Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)
1994-12-03 / 217. szám
UJ KELET LABDARÚGÁS 1994. december 3., szombat 11 NB III Tisza-csoport Nyírbátor mattot adott Sakkozókat megszégyenítő cselszövést eszeltek ki az idei őszre Nyírbátorban. Az utolsó fordulóig altatták a riválisokat, majd megtapasztalva szendergésiiket, mattolták a mezőnyt. Maradva a párhuzamnál, addig- addig tologatták bábujukat a bajnokság fekete-fehér útvesztőjében, míg egy huszárvágással az élre szökkentek. A nagymesteri címre is ezáltal joggal aspiráló legénység a nyáron többszörös gyalogáldozatot is bemutatott, de mint Somogyi József szakosztályvezetőve 1 készült csevegésünkből kiviláglik, közel sem eszik olyan forrón a kását, a sereg nem fújt visszavonulót. Sőt... — Tavaly újonc létünkre az élbolyban zártunk. A sikercsapat éléről azonban távozott Tóth János vezetőedző, Kormos kapusra a Nyíregyházi FC csapott le, Darái pedig Németországba utazott. Krasznairól lemondtunk, mert bár tudása alapján köztünk lenne a helye, fegyelmezetlensége okán eltanácso-, lása mellett döntöttünk. Meghatározó játé: kosokat vesztettünk, s igazi erősítésként csak a Balmazújvárosból igazolt cerberus, Varró érkezett. Úgy gondoltuk, a rendelkezésre álló kerettel a középmezőny első felében végezhetünk. — Ehhez képest... — Na igen, az élről várhatjuk a folytatást. A vezetőedzővé előlépett Unchiás Demetert nem kellett bemutatni az öltözőben, kilencvenegyben már letett egyet s mást az asztalra. Akkor szinte csodaszámba ment, hogy a megyei első osztályban a kilencedik helyre kormányozta a gárdát. Játékosmúltja alapján is hihettük, hogy most is bizonyít. Októberben visszacsalogattuk Daráit, aki a BÉVSC elleni meccsen rögtön góllal s jó játékkal lepett meg mindenkit. Elkaptuk a startot, otthonunkban vertük Kisvárdát, és Szerencsről is pontosan távoztunk, bár közel álltunk a győzelemhez is. —Ment is a verkli, helyesebben idegenben becsúsztak apró bakik is. — Hazai pályán megszórtuk vendégeinket, valósággal oroszlánbarlanggá nőtte ki magát sporttelepünk. Két találatnál kevesebbel csak Kisvárda úszta meg, ezzel szemben hálónk gyakran maradt érintetlen. Már magamnak is sokszor feltettem a kérdést, hogy miért ijedünk meg, ha kilépünk a megszokott környezetből. Esküszöm, nem tudom a választ! Az edelényi döntetlen még most is fájó seb, egy sebtiben összeállt ellenféllel sem bírtunk. De említhetném a rakamazi vagy a mátészalkai meccset, ahol nekünk állt a zászló, mégis kikaptunk. Azt azért feltétlenül kihangsúlyoznám, alárendelt szerepet sehol sem játszottunk, vereségeink minimális arányúak voltak. Nem akarok nagyképűnek tűnni, ám előnyünk hat-nyolc pont is lehetne, ha idegenben valós tudásunk szerint produkáltunk volna. — Kik nyújtottak kiemelkedőt az idény során? — Emberi tulajdonságai is azt kívánják, hogy a tizenkét gólt szerzőLőrinczet dicsérjem, aki betegségével küszködve is alappillére a csapatnak. A védelem tagjai egytől- egyig kitűntek, Varró, Erdősi, Szegedi, Lukács, Balogh ésDarai tetszett. Otthon szinte valamennyi labdarúgó megtáltosodott, Sényőn ugyanakkor erejükön felül teljesítettek a srácok. Azért is rendkívül értékes első helyünk, mert Szalóki és Kertész jóformán a fél szezont kihagyni kényszerült, ezt is sikerült átvészelni. Kosán a hajrá előtt leszerelt, visszatért Fehérgyarmatra, valamint három mérkőzésen Bessenyei is besegített. — Erősítésről esett már szó? — Vannak ilyen irányú terveink. Egy csatárt, középpályást, valamint balhátvédet szeretnénk idehozni, már készülvén a tavaszi menetelésre. Megnövekedett a csapattal szembeni elvárás, a szurkolóktól nap mint nap hallani, milyen jó is lenne feljutni az NB II-be. Azt azonban látni kell, bármekkora örömöt is jelent a mostani pozíció, messze még a bajnokság vége. Sényő, Szerencs, és ide sorolnám Kisvárdát is, benyújthatja igényét a bajnoki címre, kár lenne előre jósolgatni. Mindenesetre, ha elvisszük a pálmát, nem ijedünk meg, belevágunk a második vonalba. Sok függ az önkormányzati választás kimenetelétől. A jelenlegi városi vezetés messzemenőkig támogatja a klubot, az utóbbi időszakban nagyságrendekkel nőtt a kézzel is tapintható segítség. Létesítményeink megfelelnek a kívánalmaknak, két füves pályánk s az öltözők kifogástalan állapotban vannak. — Nem félsz, hogy tavasszal agyonnyomja a fiúkat a tét? — Ne rohanjunk ennyire előre! Szombaton disznótoros záróvacsorával búcsúztatjuk az esztendőt, feleségestől, barátnőstől, úgy hiszem, a hangulattal nem lesz probléma. Január hatodikán kezdjük az alapozást, egyhetes ráhangolás után a lengyelországi Kálwáriában töltünk tizennégy napot. Utána jöhet a második felvonás, a nyitányon mindjárt két rangadóval. Nekünk az egységben rejlik az erőnk, s támaszkodhatunk az ifjúságiak küzdelemsorozatában második helyen nyomuló utánpótlásunkra is. Sorsolásunkat közepesnek ítélem, bár itthon fogadjuk Sé- nyőt és Szerencset, utazunk ahhoz a Tiszafüredhez, akit még idegenben nem sikerült legyőznünk. Az igazolásoknál is azt tartjuk szem előtt, hogy minél acélosabb együttessel, lélekben megedzve bocsássuk harcba játékosainkat. K.T. Somogyi József még kétségek között Fotó: Martvn Teremfoci Ma reggel nyolc órakor kezdődik az Országos Kispályás Teremlabdarúgóbajnokság megyei döntője. Az esemény Tiszavasváriban, a városi sportcsarnokban kerül sorra. Tizenhat csapat kerül a selejtezőkből a döntőbe. A szombati döntőben egyenes kieséses rendszerben döntik el a csapatok, hogy ki a legjobb a megyében. Azoknak az együtteseknek sem kell azonban szomorkod- niuk, akik nem jutnak a döntő közeiéibe, mert még az is elképzelhető, hogy az első nyolc bejut az országos döntőbe. Mint ismert, az országos döntő selejtezőit kilenc megyei sportcsarnokban rendezik a karácsony utáni napokban. Majd a tizenhatos döntő ugyanilyen egyenes kieséses rendszerben, ugyanezen a helyszínen kerül lebonyolításra. Már a mai napon érdekes küzdelmeknek, nagy csatáknak lehetnek tanúi a Vasváriba látogató szurkolók. Mint megtudtuk, több csapatban a nagypályáról is ismert játékosok is bemutatkoznak. Botrány Encsen! Stílusosan csattanósan zárult az NB III Tisza-csoportjának őszi idénye. Az utolsó fordulóban lejátszott Encs—BÉVSC (l-2)borsodi rangadó végeztével csattantak a pofonok. Fejbekólintották Becze István játékvezetőt, s kijutott az ütlegekből a vendég „fuvarozóknak” is. A Miskolcon székelő fegyelmi bizottság drákói szigorral sújtott le a vétkesekre. Első pontban három mérkőzés erejéig betiltotta a pályát. Az Encs csapata