Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)
1994-12-07 / 220. szám
ÚJ KELET Csellengők Fogta a kabátját és elment. Szép csendesen húzta be maga mögött az ajtót, hogy senki ne ébredjen fel. Minden összegyűjtött pénze és értéke a táskájában lapult. Nagyon válogatnia kellett, hogy mit visz magával, hiszen sok cuc- cal nem lehet elindulni céltalanul. Nem hagyott levelet, nem volt mit mondania. Akkor hát irány a nagybetűs Élet, hiszen másoknak is sikerült már. Nem, nem gondolt arra, mi minden történhet vele. Ha belegondol, lehet, hogy nem indul útnak. Felkészületlenül érte az, hogy az emberek még annál is gonoszabbak, mint ahogy hitte. Már az első héten elfogyott a pénze. Lassan eladogatta potom pénzért kedves holmijait is. Az óráját alvás közben lopták el egy vidéki állomáson. Már fájt a gyomra a hideg kajától és az olajban ázott sült krumplitól. Többször kapott ajánlatokat, de eddig még megúszta. Nem akart gondolni rá, de sejtette, előbb-utóbb igent kell mondania, ha nem akar hazamenni. Márpedig ő nem akart. Hűvösre fordult az idő, fázott. A fűtött nyugati autók vonzónak tűntek számára, már azt sem bánta volna. Nem marad niás, vagy-e?,.vagy, háza kell mennie. Ékkor látta meg a tévében a műsort. Az ő képe is szerepelt a keresettek között, és tudta, már nem lesz egyedül, ha telefonál. Haza még mindig nem akart menni, de a kedves hölgy a telefon túlsó végén megígérte, hogy mindent elrendez. Nagyon félt, mikor elindult a találkozóhelyre. Sokat késett, hátha nem várnak rá sokáig. Tévedett. A kedves mosolytól, a meleg teától és a simogató szavaktól sírni kezdett. Tudta, mostantól vigyáznak rá. Már nem volt kétséges, hogy hazamegy. Azt a napot nem felejti el. Régen, talán nagyon régen mentek el otthonról. Azt, hogy hol vannak, mit csinálnak, egyáltalán élnek-e még, senki nem tudja. Csak azt, hogy valaki, valahol visz- szavárja őket. Ha Te is közéjük tartozol, ne fordítsd el a fejed. Téged is várnak. Téged is várunk. Jelentkezz! K.K. 1994. december 7., szerda 7 Nem csak illemtaEi — Ezek a mai fiatalok! -— mondja az idősebb korosztály nap mint nap, s nem éppen dicsérőleg. — Bezzeg a mi időnkben! —folytatják, és máris kiderül, ők bizony még tisztelettudóan viselkedtek, megtanulták, megtanították nekik, hogyan viselkedjenek egymással, szigorú szabályok között éltek. Keveset tudunk erről, s én hallani akartam, ahogy erről mesél valaki, aki fiatalként megélte, később maga is tanította a helyes viselkedést, táncot és illemet. Koncz Ernőné, Manci néni minden kérdésemre válaszolt. — Férfiak, nők, szerelem... Hogyan udvaroltak akkoriban? Hogyan ismerkedtek? — Minden sokkal kötöttebb volt. Amíg a fiúk és lányok külön iskolába jártak, amíg a különböző társadalmi rétegek nem érintkezhettek s nem is kívántak érintkezni egymással, addig nehezebb volt az udvarlás is. Amikor a kollégista lányokat tanári felügyelettel sétáltatták, az utca másik oldaláról figyelték őket a fiúk. Már az is nagy öröm volt, ha titokban ránézhettek vagy lopva integethettek a kiszemelt lánynak. Odamenni nem lehetett, nem úgy mint ma, amikor bárki odasétál, és azt mondja, Kovács Pista vagyok. A bálokon sem lehetett idegennel táncolni, a rendezőnek előbb be kellett mutatnia a fiút a lánynak. Külön tánccsoportot alkottak a dolgozók, iparosok, a gazdálkodó ifjak. A parasztlány anyja azt akarta, hozzájuk hasonló fiúval ismerkedjen meg a leány a tánciskolában, hogy a földek is szaporodjanak. — Ezek a parasztifjak is illemtudóak voltak? — Ha ma bármelyik fiatalember olyan