Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)

1994-12-27 / 237. szám

ÚJ KELET BELFÖLD-KÜLFÖLD 1994. december 28., szerda Természetes Életmód Klub Hogy az életmód az a rendszer, amely magába foglalja a napi étkezést, testápo­lást, öltözködést, mozgást, és mint eset­leges ötödik elemet, a pihenést, ma már magától értetődő. A „természetes” jelzőnél viszont már könnyebb zavarba jönni, hiszen egyre több dolog elé biggyesztik oda csupán a jó benyomás érdekében, s lassan hatástalan reklám­nak bizonyul. Bevallom, amikor a nyír­egyházi Természetes Életmód Klub fel­keresésére készültem, arra számítottam, hogy valamely neves szakember előa­dását fogom hallani, mondjuk az új io- nizátoros szobai légnedvesítő pszichés feszültséget csökkentő hatásairól. Ehe­lyett kötetlen beszélgetések, színes be­számolók részese lettem családról, gyerekekről, történelemről, az univer­zumról, kozmikus energiákról, halálkö­zeli élményekről. Étkezésről például csak akkor esett szó, amikor a behozott lapcsánkából és rozskenyérből csipege­tett a társaság. —Mit értsek tehát a természetes élet­módon és az e köré szerveződött klubon ? — A természetesség erőltetésnél­küliség — mondja Jámbor László érin­tés nélküli gyógyító, klubtag. — Az összejöveteleken résztvevők folyamato­san, lépésről lépésre haladnak a helyes életmód felé. Vendégeket is hívunk egy- egy alkalomra, járt már itt Zemlényi Zol­tán (a Hoppárézimi írója), Dimitrij Skopintsev, aki a fantomsebészettel fog­lalkozik, vagy a reiki (kézrátétellel való gyógyítás), a radiesztézia területén ott­honos gyógyítók. Annál is inkább, mi­vel közülünk is sokan foglalkoznak gyó­gyítással. Aki nem olvasott róla, az itt megtud­hatja, hogy az ízületi fájdalmak milyen étrend következményei, tanácsokat kap, ha elhatározza önmaga helyreállítását. De a klub lényege az egymásra és ma­gunkra való odafigyelés, a beszélgeté­sek lehetősége. A legnagyobb erő pedig a szeretetben van, ehhez társul a legerő­sebb egyensúlyban tartó, gyógyító ener­gia. Ha pedig a lelki egyensúly megte­remtődött, a fizikai folyamatosan meg­valósul. — A természetes életmód a lélek meg­ismerése, felismerése az önmagunkkal való tisztában lét. Ebben segítenek a sú­gók vagy segítők, amelyek minden em­ber életében jelen vannak, és hatodik ér­zéknek is szokták őket nevezni. Csak­nem mindenki tud ezekről — teszi hoz­zá Takács Jánosné nyugdíjas kereskedő, gyakorló nagymama. — Ha megvan benned az akarat a helyes életvezetés felé, és odafigyelsz a súgásokra, máris kezedben van az egészség, a teljesség elérésének képessége. Viszont nem jó erőltetni a megvalósulást, hagyni kell, hogy a folyamat magától „gördüljön végig” benned. — A kiegyensúlyozott életmód egyik alapja a helyes táplálkozás. A hagyomá­nyos magyar ételek sokat emlegetett ká­ros hatásai miként kapnak helyet ebben az életvezetésben? — A tipikus magyar ételekről annyit, hogy a baj legtöbbször a mérték túllé­péséből fakad. Ez pedig nem követke­zik be, ha valaki kikísérletezi a saját szer­vezetének megfelelő étrendet, a csak rá jellemző táplálkozási módot. Amilyen éghajlatra születtél, ott nem véletlenül vannak olyan összetételű táplálékok, amilyeneket megtalálsz. De jó kitapasz­talni az egy étkezésen belüli ételek pá­rosítását is, még ha minden alapanyagot a magad természeti környezetéből szedsz is össze. Sokan nem