Új Kelet, 1995. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-21 / 18. szám

UJ KELET 1995. január 21., szombat Szerencsi pletykák Vannak helyek, ahol nem vattáz- zák a labdarúgókat, a szabadságról megtérő fiúk fejéből azonnal szám­űzik a tunya gondolatokat. így tet­tek Szerencsen is. Mire a játékosok megemésztették volna a vakáció alatt felgyülemlett élményeiket, máris napi két edzésen iparkodhattak meg- szabadulni fölös energiájuktól. A megpróbáltatások január tizedikén vették kezdetüket, hogy egyhetes bemelegítés után román földön me­rüljenek bele a felkészülés egyhan­gú munkájába. A harmadik vonal Tisza-csoportjában a dobogó legal­só fokára bevackolódott csapat hu- szonharmadikán érkezik haza, s a gyeplőn nem lazítva adják át magu­kat az alapozás további „örömei­nek”. Megelégelte a háló előtt repkedést az együttes „matuzsálem”-korú ka­pusa, Májer Sándor, aki visszavonu­lásán lamentál. Azonmód ki is néz­ték utódját, ám a Diósgyőr cerberu­sa, Molnár, mégsem öltheti fel sze­relésüket. A vasgyáriak ugyanis szombat helyett ezentúl vasárnap rendezik hazai mérkőzéseiket, így, mivel a játéknapok egybe esnek, ug­rott az üzlet. A kapusposzt tehát be­töltésre vár, amire sürgősen megol­dást kell találniuk. A védő Szent- iványi átpártolt Szikszóra, nem tud­ván ellenállni a megyei első osztály bajnoki címére törő egyesület pénz­zel is alátámasztott hívó szavának. Gond egy szál sem, a katona gúnyát levető Vajkó beugrásával meg­szüntethető a hátsó alakzatban kelet­kezett vákum. Minden pillanatban lesik, mikor esik be az a két ukrán támadó, kiket próbajátékra invitál­tak. Juhász Tibor szakosztályvezető arról is beszámolt, hogy a társaság eddigi szereplésével elégedettek, hi­szen befurakodtak az élmezőnybe, megfelelve a rajt előtt megfogalma­zott igényeknek. Tavasszal a borso­diak is harcba indulnak a feljutásért — bár nem veti fel őket a pénz — , nem zárkóznak el az osztályváltás lehetőségéről. Otthonuk rendületle­nül a szomszédvár Bekecs, a hasz­nálhatatlan szerencsi pálya rendbe­hozatalát elodázza a kassza üressé­ge. Érdekesség egyébként, a felvidé­ken olyan pletykák keltek szárnyra, miszerint egyik legnagyobb riváli­suk, Sényő, nagyon meggyengült. Szerencsen bedobtak már egy-két trükköt az összecsapások hangulatá­nak emelésére, az izzó hőfokról le­dér lányok domborulatainak feltárá­sával gondoskodnak. A sikamlós tárnáról kikértük a szakosztályvezető véleményét. — Tapasszal lesz része hasonló látványosságban a nagyérdeműnek? — A csapat szponzora, Balogh Pé­ter vállalkozó ötlete volt az ifjú höl­gyek csábító idomainak bemutatásá­val növelni mérkőzéseink látogatott­ságát. Ősszel a Vámospércs és Edelény elleni kilencven percet előzte meg showműsor. Előre nem ígérhetek semmit, de előfordulhat, hogy támogatónk még tartogat tar­solyában további meglepetéseket. K. T. Sényöiüzenet Sényőn egyelőre hallgatnak a fegyverek, csendes mozdulatlanság­ba merevedik a labdarúgópálya kör­nyéke. Mindeközben persze nem állt meg az élet, csütörtökön például el­nökségi ülésre trombitálták össze a szűk vezetést. A társalgás menetét alapjaiban határozta meg a csapat előtt álló teendők részletes kibontá­sa. Rövidesen vége szakad a játéko­sok vakációjának, január 29-én ru­gaszkodnak neki a tavaszi hadjárat­hoz szükséges muníció elraktározá­sát célzó felkészülésnek. A fokoza­tosság elvéhez hűen, két hétig napi egy edzést iktattak a programba. Később sűrűsödik a Rubóczki Tibor játékos-edző által vezényelt foglal­kozások elrendelése, a harmadik hé­ten áttérnek napi két testgyakorlás­ra. A kiéhezett futballisták jóllaka- tását helyben oldják meg, a menük adagja igazodik a korgó gyomrok­hoz. A napközis rendszerű összetar­tást követően visszatérnek az erede­ti műsorszámhoz, az inkvizícióhoz hasonlatos kínzások napi egy alka­lommal folytatódnak. A település focistáinak diadalmas betörése a harmadik vonalba nem maradt hatás nélkül. A jóban-rossz- ban kitartó szponzorokhoz újabb há­rom támogató csatlakozott, fantázi­át sejtve az együttesben. így lehetővé vált, hogy a bajnokság nyitányáig szükséges háromszázezer forint ne terhelje az éves költségvetést, ezt az összeget saját zsebből teremtik elő a mindenre elszánt szponzorok. Az el­nökség valamennyi tagja igyekszik megadni a tőlük telhető segítséget a csapat minél eredményesebb szerep­léséhez, s ebbe akár a feljutás is be­lefér. Immáron végleges ahogy az időjárás engedi, hozzálátnak egy va­donatúj öltöző felépítéséhez, amely június 30-án kerülhet a játékosok bir­tokába; Az első távászi hazai mérkőzésre elkészül az előírásoknak megfelelő, a küzdőteret övező korlát is, sőt, ha sikerül még kiaknázatlan anyagi forrásra bukkanni, talán lelá­tót is tudnak emelni a szabad terüle­tekre. Annak a pletykának is utánajár­tunk, miszerint terjedőben a hír- meggyengült a sényői csapat, nem tudják majd megismételni őszi re­meklésüket. Pehely Zoltán szakosz­tályelnök reagálásában azonnal ele­jét vette a felvetésnek. — Nem értem, miként lehetséges egyáltalán a gondolat felmerülése is! Talán mert nekünk más elképzelé- . seink vannak a felkészülési munká­ról? Valóban később kezdünk mint a legtöbb helyen, de biztosíthatom az értünk „aggódókat”, a kívánt edzés­számot teljesíteni fogjuk, s még így is túlszárnyaljuk az egy évvel ezelőtti számot. Domokos ugyan elment, és Hermánt is el akarta vinni Ibrány, ám a védő marad nálunk. Nyugodtak va­gyunk, a rendelkezésre álló játéko­sok tökéletesen megfelelnek céljaink eléréséhez. A szponzori háttér adott, sőt jobban állunk mint valaha. Lentről indultunk, nagy utat tettünk meg idáig. Mi értelme lenne a csa­patba fektetett energiánknak, ha közben eladogatnánk kulcsemberein­ket? Az elkőkészületi mérkőzések dá­tumai; február 19. Sényő—Volán Kárpát-Hús 10.00, február 22. Tisza- vasvári—Sényő 14.30, február 25. Volán Kárpát-Hús—Sényő 10.00, március 1. Sényő—Tiszalök 15.00, március 5. Tiszalök—Sényő 15.00, március 8. Sényő—Tiszavasvári 14.30, március 12. Sényő—Gáva- vencsellő 14.30, március 15. Gáva- vencsellő—Sényő 15.00. K. T. ■ * NB ll-es készülődések Ma érkezik haza az NYFC Egy hetet töltött az Eger meletti Tardoson a Nyíregyházi Fotball Club felnőtt csapata. Az alapozás legnehe­zebb részén ezzel túljutottak a megye- székhelyi focisták. Tóth János klub- igazgatót telefonon kerestük meg pén­tek délután, hogy értékelje az egyhe­tes edzőtáborozást. — Elmondhatom, hogy túl vagyunk a nehezén. Ma délután még tartunk egy kétkapus edzést, aztán holnap délelőtt tartunk egy felmérő jellegű hegyi­futást, a már megszokott erdei pályán. Három kört futnak majd szokás sze­rint a fiúk, egy kör 2200 méter hosszú, és hetven méter a szintkülönbség. Utána csomagolunk és indulunk ha­za. — Múlt vasárnap három jelzővel jellemezted a focistákra váró felada­tokat. Kemény, nyers, kegyetlen. Hogy bírták a terhelést a játékosok? — Örömmel mondhatom, hogy jól bírták. Munka közben többször pul­zus-ellenőrzést tartottunk, s ez azt mu­tatta, hogy megfelelően regenerálód­nak a terhelések után a játékosok. Megszerezték azokat a fizikai alapo­kat, amik a további munkához szük­ségesek. Ezután már fokozatosan kö­vetkezhetnek a gyorsasági terhelések, illetve a labdás gyakorlatok és a spe­ciális terhelések. Annak külön örülök, hogy mindenki egészséges, nem je­lentkeztek az alapozási időszak szoká­sos húzódásos sérülései. Igaz, nagy gondot fordítottunk a bemelegítések­nél arra, hogy ezt elkerüljük. — Kikkel voltál különösen elégedett az egy hét alatt? — Mindenki nagyon igyekezett. Nagyon örültem annak, hogy Kovács Úgy tűnik; kialakult Tiszavasvári végleges játékoskerete, vagy legalább is az, hogy kik érkeztek. Mészáros László ügyvezető elnök tájékoztatása szerint az utolsó fordulóban érkezett Szabó kapuson kívül négy új fiú gya­korol Vasváriban. Valamennyiükkel fél éves szerződést kötött a klub. Szűcs Sándor (sepregető) és Leute Lajos (baloldali középpályás) Hajdúnánásról érkezett, míg Boros Károly a Szatmár­németi Olimpiából szerződött az Al­kaloida SE-hez. A román bajnokság­ban játszó labdarúgó Pitács György ajánlására került a csapathoz, és a vé­delemben, valamint a középpályás sor jobb szélén számít rá a szakvezetés. Igazi nagyágyúnak számít Szergej Volotilek átigazolása, a labdarúgó Odessza NB 1-es csapatában játszott. Ő egyébként a december elején részt vett azon a próbajátékon, melyről mi is beszámoltunk. Neki sikerült, két tár­sának nem... Volotilekért cserébe jú­Csütörtökön véget ért a nyírbátori labdarúgók lengyelországi kalandja. Nagy havazásban, tükörsimára fagyott úton korcsolyáztak otthonukba a fáradt hősök. Péntekre szabadnapot kaptak a játékosok, családi körben pihenhetnek rá a felkészülés még rájuk váró mun­kájára. Krakkóban elmaradt a tervezett előkészületi mérkőzés, bátorság lett volna fuballozni a bokáig érő fehér lepelben. Az Unchiás-\egénység ha labdával nem is találkozott, futni fu­tottak eleget, a szigorú mester olykor huszonegy kilométeres távot jelölt ki levegőzés gyanánt. Már most kirobba­nó erőben vannak Erdősiék, alaposan feladva a leckét ellenlábasaiknak. Sé­rülések sem sújtják a csapatot, mely ilyentájt nem elhanyagolható szem­Imre a legszorgalmasabbak közé tar­tozott, előtte ugyanis az a hír járta, hogy nem nagyon szereti az alapozás­sal járó terhelést, erre a szóbeszédre most alaposan rácáfolt. Persze többen is nagyon szorgalmasan dolgoztak, így Szatke, Barna, Kiss, Bagoly. Egy-két játékos viszont kevésbé terhelhető, mint ahogy gondoltam. — Az új fiúk hogy bírták a terhe­lést? Kaptak könnyítéseket? — Volt, aki kapott, volt aki nem. Paulik eddig is a másodosztályán edzett, neki azt kellett teljesítenie, mint a többieknek, de kicsit ő is le van ma­radva. Domokos, Adámszki és Sira kaptak könnyítéseket, hiszen nekik meg kell szokni a többlet terhelést, és kár lett volna egy sérülést kockáztat­ni. Domokossal nagyon elégedett va­gyok, már most látszik, hogy nagyon jó fizikai adottságai vannak, szorgal­masan dolgozott, s fokozatosan egyre többet végez. Adámszki nemrég épült fel a sérüléséből, ezért őt még kevés­bé terheltük. Sira a foci mellett tanult is az ősszel, így még Mátészalkán sem tudott minden edzésen résztvenni, ő kapta a legtöbb könnyítést, de őt is külön megdicsérem szorgalmáért. — A kapusok külön készültek? —Igen, ők Buús Gyurival megkezd­ték a speciális felkészülést, sokat dol­goztak a tornateremben, Gyuri elége­detten nyilatkozott a munkájukról. A beszélgetés után még telefonhoz kértük Szatke Zoltánt is, hogy tolmá­csolja a másik oldal véleményét. — Drobni Miklós sérülése miatt nem utazott veletek, így te léptél elő csapatkapitánnyá. Milyen volt a hegyi kiképzés? nius harmincig Ukrajnába szerződik a Tiszavasvári két őszi gyengélkedő ide­genlégiósa, Zubanics és Kurilco. — Ót fiú érkezett, ketten távoztak eddig. Mikor szűkül tovább a vasvári játékoskerete, hiszen azt Ígérték: ahányon jönnek, annyian mennek is? — Rövidesen valószínűleg két fővel még kevesebben leszünk. Nevet egyelőre nem akarok mondani, mert nem véglegesítettük még Szikszói La­jos edzővel. Az sem biztos, hogy szerződést bontunk velük, ha lesz rá igény akkor inkább kölcsönadjuk őket. Jövő hét elején tehát eldől, hogy kik kerülnek ki a keretből. — Az új fiúk vagy védők, vagy védekező középpályások. Mi lesz azok­kal akik az ősszel szerepeltek