tisztességtudó lenne, mint akkor azok a parasztifjak — akik beiratkozáskor is úgy jöttek, hogy csengetés után levették a kalapjukat, megtörölték a lábukat, rendesen köszöntek és bemutatkoztak —-, ha a mai fiatal ilyen volna, azt mondom, aranyat érne. —A mamák elkísérték a fiatalokat? — Eljártak velük, és ha olyan alkalom volt, amikor illett hozni valami házit, akkor a szülők nagyon nézték, ki mit rakott ki az asztalra, aztán annak alapján választottak: „— Fiam, ezt fogd ki, lásd, milyen sokat hozott, ez biztosan jó parti”. Aranyosak voltak. Régebben persze azt is megtanították az órákon, hogyan kell teríteni, enni, asztalnál viselkedni. — Kezdeményezhettek-e a lányok? Ha megtetszett nekik valamelyik fiatalember, mit tehettek? — Azt, hogy észrevegye őket a kiszemelt férfi, elérhették sokféleképpen, de nem szólhattak hozzá, nem hívhatták az asztalukhoz. Persze tánciskolában bemutatkozás után a párok mindig cserélődtek. Tánc közben minden kiderült, ha a lányt ugyanaz a fiú egymás után többször is lekérte. — Mi következett a sok együtt táncolás után? — Az est végén a fiú megkérdezte udvariasan a mamát és a lányt, hogy hazakí- sérheti-e őket. Akkor aztán együtt mentek haza, közben beszélgettek. A mama is örült ennek, pláne, ha olyan fiú volt, akit ő is kinézett a lányának. Teljesen más volt. mint ma. Ebben a nagy közvetlenségben a lányoknak nem lehet megfelelő tiszteletet kivívni maguknak, de azt mondom, ha egy lány megengedi, hogy ne viselkedjenek vele tisztességesen, akkor meg is érdemli. Miért nem vívják ki maguknak a megbecsülést? A nő több gyengédséget, több figyelmet érdemel, hiszen egyszer anya lesz, akkor is tisztelni kell, mikor még csak lány. Abban hibásak a lányok, hogy ezt egyszerűen nem kívánják meg. — Hogyan illett viselkednie társaságban egy olyan párnak, akik már jegyesek voltak? Megcsókolhatták-e egymást? — Bizony még azt sem, most meg egymás ölébe ülnek a villamoson. Találtak régen helyet maguknak erre is, de nem a nyilvánosság előtt. Sokkal szebb volt, amikor titokban találkoztak, és senki nem láthatta őket, — És a mai fiúk? — Mondok egy példát. Az egyetemen tartottam órát, szünetben kimentek a teremből, de egy fiú és egy lány bent maradt. Beszélgettek. Egyszer csak a fiú kirohan, majd visszajön egy székkel, leül. A lány mellette állva maradt. Ez teljesen megdöbbentett. Na, a fiatalembert óra után elkaptam, és kioktattam, ha már olyan fáradt volt, két széket hozott volna be, de ha egyet hozott, akkor a lány üljön. —Mi az, amit különösen rosszul teszünk a társasági életben? — Egy példa: nagyon szeretek színházba járni, figyelem az embereket is. Aki elkésik, az megpróbál eljutni azon a szűk helyen a székéhez, de hogyan? Fenékkel a többiek felé! Pedig ő késett el, a többiek udvariasan felállnak, összehúzódnak, ő még azzal is bünteti őket, hogy a fenekét mutogatja nekik?! Pedig a ruha kötelez, abban tudni kell viselkedni, járni, egyenes tartással, behúzott hassal, tisztességgel, szépen. — Szerelemből vagy családi megfontolásból köttettek-e akkoriban a házasságok? — A gazdag, előkelő családoknál szülői akaratból, lejjebb szerelemből. Sok volt akkoriban az öngyilkosság is a vagyonos családoknál, inkább a lányukat vesztették el, mintsem olyanhoz adják férjhez, aki nem megfelelő a család számára. — Találkozott tisztelettudó fiatallal manapság? — Nem sokkal, de azért akad. Egy idősebb férfi még ma is hamarabb átadja a helyét. A fiatalok inkább kinéznek az ablakon. Később biztosan átnevelődnek, főleg, ha a mai üzletemberek megtanulják az illemet, biztosan a gyerekeiket is így fogják nevelni. Negyven, ötven év kineveli majd ezt a generációt is, ahol természetes lesz, hogy tisztelettel bánjunk egymással. Hol keressük az emberi méltóságot, ha bennünk nincs? Csak beszélhetünk róla, s ez kevés! . Kéky Kira Teareceptek hűvös napokra A hideg téli estéken nem is tud az ember jobbat elképzelni egy meleg fokhagymás pirítósnál és egy forró teánál. Bár a boltokban már rengetegféle ízesítésű tea kapható, a „hagyományosat” is el lehet többféleképpen készíteni. Ebből a sokszínűségből kínálunk most néhányat az olvasóknak. Alpesi tea: Csészénként egy teáskanál teát adagolunk, melyet a szokott módon forrázunk le. Cukorral édesítjük. A csésze mellé kis kancsóban tejet vagy tejszínt kínálunk, amit a vendég ízlése szerint adagolhat teájához. Angol tea: Csészénként egy teáskanál- nyi fekete vagy zöld teát számítunk, és az összes csészére ráadásul további egy kanállal. A fekete teát 6 percig, a zöld teát 4 percig forrázzuk, majd leszűrve a csészékbe öntjük. Enyhe édesítés után csészénként 2-3 cl tejjel ízesítjük. Francia tea: Egy 2 dl-es teáscsészére egy lapos kanálnyi fekete teát számítva 5- 6 percig forrázzuk, mézzel vagy cukorral édesítjük az italt, majd narancs- vagy citromlével és ezek lereszelt héjával ízesítjük. Néhol külön tálkán tejszínt is kínálnak hozzá. Holland teakülönlegesség: 2 dl-es csészére egy púpozott kanálnyi fekete teát számítunk, amit 6 percig forrázunk. Mézzel vagy cukorral édesítjük. Az eltérés a megszokott itallal szemben az, hogy a tealeveleket nem vízzel, hanem tejjel vagy tejszínnel forrázuk le. Tea portugál módra: Ez az ital fahéjjal készül: csészénként egy teáskanál tea, amit leforrázás után mézzel vagy cukorral édesítünk. A csészék mellé tejet, lereszelt citromhéjat és külön citromlevet, valamint csipetnyi fahéjat teszünk. Ezeket a vendég ízlése szerint keveri a forró teához. A konfliktusoldó képesség hiánya Családok és gyilkosok az egész országból Néhány eset 1994 novemberének bűnügyi krónikájából: Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében befejezték a rendőrségi vizsgálatot a harmincnégy éves, háromgyermekes Tóth Sándorné orosi lakos ügyében, aki 1992 és 1994 ősze között három újszülöttjét ölte meg, s ásta el holttestüket a családi ház zöldségvermében. Pest megyében, Pécelen, november 10- én K. Richard több késszúrással megölte testvérét, K. Bélát. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság három év négy hónap börtönbüntetésre ítélte I. Antalt halált okozó testi sértés miatt, mert egy karóval agyonverte feleségét. Azt hitte, az asszony elvette az eladott sertésekért kapott és egy hordó alá rejtett 70 ezer forintot. A pénz egy másik hordó alól került elő. A Vas Megyei Bíróság kilencévi szabadságvesztésre ítélte Németh László lukácsfalvi lakost, mert fojtogatta, majd elevenen kútba dobta édesanyját, aki vízbe fulladt. A mama munkanélküli fiát tartotta el 12 ezer forintos nyugdíjából. Németh László tettének oka, hogy a mama szóvá tette, sokat iszik a harmincnyolc éves férfi. A Zala Megyei Bíróság háromévi börtönbüntetésre ítélte halált okozó testi sértés miatt idősebb Sz. Lászlót, aki italosán, de beszámítható állapotban kapával agyonverte részeg fiát. A Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányságon november 16-án őrizetbe vették a nyolcvanhárom éves E. Imre soltvadkerti lakost, mert egy elfajult vita során egy villáskulccsal huszonöt ütéssel agyonverte hetvennyolc éves feleségét. Fejér megyében, Székesfehérvár egyik ismert ügyvédi irodájában november 18- án B. Mihály egy konyhakéssel elvágta felesége torkát. Az asszony meghalt, a férj feladta magát. Pusztayné dr. Jakab Rózsa, a Legfőbb Ügyészség osztályvezető ügyésze segítségével arra kerestük a választ, hogy miért válnak napjainkban mind brutálisab- bá az olyan erőszakos cselekmények, mint például az élet elleni támadások, s miért terjed ki ez a tendencia a családon belüli bűncselekményekre is? Az élet családon belüli veszélyeztetettségét mutatják az ismertté vált emberölések, az ilyen célú kísérletek és a halált okozó testi sértések összesítése. A végösszeg 1991-ben 567, 1992-ben 550, 1993-ban 631 volt. (Ebből az emberölések száma —- beleértve az évi 13-15 újszülött sérelmére elkövetettet is — 306, 302 illetve 297 volt.) Hozzátartozójukat (vér szerinti egyenes vagy oldalági rokonukat) ölték meg az elkövetők 95, 79 illetve 105, jelenlegi vagy volt házastársukat, élettársukat pedig 123, 116 illetve 126 esetben. Ez a számsor azt jelenti, hogy a számottevően megnőtt bűnözés körülményei között is szinte változatlan az az arány (44, 43 illetve 45 százalék), amit a családon belül elkövetett ilyen jellegű bűncselekmények és a családon kívül végrehajtottak között több évtizede tapasztalható. Vannak más elgondolkodtató jelenségek is. Tavaly például a befejezett emberölések áldozatainak 5,8 százaléka gyermekkorú volt. Erőteljesen megnőtt családon belül a halált okozó testi sértések száma: 1991-ben 35, 1992-ben 42, 1993-ban már 58 volt. A házastársak és a vér szerinti rokonok közötti kapcsolatok eldurvulását és mind brutálisabbá válását jelzi, hogy családi veszekedés miatt maradandó fogyatékosságot szenvedett tavaly 34 sértett. Életveszélyt okozó olyan testi sértés miatt, amely családi viszálykodás közben történt, 1991-ben 190, tavalyelőtt 220, tavaly pedig már 243 esetben indult eljárás. Ez a jelenség azért különösen veszélyes, mert sokszor csak a véletlenen múlik, hogy a családi viszálynak temető vagy kórház lesz a vége. Érdemes elgondolkodni azon is, hogy a családon belül halállal vagy súlyos sérülésekkel járó bűncselekmények forrásának csak ritkán tekinthető a pillanatnyi erős felindulás. Sokkal inkább az elhúzódó, feloldhatatlannak tűnő konfliktusok a véres események okai. Jelentős szerepet kap a családon belül elkövetett emberölésekben és a halált okozó testi sértésekben az alkohol is. Egyetlen év példája elegendő: 1993-ban 23 szülő, 2 gyermek, 10 nagyszülő, 7 testvér, 36 házastárs, 24 élettárs és egy volt élettárs vesztette életét ittas családtagja gyilkos szándéka miatt. Pusztayné dr. Jakab Rózsa a családon belüli halálos viszálykodások több évtizedes szomorú hagyományát azzal magyarázza, hogy a legtöbb emberből nemcsak a konfliktusfeloldó képesség tudománya, de még az ösztöne is hiányzik. Az a sok szörnyűség, amelyet a Kárpátmedencében a magyarság az itt élő más népekkel, nemzetiségekkel együtt sok évszázad alatt átélt, a magatartásban, az értékrend formálódásában sem múlt el nyomtalanul. Talán ez is az oka annak, hogy mint az eléggé köztudott, a nemzetközi statisztikákban sok éve az elsők között vagyunk a 100 ezer lakosra jutó emberölések, de az öngyilkosságok (évente 4-5000) tekintetében is. A számokból a tendenciák kiolvashatók. A legnagyobb baj, hogy az emberélettel kapcsolatos és kívánatos értékrend változása csak lassú folyamat eredménye lehet. A toleránsabb magatartás, a konfliktusfeloldó képesség kialakítása is sajnos több generációra vár. Németh Gyula
