Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)

1994-12-28 / 238. szám

Ul KELET : • MSI .....-..— 19 94. december 29., csütörtök 7 Bud Spencer és Terence Hill új filmje Karácsonyi bunyó A vadnyugat legbiztosabb kezű cow- boyai, az átverhetetlen rendőrpáros, a trükkös észjárású vagány és kalapácske­zű társa, a jámbor pap-páros, Búd Spencer és Terence Hill egyik korábbi kalandján nevettünk karácsonykor, a tévé jóvoltából. A két nagy gyerek — ahogy szívesen nevezik magukat — az 54 éves Bud Spencer és a 65 esztendős Terence Hill új fdmjét éppen ezekben a napok­ban mutatják be, a címének megfelelően: Karácsonyi bunyó... „A film nem a régi filmjeink hagyományát követi — nyilat­kozták az olasz televízióban, karácsony­kor — hanem a barátságunk és a cinkos­ságunk új megfogalmazása. Lényeges, hogy köztünk nem a pénz, nem az érdek fűzi szorosra a kapcsolatot, hanem az, hogy lélekben mindketten a fantázia pré- rijén élünk. Jó érzés, hogy velünk együtt nőtt fel a nézők új nemzedéke is.” A Ka­rácsonyi bunyót Dél-Amerikában forgat­ták, 3200 méter magasan a tengerszint felett, „ahol kapkodni kellett a levegő után gyerekek veszekedése és nyüzsgé­se közepette, minthogy a filmben egyi­künknek éppen tíz gyermeke van...” A filmet mintegy száz ország mozija, tévé­je már „lábon” megvette. A Karácsonyi bunyó azonban nemcsak a meséjében, hanem a megvalósításában is családi film. A kópia elején ugyanis ez a két név is olvasható: Jess Hill és Giuseppe Pedersoli. Az előbbi Terence Hill fiaként írta a forgatókönyvet, az utóbbi Búd Spencer, azazhogy Carlo Pedersoli elsőszülöttjeként producere a filmnek. „A következő filmünket — s ez remél­hetőleg a Don Quijote lesz — ismét a két gyerekkel együtt készítjük el. Terencenek és nekem is nagyon fontos a család, a közösen végzett munka” — mondotta Bud Spencer, aki egyébként már nagypapa. Ez az egyik, amire büsz­ke. A másik — mint ahogy maga mond­ja — nehézsúlyú filmesként sem feledhe­tő, hogy ő volt az első olasz, aki egy per­cen belül úszta a százat, anno... Menyasszony a legszexisebb férfi Nyíltan vállalja Az év házassága címen jegyzi a plety­kasajtó, de a frigy bő leírásának néhány részlete is igazolja, hogy ezúttal szó sincs túlzásról. Az esküvő a zsidó hagyomány­nak megfelelően egy sátorban történt, a szertartást „reformer” rabbi végezte. A la­kodalom — a francia Voici beszámolója szerint — Los Angeles egyik exkluzív ét­termében volt. Az asztalnál olyan híressé­gek is ültek, mint Liz Taylor, Cindy Craw­ford, Claudia Schiffer, Steven Spielberg. „A vőlegény, David Geffen 19,30-kor je­lent meg pompás, álomszép fekete szmo- : kingban, kék-zöld csokornyakkendővel, karján az ifjú társával. Keanu Reeves fe­hér zakót és fekete pantallót viselt.” Az előbbi 51 éves, és Hollywood egyik leg­gazdagabb embere. Az utóbbi 29 éves, a művészkarrieren felfelé tartó filmszínész — a kis Buddha, Otthonom Idaho és a Féktelenül című filmekben láthattuk -— és akit korábban „a legszexisebb férfi" cím­mel is kitüntettek Amerikában. A házasság hollywoodi módra zajlott, ám csak azokat lepte meg — mint a lapbe­számolóból kitűnik —, akik nem tulajdo­nítottak jelentőséget a sztárok magánéle­tét rendületlenül firtató újságcikkeknek. Hogy például Cary Grant szinte idilli „há­zasságban” élt Randy Scottal, hogy Rock Hudson utolsó szeretője Marc Christian volt, akinek átadta az AlDS-et és dollár- millióinak tekintélyes réseiét, jóvátételként. Mostanra azonban változott a világ, de mindenképpen annak egy részén a partner- kapcsolatról vallott felfogás. David Greffen ugyanis az első hollywoodi, „aki kilépett a szekrényből” - vagyis nyilváno­san is megvallotta, hogy a szex terén saját nemét részesíti előnyben. Hét év a repülőtéren Egy férfi hetedik újévi ünnepét készül eltölteni a párizsi Roissy repülőtéren. 1988 óta él ott, egyesek szerint a bürokrácia útvesztői miatt, mások szerint saját hibá­jából. Az idő megállt 1988. november 16- án Mehran Karimi Nasszeri számára. Irán­ban született 1945-ben. 1976-ban hagyta el Iránt. Hosszú huzavona után 1981-ben menekültstátust kapott a brüsszeli Mene­kültügyi Főbiztosságtól. 1983-ban azon­ban elvesztette iratait, és miután újakat kapott, azokat is elhagyta valahol 1988- ban. S miután minden papír nélkül érke­zett repülőgépen Roissyba, letartóztatták. Mivel nem követett el semmiféle bűncse­lekményt, hamarosan szabadon engedték, és visszaszállították a repülőtérre. Mehran Nasszerit nem utasították ki, mert a pári­zsi bíróság úgy ítélkezett, hogy „nem bű­nös tiltott határátlépés vétségében”. A bí­róság megerősítette menekültstátusát. Ez­zel azonban nem oldódott meg problémá­ja, mert a francia hatóságok nem voltak hajlandók iratokat adni neki, amelyek iga­zolhatták volna státusát. A bíróság szerint a brüsszeli Menekültügyi Főbiztosságnak kellene az 1981-ben kiállított dokumen­tumról hivatalos másolatot adnia. Mehran Nasszeri ügyvédje szerint a párizsi és a brüsszeli hatóságok évek óta nem hajlan­dók megállapodni arról, kinek kell kiállí­tania az iratokat. Sir Alfred, ahogyan a Roissy repülőtéren nevezik a férfit, nem hajlandó elhagyni Roissyt mindaddig, amíg nem szállhat fel egy Londonba in­duló repülőgépre. Hat év óta a repülőtér alkalmazottainak és utasoknak a könyör- adományaiból él. Naplót ír, kóborol a repülőtéren, rendszeresen megújítja Lon­donba szóló repülőjegyét, zenét hallgat rá­diókészülékén, s mindenkinek elmeséli, hogy szeretné végre meglátogatni Angliá­ban élő édesanyját. A repülőtéri rendőrség szerint saját maga felelős sorsáért, mert ha kérvényezné, kaphatna ideiglenes tartóz­kodási engedélyt. A most 49 éves Mehran Nasszeri azonban nem akar Franciaország­ban élni. Mint az AFP hírügynökség tu­dósítójának elmondta, be szeretne iratkoz­ni a londoni egyetemre, ahol Anglia törté­nelmét kívánja tanulmányozni. Gyémánt a hamburgerben Egy londoni férfi beleharapott a ham­I burgerbe, s talált benne egy 1000 font (1500 dollár) értékű gyémántot. A 31 éves Oskar Keyseil a McDonald's egyik gyors­büféjében harapott bele a váratlan kincsbe. I A Sun című lap, amely az esetről beszé­lj mól, azt írja, hogy a gyémánt mellett egy .; fülbevaló aranyfoglalatát is megtalálta 5 Keysell. A szerencsés férfi elmondta a Reuter brit hírügynökség munkatársának, hogy amikor megmutatta az aranyfoglala­tot a gyorsbüfé tulajdonosának, az ingyen hamburgert adott neki jutalmul. A gyémántot azonban Keysell meg­tartotta és elvitte egy ékszerészhez, aki megállapította értékét. A gyémántot vagy eladja, vagy gyűrűbe foglaltatja a barátnője számára — jelentette ki. A gyorsbüfé vezetője megállapította, a sze­mélyzet egyetlen tagja sem viselt ma- ; gán ékszert. Ez egyébként szigorúan ti- f los u McDonald's éttermekben. Mióta koccintunk pezsgővel? m m e ijedelmek Az italok királyát — fejedelmi, főúri la­komák elmaradhatatlan kiegészítőjét — bő 300 éve ismeri a világ. Talán még évtizede­ket késett volna föltalálása, ha egy francia szerzetes, bizonyos Dom Pérignon kevésbé kedveli a pityókát. Ám az abbé nemcsak hódolt a borivás gall földön is elterjedt szen­vedélyének, hanem maga is készítette a champagne-i szőlőkből nyert finom nedűt, így esett meg vele, hogy egy alkalommal pincéjében egy pókhálós palack felbontás közben valósággal szétrobbant a kezében. Nagyobb baj nem esett, minthogy odaveszett az üveg és kifolyt az ital nagy része. De ami megmaradt! Hát az bizony szenzációs ízű lett az évek során, amint azt az abbé maga is nyomban megállapíthatta. Pérignon atya azonban nem volt oly mértékben rabja a bornak, hogy szenvedélye csorbította volna elméje élét. A pincében észlelt különös je­lenségen is gondolkodóba esett: mivégre tör­ténik, hogy olykor szétrobbannak állás köz­ben is a borospalackjai, míg más — sokkal öregebb—nedűt tartalmazó üvegeit nem éri kár? Talán éppen az idézett kóstoló nyomán jött rá a magyarázatra: csak azokban a pa­lackokban fejlődik az üvegfalra mind na­gyobb nyomást gyakorló szénsav, amelyek­ben a must édesebb volt a szokásosnál. És mert nemcsak a hívők lelkét, hanem saját szőlejét is gondosan művelte, a pincemun­kákról nem is szólva, most már tudatosan zárt túlzottan édes bort néhány palackba. Számítását később az élet igazolta, — a cu­korból s/cnsav fejlődőit, amely a borban oldva pezsgést idézett elő a pohárban. így találta föl tehát az atya a pezsgőt Champag- ne-ban. Azon a földön, amelyet ma is az igazi pezsgő hazájának neveznek, annyira, hogy bárhol a világon csak így rendelünk: egy Champagne-t! Vajon nyomban rájött-e a feltaláló arra is, hogy nemcsak finom alapbor és kellő mennyiségű cukor, hanem még valami kell a pezsgőkészítéshez: az a nemes élesztő- gomba, amely ott él ma is számos francia borospince falán? Erről nem szól a fáma, de az tény, hogy az iparszerű pezsgőgyártáshoz — mindmáig — Dél-Franciaországból, elsősorban Epernay környékéről szerzik be a fajélesztőket, s e törzsanyagot tenyésztik tovább, a sokszorozás céljával. Évszázadok teltek el Pérignon óta, s a pezsgőt világszerte egyfajta technológiával állították elő. A válogatottan finom, egészsé­ges bort szőlőcukorral édesítve, fajélesztő­vel „beoltva” zárták palackba. A különlege­sen vastag falú pezsgősüvegeket fejjel lefelé, úgynevezett,/ázópadokon” tárolták a pincé­ben. Ugyanis a fejre állított palack nyakába lehúzódó üledéket időnként fel kellett kever­ni, s amikor már várhatóan széndioxiddá ala­kult a cukortartalom — ehhez 2-4 évre volt szükség —, akkor egy hirtelen mozdulattal kinyitották az előzőleg jéggel hűtött, s a nyakban így fagyottá vált anyagot tartalmazó palackot. A szennyeződéseket „kilőtte” a szénsav, s ami maradt, azt gyorsan — ellen­nyomású szerkezeten — áttöltötték egy má­sik, netán aromát, további cukrot is — tartal­mazó üvegbe. Ez lett a pezsgő végleges cso­magolása, így megtisztítva, felcímkézve ke­rült az üveg a fogyasztók asztalára. Az előbb hézagosán vázolt klasszikus pezsgőgyártás módszere mellé a modem nagyipar újakat társított. Ha palackban történik ugyan az ér­lelés, de azután 30-120 hektoliteres tartá­lyokban végzik el a többi gyártási műveletet, akkor fél-klasszikus pezsgő lesz az ered­mény. Ha már a kezdetkor ilyen hatalmas, zárt tartályokban érik gyöngyöző nedűvé a cukrozott bor, akkor tankpezsgőt kapunk. Ennek minősége ugyan nem éri el a hagyo­mányos technológiával készített klasszikus pezsgőét, de ezt csak az ínyencek és a gya­korlott pezsgőivók ismerik fel első kortyin- tásra. Bármelyik pezsgőtípussal koccintunk is szilveszterkor, igaz marad a tétel: fejedel­mek ugyan már rendszerint nincsenek tár­saságunkban, egy-két pohár pezsgő azonban hozzásegít ahhoz, hogy fejedelmien érezzük magunkat. (MTI-Press) Radar védheti az Estonia roncsait Mit tehetek, ha valaki felhív és meg­kérdi, hogy mennyit adok feleségem ékszereiért — kérdezte a kormány képviselőitől a szeptemberben az Estonia komphajót ért katasztrófa során eltűnt egyik asszony özvegye. A probléma annak kapcsán merült fel, hogy a svéd kormány a közelmúltban úgy határozott, nem emelik ki a finn par­tok közelében elsüllyedt komphajó ron­csait. A hozzátartozók és a hivatalos szer­vek közötti megbeszélésen olyan infor­mációk kerültek napvilágra, amelyek szerint amatőr német búvárok többek között pezsgősüvegeket hoztak fel a Keleti tenger déli részén korábban el­süllyedt lengyel komphajóról, a Jan Heweliuszról és azokat mint „szuvenír tárgyakat” árulják. Fennáll tehát a veszé­lye annak, hogy amatőr búvárok „felke­resik” az Estonia rocsait is, és onnan eset­leg különféle tárgyakat hoznak a fel­színre. A svéd hajózási hivatal jelen­tése szerint a nagy mélység ellenére tech­nikailag lehetséges, hogy „kalózbúvá­rok” tevékenykedjenek az Estonia ron­csain. Ennek megelőzésére most a szerencsét­lenség helyét védett területté akarják nyil­vánítani, ami a svéd törvények szerint egy Svédország, Finnország és Észtország kö­zött megkötendő egyezménnyel lehetsé­gessé válna. A gond azonban az, hogy a katasztrófa helye messze kint van a tenger közepén, így könnyen elképzelhető, hogy lesznek, akik megsértik a törvényt. Finnor­szág nem messze onnan radarral megfigye­lés alatt tartja azt a területet, ahol az Ilmarinen finn hadihajó a második világ­háború alatt elsüllyedt. Az Estonia csak néhány tengeri mérföldnyire fekszik on­nan, így elképzelhető, hogy Svédország kérésére a finnek a komphajó roncsai kö­rüli területet is radarellenőrzésük alá vonnák. A svéd hajózási hivatal ezen kí­vül más lehetőségeket is megvizsgált, hogy megóvja az Estoniát a fosztogatók­tól. Ilyen módszer lehetne például, hogy az egész hajótestet acéllal és/vagy nylon­fóliával borítanák be, vagy betont önte­tének rá. Egy harmadik lehetőség, hogy kővel fednék be. A hivatal szakértői szerint lé­tezik már technikai megoldás arra, hogy néhány deciméter átmérőjű kődarabokat, de esetleg nagyobbakat is egy speciális csövön keresztül nagy mélységben pon­tosan arra a helyre juttassanak, ahová akarják. Az Estonia komphajó ez év szeptember végén süllyedt el, és 900 ember lelte halálát a hullámsírban, akik nagy részének holttestét a mai napig sem találták meg. Telefondugó Nem szenvedtek súlyos sérüléseket Koccantak az ikrek Nem sikerült túl jól egy brit cég kará­csonyi ajándékakciója. A mobiltelefono­kat árusító Mercury One-2-One vállalat 24 órányi korlátozástól teljesen mentes ingye­nes beszélgetést ígért vevőinek, ám a rek­lámfogás jobbára csak felháborodást kel­tett. A Reuter jelentése szerint ugyanis az ingyenes telefonálási lehetőséggel élni kí­vánók döntő többsége nem kapott vona­lat, akárhányszor próbált is felhívni távoli rokonokat, barátokat. A társaság az ünnep elmúltával derítette ki a „telefondugó” okát: legkevesebb húszán több mint 12 órán át „ültek” a telefonjukon karácsony­kor, meglehet abból kiindulva, hogy ha a szeretet ünnepe úgyis mindenkié, akkor legalább az ingyentelefonálás legyen csak az övék. Egészen különleges eset történt kará­csonykor Angliában, méghozzá többszö­rösen is az ünnephez kötődő. Egy 31 esztendős női ikerpár egymás otthona felé autózott szombaton késő délután, éppen ajándékaikat akarták átadni, illet­ve kicserélni, s ahogy közeledtek egy­máshoz, a keskeny és jeges országúton összeütköztek. A Reuter tudósítása szerint az eset külön érdekessége, hogy a hölgyeket Ka­rácsonynak hívják: Lorraine és Levinia Christmas karambolozott egymással. Amikor az arra járók a rendőrséget érte­sítették a balesetről, először rossz tréfa ra gyanakodtak a közeli őrszobán, és a mentősök is elcsodálkoztak az eseten, de azért nem ikerkocsival szálltak ki a hely­színre. Az iketpár egyébként nem szen­vedett súlyos sérüléseket, de a kará­csonyt egy norfolki kórházban kellett tölteniük. Édesanyjuk, Joan Christmas fejcsó­válva jegyezte meg a helyi sajtónak, hogy sokak szerint az ikrek mindent egy­szerre csinálnak, így a karambol nem túl meglepő, de az, hogy a Karácsony-lá­nyok éppen karácsonykor törjék össze magukat karácsonyi ajándékaik eljutta­tása miatt, az mégis kicsit furcsa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom