Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)

1994-12-24 / 235. szám

1994. december 24., szombat UJ KELET Karácsonyi emlék Már december 22-e volt, de mi még mindig azon gondolkodtunk, legyen-e egyáltalán abban az évben karácsony­fánk. A hónap elején halt meg az édes­apám, s az ünnepek előtt temettük el. Végül aztán úgy döntöttünk, apa is biz­tosan azt szeretné, ha fenyőillattal telne meg a ház, mint annyi éven át. Édes­anyámmal és férjemmel elkezdtük öltöz­tetni a fát, ám amikor felemeltem az első díszt, a kezem megállt a levegőben. A díszítés mindig apa reszortja volt. Sze­memet elfutották a könnyek, és kirohan­tam a szobából. Elérkezett a szenteste. Körülálltuk a fát, és mindhárman szomo­rúan néztünk magunk elé. Vajon mit hoz a többi december? — villant át az agya­mon... Két évvel később az olvadó már­ciusi hó elvitte a nővéremet, és egy nyári hajnalon az édesanyám is utána ment. Alig telt el néhány hónap, és a karácsony is­mét az ablakunkon kopogtatott, még sok­kal nagyobb bánattal és ürességgel, mint az előző éviek. Bár a férjem mindenben mellettem állt, az ünnepek közeledtével egyre inkább éreztem, hogy 22 éves fej­jel mennyire árva vagyok. A nővérem 20, 17 és 10 éves gyerekeire gondoltam. Úr­isten! Mi lesz velünk ? S míg más csalá­doknál kipirult arcú gyerekek és felnőttek bontogatták ajándékaikat, mi, az árvák, összebújva álltunk a fa mellett, miköz­ben szívünkben ott zakatolt a kérdés: hogy hagyhattatok ennyire egyedül minket?! Megint december van. Bár nem felej­tünk, a sebek lassan begyógyulnak, s ta­lán az idei karácsonyon már mosolyog­ni is tudunk majd. Sikli Ünnepi alkalmakkor kellemes hangu­latot varázsol az asztalra a zúzmarával bevont pohár. Készítése egyszerű. Tojás- fehérjébe mártott tollal bekenjük az egész poharat úgy, hogy a peremnél egy kes­keny csík üresen maradjon, majd kristály- cukorral beszórjuk. A cukor egy óra alatt teljesen megszárad. Ilyen módszerrel „rajzolhatunk” virágokat, betűket, szá­mokat vagy fantáziafigurákat a pohárra. Amíg a tojásfehérje meg nem szárad, pa­pírszalvétával letörölve kiigazíthatjuk az esetleges hibákat. A melegszendvicsek kínálása a ven­déglátás modem formája. Fontos, hogy egymással harmonizáló ízek kerüljenek egy szendvicsre. A kenyérszeleteket különböző formára vághatjuk (négyszög, háromszög, téglalap), esetleg fánkszag­gatóval kerekre alakítjuk. A kiflikarikák­ból készült falatokat fogvájóval, ropipál- cikával, műanyag díszkarddal szúrjuk át. Ha gyermekek érkeznek a házhoz, színpompás látvány a tejszínhabbal és zselével díszített gesztenyepüré. A hófe­hér tejszínhabra színes zseléből vágha­tunk ki virágokat, különböző kis figurá­kat. Ha madártejet kínálunk a kicsinyek­nek, készítsünk a habból „igazi” madár­kákat. A szemeket mazsoladarabokból, a csőrét sárgarépából, a tollát kakaópor­ból alakíthatjuk ki. Örülnek a gyerekek a madárfészeknek is. Vajas krémből, ido­mítózacskó segítségével készítsünk kis madárfészkeket, tegyünk bele tojásnak három szem mogyorót. A vajkrémből készült hóember gomb­jait pritaminból formáljuk, fejére főtt cék­lából vagy retekből készítsünk kalapot. Még színesebb, ha zöldpetrezselyemből „seprűt” adunk a kezébe. Az asztalon a poharak mellett szívószálat, a tányér mel­lett virágos szalvétát is találjon a kis ven­dég, amelyre írjuk rá a nevét. Örömet sze­rezhetünk vele. F.K. Tizenöt perces szépítőprogram Az ünnepi készülődésben elfárad­tunk. Nem kell sok idő, tizenöt perc alatt felfrissülhetünk, széppé vará­zsolhatjuk magunkat. 3 perc — dörzsmasszázs a zuhany alatt elegendő a szép dekoltázs elő­készítéséhez. Finom radírozókrémet használjunk, mely nem irritálja a bőrt, és a nyak kezelésére is alkalmazható. A nedves bőrre vigyük fel a radírozó krémet, enyhe, körkörös mozdulatok­kal masszírozzuk be, majd öblítsük le. Ezáltal az elhalt bőrrészek leválnak, a fáradt bőr friss és sima lesz, a mitessze­rek és a kis pattanások eltűnnek. 1 perc — sokkterápia jégkockákkal. Eredménye a rózsás frissesség, mely órákig megőrzi hatását. Tehát szorítsuk össze a fogunkat, tartsuk vissza léleg­zetünket, és a nyakat, a dekoltázst és a melleket kis, körkörös mozdulatokkal, enyhén masszírozzuk a jégkockákkal. Ezután itassuk le a bőrt frottírtörölkö­zővel. 3 perc — egy ampulla ránctalanítót vigyünk fel a nyakra és a dekoltázsra. Ez a szer eredetileg az arc ránctalanítá- sára szolgál, de a nyakon lévő ráncokat is teljesen eltünteti. Az ampullát jól ráz­zuk fel, törjük le a tetejét óvatosan, a koncentrátumot öntsük a tenyerünkbe, és az ujjainkkal kenjük fel a nyakra és a dekoltázsra, majd a tenyerünkkel jól masszírozzuk be. 4 perc — szükséges — kézmosás­sal együtt — egy barnító krém felke­néséhez, mely szinte észrevétlenül szí­nezi a dekoltázst, és ezáltal még szebb lesz a megjelenésünk. A krém felke­nése után mossunk kezet. 2 perc — a kis hibák kijavítása. Ha a radírozás ellenére is látszanak kisebb bőrhibák vagy pattanások, ezeket fedő­krémmel tüntethetjük el. Természete­sen a bőr színének megfelelő árnyala­tot használjunk! 2 perc — egy leheletnyi testpúder­rel fejezzük be a szépítkezést, mely jó illatú, és a bőrnek bársonyos hatást köl­csönöz. Karácsonyváró gyerekszemmel Szenteste volt. A levegőben fenyő és kalács illata szállt, a szobát melegség jár­ta át. Körülálltuk a hatalmas fát, s míg szüleim ajkáról áhítattal szólt a Menny­ből az angyal, mi, gyerekek, már alig vártuk, hogy kibonthassuk az ezernyi meglepetést rejtő csomagokat. Minden­nek persze már jó néhány éve. De vajon mit jelent a mai gyerekeknek a kará­csony? Gabika most kilencéves. A konyha- asztalnál ülve csipegeti vacsoráját, ami­kor felteszem neki a kérdést. — Legelőször az ajándékok jutnak eszembe. Aztán meg az, hogy ilyenkor mindenhol béke van. Hogy mit szeret­nék karácsonyra? Hmm... indiános könyvet, amit még nem olvastam, új já­téklemezeket a számítógéphez, és még... tudod, anya! — néz fel édesanyjára, aki­nek a szeméből kiolvasom, hogy a tit­kos kívánság is a fa alá kerül. Zsófi 11 éves, ő kicsit már más szem­mel nézi a világot. — Tavaly nem volt igazi karácso­nyunk, mert abban az évben halt meg az anyukám — kezdi komoly arcocskával. — Bár volt fánk, és ajándékokat is kap­tam, úgy igazán nem tudtam örülni neki. Soroljam fel, mit szeretnék az idei kará­csonyra? Már van Barbie-m, de a ház, a nyaraló, a fürdőszoba, a csipkés ágy, az autó, a póniló még hiányzik hozzá — míg szinte egy szuszra elhadarja a kívánság- listát, arca kipirosodik az izgalomtól, s én megnyugszom. Zsófi még „igazi” gyerek. Balázs ötéves, égetnivaló, cserfes kis- legény. — Már a múltkor is kistestvért kértem a Jézuskától, mégsem kaptam meg — pa­naszolja. Most anyu hasában van egy, de nem akar még előbújni. Talán beszélő rendőrautó is jó lesz helyette... vagy egy rendőrmotor. — Miért szeretnél ennyire kistestvért? — A barátomnak is van, és annyi érde­kes dolgot mesél róla. — Például mit? Balázs az ölembe fészkeli magát, és beavat a „nagy titokba”. — Mit szerelsz legjobban az ünnepek­ben? A kisfiú megvakarja szőke buksiját, tétován szétnéz, majd halkan suttogja: — Az aput. Mert ő mindig csak dolgo­zik, de azt ígérte, hogy most velem marad. Az egyházak karácsonya A Megváltó születésének ünnepe az egyházak számára is a szeretet ünnepét je­lenti. Ahol jelen van a szeretet, oda béke, megértés és boldogság költözik. Vannak magától értetődő, természetesnek mond­ható szeretetközösségek. Ilyen a család, a rokoni kör, egy-egy szűk baráti társaság. A szeretet az ember és ember közötti kap­csolat legcsodálatosabb formája. Ehhez legalább két ember kell: aki szeret és akit szeretnek. Talán hihetetlen, de vannak emberek elhagyott kis házikókban, szoci­ális otthonokban, kórházakban (a gyer­mekosztályokon is!), akiknek ajtaján nem kopogtat gyermek, testvér, szülő, de még egy távoli rokon vagy rég látott barát sem. Csánig Gyuláné református kórházi lelkigondozó: — Az a célunk, hogy minél kevesebb legyen azoknak az embereknek a száma, akik még ezen az ünnepen sem hallanak néhány szeretetteljes szót, és nem érzik a megajándékozottság örömét. A Szent Lázár és a Máltai Lovagrend, a ró­mai és görög katolikus, a református és az evangélikus egyház, valamint a KDNP és a kórházi dolgozók adománya eredménye­ként olyan betegek számára készítettünk szeretetcsomagokat, akik lelki sérültek, vagy feltehetően senki sem fogja meglá­togatni őket karácsonykor. Jelenleg 200(!) ilyen betegről tudunk. Dr. Váradi József római katolikus plé­bános: — A többi egyházhoz hasonlóan mi is készítettünk szeretetcsomagokat idős, magányos emberek és szűkösen élő nagycsaládosok számára. Gyóntatás és ál- doztatás céljából több olyan testvérünket látogatjuk meg, akik betegségük vagy ko­ruk miatt nem tudnak eljönni a templom­ba. A sóstói szociális otthonban betlehe- mes játék és karácsonyi áhítat lesz. Kará­csony második napján olyan családokat várunk a nyíregyházi templomunkba, akik kerek házassági évfordulót ünnepelnek. Laborczi Géza evangélikus lelkész: — A karácsonyhoz kapcsolódó ünnepi prog­ramok mellett nálunk sem maradhat el az idősek és rászorultak megajándékozása. Az anyáscsecsemő otthon számára hirde­tett gyűjtési akciónk sok családot meg­mozgatott — elsősorban játékokat és ru­haneműt kértünk. Megajándékozzuk a hajléktalanszálló lakóit, és adományokat juttatunk el néhány határon túli gyüleke­zethez. Fokozzuk a kórházi jelenlétet. Csernák István metodista lelkész: — A fiatalok számára kis karácsonyi ünnepsé­get rendezünk, ahova mindenki otthonról hoz ajándékot. Vasárnap tíz órától gyer­mekeink színdarabokat adnak elő, zené­vel, énekkel, szavalatokkal szolgálnak Is­tennek és a gyülekezetnek. A ramocsaházi cigánytelep lakói számára ajándékcsoma­got, ruhaneműt, és a gyerekeknek játéko­kat juttattunk el. Sipos Kund Kötöny református esperes: — December 11-én tartottunk egy kará­csonyi vásárt, ahol a gyülekezet tagjai ál­tal felajánlott cikkeket árusítottuk. Az itt befolyt összeget használtuk fel arra, hogy rászorult testvéreinket megajándékozzuk. Ezenfelül támogatjuk nyugdíjas lelkésze­inket és a lelkészözvegyeket. Gyermek­istentiszteletre hívjuk fiataljainkat 24-én 14 óra 30 perctől a nyíregyházi templo­munkba. Kórházban fekvő lelkigondozott- jainkat is megkeressük. Forgó Sipos József Karácsonyi terítés Asztali dísz Ha a rohanó hétköznapokon nem is, azért az ünnepek alatt szépen terített asz­tal várja minden családban a vendége­ket. Elég egy fehér damasztabrosz, né­hány porcelán, hangulatos gyertyafény és egy szép asztaldísz, amit magunk is könnyűszerrel elkészíthetünk. Nézzünk meg néhány kedves ötletet! Almadísz; készítsünk elő almát, alu­fóliát. egy szál gyertyát és pár kisebb fenyőgallyat. Az almát csomagoljuk bele a fóliába, s a szára helyére tegyünk egy gyertyát. Gyufaszállal szúrjunk lyukakat az almába, és tűzdeljük bele a fenyő­ágacskákat. Gyertyatartó: hosszú nyakú, hasas bu- téliára vagy más, szép formájú üvegre olajfestékkel fessünk stilizált virágmin- tákat, virágmotívumokat élénk, kellemes színekkel. Ha megszáradt, dugjunk a/ üveg nyakába megfelelő vastagságú szí­nes gyertyát, hogy szorosan álljon. Gyümölcsöstál: egy lapos kosárkát ki­bélelünk fenyőgallyakkal úgy. hogy az ágak kilógjanak a kosárból. Szép piros almákat fényesre törölünk, és belerak­juk azokat a tálba. Ezután néhány szem diót befújunk arany- vagy ezüstszínű fes­tékkel. Ha nincs otthon színezőnk. alu­fóliába is becsomagolhatjuk a csonthé­jas gyümölcsöket, és az almák mellé tesszük. Akár a reggelit, az ebédet, a délutáni kávét vagy a karácsonyi ünnepi vacsorát készül elfogyasztani a család, fontos az ízléses terítés, hiszen szívesebben ülünk le egy hangulatosan megterített asztal mellé. Jó ötlet az ünnephez illő, hóembe­rekkel díszített papír asztalterítő, melyet a textilterítő tetejére teszünk. Ugyan­ebből a mintás papírból szalvétákat is készítsünk. S díszítsük az asztalt fes­tett gyertyákkal. Helyezzünk több gyer­tyát az asztal közepére egy kosárká­ba vagy tálba, melyet fenyőágacs­kákkal és kis virágokkal kibéleltünk. A kávézóasztalon a piros tányérok igen jól harmonizálnak a piros-zöld asztalterítővel. A zöld csészék jól il­lenek az asztalt díszítő zöld fenyő­ágakhoz. Melegen világítanak az asz­talterítőbe szőtt aranyszálak és a kis térítőre varrott, szalmából készült csil­lagok. Ünnepivé varázsolja az adventi asztalt a fehér szín is. Ha minden teríték fehér porcelán, az asztalterítő is fehér, és min­den teríték mellett egy kis fenyőág és üveggömb díszeleghet. Az asztal köze­pén színes gyertyák égnek, melyek fényé­ben ünnepélyesen ragyognak a fehér tá­nyérok, csészék, tálak. Ünnepi tálalás

Next

/
Oldalképek
Tartalom