ismerik a maguk egyedi (mert két ugyanolyan test, szervezet nincs) adottságait, hiányossá­gaikat. Pedig egy szakma megismerésé­nél elfogadják a gyakorlást, a tapaszta­lat szükségét. Inkább tanácsadó köny­vekből tanulják meg, erőltetik magukra az egészséges ember prototípusát, betű­ről betűre követve a leírt utasításokat. Nem biztos, hogy annak, aki úgy fek­szik le este, hogy megette aznap a ked­venc marhasültjét, sanyarúbb minden­napjai lesznek annál, aki évekig görcsöl azért, hogy végre megfeleljen annak az előregyártott heti, havi étrendnek. Fehér Liliána Aki dühében lett gazdálkodó Az ember dühében, hirtelen felindulá­sában sok mindenre képes. Az azonban ritkaság, hogy valaki dühében mezőgaz­dasági vállalkozó, gazda legyen. — Pedig velem ez történt — mondta Szilágyi Sándor. Penészlek Hágó-tanya egyik gazdája. Egy fuvarozócégnél dol­goztam, ahol főnököm azt ígérte, hogy kamionnal járhatom a világot. Nem telje­sítették ígéretüket, így otthagytam őket. Később hívtak vissza, de hiába. Vettem huszonegy tehenet. Igaz, drágák voltak, de több mint húsz liter tejet adtak naponta. Szinte hihetetlen volt ez a mennyiség, és a jó takarmányozással sikerült ezt har­mincöt literre feltornázni. — Korábban, a munka mellett is fog* lalkozott tehenekkel? — Sohasem. Földünk az volt, és a takar­mányok megtermeléséhez béreltem még. Én nem veszek tápot. A magam termelte tengeriből, gabonából, zabból mi keverjük. Az állományt bővítettem, adtuk le a sok tejet, vitték tőlünk kamionokkal a borjúkat. Három éve még száz tehenet tartottunk, két éve már csak hetvenhatot, jelenleg huszon­kettő áll az istállókban. Veszek még vagy harmincat, felhizlalom őket, és annak adom el, aki a legtöbbet fizeti érte. — Miért csökkentették az állományt? — Nem éri meg a tejet leadni. Tőlünk húsz forintért veszik át literjét, a boltban meg negyven forint az ára. Ki érti ezt? Jelenleg üszők hizlalásával és leadásával foglalkozunk. Tessék elhinni, ha az állam nem adna a mezőgazdaságnak támogatást, nem érné meg. Éhen halna az ország, vagy minden élelmiszert importálni kellene. Mezőgazdasági hitelekhez is rettentő ne­hézjutni, ráadásul sokszor csalók kapják, jobb esetben olyanok, akiknek nincs is földjük. Nekem húsz hektár saját földem van, mégsem kapok hiteleket. Itt mindent —- a házat, az istállókat, a melléképülete­ket — egyedül, kölcsön nélkül küzdöttem és küszködtem össze. A gépek, berende­zések is nagyon drágák, ezért sokat bar­kácsolunk itthon, de megéri. Nem egy esz­köz így harmadannyiból kijön, mintha a boltban vennénk. — Van valamilyen saját gyártmányú büszkesége? — Egy hatlevelű hidraulikus borona — mondja büszkén Szilágyi gazda. — A kör­nyéken nincsen ilyen műszer. Négy levél stabilan ül a vázon, a végeken pedig egy- egy vagy leszerelhető, vagy visszahajtha­tó a fix boronaszámyakra. így az utakon nyugodtan közlekedhetek, és a földeken nagyobb felületet tudok egy fordulóval megművelni. KvZ Kortárs magyar galéria Szlovákiában Képzőművész-együttműködés Nag\ Janos: Nike Ibronz) Dunaszerdahely már a század elején a Csallóköz gazdasági és közigazgatási köz­pontja volt — ma járási székhely. Félúton terül el Pozsony és Komárom között, ki­váló focicsapatára, a DAC-ra büszkék a szurkolók. Októberben oly jelentős kultu­rális intézménnyel gyarapodott Szerda­hely, amit sok város irigyelhet. Még Bu­dapest is! Tudniillik kortárs magyar galé­ria ott sem található. Tavaly áprilisban mutatkozott be a dunaszerdahelyi közönségnek Luzsicza Lajos Munkácsy-díjas festőművész. A művész majd ötven éve él Magyarorszá­gon, de szülővárosával, Érsekújvárral tart­ja a kapcsolatot, gyakran hazalátogat. S minthogy Szerdahely nincs messze — ott is bemutatkozott. A siker láttán jött elő az ötlettel, közvetlenül a tárlat megnyitóján: létesüljön a városban kortárs magyar ga­léria. A terv másfél év alatt megvalósult. A város önkormányzata, a Magyarok Világ- szövetsége, a Rákóczi Szövetség, a Ma­gyar Alkotóművészek Országos Egyesü­lete, a Magyar Képzőművészek és Ipar­művészek Szövetsége létrehozta a Kortárs Magyar Galéria Alapítványt, melynek cél­ja „a világ bármely részén élő kortárs magyar alkotóművészek támogatása, á csallóközi régió kulturális életének gaz­dagítása, esztétikai színvonalának növe­lése.” — A galéria arra is példa, hogy a műal­kotás és a művésztársadalom nem ismer határokat. Közismert, hogy a szlovák és a magyar művészek intézményesen, de sze­mélyes kapcsolatokban is mindig jól meg­voltak egymással — mondta a megnyitón Szűrös Mátyás. Pázmány Péter, a kurató­rium elnöke (Dunaszerdahely új polgár- mestere), bevallása szerint nem hitte, hogy ilyen könnyen létrejön a galéria. Ez an­nak az 53 magyarországi és nyolc szlová­kiai művésznek köszönhető, akik elsőként ajándékozták oda a műveiket. A jövőben utaztatni szeretnék a kiállítást, és Szlová­kia nem csak magyarlakta vidékein. A következő lépés a fiatalabb magyarorszá­gi festőgeneráció bemutatása, majd Er­dély, a Vajdaság és Kárpát-Ukrajna kö­vetkezne. Az ötlet és a munka nagy része Luzsicza Lajosé, ő és Mag Gyula, a Csallóközi Múzeum igazgatója vállalta a terv kivite­lezését. Nem sokkal a megnyitó után ta­lálkoztam Luzsicza Lajossal. Az esemény magyarországi visszhangja iránt érdek­lődtem. — Sokan felhívtak telefonon, gratulál­tak. Azt mondták, Dunaszerdahelyen meg­valósítottuk azt, amit ők csak terveztek. A magyar, szlovák, német nyelvű kataló­gust látva sokan bánták, hogy nem adtak jobb képet. Néhány művész azt hitte, va­lami jótékony célra ajándékoz. Többen szóltak, hogy számíts rám, én is szívesen adok képet, sőt akadtak, akik megsér­tődtek, mert őket nem kértük fel. Most már lehet raktárra gyűjteni, és ha összejön egy újabb kiállításra való anyag, a rendező válogathat belőlük. A festészeti anyagot bővíteni kell a szlovákiai magyarokéval, hiszen ők jelentős helyet foglalnak el a képzőművészetben. A galériaavatón együttműködési szerző­dést írtak alá a szlovák és magyar képző­művészek. Úgy tervezik, hogy Békéscsa­bán vagy Szarvason, esetleg Tótkomlóson létrejön a Kortárs Szlovák Galéria. A hí­rek szerint Ezüst György és Cs. Pataj Mi­hály örömmel vállalta a szervezést. (kopasz) Kit szeretnek a szerbek? Minden második szerb számára Bili Clinton a legkevésbé szeretett külföldi ál­lamférfi. Clintont Helmut Kohl német kancellár követi, majd Franjo Tudjman hor- vát elnök következik. Ez derül ki egy Belgrádban megjelent, 837 személy meg­kérdezésével lezajlott közvélemény-kutatásból, amelynek eredményét a dpa kö­zölte. A szerbek kedvenc politikusa továbbra is Slobodan Milosevic, aki harminc szá­zalék rokonszenvét élvezi. A második helyen — tíz százalékkal — Vojislav Seselj áll, annak ellenére, hogy ő Milosevic egyik legádázabb bírálója. Kötet az egri bőrfejúekről Kopaszok Csőd szélén a kultúrházak A Művelődési és Közoktatási Mi­nisztérium felmérést készít az or­szágban működő' művelődési ottho­nokról, ifjúsági és közösségi házak­ról, hogy pontos képet kapjanak az 1995-ben összeállítandó közmű­velődési törvénytervezethez. Jelenleg az országban 2674 ilyen jellegű intézmény működik, ezekből 103-at a szakszervezetek, 11-et ala­pítványok, 10-et lakóközösségek, míg hatot az egyházak tartanak fenn. A többit az önkormányzatok felügyelik, illetve működtetik az ál­lami fejkvótát kiegészítve, amely je­lenleg lakosonként 250 forintot tesz ki. Ez azonban a működési összkölt­ség csak 30 százalékát fedezi. A mi­nisztérium szerette volna a „fej­pénz” 40 százalékos emelését, de a pénzügyi kormányzat ezt elutasí­totta. így jövőre a változatlan támoga­tási összeg — a várható inflációt is figyelembe véve — szinte lehetet­lenné teszi ezen intézmények mű­ködését. Ugyanakkor megcsappant a közművelődési szakemberek kép­zése is. A minisztérium ezt úgy igyekszik pótolni, hogy az amatőr népművelői tevékenységet kívánják hivatalossá tenni. A kormánytól és az Ország- gyűléstől mentőövet várnak, hogy az intézmények alaptevékenységü­ket szinten tudják tartani. Budaházi István A Kopaszok című könyv arra a nyilván­való tényre akarja felhívni a figyelmet, hogy a bőrfejűek. a fiatalok körében ta­pasztalható szélsőjobboldali, sokszor ag­resszív megnyilvánulások léteznek Ma­gyarországon, annak ellenére, hogy a tár­sadalom igyekszik nem észrevenni ezeket. Mindezt Sárközi Judit, a Kopaszok című, az egri skinheadek történetét feldolgozó könyv szerzője mondta, a kiadvány pén­teki budapesti sajtóbemutatóján. Mint ismeretes, az utóbbi években Egert az egyre sűrűsödő skinheadakciók nyo­mán már-már úgy tartották számon, mint a hazai szélsőjobboldali ifjúság központ­ját. Az újságírónő 1985-től 1993-ig tekin­ti át a városban működő szélsőjobboldali csoportok, szervezetek történetét, és a rasszista jellegű támadások körülménye­it, valamint az azokkal kapcsolatos bíró­sági eljárásokat. A sajtóbemutatón Sárközi Judit elmond­ta: a könyv kommentár nélkül, csupán a tényeket tartalmazza, illetve arra kíván rávilágítani, hogy a különböző közigaz­gatási szervek, az oktatási intézmények és a rendőrség hogyan viszonyult a jelenség­hez. hogyan tudta vagy nem tudta kezelni a bőrfejűeket. Arra a kérdésre válaszolva, hogy jelenleg is működnek-e szélső- jobboldali ifjúsági szervezetek a városban, elmondta: a választások óta gyakorlatilag élt ntek a bőrfej ek a Egerből. Ennek valószín leg az az oka, hogy elapadt azok­nak a politikai pártoknak a támogatása, amelyek májusig aktívan segítették az if­júsági szervezetek m ködését. SzelényiZsuzsa, a m velődési tárca mi­niszteri biztosa a sajtóbemutatón hangsú­lyozta: a kiadvány számottevően hozzá­járul ahhoz, hogy a társadalom megismerje e jelenséget, s ennek alapján kezelni tudja ezeket a fiatalokat. Miután az Európa Ta­nács 1995-öt rasszizmusellenes évvé nyil­vánította, megalakult a magyarországi ren­dezvények Nemzeti Koordinációs Bizott­sága, és a rendezvénysorozat első esemé­nyére március elején kerül sor. Az Educatia Kiadó gondozásában meg­jelent Kopaszok cím könyvhöz Fodor Gábor művelődési miniszter írt előszót. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom