Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)

1994-12-02 / 216. szám

UJ KELET H 1 LABDARÚGÁS II H 1994. december 2., péntek i Megyei II. osztály Félidőben A következő hetekben, mint azt már korábban jeleztük, a megyei II. osztály uborkaszezonjában a két csoport mind a huszonnyolc résztvevőjét felkeres­tük, és vezetőik segítségével értékeljük a csapatok őszi teljesítményét. A sort a két listavezetővel, Demecserrel és Nyírcsahollyal kezdjük. —Honorálják valamilyen formában a Az első csoport őszi bajnoka a közép­szabolcsi I. osztályból harmadik helye­zettként osztályozó árán az idén felkerült Demecser legénysége lett. Az újonc gár­da a megyei II. osztály huszonnyolc résztvevője közül a legkevesebb gólt kap­ta, szám szerint hármat. Tízszer diadal­maskodtak ellenfeleik felett, kétszer ér­tek el döntetlent, s mindössze egyetlen­egy vereség írható számlájukra. Támadó­ik harmincegy alkalommal vették be ve- télytársaik hálóját. A társaság egyesületi elnökét, Fáky Lászlót kértük fel, elemez­ze a község üdvöskéinek szereplését. — Alapjában véve elégedett vagyok a csapat összteljesítményével. Valamennyi labdarúgó a focira szentelte a figyelmét, s ez az eredményekben is megmutatko­zott. Az egyesületet a helyi önkormány­zat minimális összeggel támogatta. A gár­da anyagi helyzete a vállalkozóknak köszönhetően stabilizálódott, és a pá­lyánkat és az öltözőnket fel tudtuk újíta­ni. — Milyen célt tűzött ki a vezetőség a bajnokság megkezdése előtt? — Egyértelműen a megyei I. osztályba való feljutást. Ebben a szellemben igazol­tunk futballistákat és alakítottuk ki pre­mizálási rendszerünket. Szerintem ez a garnitúra megállná a helyét egy osztállyal fentebb is. — Kikkel erősítettek? — Badart Nyírkárászból, Hegyest Nagyhalászból, Hankovszkit Újfehértóról szerződtettük, továbbá az ifjúságiak kö­zül Mándokit, Gombkötő Józsefet és Gombkötő Sándort vittük fel a nagyok közé. Egyedül Ráti távozott a tavalyi legénységből, ő Székelyben folytatta a já­tékot. Az edző személye is új, Farkas Ti­borral vágtunk neki az idénynek. Mun­káját nagyra becsüljük, kitűnő szakember­nek tartjuk, aki bizonyította tudását a srá­cokkal. demecseri aranylábúak remeklését? — Természetesen nem hunyunk sze­met sikereik felett. Függetlenül attól, hogy idegenben vagy otthon játszunk, minden megszerzett pontért ezerötszáz forintot kapnak a fiúk. Ez nem kis húzóerő szá­mukra. A bajnokság megnyerése esetén a keret tagjainak markát a saját bedolgo­zott prémiumuk fele üti. Azt lehet mon­dani, ha teljesítenek, akkor nem panasz­kodhatnak. — Melyik volt a legemlékezetesebb mérkőzésük? — Kettő is volt. Az egyikhez kellemes emlékek fűződnek, a másikhoz kellemet­lenek. Amelyiket nem szívesen idézem fel, az a Volán elleni találkozónk, ahol egy-nullás vereséget szenvedtünk. A köz­lekedésieken kívül nem győzött le min­ket senki. Az osztály rangadóját Gávavencsellőn játszottuk. Itt egy nagy­szerűen felkészített kollektívát gyűrtünk le egy-nullra küzdelmes, színvonalas csa­tában. Meg kell említenem a Napkorral vívott idénynyitó derbinket is, ezen egyet­len árva gólunkra sem tudtak ugyan vála­szolni a vendégek, de elismerem, nagyon megizzasztották bennünket. — Mit vár a tavasztól? — Azt szeretném, ha a végelszámolás­nál a tabella élén állna Demecser. Biza­kodom a sikeres folytatásban. Optimiz­musomat arra alapozom, hogy kedvező a sorsolásunk. A pozíciónkat veszélyeztető, dobogón lévő ellenlábasainkat hazai kör­nyezetben fogadjuk. — Újabb játékosok érkezése várha­tó? — Magasabb osztályban futballozó csatárokkal tárgyalunk, akikkel a táma­dóposztot szándékoztunk megerősíteni. —Hallhatnánk neveket? — Pillanatnyilag még nem ildomos be­szélni róla. Annyit azonban elárulhatok, hogy NB III-as labdarúgó van köztük, a többi megyei I. osztályú. A demecseri aranylábúak Nyírcsaholy A második csoport őszi első helyezett­je Nyírcsaholy lett. A gárda már tavaly is ebben az osztályban szerepelt, de ennek ellenére új volt nekik a légkör, hiszen a körzeti bajnokságokból felkerült együtte­sek többsége ebbe a csoportba nyert be­sorolást. A csaholyiak a megyei II. osz­tály huszonnyolc tizenegye között a leg­több gólt rúgták, negyvenkilencet, míg az ő kapujukat csak tizenkétszer vették be. A nyírségiek nem szerettek osztozkodni a pontokon ellenfeleikkel, ezt mutatja, hogy döntetlennel nem ért véget egyetlen összecsapásuk sem. Tizenegyszer győz­tesen, két alkalommal pedig vesztesen hagyták el a játékteret. A csaholyi legé­nyek eredményeinek számvetésére veze­tőedzőjük, Virovecz Pál vállalkozott. —Milyen tervekkel vágtak neki a baj­nokságnak? — Az első öt között szerettem volna látni a csapatot, s mint azt a helyezésünk mutatja, célunkat teljesítettük. —Volt-e játékosmozgás a szezon előtt? — Tóth Zoltánt igazoltuk Tiszaszal- káról, rajta kívül nem jött senki. — A rangadón hogyan szerepeltek a fiúk? — Jánkmajtison 2-1-re, Nagyecseden 2-0-ra elhúzták a nótánkat, Nyírmeggyest vendéglátóként viszont 2-1-re megvertük. — Említene egy olyan összecsapást, amelyikről nem szeretne dicsekedni? — A Gyürén aratott 14-0-ás diadalunk. A meccs alatt ugyanis ellopták az öltö­zőből focistáink értéktárgyait. A második fordulóban beállósunk, Magyar Béla szenvedett súlyos sérülést. Az orvosi di­agnózis kétoldali térdszalagszakadást és porcleválást állapított meg. — Megfelelő a csapat támogatottsá­ga? —Nagyon sok magánvállalkozó tekinti szívügyének a labdarúgást Csaholyban, s míg ez így marad, addig egy rossz szót sem szólhatunk. Az idegenbeli fel­lépéseinkre a Papp Kér Kft. bocsátja ren­delkezésünkre az autóbuszt. Az önkor­mányzat patronálásával is elégedettek va­gyunk. —Az idény második felére hogyan ké­szülnek? —Január tizedikén kezdjük a felkészü­lést. Heti négy edzéssel alapozunk, ebből kettő szabadtéri, kettő tornatermi. A mátészalkai sportcsarnokot november végétől március utolsó napjaiig használ­hatjuk. Egy külföldi csatárt, úgy néz ki, meg tudunk szerezni. Vele még hatéko­nyabb lenne támadójátékunk. A maga­sabb osztályba történő feljutás továbbra sincs kimondva, de ha úgy adódik, vál­laljuk a megmérettetést.-— Kikkel elégedett? — Sorrendben Kokas Lászlóval, Czine Gusztávval és Láposi Zoltánnal. A töb­biek is nagyjából hozták az átlagot, de munkahelyi elfoglaltság miatt nem min­denki tudott eleget tenni edzéslátogatási kötelezettségének. 11 Félidőben a megyei I. osztály Gdovinék hozzáláttak az ostromhoz Ezeken a hasábokon már megszokhatták, hogy a megyei első osztály mérkőzéseinek beharangozóját közöltük. A hagyományok­kal nem kívánunk szakítani. Továbbra is tág teret kapnak a csapatok, a téli holt szezon­ban mélyebb elemzésekben vesszük bonc­kés alá a bajnokság első felében mutatott produkciókat. Terveink szerint a táblázaton elfoglalt helyezések sorrendjében szólaltat­juk meg az együttesek edzőit, szakvezetőit. 1. Baktalórántháza 17 14 1 2 57-19 43 Amiről tavaly még csak álmodoztak Baktalórántházán, az — legalábbis az őszi mutatók alapján —, elérhető közelségbe került. Öt pont előnnyel léptek meg az üldözőbolyt felvezető Biritől, tekintélyes távolságra szökve az első számú ellenlábas­nak kikiálltott záhonyi vasutasoktól. All a zászló tehát a Gajdos-legénységnek, s kedvező tavaszi széljárás esetén kitűzhetik lobogójukat a harmadik vonal bástyájára. A vár bevétele nem most fogalmazódott meg, Kormány Béla szakosztályelnök már a nyáron hozzáfogott az eredményes ost­rom előkészületeihez. — Most először fennálásunk óta, egyér­telműen a bajnoki cím elorozását vettük tervbe. Elszántságunkat csak fokozta, hogy tavasszal nüansznyi különbséggel marad­tunk le Sényő mögött. A keretet egy kivé­tellel sikerült együtt tartani. Vida Nyír­kárászra igazolt, pedig meggyőződésem, a fiatal labdarúgónak Baktán nagyobb lehetősége lett volna kibontani tehetségét. Adva volt a mag, amelyet képesnek tartot­tunk céljaink elérésére. Menet közben azért kiderült, ráfér az erősítés a csapatra. Sérü­lések miatt ugyanis előbb Sór, majdG4c>vin és Maries vált ki hosszabb-rövidebb időre, s a kulcsemberek hiányát tartósan nem tud­juk elviselni. Másik ok, mely alátámasztja ezen vélekedésünket, új szerzemények ide- hozatalával jelentősen megnövekedhet a harc a kezdő tizenegybe kerülésért, aminek mindenekelőtt szereplésünk látná hasznát. — A zuhanyhíradó már jó ideje attól hangos, hogy Biriből jön a felmentő sereg. Mi igaz a pletykákból? — Megállapodtunk Birivel, a védő Vacsirja és a gólzsák Martinenko nálunk folytatja pályafutását. Elképzelhető, még a bid játékos leigazolása, s van egy csatár kiszemeltünk alacsonyabb osztályból is. A közeljövőben tető alá hozzuk ezeket az üz­leteket, de még korai lenne nevesíteni. Támadócentrikus futballt képzelünk el, kö­zönségünk kiszolgálását tekintjük felada­tunknak. A tavaszi idényre mozgalmas fel­készülési programot állítottunk össze, a minőségi munkára utal, hogy az NB II-ben szereplő Kábával közösen edzőtáborozunk januárban Petőházán. — Összességében milyen tanulságokat vontak le az őszi idényből? — Tulajdonképpen az elvárásoknak megfelelően teljesített a társaság. Két rang­adón vesztettünk. Újfehértón gyengén ját­szottunk, annál nagyobb csalódás a Záhony elleni hazai fiaskó. Az első félidőben el­úszott a hajó, utána már hiába iparkodtunk, a négygólos hátrányt nem sikerült ledolgoz­ni. Tiszaszalkán a mély talaj megfogta a fiúkat, s egyéb körülmények is hozzájárul­tak pontvesztésünkhöz. Ezzel szemben a többi mérkőzésen egyenletes produkcióval rukkoltunk ki, s Biri legyőzésekor kimagas­lóan jól tette a dolgát valamennyi pályára lépő labdarúgó. — Személy szerint Önre ki vagy kik tet­ték a legjobb benyomást? m Záhony botlásai ránk nézve is figyelmeztető jelzéssel bírnak. Gajdos Gábor vezetőedző egyénileg nem kívánt senkit kiemelni játékosai közül, ám a kulcsemberek teljesítménye őt is ma­gával ragadta. — Gdovin tizennégy, Maries tizenkettő, Németh kilenc góllal vette ki részét a sikerből. Mégis, véleményem szerint, a tár­sak is tisztességgel helytálltak, a csapat­munka dominált. Rendkívülinek tartom el­ért eredményünket, ez országos szinten is párját ritkítja. A megyei első osztályokban kevesen mondhatják el, hogy tizennégy mérkőzést nvertek. s olvan gólkülönbsée­Baktai kupaktanács — Mindenkinek volt emlékezetes alakí­tása, játékosaink igyekeztek kihozni ma­gukból a maximumot. Gdovinra nem lehet panasz, Sós sokat kihagyott, de fokozato­san visszanyerte formáját. Barnucz, Kapin, Illés, Tóth István és Szőke Pista az átlag fölé emelkedett. Kapusunk, Tóth András az utolsó fordulóban törött ujjal is parádézott Tiszaszalkán, káprázatosán védett. — Miben keli javulniuk ahhoz, hogy elsőként fussanak be a bajnokság végez­tével? — Előnyünk nem megnyugtató, különö­sen akkor, ha tudjuk, a hárompontos sza­bály életbelépésével egy vereséggel felhoz­hatjuk üldözőinket. Védelmünket sem árt biztonságosabbá tenni, a látottak mondat­ják velem, hogy könnyen zavarba hozha­tók. Arra is számítani kell, a kiesés ellen hadakozó csapatok harapni fognak a hajrá­ban, ilyenkor váratlanul megtáltosodnak. Sorsolásunk biztató, Biribe és visszavágá- si szándékkal Záhonyba utazunk, ugyanak­kor Újfehértót valamint Vásárosnaményt otthon fogadjuk. A rangadók mellett to­vábbra is nagy figyelmet szentelünk a pa­píron simábbnak tűnő meccsekre, hiszen gél zártak mint mi. Heti három edzéssel a hátunk mögött vertünk tanyát az élen, négy eszendeje rendszeresen az élbolyban vég­zünk. A játékosok nem kapnak munkaidő­kedvezményt, többen közülük magánvállal­kozók, ami ugye nem kevés elfoglaltság­gal párosul. Van, aki három műszakban dolgozik, de saját értékítélete alapján, akár este is vállalja a tréningeket.-—Baktán hemzsegnek a jó futballisták, ami torzsalkodásokhoz vezethet. A konflik­tusokat milyen módszerekkel lehet kivéde­ni? — Ilyen szinten nincsenek eszközök az edző kezében. A játékosok amatőrök, így emberi hangon kell hozzájuk szólni. Ered­ményeink azt gondolom bizonyítják, orvo­solni tudjuk ezt a problémát. Egyéniségek futballoznak együttesemben, tulajdonsága­ik, vérmérsékletük eltérő, de nem kezelhe- tetlenek. A meghatározó labdarúgók sok­szor sérülten is csatasorba állnak, ami pél­daértékű. K. T. Molnár mindenkit üdvözöl Tegnapi számunkban már megszólaltat­tuk Sándor Istvánt, a Nyíregyháza volt, a Stadler FC jelenlegi vezetőedzőjét. Akasz­tói körképünket a Szabolcsból elszármazott ötös fogat szőke beltagjával, Molnár Zol­tánnal folytatjuk, s egyben zárjuk. Hazud­nék, ha azt állítanám nem lepődött meg, amikor váratlanul elé toppantam, ám azon­nal vette a lapot, ráállt a beszélgetésre. — Zoli, sikerült elfogadtatnod magad Akasztón? — Nem csak a saját nevemben beszélek, mind az öten, akik korábban Nyíregyházán futballoztunk, megtaláltuk számításunkat, Sporik egymás közt A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Labdarúgó Szövetség Játékvezetők Bi­zottsága hagyományos évzáró összejö­vetelét 1994. december 3-án, szomba­ton 18 órától tartja a Fegyvereserők Klubja (Színház utca 2. sz. alatt) he­lyiségében. Az évzáró banketten a megyei vezetőkön kívül részt vesz az Oszágos JT. elnöke. Nagy Miklós is, valamint a társmegyék vezetői és az NB III-as Ti- sza-csoport vezetője is. befogadtak a srácok. Nem mondom, van még mit tanulnunk, az élvonalban maga­sak a követelmények, akad még csiszolni- való játékunkon. Persze a többiekkel is job­ban össze kell szoknunk. — Nehézkesen indult számotokra az idény, felmerült annak lehetősége is, hogy el sem indultok a bajnokságban. Nem oko­zott ez pánikot? — Nem, hiszen egy olyan ember mint Stadler József, nem hagyja cserben a csa­patot. Csodálatos stadiont épített, tehát gon­dolom, még komoly tervei vannak a labda­rúgással. Azelőtt is mindent megtett a fel- emelkedésért. Úgy tudom, a megyei első osztályból indultak, rövid idő alatt jutottak az NB I-be. Közismert, az elnök úrnak konf­liktusa támadt az APEH-al, de csak úgy nem száll ki a futballból, így nem is léptet­te vissza az együttest. — Mindent juttatást rendben megkap­tok? — Amit megígértek, azt az utölsó fillé­rig kifizették. Egy-két napos csúszás előfordult ugyan, de semmiben nem szen­vedünk hiányt. —Mivel kezded a hétfői újságok böngé­szését? — Tudom, arra vagy kíváncsi, nyomon követem-e egykori csapatom eredményeit. Nos, az az első, hogy megnézem mit ját­szott Nyíregyháza. Megmondom őszintén, jól éreztem magam ott, s ha nem úgy jön­nek össze a dolgaim, mint ahogy azt sze­retném, s persze nem kapok kecsegtető ajánlatot az élvonalból, akkor odamegyek vissza. Itt ragadom meg az alkalmat, és mindenkit üdvözlök a városban. — Ugyan nem tegnap kezdted a játékot, mégsem hiszem, hogy volt még egy ilyen szezonod, amelyben tizenhárom mér­kőzésen léptettek pályára vendégként. — Valóban, ez páratlan a maga nemé­ben. Hátrányt jelentett, az biztos. Riválisa­ink közül például Sopron vagy Nagykani­zsa nyolc-kilenc meccsen otthon fogadhatta ellenfeleit, míg mi idegenbe kényszerül­tünk. A hazai környezet előnye nekünk csak kétszer adatott meg, így nem sikerült kiak­náznunk az ebben rejlő lehetőségeket. De az első osztályban saját közönségünk előtt is ugyanúgy meg kell küzdenünk a három pontért, mint bárhol másutt látogatóként. — Tavasszal egy újfajta játékstílust kell begyakorolnotok? — Támadni fogunk, s mivel az új stadi­onban széles küzdőteret alakítottunk ki, sok futásra lesz szükség bejátszására. A szak­vezetők majd gondoskodnak róla, hogy megfelelően felkészüljünk, valamint kiala­kítják a gárda számára tökéletes harcmo­dort. K. T.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom