Új Kelet, 1995. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-24 / 20. szám
UJ KELET 1995. január 24., kedd Jegyző a triatlonszövetségben A sport Paszab község jegyzője, Ficsor László a maga huszonhat évével a megye egyik legfiatalabb közigazgatás-irányítója. Eddigi életútjáról és sporttevékenységeiről számolt be az egyébként nyíregyházi születésű fiatalember, aki még jelenleg is a megyeszékhelyen la- * kik. — Tanulmányaid befejezése után hol dolgoztál? — Nyíregyházán érettségiztem a Vasvári Pál Gimnáziumban 1988-ban, majd Budapesten elvégeztem az Államigazgatási Főiskolát. 1993. augusztus elsejétől dolgozom a közigazgatásban. Először a nyírpazonyi polgármesteri hivatalban munkálkodtam jegyzőhelyettesként, s ezt követően lettem pályázat útján Paszab jegyzője 1993 december elsejétől. —Amikor ide kerültél, milyen sportéletet tapasztaltál a faluban? — Időközi polgármesteri választások után kerültem Paszabra. A rendkívüli választásnak szomorú apropója volt, ugyanis a település korábbi első számú embere, Tajthy István meghalt. Ő szintén a sport és a testnevelés lelkes barátjának számított. Kissé megdöbbentett, hogy a faluban nincs egyetlen működő szakosztály és tornaterem sem. — Régebben mit sportoltál? — Mindenfajta sportággal foglalkoztam, elsősorban az uszonyos búvárúszással. Emellett kerékpároztam, futottam. A családban az atlétikának van hagyománya, Ficsor József diszkoszvető közeli rokonom. Mostanában a triatlonnal és a duatlonnal ismerkedtem meg. Paszabon kezdeményezésemre egy nagy sikerű duatlonversenyt rendeztünk 1994. március végén a rétközi általános iskolák tanulóinak részére. Ezen a viadalon körülbelül kétszázan indultak el. életformáló erő Ficsor László — Hogyan kerültél a triatlonszövet- ségbe? — A megyei triatlonszövetség az elmúlt esztendő novemberében alakult meg Nyíregyházán. Az ország valamennyi-megyéjében létrejöttek már ennek a sportágnak a szövetségei, mintegy elismerve a (riadón létjogosultságát. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Triatlonszövetség, mint megyei sportági szakszövetség a megyeszékhelyi Mártírok terei székházban működik. A megyei sportigazgatóságtól kap anyagi támogatást. A tiszteletbeli elnök Mádi László, a Fidesz országgyűlési képviselője. A titkár Gavallér Zsolt, a nyíregyházi 9. Sz. Általános Iskola és Gimnázium tanára. Én elnökségi tagként veszek részt a sportág munkájában. Heten vagyunk az elnökségben. A mi feladatunk alapvető döntéseket hozni, elfogadni az alapszabályzatot, és megszervezni a versenynaptárt, illetve nekünk kell működtetni az egész szervezetet. —Említetted a búvárúszást. Hallhatnék erről néhány szót? — Ez nagyon érdekes, technikainak nevezett sportág. Speciális eszközzel, az uszonnyal haladnak előre a vízben a versenyzők, tehát nem a test közvetlen — kar- illetve láb----munkáját felhaszná lva. Egy segédeszköznek, a krall- és a delfinuszony fizikai erejének igénybevételével haladnak előre a vízben. Levegőt nem oldalt vesznek, mint a hagyományos, megszokott úszásnál, hanem egy pipán, a snookeren keresztül. Nagyon szép sportág, csak megterheli a lábfejeket, és a derékcsigolyacsontokat is igénybe veszi a delfinúszómozgás miatt. Amikor versenyeztem — leginkább nyaranta— tájékozódási búvárúszást űztem. Itt az volt a feladat, hogy bójákat kellett megkeresni egymástól meghatározott fok és távolság ismeretében, szabad, nyílt vizeken, tavakban. — Gyerekeket is tanítasz úszni? — Ez csak a hétvégekre korlátozódik. Szombatonként és vasárnaponként a Nyíregyházi 9. Sz. Általános Iskola tanuszodájában tizennégy éven aluliaknak tartok úszásoktatást. — A