Új Kelet, 1995. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-24 / 20. szám
MEGYÉNK ÉLETÉBŐL ÚJ KELET 1995. január 24., kedd Tőke és előképzettség nélkül Vállalkoz(z)unk? A sikeres vállalkozás titka: piacképes ötlet, pénz, célkitűzés, erős akarat. Egyre több ember válik önmaga irányítójává, gombamódra szaporodnak a kis- és nagykereskedések, majd eltűnnek és újak jönnek létre. Egy évvel ezelőtt alakult a Nyíregyháza Vállalkozókért Alapítvány — a kezdők segítésére. — Kiket nevezhetünk vállalkozóknak? — Nehéz megfogalmazni — válaszolja Köteles Gyula, az alapítvány projektmenedzsere. — Azokat az embereket, akik saját akaratukból, anyagi javaik kockáztatásával gazdasági tevékenységet végeznek. Szabadsággal rendelkeznek, felelősséggel önmagukért s a vállalkozásukért. Sokan képtelenek élni ezzel a szabadsággal. Nincsenek hagyományok. Az iskolában tanítanak különböző tantárgyakat, szakma- ismeretet, de felelősségvállalást, személyiségismeretet, emberekkel való bánásmódot, gazdasági tevékenységet nem. —Hogyan segítenek a felkészülésben? — Olyan ismeretekkel látjuk el vendégeinket, amelyek egy vállalkozás alapításához, működéséhez szükségesek. Közvetítünk üzleti ajánlatokat is, továbbá felkészítjük a kezdő vállalkozókat a vállalkozói létre. Ezen belül három területet különböztetünk meg. — Elsősorban említeném a vállalkozó munkanélkülieket. Ők általában alkalmazotti viszonyból lépnek vállalkozásba, többnyire tőke és előképzettség nélkül. A mikrohitel felvételével gyakorlatilag az anyagi javakat megszerezhetik, viszont képzésre, oktatásra is szükség van. hiszen mindezt tanulni, gyakorolni kell. Megyénkben van a legtöbb diplomás munkanélküli. Számukra különleges oktatást terveztünk. Az angliai Open Business Club eredetileg távoktatásra épülő rendszerét dolgoztuk át. E képzés hallgatói nemzetközileg elfogadott vezetői és menedzseri diplomával végeznek majd. A munka- nélküliek, illetve a diplomás munka- nélküliek oktatására pályázatot készítettünk, a munkaügyi központ el is fogadta, de megvalósítására anyagi nehézségek miatt még várnunk kell. Általános iskolások részére is szervezünk programokat. Budapesten már kipróbálásra került a Milliomos akarok lenni akció, amelynek lényege, hogy a gyerekeknek gazdasági szakemberek vállalkozási ismereteket tanítanak, s a nyári szünetben a tanulók kipróbálják az elméletet a gyakorlatban, vagyis vállalkoznak. Nyíregyházán négy általános iskola vállalta a képzés megvalósítását, s a Bessenyei György Tanárképző Főiskola háztartástan és technika tanszéke is bekapcsolódott, így februártól beindulhat a „kis” vállalkozók felkészítése. — Vannak emberek, akik nem kívánnak mindenáron milliomosok lenKöteles Gyula ni, de munkanélküliek sem. Állás- lehetőségük nincs, de mégis szeretnének valahogy megélni... — Ők minden bizonnyal kényszer- vállalkozók lesznek. Fontos, hogy az a munkanélküli, akinek vállalkozási szándéka van, ne a járadék utolsó hónapjaiban keressen meg minket. A munkaügyi központ is rendelkezik támogatási lehetőségekkel, de csak járadékos munkanélküliek esetében. —Véleménye szerint hogyan lehetne könnyíteni egy kezdő vállalkozó nehézségeit? — Ha több kisvállalkozó társulna, s együtt hozna létre egy nagyobb vállalkozást. A tőke, a tervek, az akarat, a munkaerő egyesítése csodákra képes. Sajnos, ezt kevesen ismerik fel. Alapítványunk előtt alakult a PRIMOM Vállalkozásélénkítő Alapítvány a Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területén élő vállalkozások segítésére. A Nyíregyháza Vállalkozókért Alapítvány a városi, s a napokban létrejött Első Nyírségi Fejlesztési Társaság a területi vállalkozás-élénkítéssel foglalkozik. Egy irodában, együtt dolgozunk. Különösebb összehangolásra nincs szükség, hiszen mindannyiunk feladata ugyanaz. — Mit ajánlana egy kezdő vállalkozónak? — Azt, hogy jól gondolja meg! Ugyanis egyre több tőkére, befektetésre van szükség, egyre kisebb a piacrés — mivel sokan vállalkoznak — , s egyre kevesebb a vállalkozók pénze. Néhány évvel ezelőtt még csak négy benzinkút működött a városban, ma már tizenegy vagy tizenkettő. s az autók mennyisége ez idő alatt csak a duplájára növekedett! Tudni kell a kockázatot elemezni, s meg kell tanulni, hogyan kell engedni a realitásnak a szív hangjával szemben. A siker nem egyik pillanatról a másikra történik, sok-sok év kitartó munkájának eredménye. — Ón vállalkozó? — Természetesen. Kozma Ibolya A közelmúltban helyezték üzembe az OTP pénzváltóautomatáját a Luther úton (Fotó: Csonka Róbert) Sipos Kund Köténnyel beszélgettünk Hittel minden sikerülhet A Nyíregyháza városi református gyülekezet mintegy 25-30ezer főből áll. Ezt a nagyszámú gyülekezetét Sipos Kund Kötöny lelkész-esperes és három segédje gondozza. Arról beszélgettünk az esperessel, hogy a református egyházközség milyen körülmények között végzi a munkáját. — Egy ekkora városban egy lelkész és három segédlelkész nagyon kevés. Emellett vannak ugyan hitoktatóink, de többségük képesítés nélküli, illetve néhányan most végzik a hitoktatói tanfolyamot. A szűkös személyi feltételek nagy terhet rónak ránk is és a gyülekezetre is. — Mibe kerül az egyház fenntartása? — Gondoljunk csak arra, hogy a nyíregyházi református templom külső renoválása ötmillió forintba került, és ehhez sem a megyétől, sem a várostól nem kaptunk támogatást. Mindenki mondta, hogy az épület gyönyörű, és fontos a város számára, de a felújítására senki nem adott egy fillért sem. Az idén kaptunk egy kis pénzt a palatető lecserélésére, de hát ez édeskevés az összes költséghez viszonyítva. Fenn kell tartani a templomot, a harangokat. A parókián fizetni kell a fűtést, a világítást, üzemeltetni kell a gyülekezeti házunkat, a kántorlakást, két segédlelkészi házat. Fizetni kell a lelkészeket, a kántorokat, az egyházi alkalmazottakat, hiszen nekik is meg kell élniük valamiből. —Hogyan biztosítják az anyagi hátteret? —- Elsősorban a hívek adományaiból, melyeket fizethetnek perselypénzként és önkéntes egyházfenntartói járadékként is. Három éve vagyok itt, és azóta duplájára növekedett a nyilvántartott egyháztagok száma. Mi senkinek nem akarjuk megszabni, hogy mennyit fizessen, bár valószínű, hogy nemsokára életbe lép a Magyarországi Református Egyház Zsinatának a legutóbbi határozata, mely szerint a hívektől jövedelmük egy százalékát kérjük majd egyházfenntartási járadékként. Tehát akinek több pénze van, attól többet kérünk. Ha megkapjuk — nem a bibliai tizedet, csak egy századot —, akkor szerény körülmények között, de gond nélkül fenn tudjuk tartani az egyházat. Egyelőre kizárólag a gyülekezeti tagok adományaira támaszkodhatnak. A múlt évben több mint kétmillió forint perselypénz, és szűk másfél millió forint egyházfenntartói járadék jött össze. Ahhoz, hogy fenn tudjuk tartani az egyházi épületeket és meg tudjuk valósítani későbbi terveinket, fél évvel ezelőtt létrehoztuk a Lukács Ödön Alapítványt. (Lukács Ödön híres nyíregyházi lelkész volt, ő építtette a templomunkat is.) Az alapítvány számlájára eddig mintegy félmillió forint folyt be. A hívek szoktak még adakozni különböző címszavak alatt, például „Isten dicsőségére”, vagy gyerekszületésnél „Isten iránti hálaadásból”. Volt olyan is, aki hozzájutott ötvenezer forinthoz és azt azonnal befizette a Lukács Ödön Alapítványba, mert úgy érezte, hogy ezért hálával tartozik Istennek. — Összetartanak a nyíregyházi reformátusok? Segítenek egymáson, amikor valamelyikük nehéz helyzetbe kerül? — A református egyházon belül működik a Lórántffy Zsuzsanna Nőszövetség, melynek körülbelül 100-120 tagja van. Ők látogatják, ápolják, segítik a gyülekezetben lévő öregeket. Tavaly 120 ezer forintot nyertünk pályázaton, és ezt karácsonykor szétosztottuk a rászorulók között. Mi is elég szűkösen vagyunk, de ahogy erőnkből telik, segítjük az elesetteket. — Tudnak-e fejlődni valamilyen módon? — Nagy terveink vannak. Szeretnénk egy 60-80 férőhelyes elfekvő öregotthont beindítani. Már konkrét az elhatározásunk, tárgyalunk a várossal, a zsinat elnökével. A gyülekezetben számos egyedül élő idős ember van. Gondoltunk azokra a kórházban élőkre is, akik csak azért vannak ott, mert senkijük nincs, akihez mehetnének. Szeretnénk megkönnyíteni azoknak a sorsát, akik már nem sokáig élnek a Földön. Megítélésem szerint nem mindegy, hogy miként megyünk el ebből a világból. Ahogy az ember készül élete nagy eseményeire — házasságra, születésre —, ugyanúgy készülni kell a halálra is. Mivel ilyen nagyszámú a nyíregyházi gyülekezet, hála istennek, minden vasárnap tele van a 800-1000 férőhelyes templom, sokszor kicsinek is bizonyul. Most karácsonykor 2230-an vettek úrvacsorát, ebből az első napon 1400-an. A templom mellett egy helyiségben négyszáz embernek közvetítettük házi videorendszeren keresztül az istentiszteletet, egy másik helyen pedig 120 ember hangszórón keresztül értesült a mise történéseiről. Amikor énekelni kezdtük az úrvacsorára hívó éneket, ők is jöttek, és beálltak az oltárhoz vezető sorba. Minden jel azt mutatja, hogy építenünk kell egy második templomot. Úgy hallottuk, hogy a Jósaváros felé fog terjeszkedni a város, ott szeretnénk megépíteni az új templomot. Ha ez elkészülne, megosztanánk a gyülekezetét, és az ottaniak gondozását egy új lelkész venné át, akinek parókiát is építenénk. A gyülekezet igényeihez igazodva határoztuk el, hogy református iskolát indítunk. — Miben látják a tervek megvalósulásának biztosítékát? — A hitben. Biztos vagyok benne, hogy a Jóisten meg fog segíteni minket. Persze, hogy az elképzelésekből legyen is valami, hozzá kell fogni a megvalósításhoz. Ha folyton arra várnánk, hogy összegyűljön a szükséges pénz, akkor ítéletnapig várakozhatnánk. Anyíribronyi templom felújításába például 200 ezer forinttal vágtunk bele, és később derült ki, hogy kétmillióba kerül. Nagyon sokat szaladgáltunk, de innen-onnan mindig összejött a szükséges összeg. Számtalan esetben tapasztaltuk, hogy Isten megsegít minket, éppen ezért nem félünk a jövőtől. Vasas László Mindaddig, amíg szükség lesz rám Négy kemény év után Az egykoron jobb időket látott tanácsi rendszer után teret kapott, mi több, kibontakozhatott a területgazdálkodásnak és a területfejlesztésnek egy új formája, az önkormányzati rendszer. A kisebbnél kisebb, vagy éppen a na- gyobbnál nagyobb települések önkormányzatai számára ma a legfontosabb, hogy a város vagy község érdekét és jobbulást szem előtt tartva összehangoltan irányítsák lakóhelyük életét. Ezzel szemben a megyei önkormányzatok jóval nehezebb helyzetben vannak, mivel összetételük rendkívül vegyes, ennélfogva a döntéshozatal sem működik mindig zökkenőmentesen egy-egy fontosabb kérdésnél. Ä leghálátlanabb szerepet mégis Medgyesi József vállalta magára akkor, amikor elfoglalta Szabolcs-Szatmár- Bereg megye megyei közgyűlésének elnöki posztját. Eleinte egyszer-egy- szer akadozott is a közgyűlés munkája, de mint tudjuk, a jó munkához idő kell. S az eltelt négy év azt bizonyítja, hogy a Medgyesi elnök által vezényelt megyei team kifogástalanul megállta helyét ezen az ingoványos talajon. — Ón hogyan látta négyéves működésüket? — Négy évre visszamenőleg úgy gondolom, hogy a kezdeti próbálko- - zások és botladozások után a közgyűlés fokozatosan meghatározta saját feladatát — válaszolja az exelnök. — Tettük mindezt azért, mert az önkormányzati törvény olyan mértékben leszűkítette a megyei közgyűlés feladatkörét, hogy alig lett volna elvégzendő feladatunk. Ezért a közgyűlés meghatározta önként vállalt feladatait. —Mik voltak ezek a feladatok? — Például a területfeljesztés, a települési önkormányzatok szakmai segítése, a több településen megvalósuló, de egymással összefüggő beruházások koordinálása vagy a megye infrastruktúrájának fejlesztése. És függetlenül attól, hogy nem kaptunk rá pénzügyi fedezetet, évente 22-28 millió forinttal támogattuk a megye sportéletét. Mindezek mellett végeztük természetesen a saját munkánkat is. Megtartottuk a meglévő intézményhálózat működőképességét. Komoly összegeket fordítottunk ezek állagának megóvására, új szociális otthonokat létesítettünk. Sorolhatnám még nagyon sokáig az elvégzett munkát. Egy nemrégiben napvilágot látott könyvben is részletezzük a megye elmúlt négy évét. — Mennyire volt összehangolt, súrlódásmentes a közgyűlés munkája? — A közgyűlés nem politikai alapon szerveződött, ennél fogva működését sem a politikai érdekek határozták meg. Mi csupán végeztük a munkánkat. A magasan képzett és munkájához rendkívül jól értő apparátusnak köszönhető, hogy konkrét célok, koncepciók, feladatok megtárgyalására került sor valamennyi közgyűlésen. Éppen ezért úgy tartom, hogy minden nehézség ellenére is könnyű volt eredményeket elérni. — Maradtak megoldatlan feladatok? — Az önkormányzati munka folya- matos..Éppen ezért a mostani közgyűlésnek nem visszamaradt, megoldatlan problémákkal kell szembenéznie, hanem újabb, folyamatosan felmerülő feladatokat kellett elvégeznie. Mivel dr. Zilahi József személyében a korábbi alelhök lett a megyei közgyűlés elnöke, minden olyan ismeret a birtokában van, ami a folytatáshoz szükséges. Legfontosabb a megye által működtetett intézményhálózat további működőképességének megőrzése. Ez a hálózat egyébként várhatóan növekedni fog, hiszen várható, hogy több középfokú intézményt visszaadnak majd működtetésre a megyének. Úgy gondolom, hogy a várható pénzügyi nehézségek miatt fejlesztésre nem sok pénzt tud majd fordítani a megye. Ami biztos: szorgalmazni kell a távbeszélőhálózat kiépítésének befejezését, a 3- as autópálya építésének megindítását és a határátkelőhelyek megfelelő szintre történő fejlesztését. Gondolok itt például a záhonyira. Nem kötelező feladat, de mindenképpen foglalkozni kell a megye mezőgazdaságának fejlesztési lehetőségeivel is. —A folytatásról volt szó. Ön hogyan folytatja tovább? Már nagyon sok találgatást hallottam.-— A polgármesterek jogállásáról szóló törvényben az áll, hogy az, akit köztisztviselőként válaszottak meg, kérésére vissza kell helyezni korábbi pozíciójába. Én éltem ezzel a lehetőséggel, és kértem az utódomat, hogy helyezzen vissza. így a közgyűléstől el nem szakadva, de már nem mint a tagja, hanem mint köztisztviselő fogom segíteni az apparátus munkáját mindaddig, amíg szükség lesz rám. — Lapunk és olvasóink nevében köszönöm amit eddig tett megyénk fejlődéséért, és sok sikert kívánok az elkövetkező időszakhoz! Úri Mariann