a kisvárostól harminc kilométeren kívül eső zónában rendezheti ezen találkozóit. Három hazai szurkoló huzamosabb ideig más szórakozás után nézhet vasárnaponként, a sporttelepre ugyanis be sem tehetik a lábukat. A kilencven perc alatt kiállított Kotula László (Encs) három, az összecsapást követően piros lapot kapott Orosz István (Encs) ugyancsak három, Kozma Szabolcs (Encs) hat. Pás Csaba (BÉVSC) kettő mérkőzéstől való eltiltásban részesült. De lássuk a részleteket. Körbejártuk az ügyet, megszólaltattuk az érdekelteket. Beszéljenek ők, elsőként Pásztor András encsi ügyvezető elnök. — Nem fellebbeztünk a határozat ellen, mert úgyis hiába. Biztos, hogy hibáztunk, ám túlzott a velünk szemben alkalmazott szigor. Már jó két héttel a meccs előtt kértük, ne a miskolci lakos Becze Istvánt küldjék bíráskodni. A versenybizottság a szabályra hivatkozva nem tett eleget kérésünknek, s lám, ez lett a vége. Becze mindkét fél kárára rengeteget tévedett. Nekünk három tizenegyest felejtett el megadni. Kotulának az egyik esetet követően sárga lapot mutatott fel, mégpedig színészkedésért! A vendégek a nyolcvanhatodik percben méteres lesről lőtték második góljukat, amit Kotula számon kért- a sípmestertől, aki zuhanyozni küldte reklamálásért. A hármas sípszó után a nézők berohantak a pályára, húsz rendező vette védelmébe a feketeruhásokat, de ez is kevés volt. Egy szurkoló valahogy befurakodott a gyűrűbe, s barackot nyomott Becze feje tetejére. Közben játékosunkat, Kozmát addig provokálták, míg össze nem verekedett Póssal. Oroszt a partjelző megsértésével vádolták. Az ellenőri jelentésben olyan állítások is szerepelnek, miszerint vér is folyt a pályán. Ezt kategorikusan cáfolom! Videófelvételt készítettünk, amelynek visszanézése megerősítette véleményünket: a büntetőket meg kellett volna ítélni. Elegünk van a borsodi bírókból, a téli szünetben írásban fogalmazzuk meg, a jövőben nem kívánjuk látni őket. Sverla Bélának, a BÉVSC technikai vezetőjének nyilatkozata persze szöges ellentétben áll a hazaiak álláspontjával. — Már a bemelegítés alatt pocskondiá- zásunkba kezdett a helyi közönség, ám ez még hagyján. A találkozón, ki merem jelenteni, végig jobbak voltunk, s bár Becze kissé erélytelenül működött, eredménybefolyásoló hibát nem vétett. Második gólunk aztán betette a kaput vendéglátóinknak. Kozma lefejelte Póst. Az esetben az a leg- szömyűbb, hogy a bíró négy méterre állt az eseménytől, mégis átsiklott fölötte. A befejezés után elszabadult a pokol! Kozma felbőszült bikaként egyszerűen leütötte Póst, fekvő társamat öten rúgdalták tovább. A védelmére siető tartalékkapusunkat, Grol- muszt, miután kirángatta a tömegből a magatehetetlen játékost, nem találok rá jobb szót, valaki letaglózta. Arccsontja eltörött, úgy kellett betámogatni az öltözőbe, ahová futva menekültünk, Becsléseit! szerint, mintegy százötven ember özönlött a pályára, vezetőinket sárral dobálták, azt nem lehet leírni, miket vágtak fejükhöz. Már a mérkőzés alatt is felfigyeltem arra, hogy az ötven méterre álló sátorban szeszes italt mérnek. Sokan a nézők közül ingajáratban voltak a kocsma és a küzdőtér között. A fegyelmi tárgyaláson ahelyett, hogy elnézést kértek volna a történtekért, gúnyolódtak, megpróbálták viccel