Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)
1994-12-28 / 238. szám
ÚJ »EIET 1 bírósági ítélet Huszonkilenc év gyilkosságért Megdöbbentő bűncselekmény elkövetőit ítélte el a megyei bíróság. A családi tragédia 1993. augusztus 13-án történt, amikor T. Olivér 28 éves fiatalember fővárosi munkahelyéről hazalátogatott szülei tiszakanyári lakására. Amikor a késő este hazatérő fiatalember a ház bejárati ajtaját megközelítette — az ajtó mögül egy lövés dörrent. Fájdalmasan kapott mellkasához, majd ösztönösen menekülni kezdett, de néhány méter után a földre rogyott. Ekkor kinyílt az ajtó, és apja hozzárohant; a nála lévő baltával fejbe sújtotta fiát, és megfosztva gyermekét a túlélés minden esélyétől — a nála lévő késsel még ötször mellbe szúrta. T. Olivér minden sérülése halálos volt. A bűncselekmény elkövetése után az apa fiatalkorú fiával és feleségével behúzta az áldozatot a nyári konyhába, ahol közösen úgy döntöttek, hogy elássák a tetemet a ház sarkánál. Segítségül hívták az egyik, szomszédban lakó ismerőst, akivel elföldelték T. Olivér holttestét. Néhány nap múlva kiderült a szörnyű bűncselekmény, és az elkövetőket őrizetbe vette a rendőrség. A bizonyítási eljárás folyamán négyen kerültek a vádlottak padjára, ám ha élne, az áldozat is elítélhető lett volna. A T. család rendkívül primitív körülmények között élt Tiszakanyáron. A szülők alkoholista, szeretet nélküli életmódját már hosszú évek óta megvetette a nagyobbik fiú, és mindent elkövetett, hogy öccsét kiszakítsa ebből a környezetből. A maga módján igyekezett minden tőle telhetőt megtenni szülei megváltoztatása érdekében, ám amikor érezte, hogy próbálkozásai hiábavalók, akkor erőszakhoz folyamodott. Fizikai erőfölényét kihasználva, hazalátogatásai alkalmával szirite mindig bántalmazta szüleit, nemritkán a testvérét is. Ezek a tettlegességek sok esetben komolyabb következményekkel is járhattak volna, mert egy esetben — téglával — olyan fejsérülést okozott apjának, hogy az közvetlen életveszélybe került. A szülők ki akarták tagadni Fiukat a családi közösségből, de a bírósági eljárás nem hozott számukra kedvező eredményt. A tragédia előtti héten megelégelték a további bántalmazásokat, és elhatározták, hogy megölik Olivért. A kisebb fiú egy légpuskát szerzett a szomszédban lakó barátjától, amit közösen alakítottak át emberi élet kioltására alkalmas fegyverré, majd a fiú az anya tudtával napokig gyakorolta a célba lövést, és az ő segítségével választotta ki azt a helyet is, amit a legalkalmasabbnak találtak a gyilkosság elkövetéséhez. A szomorú estén az apa magához vette a baltát, és a család bezárkózott a lakásba — a szülők a szobában várták a fejleményeket, míg az ajtó mögött az öcs várta testvérét a csőre töltött puskával; a lövést ő adta le, a puskát szerző barát pedig segített az áldozat elásásában. A tett elkövetése után az amúgy igen primitív életvitelű és felfogású szülők rábeszélték fiukat, hogy ha kiderülne a bűntény — vállalja magára a történteket; fiatal korára való tekintettel úgyis kevesebb büntetést fog kapni... A Szabocs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság dr. Bodnár Zsolt Büntető Tanácsa a szakértői vélemények és a tanú- vallomások alapján mind a négy vádlottat bűnösnek találta előre kitervelt emberölés bűntettében, és ezért a fiatalkorú T. K.-t mint társtettest 7 évi börtön- büntetésre, T. Ferencet, az apát (aki végig tagadta a bűncselekmény elkövetését) 11 évi fegyházbüntetésre ítélte, szintén társtettesként. Az anyát, T. Ferencnét bűnsegédként 6 évi, a szomszédot, K. Zoltánt bűnsegédként ötévi fegyházbüntetésre ítélték. Az ítéletek nem jogerősek; a vád képviselője, valamint a vádlottak és védőik háromnapos gondolkodási időt kértek.-Gy1994. december 29., csütörtök 3 Szebb napokat is éltek A privatizációs folyamatok során számtalan, korábban nyereségesen üzemelő tsz zárta be kapuit. Szinte az ország valamennyi termelőszövetkezete a megszűnés gondjaival küszködik. Vajon mi a helyzet az Ibrányi Rákóczi Mezőgazdasági és Szolgáltató Szövetkezet háza táján? Ennek próbáltam utánajárni még a nyáron a szebb napokat megélt szövetkezetben. Akkor az elnök, Köbli Emil kissé indulatosan fogadott irodájában, és elzárkózott a sajtó elől, mondván, hagyjunk neki békét, nyugalomra van szüksége, hogy végezhesse a munkáját. Amit mond, az úgysem időtálló, a dolgok olyan gyorsan változnak, hogy ami ma így van, az nem biztos, hogy holnap nem lesz másképp. A kútba esett interjú után a téesztagoktól érdeklődtem arról, mi a véleményük a kilátástalan helyzetről. Egy magas, harmincon túl lévő férfi — nevét nem közölhetjük — a következőket mondta: — A munkanélküliség mindenkit rettegésben tart. Nekem most még van állásom, éppen ezért egy rossz szavam sem lehet. Az viszont tény, hogy a terményeket nehezen lehet eladni, nincs felvásárló, és a géppark is felújításra szorulna, mert sok a rozsdaette berendezés. J. P. az ötödik ikszen is túl van már. Őt akkoriban bocsátották el: — Én úgy látom, még jó páran az én sorsomra fognak jutni a szövetkezetben. Senkinek sem biztos a helye. Az állatokat is eladják. Ha így megy tovább, lassan földjük sem lesz. E történések óta már eltelt fél év. Hat hónapja úgy búcsúztam el a téeszelnöktől, ha majd úgy érzi, eljött az idő, hogy a hozzá intézett kérdésekre válaszoljon, majd szól. Nos, Köbli úr minden bizonnyal látja az alagút végén a fényt, ugyanis rászánta magát a nyilatkozásra.Irodájában első találkozásunkhoz képest jóval barátságosabban, szívélyesebben látott vendégül. —Elnök úr, mi a profitja a szövetkezetnek? — Amint ez nevünkben is olvasható, mezőgazdasági tevékenység, ezen belül elsősorban növénytermesztés. Az állattenyésztési ágazatot fel kellett számolnunk. Ennek két fő oka volt. Az egyik az, hogy a földkiadások miatt jelentősen csökkent a téesztulajdonban lévő legelők területe. Ez azt vonta maga után, hogy a jószágok takarmányozását nem tudtuk volna megoldani. A másik tényező, ami a megszüntetés mellett szólt, az ágazat veszteséges volta. —Hány embert és állatot érintett a szanálás? — Hatvan személynek mondtunk fel, nyolcszáz szarvasmarhát adtunk el. — Mekkora a taglétszámuk? — A négyszázharminc szövetkezeti tagunkból negyven az aktív dolgozó, ugyanakkor számos kívülállóval tartunk vállalkozói jogviszonyt. — Milyen nagyságú földterületen gazdálkodnak? — Eléggé rendezetlenek a tulajdonviszonyok, ebből adódóan csak becsült adatot mondhatok, ez pedig 1100 hektár, amiből 65 hektár az almás. A Szabolcs „aranyát” termő gyümölcsösünk haszon- bérleti szerződéssel van a szövetkezet tulajdonában. Idén körülbelül 450 hektár búza, 120 hektár őszi árpa, 160 hektár káposztarepcemag termesztésére hasznosult, ezenkívül 170 hektár napraforgó- és 20 hektár kukoricafölddel rendelkeztünk. A 24 hektár cukorrépásunkat bérbe adtuk ki művelésre. — Mi jut eszébe, ha azt mondom: vagyon, adósság? — Az összvagyonunk 240 millió forint volt három esztendővel ezelőtt. Az eltelt időszakban ez ennek 76 százalékára, 184 millió forintra csökkent. Az adósságunk 22 millióra rúg. Tartozunk a bankoknak hosszú lejáratú hitelek visszafizetésével, az adóhatósággal szemben áfamulasztásaink és bírságaink vannak. A társadalom- biztosító és a nyugdíj-igazgatóság részére az egészségbiztosítási, illetve a nyugdíjjárulékok rendezéséhez adóskonszolidációs pályázatot készítettünk. A bank 2,1 millió forint kamattartozást — amely alig több, mint a semmi — elenged. Az APEH az ez évi bírságok felett szemet huny. A társadalombiztosítóval függőben vannak az ügyeink. Pénzügyi helyzetünk annyira siralmas, hogy az állattenyésztési ágazat megszüntetését követően az eladott szarvasmarhákért kapott pénzből vagyunk kénytelenek adósságaink egy részét fedezni. — Megfelelőek a tárgyi feltételek? Itt elsősorban a gépparkra gondolok. — Nagy teljesítményű gépeink vannak. Rába, John Deer és egy 616-os munkagép. Traktorainkat eladtuk a város magán- vállalkozóinak, akik viszont nekünk dolgoznak vállalkozási jogviszony keretében. De nemcsak a szövetkezetnek munkálkodnak, hanem más termelőknek, gazdáknak a földjein is elvégzik a talajmunkákat, a vetést, betakarítást, s olcsóbban, mint a maszekok. — Tervek, megoldandó feladatok? — Művelés alá vonható területeinket növelni, üresen álló szövetkezeti épületeinket pedig hasznosítani szeretnénk. Elsődleges célunk munkahelyek teremtése akár külső segítséggel is. Tóth Mihály Sorsolják a Marutit Nyereményakciót hirdetett a Nyír Coop Kft. a megyénkbeli áfészekkel közösen — tájékoztatta lapunkat Mordes Istvánná, a Nyír Coop igazgatója. December 24-én lejárt az akció határideje, jelenleg a beérkezett vásárlási adatok feldolgozása történik. Ennek elkészültével, december 29-én, azaz ma kerül sor a sorsolásra közjegyzójelenlétében, ahol a meghívottak előtt kisorsolják a fődíjat, egy Maruti 800-as személygépkocsit. A nyertesek névsorát lapunk január első hetében közli. Beszélgetés Nyitrcri Levente unitárius lelkésszel Cigány fogadalomtétel Magyarországon húszezer számon tartott tagjával a legkisebb történelmi egy- házfelekezet az unitárius. Törvényeik keletkezését, és ezzel az unitárius egyház legalizálását 1568. január 12-ére lehet datálni. Ezek előírják, hogy hatévenként Zsinati Főtanácsi Ülést kell tartani. A legutóbbira a pestszentlőrinci unitárius templomban került sor 1994. november 12—13-án. A hitéleti, valláserkölcsi tevékenységről Bencze Márton főjegyző püspökhelyettes a gazdálkodás, egyházigazgatás témaköréről ifi. Bencze Márton egyházi titkár, a külügyekről Orbókné Szent-Iványi Ilona külügyi titkár, az egyházi cserkészmozgalomról dr. Nyiredi Szabolcs cserkészparancsnok számolt be. A későbbiekben került sor titkos szavazással a testületek megújítására és a lejárt mandátumé tisztségviselők megválasztására. A Zsinati Főtanács ekkor Nyitrai Levente kocsordi lelkészt közügyigazgatóvá választotta. Kocsordon jártunk. Az itteni unitárius közösségnek érdekes története van. Létrejöttét egy papválasztási gondnak köszönheti. Tisza Lajos gróf kinevezett valakit a falu református lelkészévé, de az illető személye a hívek egy része számára nem volt elfogadható. Mivel a gróf hajthatatlan volt, az elégedetlenek kitértek vallásukból, és az unitárius egy háztól kértek saját papot. Nyitrai Levente Romániából, Erdélyből települt át családjával 1989-ben, azóta áll a kocsordi unitárius közö - >ég élén. — Tiszteletes úr! Mekkora az unitárius közösség Kocsordon? — Ma 270 tagot számlál, ebből 170 az aktív, azaz adófizető. Az egyház Magyarországon jórészt menekültekből, illetve áttértekből áll. A kocsordi tipikusan áttért gyülekezet, csak én vagyok menekült. — A faluban két nagy közösség van, a református és az unitárius. Hol fogható meg a kettő közötti különbség, illetve hasonlóság? — Mi elvetjük a dogmákat, még a legelsőt, a szentháromságét is, ezért elsősorban erről tartanak számon bennünket. Megmagyarázzuk a híveknek, hogy az evangélium szimbolika, a reformátusok ennek feldolgozását rábízzák az emberekre. Az unitárius papok is nyugodtan nősülhetnek, szervezkedési módjuk jobbára megegyezik a reformátusokéval, még a palástunk, papi sapkánk, templomaink berendezése is ugyanaz, de az unitárius szabadelvűbb vallás. Ez mindjárt azt eredményezi, hogy saját hagyományaik tiszeletben tartása mellett önállóan gondolkodnak a teológusok. — Az önállóság mellett van felügyeleti szerv is! —Felügyelnek, de nem szankcionálhatnak. Útbaigazításaikat mindenki csak a lelkiismerete szavára hallgatva fogadja meg. Erdélyben még nagyobb a gondolkodási diktatúra, jobban tudják a felügyeletek érvényesíteni akaratukat. Magyarországon ez már nem megy. — A novemberi Zsinati Főtanácsi Ülésen Ont választották meg közügyigazgatóvá. Milyen feladatkört takar az elnevezés? — Törvényszegések feljelentéseivel kell foglalkoznom, de ilyen esetek nem nagyon fordulnak elő. A főhatóság legszűkebb köre, egy jelölőbizottság javasolt engem erre a posztra, a zsinat pedig 56 szavazattal minden jelöltet megválaszolt. —Ón a rendszerváltás idején került ide. Azóta szabadabban lélegeznek az egyházak. Lehet ennek a hatását érezni Kocsordon? — Nem változott semmi. A hívek előtte és utána is buzgón látogatták a templomot. Vannak ünnepeink, ahol száz-, sőt kétszáz százalékos a részvételi arány, mivel más vallásúak is jönnek. —Említette, hogy a cigányok általában csak alkalmi szertartásokat fizetnek meg. Melyek ezek a szertartások? — Esküvő, keresztelő, konfirmálás stb. Van egy saját szertartásuk is, amit gyakorolnak, és ami nem szerepel a hagyományaink között: a fogadalomtétel. Főleg tartózkodásra — italtól és erőszakoskodástól — tesznek fogadalmat. — Be is tartják? — Azt hiszem, nem, mert ha valaki megszegte, akkor eljön, bocsánatot kér, és újból megteszi fogadalmát. Ez pedig némelyik emberrel évente többször is előfordul. Egyébként a cigányok az egész észak-keleten görög katolikusok. Ennek oka van, mint ahogy annak is, hogy Kocsordon unitáriusok. A cigányok lelki alkatához a görög katolikus hagyományok, külsőségek állnak közel, ennek a vallásnak a mondanivalója az, ami a lelkükhöz utat talál. A faluban a református és az unitárius egyház közül lehet választani. Itt azért unitáriusok, mert az unitárius egyház emberközpontúbb. mint a református, közvetlenebbül tudunk beszélni velük, legalábbis a visszajelzések erre engednek következtetni. Az igazsághoz tartozik, hogy nem túlságosan elégedettek a külsőségekkel, amelyek nálunk elég szegényesek. Régebben cigánymissziót is folytattam, de különböző okok miatt már lemondtam róla. — Köztudott, hogy Ceausescuék idején évekig volt politikai okokból börtönben, aztán áthelyezték Magva/ oi s~ági c.. Vagyis nehéz élete volt és a családjának sem lehetett könnyű. Bemutatná őket néhány szóban? —Természetesen. Egyik gyermekem itt született. O nagyapja, lelkész nagybátyja, valamint Gábriel arkangyal után kapta a Gábor nevet, ami annyit jelent: hogy erős váram az Isten. A nagyobbacska fiam Székelyudvarhelyen látta meg a napvilágot, mert ott voltam szolgálatban. O Mózes. Egyik nagyapja is Mózes volt, és a Levente mellett én is viselem ezt a nevet. Ennek is van mondanivalója. Mózes a legalapvetőbb törvények hordozója és közvetítője Isten és emberek között. Van még egy Hajnalka nevű lányom, aki Tordán született 14 évvel ezelőtt. Egyházi iskolába adtuk a két nagyobbat Nyíregyházára, az evangélikusokhoz. A feleségem hivatásos anya. Amit kap, az arra elég, hogy fenntartsa magát. Én sem a fizetésemből élek, az csak az alap. Tulajdonképpen a nem is itt élő hívek adományaiból fedezem kiadásaimat. Házat is kell majd építenünk, mert egyszer minden szolgálat véget ér, és akkor el kell költöznünk. Hat évig voltam politikai fogoly Romániában, ezért talán jár annyi kárpótlás, hogy a lakásvételhez szükséges pénz egy részét előteremtsük. Dojcsák Tibor
