Új Kelet, 1995. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-18 / 15. szám
UJ KELET 1995. január 18., szerda Tragédia Paszabon Folytatás az 1. oldalról — A búcsúlevél egyértelműen utal arra, hogy az osztályfőnökével való konfliktus miatt követte el tettét. — Ez számomra meglepő. Ez a gyerek mindenütt ott volt. A diákbizottság titkára volt, az énnekkarban is részt vett. Kirándulásokon egy derűs, életvidám gyerekként ismertem. Ezért nem tudom hova tenni az esészet. Érdeklődtem, hogy milyen óra volt hétfőn, ami kiválthatott valamit. Matematika óra, melyen a dolgozatjegyeket hirdették ki. Ez hármas lett, de alapvetően hármas-négyes tanuló volt. Az igaz, hogy a szülők elvárása nagyobb volt, mint a gyerek képessége, de ez természetes is. Ez azonban nem jelentkezett olyan élesen, hogy ilyet csináljon. A szülő is feljött, megbeszéltük. ha probléma volt. TörA családi ház Ebben a szekrényben volt a puska (Fotók: Bozsó K.) ténelemből akart még javítani, aztán ez a matek dolgozat... Az ellenőrző könyvet az osztályfőnöke vitte el a szülőknek, mert a korábbi jegyek valami miatt nem voltak aláírva. Utána nem tudom mi történt, a gyerek és a szülő párbeszéde miként zajlott le. Kérdeztem az osztálytársait, hogy az utolsó tornaórán észrevettek-e valamit Istvánon? — Semmi különöset — mondták. Szóval nem tudok semmi kiélezett helyzetről. Nem voltak rossz jegyei. A Sipkay Barna Kereskedelmi Iskolába akart menni, az volt még kérdéses, hogy szakközépbe, vagy szakmunkásképzőbe. A gyereket lehet hogy ajegyek alakulása bántotta, emiatt otthon is szorítva volt... Az osztályfőnök: — Vígkedélyű, közvetlen, könnyen barátkozó gyerek volt. —Megviselte egy-egy rossz jegynek a beszerzése? — Őt nem nagyon zavarta, ha rosszabb jegyet kapott. A család szeretett volna többet kihozni belőle. Rengeteg segítséget kértek, hogy külön is foglalkozzunk a gyerekkel. Szerették volna, ha eredményesebb az iskolai munkája. — Mi történt hétfőn? — Hármas volt a felmérője, többnyire ilyen jegyeket kapott matematikából. Az összes gyerektől beszedtem az ellenőrzőt, hogy megnézzem, milyen jegyek vannak beírva. Tőle is kértem, de mondta, hogy nincs nála, ezért hazaszaladt érte, és hozta is. Én akkor nem is foglalkoztam vele, hanem hazavittem magammal. Mondtam is: Pisti, ezt nem adom neked oda, hanem megyek, beszélek édesanyáddal. El is vittem, és megbeszéltük, hogy ami utólag lett beírva, nem tudott róla, a többi alá volt íratva. Egy óra elmúlhatott, amikor ezt történt, hogy átadtam az ellenőrzőt. Egyébként szakközépbe nem is nagyon akart menni, szakács-felszolgálónak volt kitöltve a jelentkezési lapja. Azt sajnálom, hogy nem vártam meg a gyereket, együtt mentünk volna az anyjához. — Most, vagy korábban volt önnek konfliktusa a jegyek miatt a gyerek kel? — Ajegyek miatt soha sem volt semmi nézeteltérés. v— Ón szerint mi lehetett az oka, hogy ezt tette, hiszen ön mint osztályfőnök jól ismerte. — Nem tudom. Magamat abban hibáztatom, hogy nem vele együtt vittem haza az ellenőrzőjét. Én .előtte beszéltem az anyjával a jegyekről, hogy ezért otthon büntették volna, nem tudok róla. — Tehát itt bekerültek olyan jegyek az ellenőrzőbe, amit a szülők nem tudtak? — Tudhatták a szülők — bár a gyerek titkolta —, mert találkoztunk és beszéltünk róla. A ketteshármas jegyek nem voltak beírva, egyese pedig nem is volt. Zavart engem, hogy már egy hónapja nála van az ellenőrző és azóta sem hajlandó megmutatni a szüleinek. Szerettem volna, ha most már tudomást szereznek róla. — A nagymama azt mondta, hogy ön olyat mondott a gyereknek, hogy ez az eredmény még a szakmunkásképzőbe sem elég. — Ilyet nem mondtam, ezt a társai is tanúsíthatják. Az egész osztálynak mondtam, hogy a nyolcadikosoknak arra kell törekedni, hogy a félévi eredmények sokkal jobbak legyenek, mint az előző év végiek. —A búcsúlevélben ön személy szerint van megemlítve. — Összeütközésem, konfliktusom — ezen az ellenőrző-dolgon kívül — nem volt. Nem tudok napirendre térni a történtek felett, és keresem az okokat, hogy hogyan lehetett volna másképpen, miért nem vettük észre ezt a sérülékenységet. Semmit nem lehetett rajta észrevenni, hogy hatással lett volna rá a közepes osztályzat, bár képességei szerint erre futotta. Az osztályban még mindig érződik a döbbenet, a társak még most sem tudják elhinni, ami történt. A tanulótársak és a legjobb barátja is segítőkésznek és jó barátnak ismerték. Hajós László: — Én voltam a legközelebbi barátja, nagyon rendes volt. Hétfőn is ugyanolyannak láttam, mint máskor, nem lehetett rajta semmi különöset észrevenni. Nem tudom elképzelni, miért csinálta. Béres László (az osztálytársak közül ő látta utoljára): — A kézi-edzés után találkoztunk, úgy fél kettő felé, aztán egy húsz perc múlva ismét. Akkor olyan szomorúnak látszott. Köszöntem neki, de nem fogadta. Bús volt járkált le-fel a vendéglőjük előtt. Látszott rajta, hogy el van keseredve. Nem mondott semmit. Előtte kérdezte, hogy van-e még hely a tanszobán, mert hétfőn be szeretne iratkozni... Kommentár nélkül: Fullajtár András Nyílt nap az iskolában Nagy volt a jövés-menés kedden délelőtt a nyíregyházi Eötvös József Általános Iskola és Gimnáziumban. Ezen a napon kapták kézbe első személyi igazolványukat a 14 éves diákok. Ám ami még ennél is érdekesebbnek bizonyult, az a nyílt nap volt, melyet a gimnázium első és másodikos évfolyamain tartottak. Pár perccel a bemutató órák után az igazgatói irodában ültünk le beszélgetni Vas Lászlónéval, akinek nagyobbik gyereke a gimnáziumba jár, és ezen a napon adták be a kisebbik fiú felvételi kérelmét is. — Miért választották Gergely számára szeptemberben ezt az oktatási formát? — A nagyobbik fiam mindig jó fejű gyerek volt. A nyírpazonyi iskolában, ahová korábban járt a gyerek, felfigyeltek a képességeire. Ázt mondták a tanárai, hogy sokkal többre képes, mint amilyen ütemben a többiek haladtak. — Milyenek a tapasztalatai az első félév után? — Eddig nagyon jók. A gyereknek sikerült megtartania a kitűnő szintet. Bár az év elején még sajnálta régi osztálytársait, mára mát talált itt is barátokat. — Ön szerint miért ez a legmegfelelőbb iskola egy 10 éves gyerek számára? — Ahogy elnézem, itt sokkal szabadabbak az órák. A másik dolog pedig az, hogy nyolc évük van a gyerekeknek arra, hogy elérjék az érettségihez szükséges fejlettségi szintet. Az első négy év alatt kitűnően meg lehet alapozni a második, döntő négy esztendőt. Anyja mellett eddig szótlanul, tágra nyílt szemekkel ült Dávid, a kisebbik fiú, aki, ha sikerül a februári felvételi, szintén ebbe az iskolába jár majd. — Hogy tetszettek neked az itteni tanítási órák? — Én úgy igazán a magyart és a környezetet szeretem, de azért a matek sem volt rossz. —Milyen különbségek vannak a látott órák és az otthoniak között? — Gergelyék osztálya sokkal fegyelmezettebb mint a miénk. Többet dolgoznak az órákon mint mi... na és a feladatok is nehezebbek eay kicsit. — Mondd csak Dani, gondolkodtál már azon, hogy mi leszel ha jeiuősz és leérettségizel? — Hát persze ... óvóbácsi — feleli a 9 éves fiúcska, és — beszélgetésünk alatt először — halványan elmosolyodik. Sikli A megtévedt emberek babusgató! A hivatásos pártfogói rendszert a ’70-es években hozták létre, s az évek során a rendszer működtetése folyamatos változtatásokon esett át. Az akkori tanácsok azt a feladatot kapták, hogy egyes börtönből szabadultakat bizonyos helyekre elhelyezzenek. A most is jól működő hivatásos pártfogói rendszer munkáját az 1979/11-es törvény határozza meg. A pártfogásnak két fajtája van: egyrészt a fiatalkorúakra irányuló, másrészt a felnőttkornak pártfogói felügyeletét ellátó. Valójában azok, akik nem kerülnek velük kapcsolatba, nem is tudják, hogy ez a felügyelet mit jelent. Molnár József hivatásos pártfogót munkája felől kérdeztük. — Konkrétan kik kapnak pártfogói felügyeletet? — Pártfogói felügyelet alá bírói határozat helyezhet személyt, például olyat, aki a büntetés-végrehajtási intézetben példásan, jó magaviselettel tölti le a büntetését, s így a nevezett felügyelet a további fejlődés szempontjából eredményes lehet. De nemcsak ők, hanem azok is pártfogói felügyelet alá helyezhetők, akik elkövettek valamit, de nem kerültek börtönbe, s így figyelemmel kell kísérnünk az életüket. Személyiségük fejlődésére nagy hatással lehet a jól irányzott elrendelés. Egy egyszerű bűncselekményt elkövetett próbára bocsátott, illetve a legtöbb felügyelet alatt álló esetében általános magatartási szabályok, életviteli formák betartása vonatkozik rájuk: dolgozniuk kell — s ebben a munkaügyi szolgáltató irodák sokat segítenek —, kötelesek betartani a hivatásos pártfogó vagy a társadalmi pártfogó utasításait. Ezen felül vannak olyan magatartási szabályok, amelyek az egyénhez igazodnak. Például, ha alkoholos állapotban vagy drog hatása alatt követték el a bűncselekményt, akkor ilyen típusú elvonókúrára utalják be őket, vagy éjszaka az állandó lakásukon kell tartózkodniuk, de az is.előfordulhat, hogy a jövedelmük egy részével mi gazdálkodunk. — Mennyire hatásos a pártfogói munka? — A statisztikai adatok alapján hatékonynak nevezhető a felügyeleti rendszer, mert amíg a felügyelet tart, s ez 1—5 év közötti időtartamú lehet, addig — kevés kivétellel — a pártfogoltak nem követnek el újabb bűncselekményeket. — Hány pártfogó van a megyében? — Hárman vagyunk hivatásos pártfogók, akik a megyei bírósághoz tartozunk. Átlagosan 100-110 fővel dolgozunk úgy, hogy Szabolcs- Szatmár-Bereg megye területileg három részre van felosztva. Tehát mindenkinek van egy területe. A megyében társadalmi pártfogóként 200-250 aktivista működik. Most úgy háromszáz pártfogolt van, s amikor 900-950 volt, akkor a hivatásos pártfogók létszáma sem három volt. — Ón mióta végzi ezt a munkát? — Már tizenegy éve. Van, aki igazán megjavult,^ s gyakran látom is őket az utcán. Általában csak bólintunk egymásnak, vagy talán félnek is köszönni, mert az egyszer pártfogói felügyelet alatt állók nem szívesen emlékeznek vissza az elmúlt időszakra. Természetesen vannak kudarcok, és lesznek is. Van, akit a piactéren látunk a hajléktalanok között, vagy megint csak a börtön után futunk össze. Végül is, az emberekkel foglalkozni szép dolog. Tudom, hogy a munkámnak van haszna, mert mi így védjük a társadalmat és a környezetünket. V. A.