elütni a dolgot. Büntetésük megérdemelt, példásan kemény. Az ilyen emberek menjenek sumózni, ne futballistákon vezessék le erejüket. A Tisza-csoport versenybizottságának elnöke, Samu Gyula is válaszolt megkeresésünkre, a semlegesek szempontját képviselve. — Bár nem láttam a helyszínen a mérkőzést, az eltelt két hétben beleástam magam az aktákba. Személyes meggyőződésem, Kozma Szabolcs olcsón megúszta ámokfutását. Verekedést kezdeményezett. lefejelte ellenfelét, ezért enyhének vélem büntetését. A köztudottan vehemens encsi közönség a lefújás után ütött akit ért, de a vendég játékosok álltak a népharag középpontjában. Kapusuk garázdaság áldozata lett, rendőrségi vizsgálat is folyik az eset kapcsán. Pásztor András valóban megkeresett, s közölte, nem a legszerencsésebb a játékvezető küldés, erre az ominózus összecsapásra. Átnéz-, tem Beczének, korábban Encsnek vezetett mérkőzéseinek jegyzőkönyvét, semmi rendkívülit nem észleltem. Személyes ellentétet vélek kitapintani a háttérben, s azt még a rutinosabb hazai labdarúgók is elismerték, nem a játékvezetőn múlt vereségük. A rangadóra fiatal sípmestert nem akartunk bedobni a mély vízbe, tapasztalt, a harmadik vonalban tizenkét esztendeje vezető bírónak adtuk a mécsesét. A vétkesek egy videófelvételt emlegetnek mint bizonyítékot az elfogultságra, ám kérdem én, ha birtokukban van az anyag, miért nem hozták magukkal a fegyelmi ülésre. Ahol ilyen atrocitások esnek meg, nem érdemlik meg, hogy NB III-as találkozókat rendezzenek! Tanulságként levonható, senki sem próféta saját hazájában, s ha az encsiek leiratkoznak a borsodi játékvezetőkről, a szomszédos megyékből kérünk segítséget. Koncz Emelni a szakma tekintélyét! A közelmúltban tartotta az edzőbizottság tisztújító közgyűlését, ahol az elnököt, Buús Györgyöt — akinek lejárt a mandátuma — újabb négy évre megválasztották. Az eltelt időszak és az elkövetkezendő esztendők megoldandó feladatairól beszélgettem a megyei trénerek első számú emberével. — Mi az edzőbizottság célja? — Az edzők érdekeinek védelme, és az, hogy ezek az emberek, akik sokat tesznek a sportág fejlődéséért, közelebb kerüljenek egymáshoz, kapcsolatok szövődjenek köztük, és a szakmai színvonal emelkedjen. — Az előbb említetteket hogyan oldották meg? — Évente három-négy alkalommal összejövünk, és közösen kivesézzük a felmerülő gondjainkat, bajainkat. Az elmúlt ciklusban ezekre a gyűlésekre a szakma jeles képviselőit, az edzővilág krémjét — akik már tettek le valamit az asztalra — hívtuk meg vendégeknek. Megtiszteltjelenlétével többek közöttBicskei Bertalan, Temesvári Miklós, Ubrankovics Mihály, Dalnoki Jenő, valamint az AIK Stockholm megyeszékhelyi edzőtáborozása idején a svéd gárda szakvezetője, aki országuk labdarúgásának felépítési rendszeréről, edzésmódszereiről tájékoztatta szabolcsi kollégáit. Az idén nyáron Nyíregyházán táborozáson vettek részt trénereink. Délelőttönként elméleti képzésben részesültek, délutánonként gyakorlati oktatást kaptak, melynek helyszíne a Tiszavasvári úti fut- ballpálya volt. Más megyék edzőivel igyekeztünk fenntartani a jó kapcsolatot. Épp ezért Leveleken a hajdú-bihari, Sényőn pedig a borsodi trénekrekből álló focicsapattal mérkőztek meg megyénk együtteseinek szakmai irányítói. —Mekkora az érdeklődés az edzőbizottsági összejövetelek iránt? — Sajnos nem mindig megfelelő a létszám. Eléggé kevesen jönnek el, pedig itt hasznos információkhoz juthatnak, és tapasztalatokat is cserélhetnek. Véleményem szerint annak, aki a focival foglalkozik, és ezt komolyan is akarja csinálni, egy évben háromszor-négyszer vállalnia kell a megbeszéléseken való részvételt. — Vajon mi lehet az oka a gyér érdeklődésnek? — Ennek két fő okát látom. Az egyik az időhiány. A család vagy valamilyen magánéleti probléma és a munkahelyi elfoglaltság miatt nem érnek rá eljönni. A másik a távolság. Az igazság az, hogy Mátészalka, Fehérgyarmat, Záhony, Vásárosnamény és még folytathatnám a sort, nem a szomszédban vannak, s a gyűlések, mint ismert, Nyíregyházán zajlanak, azért ide felutazni pénz és idő kérdése. — Elégedett a megyei edzők szakmai munkájával? — Vannak kiemelkedő tudásúak és olyanok is, akiknek módszerei kívánni valót hagynak maguk után. — Ezen milyen formában kellene segíteni? — Az edzőbizottság a maga részéről megtesz minden tőle telhetőt. Ezt a célt szolgálták a „sztárszakemberek” előadásai. Ingyen megjelentettünk egy német nyelvű labdarúgószakkönyvet magyarra lefordítva, és Zalka András: A labdarúgóedzés elmélete és módszertana című kiadványát is megkapták a bizottság tagjai. Ezen felül azonban mindenkinek képeznie kellene magát valamilyen úton-módon. Elkelne szélesebb körben böngészni a szakirodalmat. Hogy ezekhez könnyebben hozzájussanak a szakvezetők, ahhoz a Magyar Labdarúgóedzők Testületének segítségére is szükség van. — A jövőben milyen terveken töri a fejét? — Legalább a mögöttünk lévő időszakhoz hasonlóan szeretnénk tevékenykedni. A továbbiakban a Hajdú-Bihar megyei edzőkollégák útmutatásai alapján kívánom irányítani a megyénkbeli edzőbizottság munkáját. Hőn áhított vágyam, hogy a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei trénerek minél magasabb képzettségi fokkal rendelkezzenek, mert csak így biztosított a szakmai színvonalemelkedés. Tóth Mihály Kapusztyin még NYFC-s Felröppent a hír, az NYVSC másodosztályú labdarúgókeretéből Kapusztyin távozott. Megkérdeztük Tóth János klubigazgatót, mi az igazság. — Kapusztyinnak élő szerződése van klubunkkal. Nyár óta nem járt otthon, s azt kérte, engedjük haza pihenni. Úgy döntöttünk, hogy ő otthon fog levezetni, megbízunk abban, hogy sportszerűen használja ki a szünetet, az egyénileg megbeszélt terv szerint. Annál is inkább bízhatunk benne, mert a hozzáállásával, edzésmunkájával eddig is elégedettek voltunk. Azt viszont nem titkoljuk, hogy a csatársortól az őszi idényben többet vártunk. A szünetet és a januári átigazolási időszakot szeretnénk mi is kihasználni erősítésre. Itt csatárokban is gondolkozunk. Ha terveink sikerülnének, elképzelhető, hogy Kapusztyin szabaddá válik. Még egyszer hangsúlyozom, jelenleg a mi játékosunk, és januárban nálunk jelentkezik játékra. Az átigazolási terveink megvalósulása esetén döntünk véglegesen. A tervekről részletesen még nem kívánok beszélni, mert a megbeszélések még előttünk vannak. Nem akarjuk ezeket elhamarkodott nyilatkozatokkal meghiúsítani. Természetesen, ha sikerül mindent tisztázni, akkor tájékoztatjuk a közvéleményt és szurkolótáborunkat. R.Z.
