Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)

1994-12-23 / 234. szám

AZ UJ KELET MELLÉKLETE

Romankovics? Tolnainé? Zsolnai?

ír

Hát én immár kit válasszak?"

Nagy nap egy család életében, mikor legféltettebb kincsünk, a kisgyermek, elindul az élet útján — hatéves kora után hamarosan megkezdi tanulmányait, hogy aztán képességétől, szorgalmától és érdeklődésétől függően éveken keresztül tanuljon: készüljön a felnőtt életre. Hosszú út vezet a csúcsra, bár ez a csúcs nem mindenki számára egyforma. Az első sikeres hetűkanyarintástól a szakemberré válásig sikerek és kudarcok kísérik gyermekeinket. A szülő iskolát, tanárt, tanítási módszert választ gyermeke számára. Ismerjük-e annyira gyermekeinket és a tanítási módszereket, hogy döntésünk megalapozott és — a gyermek szempontjából — hibátlan lehessen?

A betűvetés, az olvasás és a számolás tudományának alapjai hazánkban háromféle módszer segítségével sajátíthatók el: A hagyományos nevelési program segítségével a gyerekek a Romankovics-fé\e módszerrel sajátíthatják el a magyar nyelvhez kapcsolódó tudást — jól bevált tankönyvegyüttessel. A Tolnainé-féle módszerben a gyermeki felfedezésen alapuló programozott ismeretelrendezés által az életkornak és a fejlettségnek megfelelő gondolkodtatás kap kiemelt hangsúlyt. A legújabb és a legvitatottabb a Zsolnai-féle módszer. Itt nevelési programként az értékközvetítő és képességfejlesztő pedagógiát határozzák meg. Az anyanyelvi ismereteket a nyelvi-irodalmi kommunikációs nevelési program segítségével szerezhetik meg a tanulók. A Zsolnai-féle módszernek kevés követője van, pedig ismerői szerint előbb-utóbb ez jelenti a jövő általános iskolai képzésének útját, mi több, már kísérleti jelleggel középfokú oktatás is folyik ebben a szellemben. Megyénkben három helyen — Mátészalkán, Tiszavasvá- riban és Nyíregyházán — tanítanak ezzel a módszerrel, míg Hajdúban körülbelül harminc iskolában. A Zsolnai-féle módszerről beszélgetünk Kovács Lászlóval, az Apáczai Csere János Gyakorló Általános Iskola igazgatójával és Besenyei Ildii«') tanítónővel, a módszer egyik művelőjével.

— Valóban nehezen terjed ez a módszer. Ennek oka, hogy nincs elég pedagógus, aki felfedezze előnyeit. Tanításának módszertanát kizárólag a jászberényi tanítóképzőn lehet elsajátítani — mondja áz egykori növendék, Besenyei Ildikó —. de tanfolyami keretek között a régi pedagógusoknak is megvan a lehetősége a továbbképzésre. Sajnos, nagyon sokan idegenkednek tanításától. A módszer az értékközvetítő és képességfejlesztő program szerint működik: a tananyag szinte valamennyi kultúrterület értékeinek átszármaztatására törekszik, emellett a taneszközök, a tanulási és tanulásirányítási eljárások, a gyerekekkel

való bánásmód, az iskolában folyó tanulás, a mindennnapi élet, a társas kapcsolatok bizonyos alapértékei mentén szerveződik.

—Említsünk néhányat ezekből az alapértékekből!

— Rend és tisztaság, illemtudó, udvarias viselkedés, munkafegyelem, tanulási fegyelem, a magyarság mint nemzeti örökség, a teljega a tanulói tevékenységekben és az ezek révén kialakítandó képességekben „gondolkodik”. Egyrészt átfogja az általános iskola teljes tantárgyi rendszerét, másrészt a gyerekek speciálisan fejlesztő tantárgyakat is tanulnak: anyanyelvet, embertant, egészségtant, bábozást, magyar néptáncot, ének-zenét, környezet- és vizuális kultúrát, szeresítmény és az emberi nagyság tisztelete, a műveltségre és az informáltságra való törekvés, a testi egészség, a demokratizmus... Ezek megtartása nem könnyű az iskolába válogatás nélkül kerülő gyerekek körében, de a hátrányok kezelésére és a felzárkóztatásra is külön program áll rendelkezésre. A program tananyalést, szerkesztést, természetrajzot, matematikát, testnevelést, színjátszást, furulyázást, virágrendezést, rejtvénykészítést, tűzvédelmet, közlekedést, számítástechnikát és idegennyelvet, sokat olvasnak. Az emberek közötti érintkezési formák megtanulása révén fejlődik a gyerekek kommunikációs képessége.

—Milyen eredményeket várnak a differenciált tanulásszervezéstől?

Kovács László: — Bizonyított tény, hogy mindenki tehetséges valamilyen területen. Több tevékenységi lehetőséget biztosítva a tanulóknak, ez a tehetség felismerhető. Ezért minden gyerek számára sokfajta tanulási és fejlődési lehetőséget biztosítunk. Ez nem azt jelenti, hogy ismeretek tömege zúdul a gyerekekre, hanem azt, hogy életkornak és érdek- lődésnek megfelelően vezetjük be őket a társadalmi élet gyakorlatába.

Az egyes tanulók aktuális fejlődési szintjéhez, haladási tempójához, megismerési stílusához differenciált tanulásszervezéssel és bánásmóddal igazodik ez a pedagógiai módszer, így lehetőség van a hátrány kompenzálására és a tehetségfejlesztésre. Az értékközvetítő és képességfejlesztő pedagógia csak meghatározott feltételek teljesítése esetén éri el célját, ezért az intézmény pedagógusai kommunikációs és pedagógiai kultúrájának, a tanulók viselkedéskultúrájának e célt kell szolgálnia. Ezért van a programnak kihangsúlyozottan önálló pedagógiai rendszere.

A gyermekek tanításába szaktanárok is bekapcsolódnak, és rendelkezésre kell állni megfelelő taneszközállománynak.

— A gyermeknevelésben részt vesznek a szülők is. Mit várnak a tőlük?

— A szülőktől annyit várunk, hogy pozitív érzelmi hátteret biztosítsanak, mert csak a szeretetben és gondoskodásban felnövő gyerek válik iskolacentrikussá. A gyerek számára a szülőtől is fontos a pozitív motiváció. A gyereket csak indokoltan korlátozzák, osztozzanak a sikerekben, sokat beszélgessenek vele, vigyék kulturális és egyéb programokra! A gyereknek legyenek könyvei, folyóiratai, biztosítsanak számára kirándulási, sportolási lehetőséget, szoktassák önállóságra!

A felmerült nevelési problémákat beszéljék meg a gyermekkel és a tanítóval egyaránt.

— A módszer fontos eleme az idegen nyelv és az ének-zene tanulása.

— Az anyanyelvi ismeretekre épülő idegennyelv-tanulás jelentősége az utóbbi időkben megnőtt. A kisiskolás nyelvtanulás a megszerettetésen keresztül vezet el a későbbi korban történő valamilyen idegennyelv elsajátításához.

A zene fontosságáról annyit, hogy meghatározó jelentősége van a személyiség fejlődésében a gyerekkorban átélt zenei hatásoknak. Kodály Zoltán szerint úgy kell tanítani a zenét, hogy az ne gyötrelem, hanem gyönyörűség legyen. A zene élmény, és ezt az élményszerzést nem lehet a véletlenre bízni, ez az iskola kötelessége.

F. Sipos József

Talált tárgyak az állomáson

Bizonyára sokan ismerik azt a kellemesnek egyáltalán nem mondható érzést, ami akkor kerít a hatalmába, amikor rájövünk, hogy a kedvenc könyvünket, a karácsonyra kapott sálunkat vagy éppen a munkánkhoz nélkülözhetetlen jegyzeteinket, dokumentumainkat a vonaton hagytuk. A legtöbb esetben az ominózus kocsi — súlyosbítva helyzetünket — továbbhalad, és mi tanácstalanul állunk.

Hogy ilyenkor mit tehetünk amellett, hogy aggódunk? Ez iránt kérdezősködtem a nyíregyházi vasútállomáson.

Kovács Miklós ügyeletes tiszt,

akihez elsőként kerülnek a vonaton felejtett értékek, a talált tárgyak osztályára irányított. Itt egy kedves hölgy, Szabó Artúrné segített megválaszolni a kérdést.

— A talált tárgyak nagy részét rendszerint a végállomásokon dolgozó takarítók adják le — mondja a hölgy. — Ezekről nyilvántartást vezetünk, felírjuk a körülményeket és bárcázzuk. Rögzítjük, hogy mit is tartalmaz például egy táska, majd mások által hozzá nem férhető helyen, maximum egy hónapig őrizzük. Azoknak, akik valamit a vonaton felejtettek, elsőként az ügyeletes tisztnél érdemes érdeklődniük.

NYILVÁNTART AS

MM.l u; Al,i \ai\ isrr.vK

2. Ki talált«?

I. Hol találta?

KI .KÜLDÉS

»1.1 vat.t'.lTA»

alább

talált é% .

, I ,1^.,

ho. iv/Ttí, )<

után kük? é

jékVart

AZ ÁTVÉTEL ELISMERÉSE

V! i IMY \,| ÍAh

ha ő nem tud segíteni, akkor hozzánk fordulhatnak.

Bármilyen címre utaló adatnál mi azonnal kiértesítjük a feltételezett tulajdonost. 0 erre reagálhat személyesen, telefonon vagy akár levélben is.

A személyi igazolványt 24 órán belül beküldjük a helybeli rendőrfőkapitányságra, ahonnan a lakóhely szerinti kapitányságra továbbítják hivatalból. A többi iratot a kiállító helyre postázzuk. Ha harminc napon belül nem jelentkeznek a talált tárgyért, akkor felküldjük Debrecenbe, ahol további 60 napig őrzik. Ennek letelte után értékesítik, illetve megsemmisítik az értéktelenebb dolgokat. Attól függetlenül, hogy az ország melyik részén utazva veszítetek el valamijüket, bárki nyugodtan fordulhat hozzánk. Szükség esetén más állomásokat is megkérdezünk.

— Menynyire vagyunk feledékenyek? — érdeklődtem tovább.

— Nagyon. Szinte

a világon mindent elhagyunk. Itt van ez a táska, nemrég hozták be. Önkéntelenül felvetődik az emberben, hogy lehet elhagyni ilyen fontos iratokkal, hivatalos papírokkal tele? Elképesztő... és amit még furcsának találok, hogy sok esetben értékes dolgok iránt sem érdeklődnek.

Nemegyszer értetlenek az utasok. Nem tudják megérteni, hogy a megtalált tárgyak nem mindig teljes egészükben kerülnek hozzánk. Szinte minden korosztály megfordul itt. A fiatalok az ellenőrzőkönyvüket, tankönyvüket, míg az idősebbek ellopott holmijaikat keresik.

Megpróbálunk emberileg is segíteni, mert előfordul, hogy társadalmi problémákkal kerülünk szembe. Volt egy hajléktalan néni, akinek háromszor hallgattuk meg az életét. Elmesélte, hogy lökték ki a saját lakásából az összes holmijával. Ezekkel ingázott összevissza a vonatokon, és hagyott el több dolgot is közülük. Egy hallássérült kislányon is sikerült segítenünk, akinek a levéltárcáját valószínűleg ellopták a debreceni vasútállomáson. Ám a tolvaj, látva, hogy hallás- sérülttől lopott, a tárcát a diák- igazolvánnyal egy Nyíregyházára közlekedő vonaton hagyta. így került hozzánk, és küldtük vissza a tulajdonosának. Munkánkat képeslapokkal, köszönőlevelekkel hálálják meg. Az utasoknak azt ajánlom, figyeljenek oda jobban értékeikre, már csak azért is, mert rengeteg a tolvaj, akik lesik a lehetőségeket.

Fedeles Imre

Levett^ Virfynafí

Rohannék Hozzád, Erdélybe, de nem mehetek, mert betegségem, gondjaim ide nyűgöznek, ide, az Anyaországhoz. Magam helyett csak jézusos, szűzmáriás és a háromkirályokkal díszített képeslapot küldhetek karácsonyra—és néhány könyvet, hanglemezt. Pedig menekülnék Hozzád, a havasokba, ahol még embernek való levegő terem.

Karácsony óznánk. Állítanánk pöttömnyi fenyőt, olyat, mint egy fiúcska. Együtt díszítenénk, glóri- áznánk és rakosgatnánk a zöld ágacskákra a magad készítette szaloncukrokat. Közben karácsonyi dalokat énekelnénk és a Mennyből az angyalt. Fűszeres forralt bort iszogatnánk, amibe természetesen én csempészném a fahéjat, a szegfűszeget, a vaníliát, a cukrot és a csípős paprikát. Ott kínálkozna evésre készen a diós és a mákos kalács: sok dióval és mákkal bélelve. Halat nem ennék, de kolozsvári töltött káposztát igen — sok tejföllel leöntve.

De savanyú szájjal azt kel! mondanom: az idillt nem nekünk találta ki az Isten. A határok, Virág, a határok, a buta távolságok a vámok, a vámosok férkőznek közénk, a gondok és az idő. Tudod, nem vagyok képmutató, de én szenteste is a nyomorgókra, a hazátlanokra gondolok, a földönfutókra, akik nem állíthatnak karácsonyfát, akiknek senki, még az Isten se, annak Fia se ékesíthet föl és világíthat ki legalább egy estére melegedés gyanánt egy óriásfenyőt. Alamizsnát, bort ki adhat szomjazó- nak, éhezőnek? Ilyenkor Jézusra gondolok. A neve, ezt talán a hívők közül is kevesen tudják, héberül segítséget jelent. De ki segít rajtunk, nekünk és másokon. Virág, amikor meghabarodott a Föld, mikor az angyalok lezüllenek, a bibliai pásztorok elhagyják nyájukat, s a betlehemi csillag lehull. S ahogyan földid, Ady Endre mondotta reszketve, gyötrődve:—A Máriákat kórházba szállítják, aki pedig bekerül a lelencházba, az sohasem fog hegyi beszédet tartani. S ilyen világban, Virág, nincsenek bölcsek, nincsenek csodák.

Unneprontó lennék? Nem. Szomorú vagyok, mert tudom, hogy a szenteste elmúltával a Heróde- sek, a Pilátusok nyomulnak előre, és nem a szeretet apostolai. A mai, földön járó Jézusokon csattanó ostor s a kínzás további kellékei: töviskorona, kereszt, köpködés és Kálvária számosabb, mint a testvéri ölelés és a megbocsátás. Ilyenkor talán ádázabb keresztények fohászkodnak: hasadjon meg a templom kárpitja, s legyen földrengés, hogy a holtak élve forduljanak ki sírjukból.

Tudom, ez lehetetlen, mint ahogy képtelenség az újbóli föl- támadás is. Az asszonyok nem találnak többé üres sziklasírt. Jézus van. tanítványok nincsenek. S ha nem tudnád, kedves Virág — Jézus negyven nap múltán ezért menekült a mennybe. Hagyta, hogy remény és reménytelenség, bűn és büntetlenség között hányódjunk. A választás lehetőségét hagyta örökül. De bezárta az embert egy aranykörbe, ahol csak a szeretet az üdvözítő.

Kívánok Néked örömös karácsonyt, én, a jó szándékú ünneprontó.

Magyar József