Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)
1994-12-09 / 222. szám
11 Félidőben a megyei /. osztály Sportvezető a közgyűlésbe? Demetert támogatják az egyesületek A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Sportegyesületek Szövetségének november 11-ei közgyűlési döntése értelmében Demeter László, a kisvárdai sportegyesület elnöke a támogatásukkal részt vesz a helyi és a megyei közgyűlési választáson. Demeter László 52 éves, nős. Felesége Kisvárdán az Öregek Napközi Otthonának szakmai irányítója. — Nagycsaládos vagyok, hiszen három gyermekem van. De rajtuk kívül két állami gondozott kiskorú nevelését is vállaltuk feleségemmel. Két diplomával rendelkezem, az elsőt a nyíregyházi mezőgazdasági főiskolán, míg a másodikat a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen szereztem meg. A legnagyobb „szerelmem” azonban a sport. — Mi szükség van arra, hogy egy sikeres sportvezető politikai pályán is megmérettesse magát? — Ez nem kimondottan politikai kérdés, pártoktól függetlenül szeretnék bejutni a megyei közgyűlésbe. Szervezetünk 1994-ben alakult meg. Ez egy érdekképviseleti szervezet, ami fellép annak érdekében, hogy a versenysportot, a tömegsprotot, a diáksportot, a szabadidősportot és minden ezzel összefüggő kérdéseket valaki képviselje, felvesse a megyei közgyűlésben. Jelöltetésem- nek tehát ez a célja. — Ön szerint az előző közgyűlésben nem volt a sport megfelelően képviselve? Hátrányt szenvedett valamelyik más terület javára? — Véleményem szerint igen. A sporttal kimondottan foglalkozó közgyűlési tag nem volt. a sportot szerető közgyűlési tagok főleg az államigazgatásban dolgoztak, és ez meghatározta viselkedésüket. Én, mint a kisvárdai sportegyesület elnöke, amennyiben bejutok a közgyűlésbe, csak a sportot képviselem majd, hiszen a bőrömön érzem nap mint nap, milyen nehéz helyzetben vagyunk. — Ón mit fog csinálni, ha beválasztják? — Mindenképpen a sport egészét kívánom képviselni. Próbálnék hatni a támogatások igazságos szétosztására. Ne legyen például olyan megkülönböztetés, amit a múlt évben tapasztaltunk, hogy az NB 111-as labdarúgócsapatok nem kaptak egy fillért sem, és az NB II-esek is mindössze nyolcvanezret kaptak. Nevetséges, hogy a megyénk sportéletének legmagasabb szintjét jelentő Demeter László NB I-es csapatok is mindössze csak százötvenezer forintot kaptak. A húszmillióból tizenegy millió forint diáksportra lett kifizetve, nem ez a sok, hanem az kevés, amit a megyei közgyűlés 1994-ben meghatározott. — Hogyan ítéli meg az esélyeit, bekerül a közgyűlésbe? Kik az ön támogatói, van-e szavazóbázisa? — A jelenlegi önkormányzati törvény szerint hat város lakói szavazhatnak rám, a Tiszavasváriban, Újfehértón, Nagykállóban, Mátészalkán, Nyírbátorban és Kisvárdán élők. Nagyon bízom abban, hogy a sportszerető közönség, akiknek az életük, a szívügyük a sport, nem hagynak cserben és megkapom tőlük a megfelelő támogatást. — Hogyan sikerült a kampány?-— Természetesen a hat városban végiglátogattam a sportegyesületeket, igyekeztem találkozni a sportolókkal, sportvezetőkkel, szurkolókkal. Huszonöt éve dolgozom a sportban, nagyon sokan ismernek a megyében. Az NB III-as csapatban Kisvárdán fuballoztam, majd utána NB Il-es mérkőzéseket vezettem, NB I-es találkozókon partjelzőként működtem közre. — Az ön véleménye szerint a sport- egyesületek szövetsége miért önt támogatja, miért nem egy nyíregyházi sportvezetőt? Hiszen, mint minden megyében, a sport nálunk is megyeszékhely-centrikus. — Pont ezért, hogy ne legyen Nyíregyháza-centrikus megyénk sportja, egy gyakorlott sportvezető kerüljön be a megyei közgyűlésbe. Száraz Attila Záhonyban még él Ahogy azt az elmúlt héten beharangoztuk, a holt szezonban kísérletet teszünk a megyei első osztályban szereplő gárdák őszi teljesítményének aprólékos kivesézésére. ígéretünk úgy szólt, a táblázaton elfoglalt pozíciók alapján történik értékelésünk. Nos, kénytelenek voltunk eltérni eredeti elképzelésünktől. Technikai akadályok miatt a sorrendben következő Biri produkciójának elemzése eltolódok, ám remélhetőleg hamarosan sort tudunk rá keríteni. 3. Záhony 17 11 4 2 53-20 37 Záhonyban a bajnokság strartja előtt nagy levegőt vettek, s elérkezettnek látva az időt, a feljutást tűzték ki célul. A közvélemény is a vasutasokban vélte felfedezni a végső befutót — nem elfeledkezve még Bakta- lórántházáról —, hisz megszokták már, hogy esztendők óta ott toporognak bebocsátásra várva a harmadik vonal kapujában. A félévi zárszámadás — hat pontra leszakadva a listavezető Baktától — a harmadik helyen érte az együttest, ami ha nem is kudarc, de kissé elmarad a várakozástól. Pedig minden olyan jól indult... — Valóban, a nyitány elsőrangúan sikerült — tekintett vissza Erdei Árpád ügyvezető elnök. — Igaz, azt is hozzátenném, ekkor papíron könnyebb ellenfelekkel mérkőztünk. A nyáron Kubányi és Pfaifert személyében két korábban magasabb osztályban is szóhoz jutott játékossal erősödtünk, ám ők az ősszel kevesebbet nyújtottak annál, amire képességeik alapján joggal számíthattunk. A rendelkezésre álló keretet alkalmasnak ítéltük a bajnoki cím megpályázásához, ez állt szurkolóink kívánságlistájának élén is. Azonban mint már annyiszor a múltban, az ötödik forduló után megtört a kezdeti lendület, Tiszaszalkán elvesztettük veretlenségünket. Tulajdonképpen a balszerencsét is okolhatnánk, a beregiek rákészültek a meccsre, s bár kétszer is vezettünk, a hajrában megfordították az eredményt. — Nem ez volt az egyetlen botlás... — Sajnos, a fiúk egy-két mérkőzés előtt lazábbra vették a figurát, nem koncentráltak a feladatra, így Tarpán beleszaladtunk a késbe, s még fájóbb, hogy Levelek pontosan távozott Záhonyból. Harminckilenc pontot kalkuláltunk az idény végére, ettől könnyelműségünk okán kettővel kevesebbet szereztünk. Mindenképpen pozitívum viszont, hogy a rangadókon megvillantottuk valós tudásunkat. Tartalmasabb edzésmunkával, picivel jobb hozzáállással szorosabbá tehettük volna a versenyt, kedvezőbb kilátásokkal várhatnánk a folytatást. — Ledolgozhatónak érzed a Baktaló- rántházával szemben felhalmozott hátrányotokat? — Miért ne lennék optimista? Hátravan még tizenhét mérkőzés, sok meglepetést tartogathat a tavaszi szezon. A listavezetőt otthonában is elkaptuk, s ne felejtsük, a második felvonásban Gdovinék hozzánk jönnek. Bizakodással tölt el, hogy Újfehértót — igaz, tartalékosán álltak fel — meggyőző játékkal vertük, s Vásárosnaményban is csak saját magunkat okolhattuk azért, hogy a hazaiak a „sírból” hozták vissza az egyik pontot. Bitiben szintén döntetlent értünk él, tehát lehet még keresnivalónk. Dolgunk „csupán” annyi, le kell csapnunk a konkurencia botlására, résen állni az előrelépésre. Sok függ attól is, hogy a riválisok milyen új szerzeményekkel rukkolnak elő. A közvetlen élvonalat nem lehet leírni, felborulhat a pillanatnyi erősorrend. Labdarúgó megyei II. osztály Az őszi fordulók után A megyei II. osztályú bajnokság téli holtszezonjában kivesézzük a részt vevő csapatok őszi teljesítményét. Ezen a héten a második helyezettek kerülnek „bonckés” alá. Az első csoportban Gávavencsellő, a másodikban Nagvecsed „fekszik a műtőasztalra”. A diáksportkör támogatót keres Nyírcsaholyban az általános iskolában éppen a diáksportkör foglalkozását vezette Kosztyu Miklós tanár úr a kézilabdázóknak ottjártunkkor. A tanár úr neve nem ismeretlen a sportszeretők körében. Nyíregyházán at- letizált, majd pályázat útján a Mátészalkai MTK elnöke lett. Ez év szeptemberében került Nyírcsa- holyba testnevelő tanárnak. Elmondta, hogy az általános iskolásokból októberben alakult meg a diáksportkör három diákcsoportban. Kézilabdában, labdarúgásban és atlétikában. Az iskola tanulóiból 70- 80 fő vesz részt rendszeresen a sportkör foglalkozásain. Anyagi támogatás szempontjából csak az általános iskola költségvetésére számíthatnak, valamint a Megyei Diáksport Szövetségre. Jó lenne, ha támogatást kapnának a nyírcsaholyi ön- kormányzattól, s azt is szívesen vennék, ha valaki szponzorálná őket. Mint Kosztyu Miklós tanár úr megjegyezte; „sok tehetséges fiatal van itt, megérné a befektetést”. Buda házi István Gávavencsellő A vencsellőiek a közép-szabolcsi 1. osztály bajnokaként jutottak fel az idén. Újoncként elért helyezésük egy olyan csoportban, ahol a tizennégy együttes közül kilenc tavaly is ebben az osztályban szerepelt, igencsak figyelemre méltó. A gávavencsellőiek kilencszer fektették két vállra ellenfeleiket, három alkalommal osztozkodtak vetélytár- saikkal a pontokon, és egyetlenegyszer hajoltak meg ellenlábasaik előtt. Támadóik huszonkilenc gólt lőttek, védőik pedig kilencszer kapituláltak. A gárda szakosztály- vezetője, Hempsperger András vállalkozott a „műtétre”. —Milyen elvárásai voltak a vezetőségnek a legénységgel szemben? — A biztos bentmaradást és a mérkőzéseken a közönség minél jobb kiszolgálását tűztük ki célul. A fiúk várakozáson felüli szereplése következtében időközben módosult a tervünk. Mindenképpen a dobogón akarunk végezni a tavaszi szezonban, s ha bajnokok lennénk, nem hátrálnánk meg a nagyobb kihívástól. — Az őszi idény előtt kikkel szilárdították meg a körzeti bajnokcsapatot? — Sényőről hoztuk el Zsigát, a Hardwa- re-től Poórt, és Tiszabercelről Kisst. A múlt esztendei garnitúra együtt maradt s én ezt tartom a legnagyobb erősítésnek. Hovanyecz családi problémák miatt a visszavonulás gondolatával foglalkozott, de sikerült meggyőznünk, hogy térjen el ettől a szándékától. Tavaszra három játékost — védőt, csatárt és kapust — szeretnénk igazolni. — Amennyiben felkerülnek a megyei I- be, meg tudnak majd felelni a magasabb osztály követelményeinek? — Az anyagi viszonyaink rendezettek. Az önkormányzat mell szélességgel kiáll a srácok mellett, valamint több helyi vállalkozó is áldoz a község büszkeségeire. Két labdarúgópályánk van, ami véleményem szerint egyedülálló a megyei II. osztályban. A játékosállományunk kiegészül, s ha a kívánt futballistákat sorainkban tudhatjuk, akkor nyugodt szívvel vesszük fel a versenyt az első osztály mezőnyével. — Ősszel kik voltak a gárda húzóemberei? —Németh, Kom ád és Türk produkcióját emelném ki. A szurkolóink szavazatai alapján Dögéi Misi az első a játékosrangsorban, őt követi Poór Sanyi és Türk Laci. Koleszár — aki Nyíribrony ellen 0-0-ás állásnál beszállt a szünetben, és parádés futballozásá- val, góljával és gólpasszaival eldöntötte a meccs sorsát — munkahelyi elfoglaltsága miatt nem vett részt rendszeresen az edzéseken, így jóformán állandóan kispados volt. — Melyik meccs maradt meg az emlékezetében? — A Tuzséron vívott összecsapásunk, ahöl nagyon durván fociztak a vendéglátók, és ennek nyomait több futballistánk őrzi, közülük is leginkább Zsiga, aki részbeni térdszalag-szakadást és húzódást szenvedett. Az utolsó hét találkozónkon már nem számíthattunk rá, de fokozatosan gyógyul, s minden jel arra mutat, hogy az alapozást társaival kezdheti. A másik felejthetetlen derbinknek a Demecserrel való találkozásunkat tekintem. Hazai környezetben egy-nuilra kikaptunk, de óriási csatának, gigászi küzdelemnek lehettek szemtanúi a mérkőzésre kilátogató nézők. A rangadó után néhány magáról megfeledkezett rajongónk teljesen kivetkőzve énjéből, nyomdafestéket nem tűrő módon szidalmazta a játékvezetőt, és le is köpték, aminek mi ittuk meg a levét, ugyanis a soron következő meccsünket zárt kapuk mögött voltunk kénytelenek lejátszani. — Információim szerint ezt a kilencven percet megóvták. — Valóban. Az ok Hegyes jogosulatlan szereplése a demecseri színekben. A fegyelmi bizottság óvásunkat elutasította azzal az indoklással, hogy Hegyes játéka döntően nem befolyásolta a találkozót. Aki viszont látta a meccset, az nem tagadhatja le, hogy a söprögető posztján minimum NB III-as szinten futballozott. A döntést megfellebbeztük, s ha kell, igazunkat magasabb fórumokon, végső esetben az MLSZ-ben bizonyítjuk be. — Mikortól kezdik a felkészülést? — Előreláthatólag január második felében. Február végén Romániában edzőtáborban veszünk részt. Nagyecsed A második csoport ezüstérmese, Nagyecsed már tavaly is ebben az osztályban tanyázott. A szebb napokat megélt egykori Szabad Föld Kupa-döntős kollektíva a múlt évi gyenge szereplését követően az idei őszön nagyszerű teljesítménnyel örvendeztette meg sikerre kiéhezett szurkolótáborát. Az ecsediek tíz győzelemmel, egy döntetlennel, két vereséggel, harminchárom rúgott és tizenhárom kapott góllal az előkelő második helyen tekintenek a tavasz elé. Otthonuk valóságos oroszlánbarlang, hisz pálya- választóként nem találtak legyőzőre. a remény — A csapatból kik nyújtottak maradandót az ősszel? — Támadóink teljesítménye mindenképpen az élre kívánkozik. Pokol tizenegy, Kubányi kilenc, Andrapov nyolc alkalommal vette be az ellenfelek kapuját. Mögöttük stabil középpályássor serénykedett, akik aktívan kivették részüket a támadásszövésből is. A védelem egyes találkozókon kihagyott, mert relatíve ugyan kevés gólt kaptunk, ám összmunkájukon akad még javítanivaló. Egyénileg, Fülöp Sándor vezetőedző értékelését segítségül hívva, a beállós Rácz Csaba nevével kezdeném a listát, őt követi a sorban Hegedűs Zoli és Pokol Zsolt. El kell mondjam, akadtak olyan játékosok, akik többet is tehettek volna az együttes sikeresebb szerepléséért. — Láthatnak majd új arcokat jövőre a szurkolók? — Célunk a feljutás, ezért mindent megteszünk. Vannak kiszemeltjeink: egy kapus, egy hátvéd s egy befejező csatár leigazolásán fáradozunk. Velük még nem állapodtunk meg, így konkrét neveket még hadd ne mondjak. Visszavárjuk a szeptember végén súlyosan megsérült Rácz Csabát is, cerberusunk egy előkészületi mécsesén oldalke- resztszalag-szakadást szenvedett, emiatt kihagyta az idény nagy részét. — Mikor találkozik újra a záhonyi legénység? — Január tizedikén, tehát a megszokottnál korábban indul az alapozás. Az egyhetes ráhangolást terveink szerint nyolc-tíz napos napközis rendszerű munka követi. Előreláthatólag február elejére kötjük le az első edzőmérkőzést, innentől számítva kezdődik a formábahozási időszak. K. T. — Gondoltatok arra, hogy ilyen jól szerepeltek ősszel?—kérdeztük a csapat játékos-edzőjét. — A megvalósítandó feladat a tíz közé történő kerülés volt. Ezt, mint az eredmények is bizonyítják, teljesítettük. Bár a bajnokság elején gondok voltak. Néni. t^niiy geztek a focisták, mivel nem tudtak zöld ágra vergődni a vezetőség néhány tagjával. Úgy nézett ki, el sem indulunk a bajnokságban. Miután új irányítók kerültek a csapat élére, elkezdődhetett az alapozás. Az, hogy későn láttunk neki a felkészülésnek, meglátszott az első két mérkőzésünkön. Hazai pályán leikszeltünk Encsencssel. majd a második megmérettetésünkön kikaptunk Jánkmajtison. A továbbiakban parádéztak fiaim. — Én úgy tudom, te is játszottál. — Igen. belülről segítettem a társakat. Tavasszal még vállalom.de utána eltökélt szándékom. hogy abbahagyom a focizást, és a továbbiakban csak edzőként tevékenykedem. . —A te esetedben helyénvaló az a sláger, mely szerint „ Csak a szépre emlékezem" ? — A Nyírcsaholy és Nyírmeggyes elleni diadalunkat bármikor szívesen idézem vissza, de a már említett idénynyitónkat és az azt követő összecsapásunkat kevésbé. Fájó emlék számomra Bulyáki lábtörése, amit egy edzőmeccsen „szedett össze”. — Mondanál néhány szót az együttest érintő változásokról? — A gárda együtt marad, bár elképzelhető, hogy Mogyorósi — aki Pesten dolgozik — és Taroszta—ő is ott tanul — esetleg valamelyik, az NB III Duna-csoportjá- ban lévő gárdához igazol. A két ukrán légiósunk a harminchat esztendős Kulik és a fiatal Rudoj közül lehet, hogy utóbbi nem tér vissza sorainkba. Égető szükségünk van egy góllövő csatárra, ugyanis találataink túlnyomó részét középpályásaink szerezték. —A nagyecsedi legények háza táján minden nagyon szép, minden nagyon jó? — Úgy érzem, az az összeg, amit a helyi önkormányzat és a futballszerető vállalkozók ránk áldoznak, elegendő zavartalan működésünkhöz. A polgármesteri hivatal évente 700 ezer forinttal patronál bennünket. Januári felkészülésünket tornateremben kezdhetjük az általános iskola jóvoltából. A magasabb osztályú követelményeknek is megfelel a futballpályánk, öltözőhelyisége ivóvízzel ellátott és gázfűtéses. A mérkőzéseinkre rendszerint négyszáz-ötszáz szurkoló kíváncsi, a nagyobb rangadókon az ezres létszám sem ritka. A játékosok minden győztes találkozó után ötszáz forintot kapnak, függetlenül attól, hogy idegenben vagy itthon lépnek játéktérre. Döntetlenért nem részesülnek egy fillérben sem a „labda- kergetők”. Tóth Mihály Grundbirkózás. a Magyar Diáksport Szövetség az idén először rendezte meg a grundbirkózó diákolimpiát. A megyei döntőt a napokban bonyolították le a sóstóhegyi általános iskolában. Ezen Bököny csapata 5-4 arányban bizonyult jobbnak a házigazdák fiaival szemben. A megyei bajnok grundbirkózócsapat tagjai: Kiss Csaba, Bárok Sándor, Szálku Szabolcs, Varga József, Orosz Tamás, Végső Tamás, Szabó Csaba, Szabó Imre és Papp Róbert. Egyébként mind a két döntőbe jutott csapat részt vehet a területi döntőben, amelyet januárban Miskolcon rendeznek meg.
