőben. Mit értek ezalatt? Hosz- szabb távra tervezünk, júniusig ösZ­szeforrhat egy más, szemléletében megváltozott együttes, amely alapul szolgálhat a további munkához. Nem szeretek előre jósolgatni, de ha az anyagi helyzetünk engedi, három éven belül akár az NB III-ba való fel­jutást sem tartom lehetetlennek — közli Forró Tamás elnökségi tag. —A leköszönt szakosztályvezetés az önkormányzattól kapott mérsékelt támogatáson sopánkodott, most pe­dig hirtelen merész elképzelésekről értesülhetünk. — Bár az önkormányzati hivatal éves költségvetése még nem készült el, az egyesület számára előirányzott támogatás összege már fedezete le­het az előrelépésnek. Szó nincs ar­ról, hogy nem lesz pénz! Négy szak­osztályt működtetünk, ezenbelül a labdarúgást övezi a legnagyobb nép­szerűség, tehát övék az anyagi jutta­tások java. Emellett a vezetők éjjel­nappal szponzorok után rohangál­nak, s olyan bizalom árad feléjük, hogy magánszemélyek is felajánlot­ták segítségüket. — Véleményedet kikérve, van igény az NB Ill-ra? — Tény, az őszi idény végére visszaesett a nézőszám, de a múlt­ban már sokszor megbizonyosodhat­tunk róla, igenis érdekli az itt lakó­kat a csapat szereplése. Emlékszem egy Diósgyőr elleni kupamérkő­zésre, amikor kétezren jöttek el buz­dítani őket, de tavaly is ezer ember látta Tiszavasvári vendégjátékát. Nagyon remélem, hogy megvalósít­juk elképzeléseinket, s újra magas­ba csap a fociláz városunkban. K. T. Demecser erősít A megyei II. osztály első csoportjának őszi bajnoka a közép-szabolcsi I. osztály­ból az idén feljutott Demecser együttese. A bajnokaspiráns január 20-án kezdte el a tavaszi alapozást. Hetente három alkalom­mal edzenek tornateremben a község üd­vöskéi. Február közepén két héten át nap­közis rendszerben napi két tréninggel ké­szülnek majd a demecseri legények Far­kas Tibor szakvezető irányításával. A csapat háza táján nagy a jövés-menés. A játékoskeret jelentős erősítésén fáradoz­nak az egyesület vezetői. Leigazolták Új- fehértóról Kiszely Bélát és Krasznai Zsol­tot, valamint Anarcsról Lőrinciét. Rajtuk kívül még két nagycserkeszi csatárral és a nagykállói Szilágyival tárgyalnak. Nagyha­lászból szeretnék szerződtetni Budaházit. A játékos szívesen menne hozzájuk, de je­lenlegi klubja is meg akarja tartani. Az ő sorsa egyelőre nem dőlt el. A keretben egy sérült futballista van, Gombkötő Sándor pil­lanatnyilag kényszerpihenőjét tölti, mivel el van törve a lába. A vezetőség és a társak bíznak mihamarabbi felépülésében. A bajnoki rajt előtt előkészületi mérkő­zéseken lépnek pályára. Február 11 -én Záhonyban szerepelnek, március 8-án a határváros gárdáját látják vendégül. Ezen­kívül összemérik erejüket Sényővel. Ibránnyal és Nagykállóval. Tóth Mihály Semjéni remények A megyei II. osztály második csoport­jában az őszi szezonban a hetedik helyen végzett Kállósemjén február 7-kén kezdi meg a tavaszi alapozást. Hetente három alkalommal gyűjt erőt a Czeczeli Károly vezette legénység. A fárasztó edzésekre a szabadban és tornateremben kerül sor. Az őszi idényben lényegesen jobban szerepelt a csapat, mint a tavalyi bajno­ki szezonban. Az együtteshez a nyár fo­lyamán került Czeczeii Károly, akinek irányítása alatt a futballcsapat szinte megtáltosodott, s ha nincs a Kocsordtól beszerzőit három büntetőpont, akkor előrébb állnának a táblázaton. Tavasszal szeretnének egy-két hellyel feljebb rukkolni a tabellán. Az ősszel a focizókhoz csatlakozott a kölcsönjáté­kosként Nyírlugosban futballozó Tóth és Pócspetriből Molnár. Egyelőre teljes lét­számmal készül a gárda, nincsen sérült. Az előkészületi mérkőzések programja: március 12: Nyírcsaholy—Kállósem­jén. március 19: Kállósemjén—Nyír­csaholy, február 26: Kállósemjén— Kisléta, március 5: Kisléta—Kálló­semjén, március //: Pócspetri—Kálló­semjén, március 15: Kállósemjén— Kótaj. 7 . M. Romcmcev nem enged Az orosz futball-válogatott szövetségi kapitánya, Romances' egyszerűen nem hajlandó helyet szorítani nemzeti együt­tesében a tavalyi vb-n emlékezetesen na­gyot nyújtott támadónak. — Minden edző követ egy adott kon­cepciót — vallott a Szalenko-rejtélyről a szakember. — Jómagam és a válogatott­nál nekem segítő szakemberek csakis olyan futballistákat veszünk figyelembe, akik képesek szakmai céljainkat megva­lósítani. Szalenko nem ilyen labdarúgó. Egyéb­ként annyian és annyiszor tették már fel ezt a kérdést (tudniillik, hogy miért nem szavazok bizalmat a játékosnak), hogy enyhén szólva már fárasztanak a kérde- zősködők. Ha tehát lehet, ne kérdezzenek. Amikor eljő az ideje, akkor visszaveszem a keretbe a csatárt. Nem volt könnyű ősszel elnöknek lenni Vasváriban Tamás Géza az őszi labdarúgóidény végén mondott búcsút a Tiszavasvári Alkalo­ida SE-nek. A volt egyesületi elnök már korábban is fontolgatta a távozását, de a végső lökést a szurkolók könyörtelen bírálata adta. Másfél, lassan két hónappal a történtek után, talán kicsit megnyugodva, letisztulva sok mindent élesebben lát az ember. — Örülök neki, hogy tíz évet eltöltöttem a Lombik majd az Alkaloida SE élén — mondja nem kis büszkeséggel beszélgeté­sünk elején Tamás Géza, majd így folytatja: — Ez alatt az idő alatt olyan eredmé­nyeket értünk el, amilyeneket korábban nem sikerült. Egy vezetőt mindig is az eredményei kell, hogy minősítsék. A lab­darúgókkal jól szerepeltünk, ’92-ben meg­nyertük az NB III-as bajnokságot, majd volt két jó évünk az NB II-ben. Remélem, a fiúk tavasszal összeszedik magukat, és simán bennmaradnak a bajnokságban. Ké- zilabdásaink negyedik éve NB I-esek, ta­valy harmadikok lettek. Úgy néz ki, hogy tartósan az NB I-ben tudunk szerepelni, nemcsak átszállójegyet váltottunk, mint tettük azt korábban. Sakkcsapatunk OB li­es, ez szintén előrelépésnek számít. Az asztaliteniszezők tartják a szintet. Amikor elnök lettem, volt még egy súlyemelő­szakosztály, de az önmagát szüntette meg. Nem volt versenyzőnk, csak fizettünk két edzőt. — A labdarúgócsapat elképesztően gyenge teljesítménye miatt mennyire volt törvényszerű a lemondása? A mandátuma még három évre szólt. — Már kilencvenháromban sem akartam elvállalni az egyesületi elnöki pozíciót, de a küldöttközgyűlés újabb négy évre bizal­mat szavazott nekem. Sajnos, a jelölő- bizottság nem állított senkit. így kénytelen voltam tovább dolgozni. Pedig kilenc év sok volt. Úgy éreztem, itt az ideje, hogy felvált­son valaki. Aztán most, ősszel a szurkolók részéről olyan kritikák, sértések értek, ame­lyeket senki kedvéért nem vagyok hajlan­dó elviselni. A csapat gyenge szerepléséért legkevésbé sem én voltam a felelős. A tá­vozásom azonban semmiképpen sem hoz­ható összefüggésbe a volt edzőnk októberi menesztésével. — Ismerve a csapat őszi teljesítményét, mennyire volt indokolt Kiss Miklós eltá­volítása? Hiszen a labdarúgók az új mes­terrel sem remekeltek. — A vezetőknek ott van nehéz dolguk, hogy előre kell lássanak. Megalapozott volt a döntésünk, hiszen egy magára valamit is adó szakosztályvezetés hét mérkőzésen szerzett két ponttal, 5-20-as gólkülönbség­gel aligha lehet elégedett. Ilyen sikertelen­ség közepette azt hiszem, természetes, hogy edzőváltást hajtottunk végre. Nagyon sok pénz fekszik az együttesben, nem néz­hettük tétlenül a gyenge szereplést. Ha a csapat úgy lett volna felkészítve, mint az elmúlt két évben, lényegesebben jobban raj­toltunk volna. Az edzőváltás után úgy szá­mítottuk, hogy 14-15 ponttal zárjuk majd a bajnokságot, és ha nem is kerüljük el a kie­sőzónát, de reménykeltő helyről kezdhet­jük a tavaszi szezont. Sajnos, ez nem kö­vetkezett be, és ez nem csak Szikszói Lajos hibája. Van egy olyan érzésem, amit nem tudok bizonyítani: néhány ember nem tett meg mindent annak érdekében, hogy meg­nyerjünk olyan mérkőzéseket, amelyek ne­künk álltak. Ilyen volt például a Hódmező­vásárhely elleni találkozó vagy egy másik, amikor 3-0-ra vezettünk hazai pályán, és mégis meg kellett elégednünk a döntetlen­nel. A labdarúgóink hozzáállásával komoly gondok voltak. — Úgy gondolja, hogy Kiss Miklóssal az utolsó előtti helyet nem érték volna el? — Hogy vele mit értünk volna el, csak feltételezés. A tények azt bizonyítják, hogy Szikszai Lajossal csak hat pontot tudtunk szerezni, ami szintén nagyon kevés. Kiss Miklós nem tudta rendesen felkészíteni a csapatot. Abban a két pontban, amit vele összegyűjtöttek a fiúk. nem kis szerepet ját­szott a szerencse is. Ha az azt követő nyolc mérkőzésen hasonló szerencsénk van, ma nem fájna a fejünk. Miklóst ez a csapat maga alá temette, és ő hagyta is ezt. Azok a játékosok, akikkel körülvette magát, csak a közös beszélgetéseken voltak partnerei, de a pályán nem álltak ki mellette. Nem tettek meg mindent azért, hogy olyan eredmény szülessen, ami az ő elküldését megkérdő­jelezhette volna. Sajnos, Kiss Miklós utób­bi időben tett nyilatkozatai egyértelműen mutatják, hogy ő még ezt a mai napig nem mérte fel. Az elmúlt két hónapban volt egy­két olyan megnyilvánulása, ami túlment a jólneveltség határán. Mellesleg, miközben megpróbál bennünket besározni, jócskán hullat magára is. A játékoskeretet az ő ízlé­sének megfelelően alakítottuk ki, miatta küldtük el Szkuncot is. Elég reménytelen helyzetben vagyunk, bár még mindig van esélyünk bőven, „csak” nyerni kell. Ha si­kerül megfognunk egy jó pár mérkőzést, akkor a hárompontos rendszer nekünk dol­gozik. Labdarúgóink képességét, mentali­tását ismerem, ha úgy készülnek, úgy haj­tanak, mint korábban, akkor nem lehet gond. — Közismert, hogy az új edző, Szikszai Lajos önnek jó barátja. Hogy érzi: jót tett vele, amikor újra ideszerződtette vagy rosszat? — Valóban így van, régi a mi ismeretsé­günk, még a DEAC-ban együtt futballoz­tunk, együtt jártunk egyetemre is. Hát, majd az élet eldönti, hogy jót tettem-e vele vagy sem. Ma egyiket sem merném egyértelmű­en kijelenteni. Persze az is igaz, hogy ha ő nem jött volna, akkor jött volna más. Kiss Miklós helyzete nem azon állt vagy bukott, hogy Szikszai jön vagy nem. Mással is tár­gyaltunk, legfeljebb egy héttel később lett volna edzőcsere. —Mennyire hiányzik a sport és az ezzel járó tárgyalások, az adminisztratív munka? — Decemberben, mikor az új fiúkkal megkezdődtek a tárgyalások, minden eset­ben ott voltam. Ezentúl több lesz a szabad­időm. igyekszem majd hasznosan eltölteni. — Akkor az nem igaz, hogy ellenfélné­zőként, játékosmegfigyelőként továbbra is a labdarúgó-szakosztály mellett tevékeny­kedik tovább? — Ellenfélnézőbe biztos nem fogok jár­ni, nem szeretnék véletlenül olyan tanácsot adni, ami miatt bukik a csapat. Az valóban igaz, hogy felajánlottam segítségemet az új vezetésnek, és ha van egy olyan játékos, akit meg kellene nézni, akkorán azt vállalom. — Az új elnöknek könnyebb vagy nehe­zebb dolga lesz? Mit tanácsol Pethe Sán­dornak. hova üljön, hogy ne hallja a nézők kritikáit? — Ha bennmaradnak a labdarúgók, a későbbiekben könnyebb helyzete lesz. Remélhetőleg akkor elmúlik a szurkolók­ból áradó unszimpátia a labdarúgók iránt. Ami persze jogos is valahol, hiszen nyolc mérkőzésen képtelenek voltunk nyerni ha­zai pályán. Addig, amíg az Alkaloida úgy áll hozzá a sporthoz, ahogy most, anyagi gondjai biztos nem lesz az elnöknek. Azt neki kell eldönteni, hogy a pályán hol fog ülni vagy állni, de ha a szurkolók akarják, akkor úgyis megtalálják. Persze, ha nyer a csapat, akkor csak jó elnök lehet, ha viszont kikap, akkor megszaporodnak a kritikusai... Száraz Attila Szegedi az éllovastól az üldözőhöz igazolt A harmadosztályú csapatoknál már eddig is volt mozgás bőven, de elsősorban alsóbb osztályokból iga­zoltak a megyei gárdák, illetve töb­ben az NYFC-hez kerültek, vagy a nyíregyháziaktól kölcsönbe az NB III-as együttesekhez. így került el Sényőről Nyíregy­házára Domokos Béla. Ekkor többen úgy gondolták a kis község csapata meggyengült, s tavasszal nem si­kerül őszi sikereiket megismételni. A sényői vezetők azonban ezzel egyáltalán nem értenek egyet, s szerintük továbbra is az egyik leg­veszélyesebb támadósorral rendel­keznek a Tisza-csoportban. Ezt a véleményüket erősíti a legújabb átigazolási hír is. Pehely Zoltán szakosztályelnöktől meg­tudtuk, hogy Szegedi György, aki eddig Nyírbátorban játszott, Sényő- re igazol. A huszonhatodik évében járó jobbhátvéd, akit középpályán is számításba vehetnek, kétéves szer­ződést kötött a klubbal. Az átigazo­lás így a továbbiakban már csak for­malitás kérdése, hiszen a két egye­sületnek csak a vételárban kell meg­egyeznie, s ha véletlenül ez nem si­kerülne. a szabályok szerint a szövet­ség dönt. Az összeg maximum két­százezer forint lehet. A szakosztályel­nök elmondta, hátvédsoruk jelentősen megerősödik, s a megyei harmadosz­tályú gárdák közül az egyik legerősebb védelemmel rendelkezhetnek. A hír is bizonyítja, a sényőiek továbbra is ko­molyan készülnek a jó bajnoki sze­replésre. A hírről megkérdeztük Somogyi József nyírbátori szakosztályveze­tőt is. Sajnáljuk, hogy búcsút vett tőlünk Szegedi, de tartjuk magun­kat a mondáshoz, mi szerint pótol­hatatlan ember nincs. Természetesen szeretnénk valakit a helyére igazol­ni, annál is inkább, mert Szilágyi, aki helyettesíthetné, eltiltása mi­att az első két bajnokin nem léphet pályára. Az utolsó fordulókban az is elképzelhető, hogy Unchiás Ré- musz játékára is számíthatnak. Ugyanis április végén, Francia- országban véget ér a bajnokság, s. ekkor csatlakozhat a többiekhez a fiatal tehetség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom