Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)

1994-12-01 / 215. szám

UJ KELET ffl II EGÉSZSÉGÜNK in i 1994. december 1., csütörtök 7 Kitüntették Immár többéves hagyomány, hogy a véradókat Nagy István Tiszabezdéd minden esztendőben a véradók napján ki­Oncsó András Pap tüntetéssel jutalmazzák a megye segítő Orbán Béláné Tornyospálca szándékú embereit. Az idén erre az ün­Orbán Jánosné Záhony népségre hétfőn délelőtt került sor a me­Pál Imre Kékese gyeháza dísztermében. Harmincszoros Pál Jánosné Tiszavasvári véradásért 12-en, 40-szeresért 60-an, 50 Pető József Újkenéz alkalomért 14-en, 60-ért pedig négyen Pirigyi Józsefné Záhony részesültek elismerésben. Póczos József Búj A kitüntetettek: Resku Bertalanná Záhony 30 véradásért: Répási József Tiszavasvári Aki Endre Zsarolyán Répánszki István Tiszavasvári Bakk Zoltán Fehérgyarmat Révész László Záhony Fazekas Sándor Jánkmajtis Révész Béla Záhony Kanyó Áron Hermánszeg Róka István Rétközberencs Kovács Gyula Cégénydányád Rostás Tihamér Tunyogmatolcs Kukucska Jánosné Nagykálló Rusznák Miklós Nyíregyháza Nagy Bertalan Szatmárcseke Simon István Záhony Nagy István Nagykálló Százvai Lászlóné Záhony Dr. Sánczi Gyula Fehérgyarmat Szikszai Imre Nyírmada Szilágyi Árpád Csegöld Szőllősi János Tuzsér Tóth János Nagykálló Szűcs Imre Tiszavasvári Tyahor István Jánkmajtis Tóth János Ibrány 40 véradásért: Vassné Lajos Izabella Záhony Almási Sándor Vitka Végvári István Nyírbátor Áros Csaba Eperjeske Vincze Ferencné Nyírbátor Áros Zoltánná Mándok Zolcsák Béla Dögé Bak Zoltán Tiszavasvári 50 véradásért: Bartha Ferenc Tiszavasvári Ádám Ferenc Nyíregyháza Beke Zoltán Tiszavasvári Biri József Nyírpazony Bogacsevics Mátyás Záhony Bíró Béla Nyíregyháza Boka Sándor Kisvárda Balogh József Tiszabezdéd Borbély István Ajak Csepely Barnabás Ibrány Borbély Sándor Mándok Csíki Istvánná Záhony Csuha András Tiszavasvári Dávida János Nyíregyháza Daku Ferenc Záhony Dobránszki Mihály Nyíregyháza Dohos László Tiszavasvári Ecsi Miklós Mátészalka Farkas Béla Tiszavasvári Kollár István Sóstóhegy Fülöp Tibor Tuzsér Luka Józsefné Nyírmada Gonda Lajos Tiszalök Nehéz László Nyírcsászári Hárfás András Tomyospálca Szép Károly Anarcs Helmeczi István Mándok Vaskó Sándor Nyíregyháza Holové Péter Záhony 60 véradásért: Jakab László Demecser Bodor Sándor Tiszavasvári Kiss József Nyírlövő Deli Bertalan Pap Kiss Miklósné Nyírmada Pólyák Imre Tomyospálca Kői Tibor Záhony Toldi Kálmán Vásárosnamény Kormány Miklós Záhony Kiváló Véradószervező kitüntetést Kosdi József Záhony kaptak kilencen: Kosdi Józsefné Záhony Husztiné Tóth Erzsébet Kisvárda Kovács Pál Mándok Katona Sándomé Kocsord Kovács Péter Nyírmada Kosztik Jánosné Ofehértó Kriston László Rétközberencs Kovács Béla Tarpa Lakatos Sándor Gégény Nagy Józsefné Tiszadob Losonczi Károly Tiszavasvári Oláh Lászlóné Mátészalka Madura Mihály Nyírpazony Révész Balázsné Tuzsér Makiári Istvánná Záhony Varga Józsefné Nábrád Mátyási Lajos Tiszavasvári Zakor Lászlóné Demecser Molnár László Záhony Kiváló Véradó Kollektíva kitüntetést Nagy Gábor Kemecse Nagyar község lakóközössége kapott. A menték háza tálán ■mamni ■hBbbhrhbhhhhhhhhhhhHhHBhh Mire elegendő a pénz? A mentés az egészségügyi ellátás első lépcsője. Sokan lekicsinylőén beszélnek a mentőmunkáról, mondván: a beteget egy mentőben akkor sem lehet meggyógyítani, ha orvosi szintű első-ellátást kap. Mások azt gondolják, hogy a mentőnek „csak” a be­szállítás a feladata, és a gyógyulás pálmája a kórházaké. Talán felesleges is folytatni ezt a gondo­latsort, hiszen ha elfo­gadjuk, hogy a különböző ellátási szinteknek egyforma érdeme van a beteg gyógyulásában, akkor el kell ismernünk, hogy a mentő- és be­tegszállító munka színvonalára éppen úgy oda kell figyelni, mint az egyéb egész­ségügyi ellátásra. Mi­vel akut esetben egy kórkép téves megítélé­se végzetes lehet, s a gyors cselekvési igény miatt korrekcióra nincs lehetőség, rend­kívül fontos, hogy a legkorszerűbb diagnosztikai eszközök és a legmegfelelőbb szakmai felkészültségű emberek teremhessenek ott és akkor, mi­kor a legnagyobb szükség van.-A korszerű gépkocsikhoz, eszközökhöz és a szakemberképzéshez pénz kell. Mire elég a jelenlegi finanszírozási rendszer­ben kapott pénz? Mit várnak az új rend­szertől? Dr. Vraukó Tamás, a Megyei Mentő- szervezet vezető főorvosa: — Várjuk az új törvényt, mint mindenki, mert a jelenlegi támogatás csak a szintentartásra elegendő. Működésünket pillanatnyilag az Egészség- biztosítási Pénztár és a Népjóléti Miniszté­rium finanszírozza. Országos intézmény vagyunk, ebből következik, hogy a fő- igazgatóság létszámarányosan oszt le bizo­nyos keretet. Ez tartalmazza az új gépko­csikra, alkatrészekre, műszerekre, egészség- ügyi felszerelésekre, a bérekre és az ellát­mányra szánt pénzt a járulékos költségek fedezését. A bérkeretünk adott, nem léphet­jük túl. Személyenként havi tizenhat óra túlórát engedélyezhetünk. Ennek az egyik következménye, hogy sokszor az egyszerű betegszállításokat nem tudjuk a kért időre elvégezni. — Van a megyének egy Mentő Alapít­ványa. — Ebből elsősorban a tragikus légi bal­esetet szenvedett helikopter üzemeltetését finanszíroztuk, köszönhetően a megye ön- kormányzati összefogásának. A megyi ön­kormányzat fizette a bérleti díjat, a műkö­dési költséget az önkormányzatok fizették az alapítvány számlájára. Az alaptőkéhez nem nyúlhatunk, az eddigi adományok el­fogytak. új befizetések egyéb fejlesztési célokra nem érkeztek. Jelenleg nincs az ala­pítványnak felhasználható pénze. Új légi jármű beállítására egyelőre nincs lehetőség — anyagi okok miatt. Támogatást szívesen elfogadunk a Kereskedelmi Bank Rt. 440- 13541 számú számlára. A támogatás az adó­alapból levonható. — Az elmúlt években megindult a ma­gán betegszállítás. Nem veszi el ez a mentősök kenyerét? — Néhány magán-betegszállítóval való­ban kötött szerződést a TB bizonyos felada­tokra. Az érintett beteglétszámot tekintve nem jelent konkurenciát. A jövő attól függ, hogy az új törvény mennyire értékeli át ezt a helyzetet, és mennyire támogatja a „ma- szekosodást”. Véleményem erről az, hogy a profitérdekeltségű betegszállítás nem fe­lel meg a szakmai elvárásoknak. Sok kró­nikus betegség esetén bekövetkezhet hirte­len történő állapotromlás, és erre sem mű­szerekkel sem pedig szakemberekkel nin­csenek felkészülve. Vannak kivételek, de nagyon sok szállítónak nincs egészségügyi végzettsége. Az emberek joggal elvárják az egészségügy különböző címereivel közlekedő gépkocsik személyzetétől, hogy szükség esetén be tudjanak avatkozni. Re­méljük, hogy születik egy olyan törvény, amely az elvárásokat szabályokba foglal­ja­—Beszélgetésünk elején szó volt a szinten tartásról. Ez a szint nem ala­csony, akár dicsek­vésre is okot ad­hat. —Ez valóban így van. Gépkocsipar­kunk világszínvona­lú. Bevetésre készen áll egy jól felszerelt Mercedes-rohamko- csi mentőszakorvosi szolgálattal, hat úgy­nevezett „esetkocsi” szakorvosi ellátást nyújtani tudó mentőtiszttel. Ezekben a ko­csikban vannak lélegeztetőkészülékek, és súlyos szívritmuszavarok kezelésére szol­gáló műszerek. Szakembereink minden szinten nagyon jó szakmai színvonalon dol­goznak. Minimális a munkaerővándorlás, ezért kollégáim jó része nagy szakmai ta­pasztalattal rendelkezik. Elegendő oxioló- gia szakvizsgával rendelkező orvosunk van. —Szóljunk néhány szót az alapítványon kívüli önkormányzati támogatásokról. — A nyíregyházi, a fehérgyarmati és a kemecsei esetkocsit a helyi önkormányza­tok finanszírozzák. Ibrányban és Nyírlu- goson az önkormányzat épített mentő- állomást. A kocsit és a szakembereket mi biztosítjuk, a működést az önkormányza­tok. Sok esetben még a bértámogatásra is megtalálják a lehetőséget. Az önkormányzatoktól sokkal több támo­gatást kapunk, mint valaha — ez az önálló döntési lehetőség érdeme. Az önkormány­zati képviselők az egészségügyi fejlesztést általában pozitívan támogatják. F. Sipos József Munka közben Amit az AIDS megelőzéséről tudni kell Az AIDS világméretű betegség, ve­szélybe sodorhatja az egész emberiséget. Mivel gyógyszeres visszaszorítása lehetet­len, ezért az ellene folytatott küzdelem fő hangsúlya a megelőzésen van. Ennek egyik formája a felvilágosító munkára épült propaganda. Az ezzel foglalkozó szakemberek tudják, hogy a szemérmes struccpolitika milyen ártalmat jelent egy országnak — a turizmus miatt pedig az egész világnak. Még mindig él az a tév­hit, hogy az AIDS csak a kábítószerese­ket és a homoszexuálisokat érinti. Ez nem igaz. Az AIDS nem válogat! Nem tesz különbséget csoportok, korosztályok, ne­mek, országok, nemzetiségek között. Ezért szükséges minden emberrel megismertet­ni a betegséget, a megelőzhetőségét és halálos következményét. Bár az AIDS-ről több mint tíz éve be­szélünk, nem árt felfrissíteni ködös isme­reteinket. A négy betű a kór angol nevé­nek rövidítése. Magyarra lefordítva: szer­zett immunhiányos betegség. Ezért az ál­lapotért a tudomány mai állítása szerint a HIV-vírus tehető felelőssé. Ez is egy mo­zaikszó, magyar jelentése: az emberi szer­vezet védettségének meggyengülését eredményező vírus. Látható, hogy ez a kórokozó alattomosan támad. Nem köz­vetlenül betegíti meg a szervezetet, hanem tönkreteszi annak védekező rendszerét, ami miatt a beteg nem tud a fer­tőzésekkel szem­ben megfelelő el­lenállást kifejteni. Tehát a HIV-ví- rusgazda számára egy egyszerű fer­tőzés is végzetes lehet. A vírus alattomosságára jellemző továbbá az, hogy a HIV- fertőzött személy akár éveken át tü­netmentes marad, tehát egészséges­nek érzi magát. Ebből követke­zik, hogy — min­den felelőtlensé­get kizárva — úgy fertőz meg más sze­mélyt vagy személyeket, hogy nem is tud róla. Az AIDS-betegséget 1981 óta ismerik. Magyarországon 1985-ben fedezték fel az első HIV-fertőzöttet, és 1986-ban az első beteget. Azóta ez a szám már jócskán nö­vekedett. Jelenleg 400 körüli vírusgazdá­ról tudunk, ennél valamivel kevesebb a tényleges megbetegedés. Eddig 114-en haltak meg. A betegek száma egyenlete­sen emelkedik, de az eddigi AIDS-ellenes propagandaharcnak és az állampolgárok fegyelmezettségének köszönhetően az emelkedés üteme (eddig!) elmaradt a várttól. A betegség világméretű megoszlását a mellékelt térképen kísérhetjük végig. Ha szűkebb hazánk — Szabolcs-Szat- már-Bereg — helyzetét vizsgáljuk, akkor — az ANTSZ Egészségnevelési Osztályá­nak szakembereitől szerzett információk j alapján — megál­lapíthatjuk, hogy jelenleg nem túl rossz a statisztika: két AIDS-beteget tartanak nyilván. A jövő viszont nem ilyen biztató. Ha megfigyeljük keleti szomszéda­ink helyzetét, tra- j gikus kép tárul elénk. Hatalmas méreteket ölt a fertőzés Romániá­ban, ami feltehe­tően az egészség- ügyi ellátásba be­került ellenőri- J zetlen arab vérből és vérkészítmé­nyekből származik. Ukrajnában sem sok­kal jobb a helyzet. Egyre hódít az illegális szexturizmus — várhatóan ez lesz a rob­banásszerű emelkedés „melegágya”. Je­lenleg itt egy ördögi körben mozog a visszaszorításra irányuló tevékenység. A határokon történő illegális ki-be mozgás megakadályozása idegenrendészeti fel­adat. A járványügyi törvények érvényesí­tése sokszor személyiségi jogok védelme miatt nem történhet meg. Az AIDS-ter­jesztésre gyanús elemek nem állíthatók elő. A gondozó megpróbálja felderíteni a kapcsolatláncot, de sokszor csak személy­leírást kap. Ennek alapján, ha nincs tet­tenérés, az előállítás nem lehetséges. Mégis, mit lehetne tenni? A bordélyhá­zak bevezetése sem hozna megoldást. Egyrészt alvilági kötődései miatt, másrészt az sem érne semmit, ha minden aktus után (ez amúgy is lehetetlen) megvizsgálnák a hölgyet, hiszen a betegség azonnal nem mutatható ki. Törvény születhetne arra, hogy az út szélén csellengő hölgyeket, mint veszélyeztetőket előállítsák. Ma még ez is lehetetlen. Egyetlen megoldás lehetne, ha a törvé­nyek között rendet raknának az illetéke­sek, megtalálva a találkozási pontokat. A társadalom önvédelmi reflexeit figyelem­be véve meg kellene húzni a személyiségi jogok határát. Mások veszélyeztetését és a másoknak való ártást ne védjék a sze­mélyiségi jogok akkor, amikor az egész­séghez való jogot nem tudjuk érvényesí­teni. Hiába a szűrés, a felderítési kísérlet, a propaganda, ha nem biztosítunk számára megfelelő jogi hátteret. Megyénk földraj­zi helyzete már önmagában is rizikó- faktora a terjedésnek. F. Sipos József

Next

/
Oldalképek
Tartalom