Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)
1994-12-26 / 236. szám
Eltelt egy év, s ahogy minden szakosztálynál, illetve csapatnál szokás, a röpisek- nél is itt az éves számadás ideje. Sajnos a megváltozott bajnoki rendszer és erőviszonyok miatt elég gyenge évet zártak az NYVSC férfi röplabdásai. Az év első felében ugyan teljesítették a kitűzött célt, miszerint be kell jutniuk az extra ligába. Ez a hatcsapatos bajnokság annyit jelentett a mieinknek, hogy az ország legerősebb csapataival kellett felvenni a küzdelmet, és megpróbálni az extra ligás tagságot megtartani. Az alapbajnokságból még kilenc mérkőzés hátra van ugyan, de az éves zárásnál gyenge mérleget tudhatnak magukénak a fiúk. A gárda két vezetőjét -— Járosi János vezetőedzőt és Parti József szakosztályvezetőt — kértük meg, értékelje az évet. „Meggyengült a játékosállomány" — János, hogyan indultatok neki az alapbajnokságnak? — Augusztus elsején indult a két hónapos felkészülés a csapatnak. A bujtosi csarnokban tartott labdás edzések mellett a fiúk végigcsinálták az alapozási időszakot is, véleményem szerint megfelelően. — Az előző bajnoki évhez képest meggyengült a játékoskeret. — A két rutinos és magas centerjátékos eltanácsolásával — Nyúl Attilára és Sztyepanokra gondolok — két fiatal fiúnak, Bugyi Józsefnek és Horváth Lászlónak adtunk játéklehetőséget. Teljes megelégedésre, a két srác beilleszkedett a gárdába, de közbeszólt az élet, s Bugyi felvételt nyert a Testnevelési Egyetemre, így az ősz folyamán ő is eltávozott. Ez azt jelentette, hogy három centert veszített a csapat. Egy játékost sikerülte posztra igazolni, mégpedig Zádór Zoltánt. Itt kell még megemlíteni, hogy Muravljov külföldre próbált szerződni, így az ő személyében egy első ütőt és talán a legjobb nyitásfogadót veszítette el az együttes. Ezek a dolgok azt jelentették, hogy valóban meggyengült a játékosállományunk. — Végül is mennyi volt a játékoskeret szám szerint? — A juniorokkal kiegészülve és a tanárképzős játékosokkal tíz-tizenkét sráccal indultunk neki a bajnokságnak. A főiskolásokra inkább az edzésmunkában számítottam, de Horváth Géza teljes értékű csapattaggá vált. — Milyen elképzelésed volt a csapat szerkezetét illetően? — Egy öregebb és rutinosabb játékossal, s az ő irányításával szerettünk volna Az edző kialakítani egy fiatal és magas csapatot. Itt a rutint és a kort képviselte volna Szilágyi Bence és Lukács, a fiatalok pedig Zajácz Bandi, Makai Peti, Zádor Zoli, Pam- puch Csabi. Horváth Géza és Horváth Laci. Ebből a társaságból — egészséges rivalizálás útján — kellett volna kialakulnia a kezdő hatosnak. Sajnos Lukács eltávozott Budapestre, így a maradék hét játékosból lehetett csak válogatni. Természetesen a junior Vitéz Gabira is számítottal«, deő még most kóstolgatja a felnőtt bajnokság „ízét”. — Elindult a küzdelem. A kezdeti „pofonok". után mindenkiyvártű..hogy a csapat magához tér. Sajnos, nem így történt... — Az első csepeli mérkőzésen valóban beleszaladtunk egy nagy zakóba. Utána vártuk, hogy beindul a csapat gépezete, és az elvégzett munkának beérik a gyümölcse. Ez még a mai napig nem nagyon akar mutatkozni, s az első meccs után még mindig tart a gárda vesszőfutása. — Nem érezted a sorozatos kudarcok után, hogy valami gond van a csapattal? — Edzésen kitűnő hangulatban dolgoztak a srácok, mérkőzésre is mindig úgy álltak ki, hogy „megeszik” az ellenfelet. Az már más dolog, hogy egyéni hibák és fegyelmezetlenségek következtében mindig elbuktuk a játszmák végjátékát. Türelemmel voltunk sokáig, de egy bizonyos idő után már nem lehet állandóan a fiatal- sásra és rutintalansáera hivatkozni. Sok mérkőzést megnyerhettünk volna, ha a srácok egy kicsivel fegyelmezettebb játékot játszanak. Sajnos a magánéletben, a pályán kívül is meg*ulatkoztak~ezek a fegyelmezetlenségek, így a türelemnek most már vége. — Összességében milyennek tartod az őszi szereplést? — Nagyon jó képességű játékosaink vannak, ami mérkőzésen nem jön elő. A tizenegy mérkőzésből többet kellett volna nyernünk. Sokszor a kezünkben volt a győzelem kulcsa, csak éppen nem tudtunk tovább lépni. A másik oldala a dolognak az, hogy sokan csak azt nézik, hogy már megint kikaptunk. Azt nem kalkulálják bele, hogy mi nem játszunk mindenkivel, mint a kézilabdában vagy a kosárlabdában. Nem találkozunk gyengébb csapatokkal, hanem csak a legjobbakkal, így sokkal nehezebb ez a fajta bajnoki rendszer. Lehetett volna sikeresebb is a szereplésünk, de előre kell nézni, és a maradék kilenc mérkőzésből a lehető legtöbbet meg kell majd nyernünk. Ez benne van a csapatban, s remélem, a fiúk ki is hozzák magukból. „Nehéz volt, de végigcsináltuk" — Mint szakosztályvezető, milyennek látod az elmúlt időszakot? — kérdeztük Parti Józsefet. — Nagyon nehéz év volt. Teljesen átlakult a csapat, s ennek megfelelően új szellemben kezdtünk el dolgozni. Ez azt jelenti, hogy külföldi játékosok nélkül csak a hazai fiatal srácokból próbáltunk kialakítani egy ütőképes gárdát. Egy nagyon komoly felkészülés után. amit a klub vezetése és a szponzorok segítségével tudtunk végigcsinálni, nekivághattunk a teljesen átszervezett bajnokságnak. A fent említettek támogatásával sikerült viszonylag nyugodt hátteret biztosítani. Ismerve az erőviszonyokat, a célkitűzés a csapat számára az extra ligában való bentmaradás volt. Sajnos, nem úgy sikerült az ősz. ahogy azt terveztük. Sok mérkőzésen nyerési lehe tőségünk volt, de a döntő pillanatokban ezt az esélyt nem tudtuk kihasználni. Úgy nagyon nehéz tartani a hitet a csapatban, hogy állandóan csak a „pofonokat” kapjuk. Remélem, ezen túljutva, a fiúk januártól azt hozzák, amit kell. — Milyen volt a szakosztály pénzügyi helyzete? — Sajnos, én azt vettem észre, hogy a különböző „lobbizások” miatt leírásra került a csapatunk. Olyan visszajelzéseket kaptunk, melyek azt jelentették, éljünk meg, ahogy tudunk, s csináljunk sportot, ahogy akarunk. Nagyon kemény évet zártunk, s elmondhatom, hogy a csapatnak tulajdonképpen nincs tartozása „Állam bácsi” felé. Itt szeretném megragadni az alkalmat, és az összes támogatónknak, szponzorunknak megköszönni a segítségét, valamint boldog új évet kívánni azoknak, akik segítették a nyíregyházi röplabda életben tartását. — Köszönjük a beszélgetést a csapat vezetőinek, és egy eredményesebb tavaszEgy sánc... de hol a labda? ban reménykedve mi is boldog új évet kívánunk az NYVSC férfi röplabdaszakosztályának. Batai János SZUPERBAJNOKOK E lső alkalommal mérték össze tudásukat a női Szuperbajnok Kupáért tízen a kiemelkedő eredményt nyújtó honi sportolónők közül. Knézy Jenő, a Telesport szerkesztő-riportere, az esemény ötletgazdája tavaly hívta életre ezt a versenyt, amelyen eldől, ki Magyarország legsokoldalúbb sportolója. Balogh Judit kosárlabdázó, Bóta Enikő röp- labdázó, Czakó Krisztina műkorcsolyázó, Forró Judit gokartos, Igaly Diana sportlövő, Kökény Beatrix kézilabEgy leütés dázó, Kőbán Rita kajakos, Mohamed Aida vívó, Stieber Mercedes vízilabdázó és Takács Mária súlyemelő hat erőt és ügyességet igénylő számban mérték össze tudásukat a Magyar Olimpiai Bizottság által alapított vándorserlegért. A vetélkedés során Igaly Diana és Takács Mária szerezték a legtöbb pontot, így holtversenyben ők végeztek az élen. Az első női Szuperbajnok Kupa végeredménye: 1. Igalv Diana és Takács Mária 95-95 H étfőn, a Fáy utcai sportcsarnokban tíz kiemelkedő eredményt elért hazai férfi sportoló küzdött meg a Szuperbajnok Kupáért. A kézilabdázó Éles József ismét Magyarország legsokoldalúbb sportolójának bizonyult. Bodor Péter motorcsónak-versenyző, Borhi Zsombor kajakos, Éles József kézilabdázó (tavalyi címvédő), Fajkusz Csaba tornász, Kropkó Péter triatlonista. Lisztes Krisztián labdarúgó. Martinék János öttusázó, Noszály Sándor teniszező, Orosz László kosárlabdázó és Rózsa Norbert úszó mérte össze tudását a MOB által alapított vándorserlegért. Éles József ismételten bebizonyította, hogy nem kizárólag saját sportágában jeleskedik. A férfi Szuperbajnok Kupa végeredménye: 1. Eles József 116 pont 2. Borhi Zsombor 107 pont 3. Noszály Sándor 95 pont í,l IfEIEV SPORT JJ KELET M 1994. december 27., kedd _ V RÖPTÉBEN Egy szebb tavasz reményében
