Új Kelet, 1995. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-25 / 21. szám

UJ KELET III BERKESZ Hl 1995. január 25.. szerda Fejlődő infrastruktúra, öregedő lakosság Közös célokért Az alig kilencszáz lelkes Berkesz a négyes főút mentén helyezkedik £l, nagyjából félúton Kisvárda és Nyír­egyháza között. A falu lakóinak je­lenleg ötven százaléka munkanélkü­li. Azért „jelenleg”, mert egyébként sokan dolgoznak a nyírtassi Papp Kér Kft. léüzemében, de az most idősza­kosan nem üzemel. Egyébként a mun­kanélküliség harminc százalékosra tehető. A volt termelőszövetkezet is összezsugorodott, csak két-három embert foglalkoztat. Néhány évvel ezelőtt a demecseri szövőüzemben is sokan dolgoztak, de mára már az is beszűkítette alkalmazottainak létszá­mát. Helyben az egyetlen munkalehe­tőséget a nevelőotthon biztosítja, több mint százan találtak itt biztos mun­kahelyet. A földhöz jutottak egy ré­sze magángazdálkodásba kezdett, de szinte egy nagygazda sem került ki közülük. A földek kis területűek, kedvező körülmények között csak a kisegítő gazdaság szerepét tölthetnék be. A földek nagy részét bérleti díj fejében visszaadták a szövetkezetnek. A szövetkezet persze ezáltal sem emeli dolgozóinak létszámát, inkább olyan növényeket termel, melyek gondozása gépesíthető. Kivétel ez alól a gyümölcs — főleg az alma —, melynek szüretelésekor próbálják minél nagyobb mértékben igénybe venni a lakosság kihasználatlan ka­pacitását. Munkahelyteremtésre aligha kínál­kozik lehetőség, nem csoda hát, ha aki csak teheti, oda költözik, ahöl mun­kát talál. A falu lakossága csökken, persze nemcsak az elköltözöttek, ha­nem a magas halálozási arány miatt is. Berkesz öregszik. A település 1973-tól Nyírtass társközsége volt, az 1990-es választások után azonban úgy döntött, hogy saját kezébe veszi sor­sát. Kovács Menyhért polgármester immár a második ciklusban tevékeny­kedik az önkormányzat élén. Őt kér­deztük arról, hogy milyen eredménye­ket sikerült elérni az első négy év alatt. — A hétfős testület négy tagja a második választás után is a helyén maradt. Viszonyunk kiváló jói együtt tudunk dolgozni. Önkormányzati hi­vatalnak a volt tanácsháza épületét újítottuk fel, mely a több évtizedes kihasználatlanság miatt eléggé siral­mas állapotba került. Aztán elkezdődtek a fejlesztések. 1992-ben egy harminc férőhelyes óvoda épült Berkeszen. A beruházás­hoz szükséges 16 millió forintot az önkormányzat saját maga gazdálkod- ta ki, ugyanis az állam a legkisebb mértékben sem támogatta az új intéz­mény megszületését. A gázberuházás ’93 novemberében fejeződött be, már akkor rá is csatlakozott a több mint háromszáz lakás egyharmada. A rákövetkező évben még folyamatosan történtek bevezetések, idén már csak itt-ott állnak át a gázfűtésre. A gázberuházással párhuzamosan ké­szült a telefonhálózat, mely '94 de­cemberére elérte a százszázalékos kiépítettséget. Pillanatnyilag 85 la­kásban csörög a modern kommuni­káció e nélkülözhetetlen eszköze. Néhány éve az addigi földutak aszfaltborítást kaptak, ezeknek mindkét oldalán betonjárdák építé­sét kezdtük meg. Télen a fagyveszély miatt fel kellett függeszteni a mun­kálatokat, de tavasszal ezt is befe­jezzük. További elképzeléseink között sze­repel a szennyvízelvezető csatornahá­lózat