Új Kelet, 1995. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-03 / 2. szám
UJ KELET Az alkotmányt népszavazás erősíti meg Lassú-e a törvényalkotás Magyarországon? Dömpingszerű jogalkotásról, „lopakodó alkotmányozásról” Az Amerika Hangja mikrofonja előtt dr. Csiha Judit, az Igazságügyi Minisztérium politikai államtitkára válaszolt Ballai József kérdéseire.-—Államtitkár asszony! Az ellenzék egyre gyakrabban veti a kormány szemére, hogy túl lassú a törvényalkotás. Elfogadja ezt a bírálatot? ■ —- Nem fogadom eL hiszen a törvény- alkotási programban jelzett törvények jelentős része már a törvényhozás előtt van. Tervtúlteljesítésről is beszélhetünk, hiszen jó néhány olyan törvényjavaslat fekszik a parlament asztalán — egyike- másika már csak zárószavazásra vár —, amely a törvényalkotási programban nem is szerepelt. Például ilyen a minisztériumunk által beterjesztett szerzői jogi törvénymódosítás. Abban van némi igazság, hogy bizonyos törvények elfogadásával csúszásban vagyunk, és megtárgyalásával is, ebben viszont az játszik szerepet — itt a költségvetési meg a gazdasági törvénykezésre gondolok —, hogy amikor az új kormány július 15-én hivatalba lépett, először tisztába kellett jönnie az ország gazdasági helyzetével. Az információkhoz csak ekkor, ezután lehetett hozzájutni. Ennélfogva azokat a törvényi szabályokat, amik ma már a parlament előtt vannak, annak ismeretében lehetett csak a tervezet formájában is megfogalmazni. De ezek is előbb-utóbb, reményeink szerint még ebben az évben elfogadásra kerülnek. —Az utóbbi időben beterjesztett tör- vényjavasla- tok kapcsán az ellenzék ..lopakodó alkotmányozással” vádolta meg a kabinetet. Az is gyakran elhangzik, hogy a rendszerváltás törvényeinek visz- szaállítása van napirenden. Hogyan válaszol Ön ezekre a fölvetésekre? — Itt valószínűleg két törvényjavaslatról van szó. Az egyik az ügyészek szolgálati viszonyáról szóló törvényjavaslat. Amiben azért nem igaz az állítás, mert ezt a törvényjavaslatot már az előző kormány beterjesztette, majd visszavonta, miután megtárgyalásukra nem volt már idő. Lényegében nem tér el a korábbi tervezettől a jelenlegi sem. Ha a mai minősítése ennek az, hogy lopakodó alkotmányozás, akkor az volt két évvel ezelőtt is. Szerintünk nem az. A másik javaslat, amiben ez a vád fölmerülhet, az az ombudsmanokkal, illetve az ezzel kapcsolatos alkotmánymódosítás. Itt viszont mulasztásos alkotmánysértésben van az Országgyűlés, hiszen 1993. október 31-ig meg kellett volna választani az ombuds- manokat, meg kellett volna alkotni ezt a törvényt. Nem alkotta meg az Országgyűlés, tehát nem teszünk egyebet, mint ezt a mulasztást pótoljuk. — A Horn-kabinet programjában a Magyar Köztársaság új alkotmányának kidolgozása is szerepel. Miért van szükség az új alaptörvényre, és lehet-e már tudni, hogy pontosan miben és mennyiben lesz új? Hol tartanak most az előkészítéssel? — A kérdést a végéről kezdem. A kormányhatározatnak megfelelően fölállt az Igazságügyi Minisztériumban az Alkotmány-előkészítő Titkárság. Megalakult az a szakmai bizottság, ami az alkotmány egyes fejezeteinek a tudományos megalapozását készíti elő. Napirenden van az alkotmányozást előkészítő parlamenti bizottság felállítása. Ilyenképpen a tudományos munkát december végére be lehet fejezni. Az alkotmány koncepciója az év elején elkészülhet. Hogy szükség van-e új alkotmányra vagy nincs, ez ma már egyre kevésbé vitatott kérdés. Alkotmányozási kényszer nincsen, hiszen rendszerváltás nem történt, de az átmeneti kor jegyeit magán viselő ezerszer módosított alkotmányt egyszer össze kell jogtechnikailag és hangsúlyaiban is rendezni, hogy egy olyan egységes alkotmánytörvényt fogadhasson el az Országgyűlés, ami az új polgári társadalom, az új polgári Magyarország alaptörvénye lehet. — Van-e elképzelés az új alkotmány elfogadására? Terveznek-e például népszavazást ebben a kérdésben? — Ez nem tervezés kérdése. A népszavazásról szóló törvény hetedik szakasza előírja, hogy az alkotmányt népszavazással kell megerősíteni. Ilyenképpen nem értem a vitát. A színház nem álomgyár Beszélgetés Bodrogi Gyulával Hatvanegyedik évét tapossa a hazai színjátszás kiemelkedő képviselője. Számtalan színpadi figurát alakított már. Eddig mindössze két teátrumban dolgozott, a József Attila Színházban és a Vidám Színpadon. Évek óta ez utóbbi intézmény igazgatója. A remek szórakoztatóról. Bodrogi Gyuláról van szó. — Hogy van? — Hál’ istennek, jól érzem magam. Azt ne kérdezze, mi újság van körülöttem, mert nem tudom. Dolgozom, és ilynekor nem foglalkoztat más, csak a munkám. Olyan régóta vagyok színész, hogy szinte mindent színházi szemüvegen keresztül látok. — Egy színész-rendező nem is tud elszakadni az alkotói közegből, amelyben él és dolgozik? — Azért néha muszáj kilépni a megszokott körből, de tudja, megszokja az ember, hogy bizonyos dolgokat is színháziként él át, a jelentősége ezen át értékelhető. A közönséggel sincs ez másként. Ha szeretik a színházat, az azt is jelenti, jóked- vűek akarnak lenni. hogy nevessünk... — Mindig igyekszem a szerepeimbe egy olyan pillanatot beépíteni, melynek közvetítésével hathatok az érzelmekre. Nagyon szeretem, ha nevetnek, tapsolnak a nézők, hiszen a műfaj mércéjét az azonnali reagálás jelenti. Egy kutató akár évtizedekig is várhat az eredményekre, mi pedig máris „szüretelhetünk”. Azt szeretem, ha a munkám hatása rögtön látszik. Bizonyára azért lettem színész. — A próbákon nyilván kimérik a poénokat, v azt, mikor kelI nevetnie a közönségnek. Mi van akkor, ha ez nem jön be? — Bevallom, előre igazából soha nem tudjuk, hogyan fogadják a széksorokban ülők a színpadi poénokat. Persze, szeretnénk előre mindent kiszámítani, de nem lehet. Legfeljebb kellő gyakorlattal ötven százalékos esélyünk \an. A közönségen múlik a legtöbb. Sokan azt mondják, hogy nem lehet eléggé lenézni őket. Ezzel szemben én azt tartom: nem lehet eléggé felnézni rájuk. A nézők — Un pedig régóta gondoskodik arról. ' 'S „Eltűnt" politikusok nyomában Kapolyi nem Petrasovits Azt rebesgették, hogy Kádár János nem nagyon kedvelte, s ez a Rába egykori vezérigazgatójának, Horváth Edének a könyvéből is kiderült: Kádár János túlképzettnek tartotta miniszteri feladata ellátásához. Hiába, végül is akadémikus volt Kapolyi László, aki tudományos munkája mellett ipari miniszter ként vált ismertté. Aztán eltűnt a politikai életből, de annál aktívabban vett részt a tudományos életben, s ez így van ma is. Létrehozott egy műszaki fejlesztéssel foglalkozó vállalkozást, nem zetközi energetikai labora- tóiumot működtet — a/ orosz és az ukrán tudományos akadémiával közösen — a közép-kelet-európai energetikai együttműkö dés korszerűsítése érdekében. De modem informatikai rendszerek kidolgozásán és fejlesztésén is dolgozik. Létrehozott egy alapítványt, amely a műszaki képzést támogatja, s ha mindezek után még maradt ideje — politizált. A minap ismét feltűnt a politikai élet színpadán Kapolyi László mint a szociáldemokrata párt elnöke. Szegény hazai szociáldemokrácia! Hiába rendelkezett óriási hagyományokkal, hiába történt rendszerváltás, az elmúlt évek eseményei többet ártottak egykori hírnevének, mint az azt megelőző negyven esztendő együttesen. Sokan remélnek változást az új elnök személyétől. De honnan Kapolyi László szoedem indíttatása? Netán ő is pillanatnyi érdekektől vezérelve kötötte lovát a párt szekeréhez? — Dehogy—válaszolt az akadémikus. — Amikor 1989-ben megszűnt az MSZMP, nem az utódpártba, az MSZP- be, hanem a szociáldemokrata pártba léptem. — De miért éppen oda ? Miért vonzotta az MSZDP? — Főleg a szociális gazdaság politikai modellje szimpatikus számomra: a jóléti állam és a liberális elvek kombinációja. Ezt a folyamatot a hetvenes évek óta kísérem figyelemmel a nyugat-európai országokban. Akkoriban a meglévő korlátok között Magyarországon is piacgazdaságot akartunk kiépíteni, s ehhez segítséget nyújtott a nyugati pártok politikai, gazdasági koncepciója, s annak a menedzselési módja. Nagy figyelmet szenteltek akkoriban ezek a pártok a hazai változásoknak, reformfolyamatoknak. — Milyennek képzel el egy jó MSZDP-t? — Megfelelő politikai alapkultúrával fel kell vállalni a szociális alapértékeket, s nyitottnak lenni mindenfajta együttműködésre a pártok, civilszervezetek irányában. Épp fordítva, mint ahogy eddig történt: nem kirekeszteni kell a különböző személyeket, nézeteket a mozgalomból, hanem azokat integrálni. — Ezt a kirekesztő magatartást tartja Ón a szoedemek eddigi hibájának? Ennek köszönhető rossz szereplésük — Véleményem szerint alapvetően rossz volt a kapcsolatuk a szakmakultúrákkal, az érdekvédelmi szervezetekkel, és sok bizonytalansággal tarkítva vállalták fel a balközép mivotukat. Pedig a párt történelmi gyökerei ebből erednek. Ugyanakkor túl sok energiát emésztett fel a belső vita. Ez, s a politikai kultúra határait messze túllépő viselkedés lejáratta a pártot a választók előtt. — Milyen elképzelésekkel vág neki a párt előtt álló feladatoknak? — A már említetteken túl nagyon fontosnak tartom az MSZDP decentralizálását, hiszen a pártnak rendkívül komo: lyak a vidéki gyökerei. Ezt ismerte fel a kongresszus, s sok vidéki tagot választott a vezetőségbe. Tehát a budapesti centrum újjászervezése mellett a vidéki műhelymunkára, kell helyeznit a hangsúlyt, s a jövőben a területi elvek fognak érvényesülni. Egy ilyen nagy hagyományokkal rendelkező párt nem korlátozódhat egyedül a fővárosra, nagy hagyományaira utalva, az elmondottaktól függetlenül, hadd jegyezzek meg valamit, ami nagy fájdalma a régi, öregebb szoede- meknek: az MSZDP-nek jelentős vagyona volt, amit elvettek, s a pártot még ma sem kártalanították. — Remélhetik-e a szociáldemokraták, hogy egy esetleges választási sikertelenség esetén nem hagyja ott őket, ahogy tette ezt Petrasovits Anna vagy Király Zoltán? Remélhetik-e, hogy nemcsak politikai ugródeszkának tekinti a pártot? — 1989-től vagyok a párt tagja, s azt hiszem, ez bizonyítja a hűségemet. Azt a feladatot látom el, választási sikertelenség esetén is, amivel megbíz később a tagság. Bár hozzá kell tenni, hogy inkább a vezetőség egyik tagjának tekintem magam, nem csupán elnöknek. zsenik, a színészeknek meg kell küzdeniük azért, hogy olyat nyújtsanak, amit maradéktalanul elfogadnak. A színházban a színpadon és a nézőtéren összhangnak kell lenni, muszáj együtt játszani. Ha valamilyen oknál fogva ebből kimarad a közönség, akkor színházról sem beszélhetünk. A szereplő szövege akkor válik élővé, ha azt megértik, és veszik a lapot. —Sikerül efféle álmait megvalósítania? — A színházban semmilyen álmot nem lehet megvalósítani, legfeljebb csak kísérletezhetünk a cél érdekében. Az álomgyár nem itt van. Az élettől egy-két femelelő pillanatot azért kaphat az ember, amikor úgy érzi, sikerült a közönséggel egy hullámhosszra kerülni. Megeshet ez drámai, vagy vidám színpadon egyaránt. —Látom, csokornyakkendőt visel. A televízióból viszont eltűnt a műsora az SZCSP-vel, a Színes Csokornyakkendősök Pártjával együtt. Miért? — Levették a műsorról. De nem én kezdeményeztem. Azt sem firtatom, van-e esély a visszatérésre. A televíziósok nehéz helyzetben dolgoznak, nem hinném, hogy épp az lenne nekik a legfontosabb, hogy a csokornyakkendősök a képernyőre kerüljenek. Sokan kérdezgetik tőlem, mikor lesz megint műsoron, láthatnak-e majd az SZCSP vezéreként. Nem tudok erre válaszolni. — Jár még vadászni? — Ha időm engedi. Ebből a szenvedélyből nem lehet kigyógyulni. Élményeimet bárki olvashatja. A vadász néha főz is című könyvemben, melyben vadásztörténeteim mellett recepteket adok közre. Nehogy megijedjenek a főzésre vállalkozók: minden ajánlatom elkészíthető. Azt tervezem, hogy a következő könyvem a színházról szól majd. Makray Sanyi barátom remek karikatúrákat rajzolt az utóbbi évtizedekben a kollégáinkról, nekem pedig sok mondanivalóm van a színházról, a játékról. Ezeket adnánk közre egy közös kötetben. — Érdekli a politika? — A humor és a politika mindig közel állt egymáshoz. Most is. Minden forgató- könyv szerint zajlik. A Vidám Színpad az ország kicsinyített mása. nálunk lecsapódnak a történetek.
