Új Kelet, 1995. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-13 / 11. szám
UJ KELET_ II II MEGYÉNK ÉLETÉBŐL II 1995. január 13., péntek 3 Az eredetet bizonyítani kell Elkobozzák, eladják Rendőrségi jegyzőkönyvekben, határőrségi tájékoztatókban gyakran olvasható, hogy egy-egy honfitársunk több száz — olykor több ezer — liter benzin vagy gázolaj származásával nem tud elszámolni, és ügyüket átadják a vámhivataloknak. — Az üzemanyagok a jövedéki törvény alá esnek — tájékoztatott Zsíros Sándor, a Vám- és Pénzügyőrség Sza- bolcs-Szatmár-Bereg Megyei Nyomozó Hivatalának parancsnokhelyettese. — A törvény alá eső termékekkel történt visszaéléseket a vámhivatalok vizsgálják. Az említett szerveknek és természetesen a vámosoknak is kötelessége az adózott termékek eredetét vizsgálni, és rendellenesség esetén a szükséges lépéseket megtenni. Előfordul, hogy egy-egy gépkocsiban kannákban, tartályokban több száz liter benzint találnak az ellenőrzők. Az üzemanyag eredetéről — jogszabály alapján — az ellenőrzöttnek kell, például számlával elszámolnia. Az ukrán gázolajat már szemmel is fel lehet ismemi, ilyenkor szükségtelen az erőlködés, hogy az ellenőrző szervet az anyag eredetiségéről meggyőzzük. —Mi lesz a sorsa az elkobzott üzemanyagnak és a jövedéki törvényt kijátszani próbálóknak? — Az üzemanyagot lefoglaljuk, és vizsgálatot indítunk az ellen, akinél találták. Amennyiben hitelt érdemlően bizonyítják, hogy a benzinhez, a gázolajhoz törvényesen jutottak hozzá, visszakapják a lefoglalt árut. Ellenkező esetekben jövedéki bírságot szabunk ki. Az üzemanyagot megvizsgáltatjuk, és ha megfelel a Magyar Szabványnak, felajánljuk megvásárlásra a MÓL Rt.- nek. Vételára az államkasszát gyarapítja. A nem szabvány szerinti — külföldi — üzemanyagot, épp úgy, mint a „szőkített” háztartási tüzelőolajat a MÓL százhalombattai gyárában újra feldolgozzák. KvZ Jonatán Rádió A Jonatán Rádió egy hónapja sugároz műsort Nyíregyházának és környékének naponta 12 és 24 óra között a 70,88 megahertzes hullámhosszon. Felvételünk a stúdióban készült, a keverőpultnál Bálint Pál, az üvegfal mögött a stúdióban Várkonvi Zsuzsa és Farkas Tibor (Schulz) Pályázati felhívás A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyi Önkormányzat Levéltára pályázatot hirdet olyan, írott forrásokon alapuló honismereti-helytörténeti dolgozatok készítésére, amelyek témája Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, annak tájai, települései, illetve az ott működő egyes intézmények (pl. egyházközségek, iskolák, téeszek, üzemek) története. A múltban jelentős szerepet játszó helyi családok, személyek életét és munkásságát feltáró, bemutató írásokat is szívesen fogadunk. Feltétel, hogy eddig még sehol nem publikált dolgozat legyen a pályamunka. A dolgozat leadásának határideje: 1995. szeptember 1. Terjedelem: 30 oldal (Egy oldalon 28 sorral, soronként 60 betűhellyel gépelve.) A legsikeresebb pályamunkákat a Szabolcs-Szatmár-Beregi Levéltári Évkönyvben megjelentetjük. Díjazásban részesül az első három helyezett: 1. díj: 10 000 Ft, 2. díj: 8 000 Ft, 3. díj: 6 000 Ft. A dolgozatokat egy szakértőkből álló bizottság bírálja el. A pályázattal kapcsolatban érdeklődni lehet a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Levéltárában (Nyíregyháza, Benczúr tér 21. Telefon: 311-013). Hadigondozottak A hadigondozottak (hadiözvegyek, hadiárvák, hadirokkantak) megyei MAHONSZ Tagozata technikai okok miatt ez év januárjától megváltoztatta rendszeres üléseinek időpontját. így a MAHONSZ 1995-ben minden hónap első és harmadik szerdai napján délelőtt fél tíztől délig tartja összejöveteleit. A legközelebbi találkozó időpontja ennek megfelelően január 18-a lesz, a helyszín pedig a Luther u. 4. szám alatti székhely földszinti tanácskozóterme. Az országban csak itt gyártják Só a fogszuvasodás ellen Csomagolja a Compack Douwe Egberts Rt. Ezzel a felirattal nap mint nap találkozunk bevásárlásaink során, főleg, ha el is olvassuk a különféle áruféleségek feliratait. Záhonyban jártunkkor a holland cég helyi gyárát is felkerestük, ahol Molnár Ferenc igazgató közelebbről is megismertette velünk, hogy mit csinálnak ők ezen a cégen belül. — 1991-ben vásárolta meg privatizáció útján az amerikai Sara Lee világcég, mi a Douwe Egberts európai tagozatához tartozunk. —Ennek a gyárnak mi a fő tevékenysége? — Egyelőre — kimondottan csak belföldre — sót csomagolunk. Korábban Kőbányán is volt egy sógyár, de felszámolták, és mi egyedül maradtunk. Pillanatnyilag 23 fajta sót csomagolunk, és ezzel az ország lakossági és közületi ellátásának a 65 százalékát mi végezzük. Annak ellenére, hogy 37 cég van még rajtunk kívül, aki sócsomagolással foglalkozik, ezzel a technológiával csak mi rendelkezünk. — Ezek szerint van olyan termék, amit csak önök gyártanak az országban? — Egyedül mi gyártunk jódozott termékeket, különféle súlyú csomagolással. A lengyel egyes és kettes minőségű étkezési só is innen származik. —Az alapanyagot honnan szerzik be? — A legtöbb só Ukrajnából érkezik, az alapanyagnak mintegy 80 százaléka. Lengyelországból és Belorussziából kapjuk a többit. Évente mintegy 65 ezer tonna sóra van szükségünk. — Mint említette, az ország fogyasztóinak kpzel háromnegyedét önök látják el. Erre munkaerővel is fel kell készülni. Hány dolgozó termeli meg ezt a mennyiséget? — Évek óta 110 fős törzslétszámmal dolgozunk, ehhez még a szezonban — szeptembertől áprilisig — hozzájön 10-12 fő. Szezonban két műszakban folyik a termelés, és hétvégeken sincs leállás. — A són kívül mit csomagolnak még? — Van még egy kiegészítő tevékenységünk, amit egyszerűen nem tudtak hova tenni, amikor a profiltisztítás zajlott. Ez pedig a tojásfesték-csomagolás. Az ország egész évi, ötezer kilogrammos szükségletét itt tesszük egygrammos tasakokba. Az ötgrammos mini cukrokat is itt csomagoljuk, amit a kávékhoz adnak. — Hogyan jut el önöktől az áru az ország különböző pontjaira? — Az országban 139 településre szállítunk, de ennél sokkal több helyen hozzák forgalomba a terméket. A mennyiség 70 százalékát közúton, kamionnal, a többit vasúton szállítjuk rendeltetési helyére. De ezen kívül bárhová, külön megrendelésre is elvisszük az árut, vagy itt is megvásárolható a telepünkön. —Milyen eredménnyel zárták az elmúlt évet? — A 65 ezer tonna só értékesítéséből 550 milliós árbevételünk volt, ami egyféle termékből nem kis eredmény, és megnyugtató nyereséget értünk el, ebből közel 23 százalékos béremelésre is sor kerülhetett. így az egy főre eső bruttó bér most közel 33 ezer forint. —A jövőt illetően milyen elképzeléseik vannak? — Választékunkat szeretnénk tovább bővíteni. Ezt szolgálja az is, hogy Magyar- országon elsőként tengeri sót dolgozunk fel. Ezt Izraelből kapjuk. Már meg is érkeztek az első szállítmányok, februárban szeretnénk megjelenni vele a piacon, félkilós kiszerelésben. A nemzetközi és magyar fogászszövetség programjához olyan termékek gyártásával kapcsolódunk be, amelyek meggátolják vagy legalábbis csökkentik a fogszuvasodást. Gyógyszertárakban és a kereskedelmi hálózatban is kaphatók lesznek, és tengeri sóból készülnek. Célunk az is, hogy extra minőséget állítsunk elő. Fullajtár András Péntek, ha 1 3. A focisták félnek a 13-as meztől, a tizenharmadik emeleten lakók nem írják ki az emeletszámot, a 13-as házszámot, ajtószámot fel sem teszik. Az autóversenyzők, a futók, a kerékpárosok és egyéb sportágak képviselői nem viselnek 13-as rajtszámot, és sorolhatnánk. A péntek különleges nap, tehát ha pontosan péntekre esik tizenharmadika—ami ritka egybeesés —, az kész szerencsétlenség. Vagy egyeseknek inkább az hozza meg a szerencséjét? Lássuk! K. Z. nagykereskedelmi üzletkötő: — Ha az embert ilyen kérdésekkel nyaggatják az unatkozó újságírók, az már maga a szerencsétlenség. Ha a nevemet nem írja le, elmondom, hogy tizenharmadikán csaltam meg először az első feleségemet. Igaz, hogy vasárnap volt, de teljesen mindegy, válás lett belőle. K. Zs.-né: — Jóember, magát mintha csak zsinórral húzták volna hozzám. Most figyeljen! Tizenharmadikán teljesült be az első nagy szerelmemhez kötődő vágyam: végre lefeküdt velem az az alamuszi fráter. Férjemet 13-án, de nem pénteken ismertem meg. Tizenharmadikán, és pénteken házasodtunk össze, és itt történt az első nagy baki: az anyakönyvvezető válást kimondó pecsétet ütött be a személyi igazolványomba. Öt év boldog házasság után kicseréltem az igazolványt egy újra — három hónap múlva elváltunk. Sz. Z. kisasszony, pedagógus: — Nagyon babonás vagyok. A tizen- harmadikától is félek, de most, hogy a péntekkel egybeesik, az már túlzás. Ilyenkor eszembe jutnak egyéb babonáim. Az otthon felejtett dolgaimért soha nem fordulok vissza. Ha mégis muszáj, nagyon félek egész nap. Ha a reggeli nagy kapkodásban — mert aludni nagyon szeretek — néha fordítva veszem fel a bugyimat, azonnal megszólal bennem a belső hang: nem szabad levetni! A fekete macskától csak akkor félek, ha átszalad előttem az úttesten vagy a járdán, ellenben van egy csodálatos fekete kandúr macskám. Otthon eszembe sem jut, hogy nap mint nap ott szaladgál a lábam előtt. A kéményseprőkkel jól megvagyok, mindig imádtam őket. Ha kéményseprőt láttam, megfogtam a gombomat, és máris szerencsésnek éreztem magam. Amióta városban lakom, azt sem tudom, mikor láttam utoljára. Csak nehogy ez a nagy modernizáció elvigye a szerencsénket! K. J.-né, közalkalmazott: — Nekem most hirtelen a tizenharmadik havi fizetés jut eszembe. Ennél szemcsétlenebb dolgot ki se találhattak volna. Az adójogszabályok olyanok, hogy kis híján kevesebb fizetést viszünk haza év végén, mint egyébként. F. Sipos József K öztudott, hogy még a mi racionális korunkban is kerülik az emberek a 13-as számot. Nem szeretik például, ha 13-an ülnek az asztal körül, és gyakran nem teszik ki a 13. számot a kórházak, a szállodák folyosóin az ajtóra. A 13-as szám még a modem űrkutatás szakembereit is félelemmel tölti el. Az Apolló 13-at például 13,13-kor lőtték fel a 39-es indítóállványról. Ez a vállalkozás meghiúsult, mégpedig 1970. április 13-án. Persze Amerika-szerte nem volt olyan lap, amelyik nem említette volna, hogy lám, lám. a bajlóslatú 13-as szám ismét megtette a magáét. Aztán ott van a Biblia. Gondoljuk csak arra, hogy Jézus a 13. volt egy bizonyos asztal körül, és ezután milyen szörnyű dolgok történtek vele. A skandináv mitológiában is van egy olyan hiedelem, hogy a Löki nevezetű gonosz Isten egy este lecsapott jóindulatú és kedves társaira, akik önfeledten vacsoráztak. Balder, a fény istene meghalt. E gyilkosság következtében 13-an maradtak az asztalnál, merthogy Balder volt a 14. A 13-as számtól és a vacsoraasztaltól nem csak a régi korokban rettegteg az emberek. Olyan személyiségek, mint Napóleon, a.m'ü\iomosJ. Paul Getty és Franklin Delano Roosevelt amerikai elnök szintén irtóztak attól, hogy tizenharmadma- gukkal üljenek asztalhoz. Párizsban ismretes a Quatroziéme intézménye. Ez azt jelenti, hogy ha valahol véletlenül 13-an ülnének asztalhoz, akkor bérelni lehet egy 14. személyt, egy hivatásos vacsoravendéget, aki azonnal megjelenik a helyszínen és elfoglalja a helyét. Franklin Delano Roosevelt ezt a problémát úgy oldotta meg, hogy mindig talonban tartotta egyik titkárnőjét, Grace Tullyt, akinek esténként nem volt más dolga. mint arra várni, hogy az elnök a saját asztalához rendelje. Emlékirataiban Tully ezeket írja: A főnök nagyon babonás volt. különösen a 13-as számtól rettegett. Elég sokat kellett vacsoráznom az elnök társaságában, mert bizony számos esetben megtörtént, hogy utolsó pillanatban valaki lemondta a vacsorát, vagy éppen váratlanul csapódott a vendégekhez, és így az asztal körül 13-an gyűltek össze. Ilyenkor aztán fogtam magam. rohantam az elnöki rezidenciára és Roosevelt máris megnyugodott. S Tully szerint Roosevelt attól is iszonyodott, hogy 13- án vonatra szálljon. Ilyenkor inkább 12-én utazott el vagy 14- én. ha tehette. Szóval ma péntek van és 13-a. Aminek persze fölösleges bármineműjelentőséget tulajdonítani, mert ugye modem ember nem hisz a babonában. Hacsak... Hacsak nem történik vele valami furcsa, megmagyarázhatatlan, renkívüli pech. Nos, ezekre mi is nagyon kíváncsiak lennék. Ezért arra kérjük a kedves olvasót, mondja el telefonon. írja meg levélben, történt-e valami szokatlan, furcsa, szerencsétlen ügy éppen ma, péntek 13-án.