sport terén mit szeretnél elérni? — Célom, hogy minél több triatlon- versenyen vegyek részt, illetve szervezőként az eddiginél több rangos viadalt rendezzek, és a duatlont akarom felvirágoztatni, hiszen ezek a kistelepülések, mint Paszab is, ebben láthatnának fantáziát, és ez az egyetlen sportág, melyhez egy pár tornacipő és egy kerékpár szükséges, semmi más, s ez minden gyereknél adott. Ami hosszabb távon a terveim között szerepelhet, és ez a község arculatát és az embereket nagyban befolyásolná, hogy az idén már második alkalommal sorra kerülő paszabi duatlonversenyen sok helybeli ember induljon. Életformáló erővé szándékozom tenni ezt a sportot. Tóth Mihály A búvárkodás a hobbi mellett munka is Nem is olyan rég hírt adtunk a sóstói tavon történő jég alámerülésről, amelyen két fiatalember birkózott meg a feladattal. Ezzel a két bátor búvárral beszélgettünk el a búvárkodásról, illetve ahogy ők nevezték, munkájukról. Lénárt Tibor (a továbbiakban L. T.) és Nagy Sándor (a továbbiakban N. S.) volt az, aki a tó jégfelülete alá merült, így gyakorolva egy esetleges mentőakciót. — Megtudhatnánk, hol tanultok? Hisz nem minden nyíregyházi iskola dicsekedhet ilyen bátor „ legényekkel”. L. T.: — Nyíregyházán a közgazda- sági szakközépiskola negyedik osztályába járok. N. S.: — Hasonlóan Tiborhoz, szintén a megyeszékhelyen tanulok, az ÉVISZ végzős diákja vagyok, — Mióta űzitek a sportnak ezt a csodálatos és érdekes ágát? L. T.: — Négy évvel ezelőtt kezdtem el, akkor merültem először, azóta is folyamatosan foglalkozom a búvárkodással. N.S.: — Én már régebben ismerkedtem meg e sportággal, hét évvel ezelőtt csobbantam a vízbe a legelső alkalommal. — S mindezt melyik egyesület védőszárnya alatt? L.T.: — A nyíregyházi Air Aqua Búvár Klub tagjaként van lehetőségem a búvárkodásra. N.S.: — Mikor legelőször öltöttem fel a merüléshez szükséges ruhát és felszerelést, az akkor még létező MHSZ -nek voltam a sportolója. Azután 1989-február elején kiváltunk a honvédség égisze alól, s az akkor alakult Air Aqua klub búvárjaként folytattam, ami tulajdonképp a mai napig tart. — Minek tekintitek a búvárkodást, hisz lehet hobbi, sport és munka is. L.T.: — A mi szempontunkból két dolgot tartunk fontosnak. Szeretjük azt, amit csinálunk, szinte minden szabad időnket erre áldozzuk, így lehet mondani, hogy a hobbink. Ugyanakkor munka is, hisz ha szükség van ránk mentésnél, illetve víz alatti keresésnél, az első szóra megyünk. Ez már munkának számít. Nekünk ez a két dolog dominál a búvárkodásnál. N.S.:— Én legelőször uszonyos és búvárúszóként kezdtem, rendszeresen tartottunk edzést, hetente négyszer, és versenyekre is elmentünk. Ezeken a viadalokon akkor még nem igazán értünk el nagy eredményeket, mivel az edzéslehetőségünk elég kevés volt. Utána anyagiak hiányában még kevesebbet tréningezhettünk, így a sportrésze a dolognak szinte teljesen megszűnt, maradt a hobbi és a munka. — Konkrétan mit jelent számotokra a „munkabúvárkodás” ? L.T.: — Mivel a klubunk anyagilag önfenntartó, különböző munkákat vállalunk. Ilyen például a csatornák tisztán tartása. Nem a legjobb munka, de valahogy fent kell tartani magunkat. Van húsz óra kötelező társadalmi munka, amitel kell végeznünk. Ezenkívül, ha valamilyen vízzel kapcsolatos baleset történik—személyautó vagy busz a folyóba csúszik — akkor is riasztanak bennünket és részt veszünk a mentésben. — Volt már részetek valamilyen érdekes vagy furcsa mentésben? N.S.: — Néhány esetben kerestünk már vízihullát, de még egyszer sem találtuk meg, így a víz alatt nem találkoztunk még halottal. Az idősebbek elmondása szerint nem egy szívderítő látvány, ezért nem nagyon bánkódunk a sikerteTenség miatt. Egyszer a Lónyai-csatornából kellett kimentenünk egy Opel Astrát a vezetőjével együtt, ami kemény feladat elé állított benünket, de sikeresen megoldottuk, így szívesen emlékszünk vissza erre az esetre. L.T.: — A legnagyobb izgalommal a sóstói tóba merültünk le, mivel az akkor eltűnt Olasz Ritát kellett keresnünk a tó-mederben. — Ha már a Sóstónál tartunk, milyen érzés a jég alatt búvárkodni? L.T.: — Ennek is megvan a maga szépsége. Nem sok tájékozódási pont van a jégfelület alatt, főleg a zavarosabb víznél jellemző ez. Sajnos a sóstói tavat is ide kell sorolnom, hisz nem sok mindent láttunk. Ráadásul komoly dologról van szó, mivel a téli időszakban bármikor beszakadhat ajég a korcsolyázók alatt, és nemcsak itt, Nyíregyházán, hanem akár Nyéklád- házán is. Azoknál a bányatavaknál nagyon komoly feladat a jég alól mentés, hisz nem olyan a meder mélysége mint a Sóstón. — Télen milyen lehetőségetek van a gyakorlásra? N.S.: — Amikor csak tudunk, elmegyünk valahová merülni — ez többnyire a nyékládházi tavak —, valamint az uszodában is gyakoroljuk a „mesterségünket”. — Éjjel-nappal hívhatnak benneteket mentésekhez? L.T.: — Az Air Aqua klubon belül van az Emergency-csoport, melynek Miló András a vezetője. Ez a mentő- csoport búvárokból, sziklamászókból, barlangászokból áll. Bármilyen mentéshez szól a riasztás, a csoport tagjai azonnal mennek. Nem számít, hogy éjjel vagy nappal, hisz emberéletekről lehet szó. B.J. * Kosárlabda A Tungsram SC nehéz hete Az európai női kosárlabda kupaküzdelmekben a magyar csapatok — a Tungsram SC kivételével — befejezték szereplésüket. Az újpestieknek a BEK nyolcaddöntőjében két hazai találkozójuk van hátra, és győzelmekkel — a csoport többi mérkőzésén kedvezően alakuló eredmények esetén — még a továbbjutásuk is elképzelhető. Biztosan a legjobb nyolc között van már az A csoportból a spanyol Naranja Valencia, az orosz CSZKA Moszkva, és a francia VA-Orchies, a negyedik helyért pedig a görög Sporting Athén került „lépéselőnybe”, éppen a Tungsram SC-vel szemben. A görögökre váró hátralévő két forduló nagyon nehéznek ígérkezik, hiszen a csoport legjobbjaival, a Valenciával és a CSZKA Moszkvával kell felvenniük a küzdelmet. Igaz, az oroszokat hazai pályán, fanatikus közönségük előtt fogadhatják... — A sorsunk a mi kezünkben van, jobban mondva volt — kezdte esély- latolgatását Tursics Sándor, a Tungsram SC vezetőedzője. — Egyáltalán nem irigylésre méltó a heti programunk. Hétfőn az MTK- val kezdtünk, szerdán a szlovák Sipox Ruzomberokkal folytatjuk, hétvégén pedig a PVSK-Dália következik, s mindezeket a csatákat 3-4, profinak mondható játékosokból álló csapatunkkal kellene eredményesen megvívnunk. A szlovákok ellen reális az esélyünk a győzelemre, a franciákat viszont már nem azzal a csapattal fogadjuk jövő héten, amellyel sikerült otthonukban győznünk. Hiányozni fog ugyanis az időközben hazatávozott kanadai Kelly Bouchler. A női BEK A csoportjának állása a 8. forduló után: 1. Valencia 14 pont, 2. CSZKA Moszkva 14,3. VA- Orchies 13, 4. Sporting Athén 11, 5. Sipox Ruzomberok 10, 6. Tungsram SC 10. A 9. forduló menetrendje: szerda: 18.00 ó: Tungsram SC— Sipox Ruzomberok; csütörtök: Sporting Athén—CSZKA Moszkva, V A-Orchies—V alencia. Tenisz, Melbourne A negyedöntők párosítása férfi egyes: Pete Sampras (amerikai, 1.)—Jim Courier (amerikai, 9.) Andrej Medvegyev (ukrán, 13.)— Michael Chang (amerikai, 5.) _Aaron Krickstein (amerikai)— Jacco Eltingh (holland) Jevgenyij Kafelnyikov (orosz, 10.)—Andre Agassi (amerikai, 2.) női egyes: Arantxa Sánchez-Vicario (spanyol, 1.)—Naoko Sawamatsu (japán) Angelica Gavaldon (mexikói)— Marianne Werdel (amerikai) Natalja Zvereva (fehérorosz, 8.)— Mary Pierce (francia, 4.) Lindsay Davenport (amerikai, 6.)—Conchita Martinez (spanyol, 2.) Magyar továbbjutók Elkezdték küzdelmeiket az ifjúsági teniszezők is az ausztrál bajnokságon. Az első „körben” a magyar versenyzők felemás mérleggel zártak. Vidáts Réka és Marosi Katalin továbbjutott, míg Dani Péter és Ku- rimay Anita búcsúra kényszerült. Sikerrel vette az ifjúsági mezőnyben a női páros első fordulóját a Gáspár Petra-Vidáts Réka duó is, csakúgy, mint Kurimay Anita a délafrikai Jessica Steck-kel az oldalán. Eredmények: Ifjúsági fiúk, 1 .forduló: Niclas Timfjord (svéd)—Dani Péter 6:3, 6:4 Ifjúsági lányok, 1. forduló: Vidáts Réka—Evie Dominicovic (ausztrál) 6:0,6:3, Marosi Katalin— Lana Scardigno (ausztrál) 6:4, 6:2, Tagifano Soonalole (nyugat-szamo- ai)—Kurimay Anita 6:3, 6:4 Leány páros, 1. forduló: Marosi Katalin, Surina De Beer (magyar, dél-afrikai)—Syna Schmidle, Patty Schnyder (német, svájci) 6:3, 6:3, Gáspár Petra, Vidáts Réka— Nicola Kaiwai, Tagifano Soonalole (új-zélandi, nyugat-szamoai) 6:4, 6:2, Kurimay Anita, Jessica Steck (magyar, dél-afrikai)—Sarah Gillespie-Jones, Lechia Trewick (ausztrál) 6:2, 6:1 Rusedski a legfélelmetesebb adogató Mint minden nagyobb tenisztornán, így az ausztrál nemzetközi bajnokságon is figyelemmel kísérik, hogy a szervánál melyik játékos milyen sebességgel képes megütni a labdát. Nos, az első hét elteltével a legfélelmetesebb adogatónak a kanadai Greg Rusedski bizonyult, hiszen az Andre Agassi elleni találkozóján 210 km/órás sebességgel zúdította a labdát a túloldalra. (Más kérdés, hogy sokra nem ment vele, hiszen a mérkőzést elveszítette.) A második helyen az ausztrál Patrick Rafter áll 208 km/órás szervával, míg a harmadik helyen két német teniszezőt lehet találni, Michael Stichet és Lars Rehmannt (203 km/óra). A nőknél a holland Kristie Boogert és az amerikai Debbie Graham vezeti a mezőnyt, mindkettőjüknél 172 km/órás adogatást mértek. Arantxa az időjárásra panaszkodik A női egyes legnagyobb esélyese, Arantxa Sánchez-Vicario szerint a négy Grand Slam-toma közül az ausztráliai a legnehezebb. A spanyol teniszezőnő különösen a melboume-i időjárással nincs kibékülve: „Itt soha nem lehet tudni, mi vár az emberre. Naponta legalább négyszer változik az idő. Az egyik pillanatban kánikula van, aztán elkezd esni, majd újra fényesen süt a nap. Talán jobb lenne fedett pályán rendezni a versenyt!” „Busás” örökségért játszik Hiába keresett 19 ezer dollárt a madagaszkári Daily Randriantefy azzal, hogy a selejtezőből a harmadik fordulóig küzdötte magát, jó ideig egy centet sem láthat belőle. Randriantefy papa ugyanis különös ösztönzési módszert talált ki lányának: a 17 éves Daily minden WTA-pontért 10 dollárt kap. A probléma az, hogy az összeghez csak édesapja halála után, örökségként juthat hozzá... Birkózás A bökönyi diák-sportegyesület ismét szép sikert könyvelhet el, hiszen a január 21-én Budapesten lebonyolított országos diák „B” korcsoportos versenyen, ami egyben a Budapest Bajnokság is volt, eredményesen szerepelt. A viadalon 25 egyesület 170 versenyzője vett részt, ami a 13-14 évesek korosztályában színvonalas versenyt eredményezett. A bökönyiek közül Varga József a 37 kilogrammos súlycsoportban aranyérmet szerzett, míg Szálku Szabolcs a 33 kilogrammos súlycsoportban ezüstéremmel gazdagította a bökönyiek éremgyűjteményét. Petromán Györgynek sincs mit szégyellnie, hiszen súlycsoportjában (66 kg) a negyedik helyet szerezte meg.
