Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)
1994-12-06 / 219. szám
MÁNDOK ÚJ KELET 1994. december 6., kedd MÁNDOK A négyezer-hétszáz lakosú nagyközség gazdag történelmi múlttal rendelkezik. Volt mezőváros, járási székhely, a térség gazdasági központja. Körzetközponti szerepe következtében ismét fejlődésnek indult. A privatizáció következtében a vállalkozások a község városiasodására is nagy hatással vannak. Szabad kapacitás tárolásra Üzlet a FÁK-kal Makkai András, mándoki vállalkozó tevékenysége is a rendszerváltással kezdődött. Előtte a varsánygyürei téesz főágazatvezetője volt, aztán... — A téeszek tönkrementek, mi pedig elkezdtünk vállalkozni. Két társammal, Szabó Miklóssal és Szabó Istvánnal először almást béreltünk, meg felvásároltunk, és a kialakult kapcsolatok alapján a FÁK országaiba szállítottunk. —Az egykori szovjet köztársaságok nem arról híresek, hogy fizetni tudnak. — A kezdet az volt, hogy áruval fizettek. Elsősorban műtrágyával, mezőgazdasági gépekkel. Miután ezeket belföldön áruba bocsátottuk, úgy gondoltuk, kiterjesztjük tevékenységünket az élelmiszerkereskedelemre is. Ennek eredményeként nyitottunk diszkontáruházát és raktárházat Jánkmajtison. Mivel továbbra is fennáll, hogy többnyire áruval fizet a külföldi partner, most várunk egy nagyobb műtrágyaszállítmányt, amit elsősorban itt, Mándokon értékesítünk. Mezőgazdasági gépeket, pótkocsit és hozzájuk tartozó művelési egységeket is forgalmazunk, készlettől függően. Vásároltunk a vasút mellett egy tizennégy hektáros vámszabad területet. Mivel keskeny és széles nyomtávú vasúti pályánk is van, kapacitásunk megengedi, hogy a FÁK országaiba szállított vagy onnan érkező árukra bértárolást vállaljunk. Szakembergárdánk alkalmas erre. A következő évtől önálló kft.-t működtetek a Tranzit Kér Részvénytársaságon belül, ami újabb munkalehetőségeket jelent szülőfalumban. Napraforgóból forgatták a pénzt A lakatos kereskedő Bereczki Sándor harmincnégy éves fiatalember nem ijedt meg a munkanélküliségtől. A többit elmondja ő. — Tizenegy évig egy helyen dolgoztam mint géplakatos, de otthagytam a munkahelyemet, mert nem kerestem annyit, hogy a családot eltartsam. Vesztemre tettem, mert az átalakulással az a vállalat is tönkrement, és a feleségemmel munkanélküliek lettünk, de úgy, hogy segélyre sem voltunk jogosultak. — Ez elég kiábrándító helyzet lehetett. — Én inkább elgondolkodtam, hogy mit is tehetek, mert koldulni nem akartam. — Milyen elhatározásra jutott? — Szerencsére még ezt megelőzően napraforgó-pirítással foglalkoztam, és volt egy kevés megtakarított pénzem. Minden fillérünket beforgattuk, nyitottunk egy ABC-t Mándokon, majd egy élelmiszer- és vegyi áru nagykereskedelmi üzletet. Egy kapcsolat révén ezt áthelyeztem Kis- várdára. Most is ott működik ez a raktár- áruházam a ruhaipari szövetkezet udvarán. Viszonteladóknak vagy közületeknek nagykereskedelmi áron értékesítünk ötszáznegyven négyzetméteren ezeröt- százféle élelmiszer- és vegyi áru terméket. Gyermekintézmények és iskolák egyéni igényeit is figyelembe vesszük. Szeretném, ha leírná, minket nem az bánt, hogy adózni kell, hanem az, hogy sokan kibújnak az adó alól, és ezt sokszor a hatóság szeme láttára teszik. Élete a zene Nem töltötte be a negyedik ikszet, Fráter Sándor mégis nyugdíjas. Hat éve leszázalékolták, és azóta a zene az élete. — Volt egy barátom, aki falumbeli, ő citerázott, tőle tanultam meg a hangszert kezelni. Alakítottunk egy citerazenekart is tizenöt éve, de nem volt életképes, mert nem volt támogató, meg Tóth Sanyi, az alapító is Pestre költözött Mándokról. Játszom szintetizátoron, dobolok, gitározom is. Amióta rokkantnyugdíjas vagyok, a nyugdíjas klubban zenélgetek. Az idén hangszeres zenében első lettem a megyei nyugdíjas Ki mit tud?-on. Ebben a hónapban, Pesten lesz a döntő. Egy éve előszedtük a régi együttes poros citeráit, és alakítottam egy zenekart felnőttekből, gyerekekből vegyesen. Már műsorképesek vagyunk. Szükség lenne ruhákra és néhány új hangszerre is, de pillanatnyilag csak az önkormányzat támogat Bennünket. Tartalékkal adjuk át a falut Cikluszárás Utolsó, cikluszáró gyűlésére készült az önkormányzat, amikor Mándokon jártam. A négy év értékelésére Sajtos István polgármester vállalkozott.- Tartozásunk nincs, tartalékkal adjuk át a „boltot” az új önkormányzatnak. Ezt kevesen mondhatják el magukról a megyében, tehát az új vezetésnek lesz miből gazdálkodni.- Ón is indul a választáson, tehát az új vezetés lehet a régi is.- Ha a polgármester személye nem változik, akkor is új lesz az önkormányzat összetétele. Mindenesetre szeretném a megkezdett munkát folytatni, mert nem lehet négy év alatt negyven év mulasztását pótolni.- Mit sikerült az elmúlt években ebből a lemaradásból behozni?- Céltámogatásokkal, pályázatokkal elértük, hogy az útjaink szilárdak, hetven százalékuk új bitumenezést kapott. Mivel településünk nagy, gondoskodtunk a rendszeres szemétszállításról. Kialakítottunk egy piacot, részlegesen megoldottuk a belvíz- elvezetést, a kritikus helyekre koncentrálva. Megépítettük a szennyvíztelepet és első, hét kilométeres elvezető szakaszát. —Mit kapott az oktatás- és az egészségügy? — Három szolgálati lakást adtunk át a pedagógusoknak. Számítógépes és nyelvi labort alakítottunk ki az iskolában, korszerűsítettük a fűtést, tanműhelyt építettünk. Mindkét háziorvosi ellátónk EKG-készülé- ket kapott. Közgyógyellátásban százötvennégy fő részesül, még ennél is több munkanélkülinek pótoljuk a jövedelmét. Lakás- építési támogatás hatvanöt főnek jutott, ami egyedülálló a megyében. Mindezeket azért tettük, hogy megalapozzuk Mándok várossá válásának feltételeit. A. B. A. Csikócsapat döcögősen Valaha volt egy híres futballcsapata Mándoknak. Abban játszott a mostani edző, Boros József is. Aztán egyszerre több tapasztalt játékos befejezte a lab- dakergetést, és a futballisták visszacsúsztak abba az osztályba, ahonnan kiesni sem lehet, a járási kettőbe Boros József ekkor átszervezte a csapatot, és az ifjúságiakra alapozta a jövőt. — Az idén ezzel a csikócsapattal visszakerültünk a járási első osztályba — kezdte beszélgetésünket az edző. — Két harminc körüli játékosunk van, Lázár Zoltán és Sajtos Sándor. Sajnos, egyikük a szezon elején megsérült. Egyébként a csapat tizenkilenc-huszonegy éves játékosokból áll. Az egyik legtehetségesebb játékosunk. Pásztor Sándor még a tizennyolcat sem töltötte be. Hiányzik tehát a rutin, ami abban is megmutatkozik, hogy egygólos vereségeket szenvedtünk. Problémát jelent az is, hogy most, a tél beálltával nem tudunk hol edzeni, pedig egy ilyen fiatal társaság fejlődéséhez erre szükség lenne. Remélem, az idén ebben is sikerül előbbre lépnünk, mert Dajka Sándor, a szakosztály elnöke és Lucski Lajos nagyon szorgalmas emberek. A csapatnak meg kialakult az a gerince — Tóth Zoltán, a Kiss, meg a Lázár testvérekkel —, amelyik Mándokért akar futballozni. — Az önkormányzaton kívül a Tranzit FOOD, Oláh András pesti, és Tóth Kálmán helyi vállalkozó is támogatta a sportolókat, de ennél többre van szükség. Ön- kormányzati képviselőnké ajánlottak a faluban, és ezt elfogadtam. Azongondol- kodom, hogy a választások után egy alapítványt hozok létre Mándok sportjáért és kultúrájáért. Pucér nők nem kellenek — Mándokon Oláh Mihály képesített kőművesmesternél lett inas negyvenben K. Szeles András, ezt így írja le! —jelentette ki kategorikusan vendéglátóm, megszakítva a beszélgetés idejére a családi disznótort. Miután lányunokája is felment az asszonynépségnek segíteni, emígyen folytatta históriáját a házigazda. ■— Amikor kitanultam a szakmát, bevittek katonának, mert már idáig hallatszott a front dörgése. Még el sem sütöttem rendesen a fegyvert, máris orosz fogságba estem, ahonnan negyvenkilósan jöttem haza három év után. Rövidesen a magam ura lettem, gondolva, a kőművesszakmából csak-csak megélhetek. Olyan idők jöttek akkor, hogy Rákosiék ölték az iparost, aztán bekényszerültem a kátéeszbe.Tizenöt év után meguntam a pénztelenséget, és elmentem a gyermekotthonba karbantartónak, fűtőnek. Volt egy géplakatos munkatársam, akinek volt egy Lenin-feje fényképen. Mondtam neki, adja ide nekem, én kifaragom fából. Amikor kész volt, megtudták az elvtársak. Annyira tetszett nekik, hogy rögtön hármat kellett csinálnom, egyet a kátéesznek, egyet az otthonvezetőnek, egyet a párttitkámak. Aztán faragtam ökröt, kapás embert, pipázó parasztot, meg minden paraszti munkát ábrázoló alakot. Nyíregyházán volt egy fafaragó klub, onnan kértek a munkáimból kiállításra. Hiába vittem nekik egy csomót, azt mondták, pucér nő nem kell, se Kossuth-, Rákóczi-, Petőfi-fej, én csak parasztokat faragjak. A számát sem tudom, hogy mennyi faszobrot készítettem, mert elajándékoztam. Tizenöt éve aranyplakettet kaptam a munkáimért, de azóta jószerivel észre sem vesznek. Igaz, már évek óta nem is faragok, mert nincs hozzá se kezem, se fogásom. Csak a vászon eredeti Ha művészt akarok találni a faluban, akkor Hamza Pálnét keressem, igazított útba két tereferélő nő. Amikor beléptem a keresett asszony szobájába, azt hittem, egy romantikus festő műtermébe érkeztem. — Nagyon megtisztel, hogy eredeti festményeknek hiszi az itt látottakat, de etek sajnos csak tökéletes utánzatai az eredetinek. — Mióta foglalkozik festmények reprodukálásával? — Harminc évvel ezelőtt kezdtem. Akkor még lány voltam, és felszolgálóként dolgoztam Kisvárdán. A bátyám akkor amatőr festő volt, és gondoltam, én is megpróbálom az ecset kezelését. Szüleim és a rokonság meglátta az első reprodukciómat, azt mondták. Molnár Ilona, te még nagy festő lehetnél, ha tanulnál. Én azonban férjhez mentem, és a tanulásból nem zetet viszont azóta is folytatom. Eredeti képekről készítek másolatot vászonra, olajfestékkel. Szívesen utánzóm le Siskin. Markó Béla. Barabás Miklós festményeit. Csak a romantikus témák érdekelnek, de megrendelésre bármodellről festés sem okoz problémát. Kevés kiállításom volt még, mert nincs, aki menedzseljen, én meg csak a festéshez értek. Szerencsére vari a családban, aki tovább vigye ezt a készséget, mert a fiam is tehetséges amatőr festő. semmi.
