Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)
1994-12-09 / 222. szám
Elveszítettük az iddérzékünket N Ciliié NY D 01" 0111 éli A mezőgazdasági főiskola harmadéves és kiabálást lehetett hallani és sebesülteket ^ KELET ______________________ __________1994. december 9.. péntek A mezőgazdasági főiskola harmadéves diákja. Csonka Szilárd is rajta volt azon a bizonyos vonaton. — Megrázó volt — kezdett hozzá a még most is az események hatása alatt lévő fiú. — Az első kocsiban utaztunk a barátnőmmel haza — Budapestre. Nemigen akartunk abban a fülkében maradni, mert a világítás gyenge volt és a kabin társasága sem tetszett, de végül is maradtunk. Mint utólag kiderült, ezt volt a szerencsénk. Olvastunk, beszélgettünk, egy másik pár pedig aludt. Szajol előtt pár percre megállt a vonat, ekkor lehetett az az ominózus tolatás, ami állítólag hozzájárulhatott a szerencsétlenséghez. Az állomásra érkezve gyorsultunk fel — nekünk akkor azt mondták, körülbelül 120- szal mentünk. Ekkor hirtelen erősen jobbra, majd balra csapódott a kocsi, s párszor még megbillent. Egymásra borultak az emberek, a tárgyak szétrepültek, de senkinek sem lett baja. Nem értettük, hogy mi történt, két-három másodperc után sikerült megállítani a kocsit. Egyszerre néztem ki a vonatvezetővel, de csak annyit láttunk, hogy az első kocsi után leszakadt a többi. A nagy portól, amire azt hittük, hogy az köd. nem láttunk semmit. Ekkor még nem tudtuk, hogy milyen súlyos baleset történt. A mozdonyvezető és néhány ember hátra ment. Amikor visszajött, elsápadva csak annyit tudott mondani az utasoknak, hogy nagy baj van. Ekkor már többen kiabáltak, hogy aki csak tud jöjjön segíteni. Gyorsan a sötétben átrohantunk segíteni. Jajgatást és kiabálást lehetett hallani és sebesülteket látni. Elveszítettük az időérzékünket, ka bát nélkül rohangáltunk. A második kocsi, ami leszakadt, a síneket elhagyva belerohant az utána csatolt kocsikkal, óriási lendülettel az állomás épületébe. A futóművükről leszakadt utasterek betontáblákat téptek fel, az épületbe belefúródott szerelvény teljesen összeroncsolódott. Óriási tömeg gyűlt össze, akik közül sokan így vagy úgy segíteni próbáltak. A tűzoltók nagy erőkkel, szakszerűen és a körülményekhez képest higgadtan végezték a mentést. Egy kocsmában, ahol megmelegedhettünk, teát főztek az utasoknak. Sok ember fel sem fogta, hogy milyen komoly dologról van szó, csak az érdekelte őket, hogy mikor jutnak haza. Egy épületből telefonálni lehetett, ki-ki pár mondatban közölhette hozzátartozóival, hogy a szerencsétlenséget megúszta, illetve hogy mi is történt. Busszal bevittek Szolnokra, ahol már hatalmas tömeg várakozott. A vasútállomás hangosbemondójából csak annyit tudhattak meg az emberek, hogy Szajol felé műszaki hiba miatt nem indul vonat. Innen Pestig egy 80 év körüli bácsival utaztunk, aki velünk együtt szerencsésen megúszta ezt a tragédiát. Este 10-re értünk a Nyugatiba, itt millióegy ember várakozott, megdöbbentő volt viszont, hogy az információnál várakozó embereknek semmit sem mondtak. Hazaérve tudatosult igazán bennem, hogy mi is történt az elmúlt órákban. (Fedeles Imre) Vásárosnaményban is megtartotta az önkormányzat cikluszáró gyűlését. Ennek okán néhány, a várost és városrészeket reprezentáló személyiséget kértem arra, hogy értékelje az elmúlt négy évet szőkébb környezete és a város egésze szempontjából. Pálya vizit Folyik az ország vasútvonalainak állapotfelmérő vizsgálata. A folyamat jelenlegi állásáról a Debreceni Üzemigazgatóság üzemigazgató-helyettesét, Szom- bathy Gézát kérdeztük. — Eddig 16 mellékvonal vizsgálatát végeztük el, mindegyik veszteségesnek bizonyult. Ezt követi annak felmérése, hogy az adott vonalon milyen költségmegtakarítási intézkedéseket lehet foganatosítani. Erre három mód kínálkozik. Költségeket lehet megtakarítani a szolgáltatás minőségének csökkentésével, azaz járatok megszüntetésével. Ez azokra a vonalakra érvényes, ahol magas az üzemanyag-felhasználás, mert dízelmozdonyokkal járnak. A második módszer a személyzeti költségeken való megtakarítás, a harmadik pedig a rádiósítási program megvalósításával egy olyan irányítási rendszer létrehozása, ami kevesebb állomási személyzetet kívánna. Most következik a fővonalak vizsgálata, azaz a Szajol—Kisvárda, Nyíregyháza—Szerencs, Debrecen—Nyírábrány és a Püspökladány—Biharkeresztes közötti szakasz felmérése gazdaságossági szempontból. Ez a mi területünk. Reménykedünk, hogy nem szűnnek meg a vonalak, de ennek eldöntése nem a mi hatáskörünk. December végére lezárulnak a vizsgálatok, ezután következik az eredmények kiértékelése, majd egy összegzés a vasút részéről a KHVM felé. Mint a szódás... A szódavíz sokak szerint olcsóbb és egészségesebb, mint a kóla. Különösen nyáron hűsítő italként szolgál, és szörppel vegyítve kiváló édes nedű nyerhető belőle. Kovács János paszabi vállalkozó szódavíz gyártásával foglalkozik. A következőkben ő mutatkozik be és mondja el vállalkozásának lényegét. — Mesélj kicsit a múltadról! —Nyíregyházán születtem 1959-ben. Mindig is paszabi voltam. Itt jártam általános iskolába, majd középiskolai tanulmányaimat a megyeszékhelyen, a 107-es számú szakmunkásképző intézetben végeztem háztartási gépszerelő szakon. Amikor levizsgáztam, nem tudtam elhelyezkedni a szakmámban. Sajnos, annak idején sokan úgy voltak a porszívóval, mosógéppel, hogy ha elromlott, inkább újat vettek, mert a régi javítása elég drága volt. így aztán elfelejtettem ezeknek a szerelését. Tiszabercelen dolgoztam a termelőszövetkezetben — itt fociztam is —, majd bevonultam katonának Taszárra, ahol a „repülősökhöz” kerültem. Miután levettem az angyalbőrt, újra Bercelre jöttem. Innen a nagyhalászi zsákgyárba kerültem. Lakatos, aztán raktáros lettem. Közben egy esztendőn át raktározási-gazdálkodási tanfolyamra jártam, és középfokú képesítést szereztem. A textilipari főiskolára is felvételiztem, de nem vettek fel. 1992-ben munkanélküli lettem. — Honnan jött az ötlet, hogy szikvizet készíts? — Amikor még Nagyhalászban dolgoztam, egy szerencsés véletlen folytán találkoztam egy szódással, aki a palackjait burkoló védőhálókat nálunk, az üzemben készíttette, és reklamált, hogy a flakonjait „behálózó” anyag nem megfelelő, nem tapad eléggé rugalmasan a szódásüveghez. Már abban az időben gondolkoztam azon, hogy valamilyen vállalkozásba Indul a szódásjárat kezdek. Eleinte egy mini tejüzem terve vetődött fel bennem, megvizsgáltam üzemeltetésének költségeit, s úgy döntöttem, hogy inkább szódás leszek. Ez látszott a legreálisabb ötletnek, s a legegyszerűbben megvalósíthatónak. Később rájöttem, ez nem egészen így van. — Miért? Mi történt? — A kívülálló el sem tudja képzelni, mekkora procedúrával jár ez az egész. Először az állategészségügyi állomás szakembere megnézte azt a telepet, ahol az üzemet létesíteni akartam. A legapróbb hiányosságokba is belekötött. Amikor ez megvolt, az engedélyt kellett beszerezni a Köjáltól, majd a Kerminél szabadalmaztatni az előállított terméket. Emellett folyamatos ellenőrzéseket tartanak nálam az erre illetékesek. — Milyen eljárással készül a szóda? — Tulajdonképpen olyan elven alapszik, mint amit a hétköznapi ember otthon a konyhában elkészít. Ívóvízbe szénsavat kell ereszteni, s a kettő vegyü- lete adja a végterméket. Óránként négyszáz litert állítok elő. — A tárgyi feltételek megvannak a munkádhoz? — Egy szikvízelőállító gépem és letöltőm van, melyeknek kapacitása nincs eléggé kihasználva. Felújításra szorulnak, ehhez azonban pénz kellene. A Zsuk kisteherautó, amivel az árut hordom, megfelel számomra. — Vásárolják termékeidet? — A szódát Nagyhalászba, Ibrányba, Tiszabercelre, Gávavencsellőre és természetesen Paszabra szoktam szállítani. A visszajelzésekből tudom, hogy ezek rendszerint elfogynak. Nyáron a nagy melegben többen veszik. A legmelegebb évszakban mindennap, télen pedig hetente kétszer „terítem” a szikvizet. Az a hit terjeng, nem is alaptalanul, hogy nyáron a dinnye, télen a hideg a szóda ellensége, ugyanis ezek csökkentik a vásárlási kedvet. —Ki adta a fantázianevei: Szabi szóda? — Feleségem találta ki. Kisfiúnk, az ötéves Szabolcs tiszteletére kapta a szóda ezt az elnevezést. Reméljük, apja nyomdokaiba lép és tovább folytatja a vállalkozásomat. Tóth Mihály helyünk az istentiszteletre és még sorolhatnám. Most mindezek megoldódtak, mert gondoskodott helyiségről az önkormányzat. Ami ennél is fontosabb, van vezetékes ivóvizünk és telefonhálózatunk is. A jövőről nem szívesen beszélek, mert a mezőgazdaságból egyre lehetetlenebb megélni, és lassan már dolgozni sem lesz kedvünk, mert fillérekért termelünk. Dr. Turóczi Zoltán Vitka, orvos: — Mindig többe néztem a gyakorlati megvalósítást, mint a köldöknéző okoskodást. Ez alapján mondhatom, hogy az elmúlt négy év a gyakorlati tettekkel minősíthető a legjobban. Az előző vezetés a gázépítést nem támogatta, de amikor Hegedűs Antal polgármester elé tettem a tervet, azt csak itt lakom két évtizede, hanem otthonom is van. Emlékszem arra a településre is, ahova fiatal orvosként kerültem. Jó helyen lévő város Vásárosnamény, de igazán városi arculata most lett. Nem tudom, kit hibáztassak, van-e jogom hibáztatni, de a környező városok húsz év alatt jobban Hegedűs Antal Szabó István Gergelyiugomya, vízügyi dolgozó: — A közéletben aktívan részt veszek, ismerem a város mindennapjait. A mi városrészünkben kialakult egy önállóan és felelősen gondolkodó középkorú garnitúra, akik a település egységes fejlődésén munkálkodnak. Ugomya az elmúlt négy évben nagyon sokat fejlődött. Külön kiemelem, hogy a kulturális élet megélénkült, amióta leváltunk a naményi művelődési házról. Ami a jövőt illeti, azt kell folytatni, amit elkezdtünk, mert minden egyéb kísérlet a város szétszedését eredményezi. Nálunk most fejeződik be egy nagyon fontos beruházás, a szennyvízelvezetés. Emiatt még látszanak a munka nyomai, de ez legyen a legnagyobb gondunk. Borzi Antalné Perényitanya, népi ülnök: — A mi városrészünk négyszáz lelkes. Eddig tényleg tanyai jellegünk volt, de most a város ligete, virágoskertje vagyunk. Sokat segített rajtunk a rendszerváltoztatást követő időszak. Előtte a buszhoz is ki kellett gyalogolnunk a negyvenegyes útra, magánlakáson rendelt az orvos, nem volt I)r. Szele Ildikó mondta, ezt meg kell csinálni, ez a település érdeke. Ugyanez vonatkozik a vitkai bekötőútra, aminek a gondolatával már régen foglalkoztam. Amikor az elképzelést dokumentáltam a polgármesternek, minden támogatást megadott a megvalósításhoz, még abban is segített, hogy a té- esz közreműködjön. Itt most a városrészek külön-külön is nyilatkoznak. Szeretném azonban elmondani, hogy az elmúlt négy évben én voltam minden résznek a képviselője. Az egészségügyet komolyabban vevő, támogató önkormányzatot szeretnék. Ami az elkövetkező éveket illeti, Vitkán is létre kell hozni a művelődési központot, le kell válnunk a naményi művelődési házról, mert akkor lesz kulturális színvonal. Folytatni kell az infrastrukturális beruházásokat, ki kell dolgozni egy, a vállalkozásokat segítő programot. Dr. Szele Ildikó Vásárosnamény, orvosigazgató: — Most építettünk egy házat Gergelyiugomyán, tehát már nemSzabó István fejlődtek. Ami nem történt meg húsz évig, nem lehet behozni négy év alatt. Amióta igazgató vagyok, ilyen finanszírozás mellett is fejlesztettünk, a-személyi feltételek javultak, az alapvető tárgyi feltételek biztosítottak, de nem lehet megállni, mert a térségnek szüksége van erre a kórházra. Huszti Sándor Vásárosnamény, iskola- igazgató: — Nyolcvannyolctól felfutó iskola a miénk. Ma már nemcsak szakmunkásképzéssel, hanem szakközép- és szakiskolai képzéssel is foglalkozunk. Többnyire zökkenésmentesen biztosította az önkormányzat működési feltételeinket. Támogatta a világbanki programunk pályázatát. Tanműhely, oktatási kabinet, tankonyha épült. Amit még meg kell oldani, az az Osztálytermek számának növelése. Hegedűs Antal Vásárosnamény, polgár- mester: — Mindig azt tartottam szem előtt, hogy egységesen fejlődjön a város a részeivel együtt. Ami épült, ami kész lett, azt már többször, többen elmondták. Azt, hogy igazán most lett városi arculata a településnek, már megfogalmazták mások. Nyitott szemmel járó emberek a namé- nyiak, látják az előttük történt fejlődést, és gondolom, értékelik is. Egy biztos, amit az elmúlt négy évben tettem, évtizedekre meghatározza Vásárosnamény fejlődését. A folytatást a városlakóknak is végig kell gondolniuk. Aradi Balogh Attila Újabb hidak a megyében Két új híddal gyarapszik megyénk a mai napon. A nagydobosi Kraszna-híd, mely a folyó által kettévágott nagydobosi határ két része között teremt kapcsolatot, és a nyírcsaholyi Kraszna-híd, mely a község 200 hektárnyi, Krasznán túli területét köti össze a faluval, méltán érdemel nagyszabású, ünnepélyes átadást. A 25 méter hosszú nagydobosi híd építési költsége 9 millió 400 ezer forint volt, melynek 50 százalékát az Útalap biztosította. A hídnak köszönhetően 70-75 gazda immár 15 kilométeres kerülő út nélkül tudja megművelni a földjét. A nyírcsaholyi híd ugyancsak 25 méteres, s több mint 20 kilométeres kerülőtől mentesíti a lakosságot. A 8 millió 600 ezer forintos beruházásnak a felét ugyancsak az Útalap biztosította. De nemcsak ezért érdekes és jelentős ezen hidak avatása, hanem azért is, mert a hídszerkezetet Németországból kaptuk. A Németországi Szövetségi Köztársaság kormánya 1992 és 1993 során a volt NDK mozgósítási készletéből összesen 7477 tonna — mintegy 2600 folyóméter hosszúságú — hadi hídszerkezetet adományozott a Magyar Köztársaság Közlekedési Minisztériumának. Az adományátvé- telkor országunk vállalta, hogy a hídszerkezeteket polgári területeken használja fel, elsősorban a közúti infrastruktúra javítására és fejlesztésére. A hídszerkezetek kezelése és hasznosítása a KHVM Állami Céltartalék Kezelő Hasznosító Szervezete feladata lett, melynek vezetője Léder Ferenc főtanácsos, főosztályvezető lett. Ez év elején tárcaközi bizottság alakult, melyben a KHVM érintett főosztályainak képviselői mellett részt vesznek a Pénzügy-, a Belügy-, a Földművelésügyi, a Kulturális Minisztérium, valamint a MÁV és az ÜKIG képviselői is. Az ÁCKHSZ olyan elképzelést dolgozott ki a hasznosításra, amely — az adományozó elvárásainak és a közlekedési tárca törekvéseinek megfelelően — elsősorban az elmaradott infrastruktúrájú és rossz anyagi háttérrel rendelkező önkormányzatok részére biztosít hídhoz jutási lehetőséget. A döntés során különös gondot fordítottak az elmaradott térségekben fekvő területekre és a kérelmező önkormányzatok munkanélküliségi helyzetére. Minden olyan ügyben, ahol a hídelemek hasznosításához szükséges tanulmányok a rendelkezésre állnak, illetve a hídelemek beépítése biztosítottnak látszik, a tárcaközi bizottság kedvező döntést hoz, és — a kérelmező anyagi helyzetét figyelembe véve — a jelképes, tonnánkénti 1000 forintos ártól a tonnánkénti 45 ezer forintos árig terjedő ellenértékként a hídprovi- zóriumokat a kérelmezőknek átengedik. Úri Mariann
