Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)
1994-12-05 / 218. szám
UJ KELET MEGYÉNK ELETEBOL 1994. december 5., hétfő 3 Segítséget kérnek a reformátusok Templom veszélyben A tiszaszalkai református templom — Szeretném felhívni a megyei önkormányzat, a vezetők és az olvasók figyelmét arra, hogy meg kellene védeni a falu református templomát—mondja Franciéi Agnes tiszaszalkai református lelkész. — Statisztikailag annyira leromlott állapotban van, hogy a renoválása horribilis összegbe, körülbelül 5-10 millió forintba kerülne. Ennek csak a töredékét tudná a gyülekezet, a falu finanszírozni. A helyzetet nehezíti, hogy a helyi önkormányzattól, de a megyétől sem kapunk két éve semmiféle támogatást, pedig a Beregben ez az egyetlen ilyen rossz állapotban lévő református templom. Csiszár Ákos kis- várdai református esperes látogatása után döntjük el, hogy érdemes-e felújítani, vagy inkább egy kisebb, fűthető templomot építtessünk helyette. Ehhez kérnénk segítséget akár országos szinten is. Mi is megtesszük a tőlünk telhetőt, már ami egy 80 százalékban munkanélküli falutól telik. — Az önkormányzat részéről az egyházak támogatására szóba jöhető összeg nagyon minimális — válaszolja a lakosság felvetésére Lapos István, Tiszaszalka polgármestere. — Ráadásul az a csekély pénzösszeg is elmegy a hitoktatás segítésére, a könyvek és eszközök megvásárlására. Pedig a református templom állaga valóban nagyon rossz. Mind ez idáig azonban nem tudtunk olyan segítséget elérni, amit a helyi gyülekezet elvárt volna. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy a Műemlékvédelmi Felügyelőség mindeddig elutasította kérelmünket, mert a templom 100 évnél nem idősebb. Pályáztunk az Egyházügyi Hivatalhoz is, ám ott sem találtunk meghallgatást kérelmünkkel. Annyi pénzünk pedig, ami a felújításhoz, a szerkezet megerősítéséhez, a berendezés korszerűsítéséhez és a fűtés megoldásához kellene, nekünk nincs. Ehhez több millió forintra lenne szükségünk, s úgy érzem, ez elsősorban nem a mi feladatunk. Szemét vagy nem szemét? Kuka-sztori Reggel van, félig ébren indulok a kávéfőzőhöz. Kiönteném a zaccot, de a szemetesünk tele van. Persze, hiszen este már nem volt kedvem kivinni. Ébresztőnek nem rossz, kiszaladok a szemetesvödörrel. Felnyitom a kuka tetejét, és már borítanám is a szemetet, de a kuka (is) tele van. Eszembe jut az az ismert magyar közmondás, hogy „Nincs oly rakott szekér, amelyre még egy villával nem fér.” Küzdők a kukával, a szeméttel, amikor megérkezik a „felmentő sereg”. — Nem kell úgy telerakni! — szól oda az egyik munkaerő. — A nejlonzsákot sem visszük el, ha a szeméttároló mellett van — szól közbe a másik. — Akkor hová tegyük a szemetet? — kérdezem félve a marcona emberektől. —A kukába, de csakis a kukába, és oda is csak szellősen! — int oda a kocsi sofőrje. Beszélgetésünk közben sikerült beletuszkolni vödrömből a szemetet a helyére, és már indulok(nék) is befelé, de a java még hátra van. A megtelt szemétgyűjtőbe a szemem láttára nyúlt bele egyik beszélgető- partnerem. —Ez nem háztartási szemét — mondja a faforgácsra és falevelekre.—Ezeket nem visszük el! Kezdett betelni a pohár, és kicsit kínossá vált volna társalgásunk, ha az „ úriember" munkatársa meg nem szólal: — Nincs odabent a ládafiába egy kis kisüsti? Felháborodásom a tetőfokára hágott, s már válaszoltam volna, de a kapun kilépett édesapám, két pohár „kisüstivel”. Úgy látszik, ő tisztában volt a helyzettel, hogy a szemét elviteléhez valami „segédeszköz” kell. Munkába indulásomkor felnyitottam reggeli afférom tárgyát, amiből még a „nem háztartási szemét” is eltűnt. Elgondolkoztam: talán jó, ha mindenkinek van otthon kisüsti, ha nem szellősen van a szeméi t szeméttárolóban, mert heti két nap helyett esetleg csak egy nap járnak arra a szállítók. (A.) Akár világvéginek is mondhatnánk ezt az állomásépületet, amely azért sokkal szebb napokat is láthatott, amikor errefelé kiépült a vasút. Még az „Arccal a vasút felé!” idejében is fontos hely volt. De most?... Miről beszéltek Oroson a jelöltek? Sok apró feladat Választási gyűlésre hívta össze Oros lakóit december 1-jén csütörtökön este a Fidesz, a Független Kisgazda- és Polgári Párt, a Kereszténydemokrata Néppárt, a Magyar Demokrata Fórum és a Vállalkozók Pártja. Közös polgármesterjelöltjük dr. Gyulai Gábor és képviselőjelöltjük — aki a Fidesz színeiben eddig is az önkormányzat tagja volt — Kozák György mutatkozott be. Alig több mint húszán voltak kíváncsiak rájuk. — Négy éve azt ígértem önöknek, megválasztásom esetén igyekszem Orost Nyíregyházához felzárkóztatni, főképpen az infrastruktúrában. A városrész — mondjuk meg őszintén — elég elmaradott volt e téren. Sikerült a kerékpárutat felújítani és nyomvonalát meghosszabbítani. Rendbe hoztuk több tízmillió forintért a lerobbant konyhát, ami éttermeként üzemel. Elkészült a szenyvízhálózat első üteme. A kritikus pont a gáznak a városrészbe történő bevezetése volt. Központi pénzeket — pályázat útján — nem kaptunk, az építkezés azonban csak lakossági pénzből egyszerűen nem megy. Az volt az indok, hogy Oros Nyíregyházához tartozik, a szabolcsi megyeszékhely pedig fejlett város. Javaslatunkra a képviselő-testület költség- vetési pénzátcsoportosítást szavazott meg, ennek köszönhetően nemrégiben ebben városrészben is meggyulladt a gázláng. Hogy ki lesz a városrész képviselője, az önöktől függ, az azonban biztos, hogy sok apró feladatot kell megoldania majd. Az utak aszfaltozását, a szennyvízhálózat bővítését, a terület szépítését folytatni kell. Szavazásukkal e tervek megvalósításához kérek bizalmat. — Szeretném önöknek bemutatni a Fidesz, az FKgP, az MDF és a Vállalkozók Pártjának közös polgármesterjelöltjét. Dr. Gyulai Gábor bíró és köztársasági megbízott volt. Az említett pártok jogi, állam- igazgatási ismeretei alapján úgy látják, hogy a város élére ilyen ember szükséges. —A kormány választások előtti ígérgetéseiből semmi sem valósult meg. Az infláció, a ksizámíthatatlan áremelkedések családok, tömegének okoznak létbizonytalanságot. Egyszerűen nem tudják kiszámítani a jövőt. A gyermekkedvezmény megvonása család és gyermek ellenes. A törvényhozó, végrehajtó hatalom nagyon balratolódott. Hogy miért mondom ezeket el? Decemver 11-én a felborult egyensúlyt módosítani lehet és kell is. Amennyiben a nemzeti erők jutnak a hatalomra, bizonyára lesznek a központi vezetéssel konfliktusok, de így nem kényelmesedik el a hatalom. Eddigi beosztásaim szerint úgy érzem, hogy ezt a fejlődéssel küszködő várost egy jó testülettel vezetni tudom. A fejlesztéseket folytatni kell, de nem biztos, hogy lesz rájuk az önkormányzatnak pénze. Elsődleges a működés folyamatos biztosítása. Többet kell foglalkozni az elszegényedett réteggel. Meg kell kezdeni a bérlakások építését. Jó lenne már a kis- és nagykörutat befejezni. A város gyöngyszemét, a Sóstót is rendbe kellene hozni. A civil szervezetekkel építő kapcsolatot tervezek kialakítani. Ok lennének a város második kamarája. KvZ Bevetésre készek a téli gépek: a hómaró, a hóeke és a sószóró. Só is van elég, s talán egyszer a hó is megérkezik a gyermekek, szánkózni, síelni vágyók örömére, az autósok bosszúságára. Addig viszont a gépek várják, hogy elérkezzék az ő idejük (Fotó: Csonka Róbert) I ____Miről ír a Szabolcs-szatmár-beregi Szemle?______| Vá ci Mihály emléke A folyóirat legújabb száma összeállítással emlékezik Váci Mihály születésének hetvenedik évfordulójára. „Tudjuk, hogy mostanában róla beszélni nem volt népszerű dolog. Lírájának meg- és elítélése — úgy tűnik — soha nem volt, nem lehetett pusztán esztétikai kérdés, hiszen az általa beteljesített költő-modell értékelése nem mehetett végbe politikai felhangok nélkül. Ma, születésnapjára emlékezve, óhatatlanul fölmerülhet a kérdés: melyek munkásságának valós értékei? Összeállításunk nem kinyilatkoztat, pusztán a hagyományos Váci-kép némi árnyalására vállalkozik.” — olvashatjuk a bevezetőben. Az összeállítás Váci Mihály kiadatlan verseivel nyit, ezt követi Karádi Zsolt interjúja Váci Mihályné Juhász Marival, amelyben szó esik a költő sajátos élményanyagáról, életútjáról, költői pályájáról, népszerűségének titkáról, költészetének elkomorulásáról, politikai szerepléseiről és utóéletéről. Margócsy József az évforduló kapcsán a költő terjedelmes levelezéséből, afféle mutatványként, a szülőföldre küldött levelekből nyolcat mutat be. Végül Nincsen számodra hely címmel beszélgetést olvashatunk Váci Mihály költészetéről. A beszélgetést vezető Jánosi Zoltán az indítórészben így elmélkedik: „1970-ben még kap a költő egy tisztességes siratást, néhány évig még emlékeznek rá, könyv is születik róla, él az emléke. Majd hirtelen elfelejtik. Az avantgárdon fölébredő újabb lírai törekvések nem tudnak mit kezdeni Vácival... A kritika vagy bántó vagy néma. Az irodalomtörténet is néma. „Mi történt? Mi történt az életműben, a történelemben és az egyes költeményekben? — teszi fel a kérdést beszélgetőtársainak, Katona Bélának, Jánosi Istvánnak, Karádi Zsoltnak és Gerliczki Andrásnak, a tanárképző főiskola irodalom tanszéke oktatóinak. A beszélgetés felrajzolja a Váci-probléma főbb vonásait. A Valóság rovatban Mádi László az 1994-es országgyűlési választások tükrében Szabolcs-Szatmár-Bereg megyének a településenkénti bontásban szereplő listás eredményeit vizsgálja. Adatokat közöl a hat parlamenti párt legjobb és leggyengébb eredményeiről 25-25 településen. A települési bontások alapján kitűnik, hogy a pártok ebben a megyében a legjobb és legrosszabb listás eredményeiket is a legkisebb településeken, az alig 100-300 aktív szavazót felvonultató, többnyire szatmári és beregi falvakban produkálták. A Hagyomány rovatot Tidrenczel Sándor. A Benczúrok című családtörténeti dolgozata vezeti be. A szerző három őe/tczúr-testvérről —Jánosról, Miklósról és Zsuzsannáról — valamint az őket útjára indító édesapáról rajzol portrét a nagy- közönség, sőt, részben még a céhbeliek előtt is ismeretlen kéziratok megidézésé- vel. Koroknay Gyula két elfelejtett, szőkébb pátriánkban született szobrászművészre, Somogyi Sándorra és Görömbei Imrére emlékezik. Felsorolja és leírja a megyénkben található, általuk készített emlékműveket, szobrokat. Kossuth Lajos halálának 100. évfordulója alkalmából László Géza a New York-i Kossuth-szo- bor avatásán— 1928. március 15. — részt vevő szabolcsi küldöttség utazásával foglalkozik. Gazdag a Szemle rovat: különösen fontos Varga Gyula írása a Nagyecsed című kötetről, Dankó Imréé Szabó Sarolta könyveiről és Margócsy József szemléje Kováts Dániel Móricz Zsigmondról szóló kötetéről. A folyóirat idei negyedik számát a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére vonatkozó helyi érdekű könyvek, cikkek bibliográfiája és az eseménynaptár zárja.