a tiszavasvári védelemben ? — Ok már bizonyítottak, sajnos ne­gatív előjellel. Jó pár korábbi kez­dőjátékos a kispadon fogja találni ma­gát tavasszal. Nem állítom, hogy az pont. Az edzőtábor anyagi kiadással sem járt, a vendégeik kívánságát leső házigazdák azon túl, hogy kifogásta­lan körülményeket biztosítottak, fe­dezték a kinttartózkodás költségeit. A hegyi kiképzés alatt jóízű beszélgeté­seken kalapálódhattak egységbe a ke­ret tagjai, eltökélten vizslatva a kike­letkor esedékes pontvadászat második felének esélyeit. Javában folyik a visszaszámlálás, még néhány focimentes óra, s újra a meleg ruhaneműbe burkolózó szurko­lók szemeitől kísérve zajlanak az ese­mények. Hamarosan élesben nyerhet­nek betekintést a játékosok formájá­ról, elvitatkozva, milyen hadrend is lenne a legideálisabb a harmadik vo­nal éllovasi pozíciójának nyárig való — Igen, én vagyok a csapatkapitány­helyettes, s a többiek nevében is mond­hatom, hogy teljes erőbedobással dol­goztunk. Nem volt könnyű bírni az ira­mot, nagyon komoly terhelést kap­tunk. Általában nagyon jó volt a han­gulat a csapatnál, csak akkor törtünk le, mikor megtudtuk mi vár ránk. Ugyanis minden edzés előtt volt egy megbeszélés, ahol pontosan megtud­hattuk mi vár ránk az elkövetkező másfél órában. — Milyen volt a nyolcvanméteres meredek hegyifutás? — Az volt a legszörnyűbb az egész hét alatt. Négyszer került rá sor, hogy egy szörnyen meredek lejtőn nyolcvan métert kellett felfelé futni, ezt a távot legalább tízszer egymás után meg kel­lett tenni. Néha még ráadást is kellett teljesíteni, például ha kétkapuztunk a vesztesek két futással többet teljesítet­tek. — Ha jól tudom, holnap még vár rátok egy 6600 méteres futás. Az mi­lyen terep? — Csak addig kell kibírni míg elju­tunk a feléig. Addig emelkedik a te- . rep, utána lefelé már sokkal könnyebb. — Mit csináltatok az edzések köz­ben? — Tévéztünk, kártyáztunk, számí­tógépes játékokon játszottunk. Egyéb­ként nagyon jó volt a kaja is. Azt min­denképpen írd meg, hogy Pál De­zsőnek a sporttábor vezetőjének kö­szönjük a figyelmes ellátást. De már nagyon készülünk haza. — Mikor érkeztek? —Szombaton féltizenkettőkor indu­lunk, és félhárom körül leszünk a sta­dionban. Egyébként addig is üdvözöl­jük a szurkolóinkat. R. Z. újak jobbak játéktudásban a régieknél, de hogy mentalitásban előrébb tarta­nak az biztos. Nekünk pedig nyerő­emberekre van szükségünk, olyanok­ra, akik velünk együtt akarják, hogy ne essünk ki az NB II-ből. Ez most a legfontosabb célunk, és ezért ennek rendelünk mindent alá. Szeretnénk, ha verseny alakulna ki minden poszton, és játszón a jobb! —Mint már megjegyeztem talán túl sok védő érkezett, pedig a győzelemhez csatárokra is szükség van! — Nem kell ide csatár! Az Erdei- Pitács-Szilágyi-Szurkos négyes pályán lévő tagjainak meg kell oldania ezt a feladatot. Egyébként ősszel hiába sze­reztünk több mérkőzésen két-három gólt, mégis vesztesen hagytuk el a já­tékteret. Remélhetőleg a védelem megerősítése után lesz értelme a csat­árok találatainak. (sz-a) bebetonozására. Az első közvetlen ran­devú kedvenceikkel február elsején lesz, ekkor tizennégy órakor Nyír­vasvárit fogadják Nyírbátorban. A to­vábbi találkozók futószalagon követik egymást, íme a pontos beosztás: feb­ruár 4. Nyírbátor— Nyírcsaholy 11.00, február 8. Nyírbátor—Nyír­kárász 14.00, február 11. Nyírbátor— Vásárosnamény 10.00, február 15. Nyírkárász—Nyírbátor 14.00, febru­ár 18. Nyírbátor—Nyírlugos 10.00, február 22. Vásárosnamény—Nyír­bátor 14.00, február 25. Baktaló- rántháza—Nyírbátor 10.00, március 1. Nyíregyházi FC—Nyírbátor 14.00, március 4. Hajdúnánás—Nyírbátor 10.00 Koncz Jövés-menés Tiszavasváriban Hazakorcsolyázott Nyírbátor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom