Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)

1994-12-01 / 215. szám

UJ KELET H LABDARÚGÁS in ■ 1994. december 1., csütörtök 11 Sándor szorít ?' Nyíregyházáért Kalandos utat jár be ezen az őszön a Stadler FC. Az akasztói „vándorcir-' kusz” autóbusza szorgalmasan rótta a kilométereket, miközben odahaza a hi­permodern stadion építése zajlott, és zajlik jelen pillanatban is. Az élvonal­ban idén bemutatkozott csapat a szezon kezdetén halmozta a vereségeket, de előhúzták titkos adujukat, s ez minőségi változást eredményezett. Régi ismerő­sünk, Sándor István látott hozzá a tűz­oltási munkához, irányításával sikerült is megmenteni a leégéstől a névadó mecénás birodalmát képező együttest. A vezetőedzővel a szombati Ferencvá­ros elleni mérkőzés után randevúztunk, bár ez amolyan előre nem tervezett ta­lálka volt. Az emlékek még mindig él­nek a mesterben, nyíregyházi ténykedé­sének felidézése manapság is mosolyt csal arcára. —Mennyire kíséri figyelemmel Nyír­egyháza szereplését? — Napra kész vagyok belőlük. Na­gyon érdekel, milyen eredményeket ér­nek el, hiszen Magyarországon ott kezd­tem el az edzői munkát. Rendkívül szo­rítok a csapatért, s remélem, hogy a vá­rosnak lesz még első osztályú együtte­se. — Lecsendesedtek már Önben a tá­vozása körül kialakult hullámok? — Az edzőnek mindig felkészültnek kell lennie, ha olyan szituációba kerül, hogy azt mondják neki: „viszontlátás­ra”. Úgy hogy személy szerint azt tu­dom válaszolni, túléltem ezt is. — Nyíregyházán mai napig nagy tá­bora van Sándor Istvánnak. Bár tudva­lévőén élő szerződés köti a Stadler FC- hez, mégis felröppennek kósza mende­mondák esetleges visszatéréséről. — Én nagyon sajnálom a nyírségie­ket, megérdemelnék, hogy NB 1-es csa­pattal dicsekedjenek. Két évvel ezelőtt ragyogó gárdánk volt. Sajnos, akkor el lettek rontva a dolgok! Most itt a bizo­nyíték, a jelenlegi együttesemben öt egykori nyíregyházi fiú játszik kezdő emberként. De azért maradtak még jó labdarúgók, gondoljunk csak Drobnira és Kovácsra. Ismétlem, bízom benne, lesz még nagy futball arrafelé. — A keze alatt lévő szabolcsi külö­nítmény teljesítményével mennyire elé­gedett? — A srácok azt, amit elvártunk tőlük, eddig hozták. Persze lehet ennél még többet is nyújtani, gondolom, tavasszal ennek látszatja is lesz. Mert azért ne fe­lejtsük, Kertészék a nyáron számukra idegen környezetbe kerültek, a társak­kal is össze kellett szokniuk. Mondom, eddigi produkciójukkal elégedett mind a vezetőség, mind a szurkolótábor. —Az őszi idényben csapata pálya hí­ján keresztül-kasul beutazta az orszá­got. Milyen pluszfeladatokat rótt a mes­terre a kényszer szülte, felemás helyzet? —- Úgy hiszem, a társaságon a sze­zon végére kiütött az idegi fáradtság, ami rányomta bélyegét szereplésünkre. Ha nem is előny a hazai pálya, de leg­alább a megszokott környezet inspirál­hatja a játékosokat. Tizenhárom mérkő­zést húztunk le idegenben, egyszóval nem volt könnyű. —Azért valahogy csak sikerült áthi­daló megoldást találni, s kifejleszteni egy egészen speciális játékmódot. — A lényeg az, olyan stílust igyekez­tünk átültetni a gyakorlatba, hogy min­dig a győzelemre törekedjünk. A Fe­rencváros ellen is megvoltak a zicce­rek, ám a zöld-fehérek magabiztosan futballoztak, s első góljuk nyugalmat kölcsönzött nekik. Ez egyben el is dön­tötte a mérkőzés sorsát. Az is igaz, a már bizonyított védelemből kiesett Oprisán és Kecskés, valamint az első percekben Makrickij is megsérült, hiá­nyukat alaposan megsínylettük. — Tavasszal viszont megfordul a helyzet, s jóformán ki sem kell mozdul­niuk Akasztóról. — Ez még nem garancia arra, hogy minden meccset megnyerünk, de azon leszünk, hogy teljesítsük tervünket, a biztos benmaradást. A labdarúgásban komolytalan dolog előre ígérgetni, még­is úgy hiszem, ha odafigyelünk, nyu­godt nyári szünet vár majd ránk. Koncz T. Ifjúságiak NB III Tisza-csoport Az ifjúsági bajnokság őszi végeredménye 1. Tiszaújváros 15 14 1 — 66-9 43 2. Nyírbátor 15 13 2 — 79-15 41 3. BÉVSC 15 10 2 3 39-17 32 4. Mátészalka 15 10 5 38-26 30 5. Encs 15 8 2 5 58-33 26 6. Ózd 15 7 3 5 38-26 24 7. Nagykálló 15 7 2 6 39-29 23 8. Szerencs 15 7 2 6 36-28 23 9. Sényő 15 7 1 7 30-32 22 10. Kisvárda* 15 7 3 5 30-24 21 11. Rakamaz 15 5 2 8 30-49 17 12. Edelény 15 4 2 9 24-44 14 13. Karcag 15 1 6 8 20-36 9 14. Vámospércs 15 2 2 11 20-37 8 15. Kunhegyes 15 2 2 11 18-64 8 16. Tiszafüred 15 — . 15 5-101 — * Kisvárda csapatától három büntetőpont levonva. A fehérgyarmati városkörzeti labdarúgó-bajnokság őszi végeredménye 1. osztály, felnőtt 1. Peny ige 15 10 2 3 32-21 32 2. Olcsvaapáti 15 9 4 2 39-21 31 3. Tiszabecs 15 8 2 5 29-24 26 4. Milota-Caupo 15 7 4 4 50-26 25 5. Vámosoroszi 15 7 4 4 33-33 25 6. Kölese 15 7 3 5 36-24 24 7. T.matolcs 15 7 3 5 38-27 24 8. Szatmárcseke 15 7 1 7 32-30 22 9. Gacsály 15 6 4 5 31-30 22 10. Tisztaberek 15 6 3 6 35-35 21 11. Tiszakóród 15 6 2 7 20-27 20 12. Csegöld 15 6 2 7 27-35 20 13. Csaholc 15 4 4 7 26-25 16 14. Nagyszekeres 15 4 3 8 23-37 15 15. Nábrád 15 2 2 11 14-39 8 16. Szamossályi 15 1 3 11 11-42 6 1. Szatmárcseke 15 15 — 74-16 45 2. Kölese 15 13 1 1 116-13 40 3. Tiszabecs 15 12 1 2 65-13 37 4. Nábrád 15 11 1 3 59-19 34 5. Csegöld 15 9 6 44-41 27 6. Tiszakóród 15 8 1 6 56-36 25 7. Tisztaberek 15 8 1 6 38-35 25 8. Tunyogmatolcs 15 7 1 7 44-58 22 9. Csaholc 15 5 3 7 42-54 18 10. Milota 15 5 2 8 31-54 17 11. Penyige 15 4 2 9 41-56 14 12. Nagyszekeres 15 3 4 8 22-42 13 13. Gacsály 15 4 1 10 27-58 13 14. Vámosoroszi 15 3 2 10 35-57 11 15. Szamossályi 15 2 1 12 26-82 7 16. Olcsvaapáti 15 1 — 14 18-108 3 II. osztály, eredmények Szamosújlak—Méhtelek 1-2, Palád SE— Cégénydányád l-l,Csengersima—Fülesd 14- 0, Sonkád—Nagyar 2-2, Gyügye—Botpalád 10-3, Uszka-Magosliget FC—Kisar 4-5, Rozsály—Hermánszeg 4-1, Kömörő— -Panyola 2-2. Túristvándi szabadnapos. Őszi végeredmény 1. Sonkád 16 14 1 1 55-15 43 2. Gyügye 16 12 3 1 68-15 39 3. Méhtelek 16 11 ’4 1 70-20 37 4. Szamosújlak 16 10 3 3 51-26 33 5. Csengersima 16 9 3 4 72-24 30 6. Kisar 16 8 2 6 46-35 26 7. Cégénydányád16 8 2 6 50-40 26 8. Uszka-M.liget 16 7 4 5 50-36 25 9. Palád SE 16 7 2 7 27-36 23 10. Fülesd 16 7 '2 7 26-47 23 11. Nagyar 16 6 4 6 41-43 22 12. Rozsály 16 6 2 8 34-39 20 13. Panyola 16 4 3 9 40-37 15 14. Botpalád 16 3 3 10 32-45 12 15. Kömörő 16 2 2 12 22-63 8 16. Hermánszeg 16 2 — 14 18-93 6 17. Túristvándi 16 — — 16 10-97 — Holtszezon Legördült a függöny a hazai labdarú­gás színpadán. A szakmai értékelések sora még természetesen hátra van, annyi azon­ban már most is megállapítható, hogy visszaesett a vidéki labdarúgás, már ami az eredményeket illeti. Az elmúlt esztendőben már-már meg­törni látszott a fővárosi hegemónia. A Vác bajnokká lett, kitűnően szerepelt Debre­cen, Békéscsaba, míg kiesett az MTK. A második vonalból pedig vidékiek jutottak egy osztállyal feljebb. A most félidejéhez érkezett bajnokság­ban úgy látszik, fordul a kocka. Az NB I- ben négy fővárosi csapat vezeti a tabellát, igaz, kieső helyen is található egy, a Va­sas. A másodosztály mindkét csoportjában budapesti csapat áll az élen, keleten az MTK, nyugaton a BKV Előre. Ez az arány elgondolkoztató. Nincs pénz. Ez a lakonikus válasz arra a kérdésre, hogy mi van a vidéki csapa­tokkal. Ezt mondja játékos és vezető, Veszprémtől Szegedig, Diósgyőrtől Nyír­egyházáig. Vajon hol vannak a vidéki üzletembe­rek, vállalkozók, cégek, akik befekte­tőként, szponzorként támogatni tudnák a vidéki labdarúgást? Nem Stadler úr akasz­tói példáját akarom ezzel általános irány­elvként megjelölni, hiába is tenném. Az ő anyagi lehetőségeit nem kívánom össze­hasonlítani másokéval. Viszont nem is kell mindenhol új stadiont építeni, elég lenne a meglévőt nézőkkel megtölteni. Nagy befogadó képességű, szép fekvésű stadion áll Szegeden, Diósgyőrött, Nyíregyházán és más vidéki városunkban is. Csapat kell, játékosok és felszerelések kellenek. Nem kell ahhoz szakembernek lenni, hogy megállapíthassuk, vidéken kell keresni a magyar futball jövőjét. Ma is ott vannak a legnagyobb számban tehetségek. Megengedhetetlen luxus, hogy közömbös­ség és az elhanyagolt körülmények miatt elvesszenek a labdarúgás számára. Mielőtt bárki arra gondolna, hogy ez számonké­rés, megnyugtathatom, hogy nem az, csak KÉRÉS, csupa nagybetűvel. A már meglévő létesítmények karban­tartására, felújítására lenne szükség. Megfelelő körülmények megteremtésére, felszerelésre, elsősorban az utánpótlás, a gyerekek számára, mert ők a jövő. Csak az önkormányzatoktól várni a megoldást — bármilyen eredményt is hozzon a leg­közelebbi választás — hiábavaló utópia lenne. A hatáskörükbe tartozó egyéb, meg­oldásra váró probléma miatt ez a terület akaratlanul is háttérbe szorul. Összefogással a helyi vállalkozói, mun­kaadói réteg azonban sokat segíthet. Át­gondolt, haszonnal is kecsegtető szerző­désekkel, megalapozott üzleti tervekkel olyan bevételekre és reklámlehetőségekre tehetnének szert, ami hosszú távon min­denképp kifizetődne. Közreműködésükkel az utánpótlásneveléshez, játékosok vásár­lásához nyújtott segítséggel erős vidéki futballbázisok alakulhatnának. Ez bizto­sítaná az adott környéken a sportág na­gyobb népszerűségét, a hétről hétre zsú­folt lelátókat, és ezzel párhuzamosan a támogást nyújtó cégek, vállalkozók is megtalálnák számításukat. Külföldi és fővárosi példák is bizonyítják ezt. Ebben az esetben a nemzetközi szereplés sem lenne vágyálom olyan városban sem, mint Nyíregyháza, ahol egykor az NB I-ben 15- 20 ezer ember szorongott a nézőtéren. De emlékezhetünk a Diósgyőr évtizeddel ezelőtti nagy korszakára is. Jó példa is akad ebben a zűrzavaros, panaszokkal teli vidéki labdarúgásunkban. Salgótarjánban hosszú évek „vessző­futása” után ismét kialakulóban van egy stabil gárda, akik harmadik vonalbeli „száműzetésük” után, talán már jövőre az NB I kapuján kopogtatnak. A körülmé­nyek pedig ott sem jobbak mint például Nyíregyházán. A széthúzás helyetti össze­fogás csodákra lehet képes. Kedves, futballszerető vállalkozók, cégvezetők, lokálpatrióta polgárok, itt a holt szezon! A márciusi rügyfakadásig, labdapattogá­sig annyi mindent lehetne tenni. Próbál­ják meg! Nemcsak városunk, hanem a magyar labdarúgás érdekében is. Hangay György A világjáró sípos ember Hódít a kispályás labdarúgás! Világ­szerte egyre szervezettebb keretek közé igyekeznek terelni a játék eme formája után érdeklődőket. A FIFA speciális sza­bályok kidolgozásával tette le voksát a sportág mellett, elismerve létjogosultságát. Az előírások szakavatott ismerője, Vágner László játékvezető a napokban Nyíregy­házán megtartott előadásában boncolgat­ta a versenyszabálykönyvben lefektetett pontokat. A külföldön is hangos sikereket magáénak tudható sípmester szűkreszabott idejéből szakított néhány percet arra, hogy kérdéseinkre válaszoljon. — A FIFA által megalkotott szabályok látszólag megkönnyítik a bírók dolgát. Meghallgatva előadását, engem éppen ellenkezőjéről győzött meg. — Igen. Ebben a játékban lényegesen több szubjektivitásra van kárhoztatva a feketeruhás, mint a nagypályás változat­ban. A szabályok is évről évre módosul­nak, a közelmúltban adták ki azokat a pa­ragrafusokat, amelyek az 1996-os világ- bajnokságon is érvényben lesznek. Ez, bár az egyszerűségre törekszik, ám a valóság­ban még nagyon sok bonyolult szituáció­val kerülhetünk szembe. Elsősorban a ka­pusjáték és a szabálytalanságok megítélé­sére gondolok. — A játékvezetők eszerint szabadabb kezet kapnak egy-egy eset elbírálásához. Miképp élik meg ezt a labdarúgók? — Azok, akik már jó ideje ebben a rend­szerben játszanak, tudomásul veszik a síp­mesterek meglátásait. Persze feltételezve azt, hogy a dirigens töviről hegyire fújja a szabálykönyvet. A másik oldal, akik hir­telen csöppennek bele a számukra szokat­lan körülményekbe, általában sportszerű­en fogadják a döntéseket, hisz tisztában vannak hiányos felkészültségükkel. Ne­kem csak pozitív tapasztalataim léteznek a 4+1 -es játékról, s a résztvevők viselkedé­séről. — Az átállás mennyi időt vesz igény­be? — Nehéz erről pontos információval szolgálni, játékosa válogatja. Véleménye szerint a szorgalmasabbak tíz-tizenöt mér­kőzés után már érett teljesítményekre is képesek lehetnek. Ennyi találkozó feltét­lenül szükséges, ugyanis a pályán kemény pozícióharc dúl, fejetlenül nem szabad rohangálni. A négy mezőnyben lévő em­bernek egymást kisegítve kell mozognia, számítva bármilyen váratlan mozzanatra. — Ön jelen volt a hongkongi világbaj­nokságon. Milyen élményekkel lett gazda­gabb a tornán? — Akkor még más szabályok voltak érvényben, ám a lényeg azóta sem válto­zott. Gyors ritmusváltások, tökéletes tech­nikai képzettség, hibátlan labdakezelés, és számtalan szöglet, valamint szabadrúgás variáció szülte a gólok jelentős részét. — A magyar válogatott hol helyezke­dik el a világranglistán ? — A Hongkongban rendezett vb-re ki- jutott lengyelek mögött, mindössze rosszabb gólkülönbséggel maradtunk le a selejtezők során. Végül ellenlábasunk be- verekedte magát a nyolcaddöntőbe. Ha az előttünk álló egy évben a honi legjobbak hasonló ambícióval, sok edzéssel, meg­felelő háttérmunkával készülnek, akkor megválthatjuk repülőjegyünket a spanyol- országi világbajnokságra. Bátran kell fia­talítani, a vezetők pedig hozzáállásuk­kal tolhatják előre a szekeret. Szükség van olyan magas szintű szervezési tevékeny­ségre is, mint amit a tavalyi országos fi­nálén tapasztalunk. — Térjünk rá a hagyományos futball­ra. Ón a nemzetközi porondon is foglal­koztatott játékvezetők sorába tartozik. Puhl Sándor fantasztikus ívű karrierje mennyire helyezte más megítélés alá hon­fitársai működését? — Minden szempontból növelte ázsi­ónkat, ezt talán én éreztem meg a legjob­ban az ősz folyamán. Öt mérkőzést vezet­tem külföldön, köztük az eddig az eszten­dő összecsapásának kikiáltott Bayern Leverkusen—PSV Eindhoven találkozót. Dirigáltam a Kaiserslautern—Odense UEFA-kupa, és az Azerbajdzsán—Izrael Eb-selejtező kilencven perceit is. — Ez utóbbi izgatja a fantáziámat, hi­szen semleges pályán, a törökországi Trabzon városában rendezték a meccset. — Az volt a furcsaság, hogy nem volt semmi furcsaság! Minden a megszokott mederben zajlott. Közel nyolcezer néző jött ki a stadionba, nagyon jó hangulatot teremtve. Semmi nem tükrözte, hogy két idegen csapat csatázott. A tökéletes rend- fenntartás egyenlő feltételeket biztosított mindkét válogatottnak, amellett természe­tes, hogy a törökök inkább az azeriek párt­ját fogták. Kellemes emlékekkel tértem haza. — Itton aztán egészen más légkör ural­kodik. Vádak hangzanak el arról, hogy a játékvezetők olykor minősíthetetlen hang­nemben beszélnek a játékosokkal, s Puhl Sándorról is alaposan leszedték a kereszt­vizet egyes mérkőzések ürügyén. Ugyan­akkor más állítások szerint a bírók tevé­kenysége jóval meghaladja a magyar fut­ball színvonalát. — A sípmesterek működését és magát a labdarúgást nem lehet összehasonlítani. Nem az én tisztem erről nyilatkozni, s ne haragudjon, a bajnoki találkozók kapcsán soha nem fejtem ki nyilvánosan vélemé­nyemet. K. T. Jótékonysági fodgála Mátészalkán Menyasszonyi ruhát nyerhet A mátészalkai ROTARY Club és a helyi öregfiúk futballcsapata szervezé­sében jótékonysági futballgálát rendez­nek Mátészalkán, december 3-án szom­baton. 10 órai kezdettel, a városi sport- csarnokban. Mint azt dr. Cservényük László, a ROTARY Club soros elnöke elmondta, az egész napos focigálán részt vesz a magyar újságírók és a ma­gyar orvosok válogatottja mellett a Nagybányai FC öregfiúk csapata, vala­mint a Nyíregyházi FC öregfiúk és a Mátészalkai MTK együttese. A pályá­ra lépők között olyan ismert labdarúgó­kat és közéleti személyiségeket láthat a közönség, mint Czeczeli Károly, Koch Róbert, Kopeczky Lajos. A rendezvény bevételét a résztvevők a december 6-án — szintén a ROTARY Club szervezé­sében — megrendezésre kerülő Miku­lás-napi kultúrműsor támogatására for­dítják. így a minimális belépődíj (száz forint) ezúttal nemes célt is szolgál. Szintén ennek a műsornak a támoga­tására lesz tombola is, melynek a fődíja — a mátészalkai Melinda menyasszo­nyi ruhakölcsönző jóvoltából — egy va­donatúj spanyol fazonú menyasszonyi ruha, negyvenezer forint értékben! így egy szerencsés focirajongó nemcsak jól szórakozhat ezen a napon, hanem, egy nem mindennapi nászajándékkal is ked­veskedhet jövendőbelijének. Szamosi István

Next

/
Oldalképek
Tartalom