kiépítése. Ennek a megvalósu­lása azonban komoly akadályokba ütközik. A falut kettészelő négyes főút mindkét oldalát elfoglalják az ott futó gáz-, telefon- és egyéb vezeté­kek, ezért a szennyvízcsatorna csak az út alatt futhatna. Előzetes számí­tások alapján pedig csak az útnak a munkálatok utáni helyreállítása is 23 millió forintba kerülne. Az állami tá­mogatás erre a beruházásra maximáli­san harminc százalékos, a többit tehát az önkormányzatnak kellene az asz­talra tennie. Ezt pedig a berkeszi ön- kormányzat pillanatnyilag nem tudja vállalni. Nincs mit tenni, várni kell egy esetleg kínálkozó lehetőségre, il­letve arra, hogy a nemzetgazdaság javuljon valamelyest. Ha emelkedne az állami támogatás, akkor talán meg­valósulhatna ez a beruházás is. Mivel Berkesz gyakorlatilag félú­ton van Kisvárda és a megyeszékhely között, azt gondolhatná az ember, hogy errefelé igen jó a közlekedés. Nos, ennek éppen az ellenkezője igaz. Ide se a nyíregyházi, se a kisvárdai Volán nem indít szívesen járatot. Ha valaki például gyógyszert szeretne kiváltani, akkor majdnem egy teljes napot kell eltöltenie a buszra várva. A szomszédos Székely községben van egy csomópont, ahonnan már minden irányba és elég sűrűn indulnak bu­szok. Ez volt az egyik indok, amiért arra az elhatározásra jutottunk, hogy egy szakaszosan üzemelő gyógyszertárat létesítünk a községben. Hetente két- szer.van orvosi rendelés a faluban — kedden délután és pénteken délelőtt. Annak érdekében, hogy a rászorulók a lehető leghamarabb ki tudják válta­ni a szükséges gyógyszereket, min­den szerdán és pénteken nyitva tarta­na a gyógyszertár. Erre a megoldásra már számos jó példa van. Annak ellenére, hogy a faluban nagy az átmenő forgalom, a közbiz­tonság jónak mondható. Egy évvel ezelőtt még két-három hetente betör­tek egyik-másik boltba, de azóta fel­állt a polgárőrség, és éjszakánként három férfi járőrözik a faluban. A polgárőrségen kívül a körzeti megbí­zott kitűnő munkájának is köszönhető a példás közbiztonság. A körzeti meg­bízottat nappal jószerével nem is le­het látni, de szinte minden éjszakáját kinn tölti a faluiban. A berkeszi önkormányzat összessé­gében szép eredményeket ért el az elmúlt négy évben. Köszönhető ez annak, hogy a képviselő-testület és a polgármester a — néhány helyen ta­pasztalható — súrlódások helyett egy közös célnak vetette alá magát, ez pedig az, hogy a lehetőségekhez ké­pest a legjobb életkörülményeket biz­tosítsák Berkesz község lakóinak. V.L. Szép kastély, gyönyöré park intézmény költségvetését. A távoli jövőben talán olyan megoldást kelle­ne keresni, amely kisebb és olcsóbb egységekben biztosítaná az arra rá­szoruló gyerekek gondozását. Ha a kérdést alaposan megvizsgál­juk, akkor ez ellen több érv is szól. A berkeszi nevelőotthon azoknak a gye­rekeknek az utolsó mentsvára, akiket már sehol nem fogadnak be, vagy ha mégis, akkor az adott helyen nem tud­ják kellően tolerálni ezeknek a gye­rekeknek gyakran az elfogadottól rosszabb viselkedését. Néhány váll­rándítás és káromkodás után az eh­hez nem szokott nevelő, pedagógus rövid úton megszabadul a nem kívá­natos tehertől, és az illető gyereket hamar ismét a berkeszi otthon falai között üdvözölhetjük. Azt is figye­lembe kell venni, hogy ez a gyönyö­rű és megőrzésre mindenképpen ér­demes épület kihasználatlansága ese­tén gyorsan az enyészet karmai közé kerülne. Nem tudok elképzelni olyan vállalkozót, aki nyakába venné ennek a fejlett infrastruktúrával rendelkező hatalmas komplexumnak a működte­tését úgy, hogy abból hasznos bevé­telt is remélhetne. Ha pedig az önkor­mányzatra maradna, akkor a környék­beliek pillanatok alatt elhordanák még az utolsó ajtókeretet is. Az a véleményem, hogy egy ilyen fejlett és jelentős épületegyüttes, a gyönyörű park nem mehet kárba. Meg kell őrizni az utókornak úgy, hogy közben hasznos tevékenységet is foly­tatunk benne! Vasas László százalékos, 180 gyereket is gond nél­kül el tudnánk helyezni. Néhány év­vel ezelőtt egy távolabbi épületünk használatával még 350-en éltek fala­ink között, de azóta fellendült a nevelőszülői hálózat, és az alanyi jo­gon járó gyesnek köszönhetően is kevesebben kényszerülnek intézetben elhelyezni csemetéiket. —Hogyan kerülnek ide a gyerekek? — Olyanok jönnek, akiket a szüle­ik valamilyen oknál fogva nem tud­nak biztonságosan felnevelni. Vagy az anyagi körülményeik miatt, vagy azért, mert alkoholisták, vagy egysze­rűen csak eldobják őket maguktól. Valamikor még csak általános isko­lások otthona voltunk, de ma már Berkesz központjában egy gyönyö­rű épület töri meg a családi házak sorának egyhangúságát. A nevelő- otthon valaha a Vay-család kastélya volt. A kapun belépve egy portásfül­ke mellett haladunk el, a sorompó nyitva van. Előttünk épület, balra épü­let, jobbra épület. Az U alakú elren­dezés öreg fákkal benőtt parkot fog közre. — Most nem látszik a hótól, de egyébként szépen gondozott gyep borítja a talajt, tavaly vetettük be új fűvel — magyarázza kalauzunk. Len­gyel László, az intézmény igazgatója. A középső épületszárnyon keresztül hatalmas boltív alatt érünk át a hátsó parkba, aminek a vége nem is látszik a fák miatt. Árnyas kis szigetet körülvevő tó csillogó vizét láthatnánk — ha nem lenne befagyva, és nem takarná el hóréteg a szemünk elől. A boltív mellett kék Lada parkol — az intézet szolgálati kocsija. A bal olda­li szárny háta mögötti garázsban egy busz, egy mikrobusz és egy teherau­tó vesztegel. A park melletti töltés­szerű magaslaton vezet a gyalogút, balra kis kápolna áll. Az igazgató a rögtönzött „idegenvezetés” után be­hív minket irodájába. — A nevelőotthon megnevezése illeszkedk a méreteihez. Még kimon­dani is hosszú: Szabolcs-Szatmár- Bereg Megyei Önkormányzat 11. Rá­kóczi Ferenc Általános Iskola és Gyermek- és Ifjúsági Otthona Ber­kesz. Pillanatnyilag 141 gyerek és 114 felnőtt él itt. Ä kihasználtságunk 80 óvodások és középiskolások is élnek itt. Gyerekeink olyanok, mint a leg­több átlagos gyerek, kivétel az a 43, akit az enyhe értelmi fogyatékosok kategóriájába sorolunk. Az itt műkö­dő általános iskolába járnak 1974 óta a berkeszi iskolások is. A nevelő- testület egy része csak az iskolában tanít, másik része nevelőként az ott­honban is tevékenykedik. Az intézeti gyerekeket tizennégy nevelőcsoportra osztottuk, minden csoportnak van egy tanára és egy felügyelője. A felügyelő itt él az otthonban, éjszaka is őrzi védencei álmát. A csoportok teljesen heterogén összetételűek, különböző korú és különböző osztályba járó gye­Utolsó Etientsvór rekek vannak együtt. Ezt azért kell így elválasztani, mert az életkor nem je­lent automatikusan egy iskolai osz­tályba tartozást. Sok a túlkoros gye­rek, akad olyan is, aki 14 évesen még a harmadik osztályba jár. — Néhány hasonló intézetben ta­pasztalható, hogy a 18. életévét be­töltött fiatal nem maradhat tovább ott, de nincs hová mennie, és gyakran egy lépcsőházban találja magát. — Gondoskodásunk ilyenkor elmé­letileg megszűnne, a felnőtté váló fi­atal nem maradhatna tovább. Sok esetben azonban valóban nincs hová mennie, és mi nem hagyjuk, hogy az utcára kerüljön. Jelen'ey nincs ilyen gondozottunk, de volt rá példa, hogy a fiatalember csak húszéves korában intett búcsút nekünk. Végre munkahe­lyet talált, és önálló életbe kezdhetett. — Milyen az intézet szigorúsága? Katonás fegyelem uralkodik, vagy a gyerekek kifejezésével élve „ lazának” mondható az itteni élet? — A lehetőségekhez képest laza. Öt évvel ezelőtt még nagyobb volt a szigorúság, a kapun is csak hivatalos kilépővel lehetett kimenni. Akik akár minden hétvégén is hazamehettek volna — mert volt hová —, egy hó­napban legfeljebb csak egyszer tehet­ték ezt meg. Manapság már megad­juk a lehető legnagyobb szabadságot a gyerekeknek, hiszen az életnek ne­veljük őket, és káros, ha burokban nőnek fel. Szabadon kijárhatnak a faluba a barátaikhoz, vagy akár a bolt­ba is. Csak a nevelőjüktől kell szó­beli engedélyt kérni. Öt bérletes előadásra járunk a nyíregyházi szín­házba és moziba, alkalmanként kisvárdai előadásokat is megtekin­tünk. Hétvégenként a Júlia fürdőbe is ellátogatunk. Van saját buszunk és mikrobuszunk, ezekkel kényelmesen meg tudjuk oldani a gyerekek szállí­tását. Nem akad olyan gyerekünk sem, aki legalább két hetet ne töltött volna el valamelyik nyári táborban. Több mint harminc gondozottunk már több éve Hollandiában tölti a nyarat. Nagyon jó, hogy minden évben ugya­nahhoz a családhoz térnek vissza — már a második alkalommal kedves ismerősként. — Bizonyára nem olcsó a komple­xum fenntartása. — A tavalyi költségvetésünk 86 millió forint volt. Ez önmagában nagy szám, de ha figyelembe vesszük azt, hogy 30 000 légköbmétert fűtünk, és ez önmagában kilencmillió forint, akkor hamar el lehet osztani a 86 mil­liót. Huszonnégy család él itt a szol­gálati lakásokban, ahol természetesen fűteni, világítani kell. A 16 tantermes iskola fenntartása sem olcsó mulat­ság. A főépület alapterülete 2300 négyzetméter, és még van egy máso­dik szint is. A park területe több mint tizennégy hektár, ennek, és a főépü­leten kívül még huszonegy épületnek kell gondját viselni. A faluban van még egy hozzánk tartozó községi is­kola, de ez most kihasználatlanul áll, mert itt, helyben is szépen elférünk. Az itt élő dolgozók nem csak nevelők és tanárok, szinte minden — az isko­la karbantartásához szükséges — szakma képviselője a szolgálatunkban áll. Van saját festőnk, villanyszere­lőnk, konyhai dolgozóink, udvari munkásunk. Ezekre nagy szükség is van, mert az épületen — bár folya­matosan tátarozzuk, csinosítjuk — meglátszik az idő nyoma. A felsorolt száraz, de kifejező adatok láttán mos­tanában hallhatók olyan megnyilvá­nulások, hogy gondolkodni kellene azon. miként lehetne csökkenteni az

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom