Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)
1994-12-22 / 233. szám
2 1994. december 22., csütörtök BELFOLD-KULFOLD ■ UJ KELET Horn és Kuncze a NAP-Keltében Horn Gyula és Kuncze Gábor egyetértett abban, hogy az együttműködés javítása fontos kérdés, ezért erre a kormányzati munka értékelésekor visszatérnek. A HungarHotels ügyében a belügyminiszter úgy vélte: az új kormány első komoly magánosításának nem kellett volna nyilvános vizsgálattal kezdődnie. Horn Gyula viszont azt mondta: a felmerült gyanút kötelessége tisztázni. Egyébként megállapodás van arról, hogy nagy horderejű privatizációnál ki kell kérni a kormány véleményét. Horn Gyula nem tartja ildomosnak, hogy a miniszterei üzengetnek neki. Úgy nem tud együttműködni, ha az európai gyakorlatban szokatlan módon, a belügyminiszter bírálja tevékenységét. Kuncze Gábor ugyanakkor leszögezte: a koalíciós partnernek ezután is lesz véleménye, amit meg is oszt a nyilvánossággal. Az Ideiglenes Nemzetgyűlésre emlékeztek Az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Kormány működésének idején a magyar nép nyomatékos és egyértelmű tanújelét adta: a jövőjét csak demokráciában tudja elképzelni — nyilatkozta az államfő az Országgyűlés ünnepi emlékülésének megnyitóján. Gál Zoltán a Debreceni Református Kollégium oratóriumában lezajló ünnepségen az ország nehéz helyzetére utalva elmondta, hogy ma is szükség van az újjáépítést szolgáló nemzeti modernizációs programra. A magyar politikusok, személyiségek istentiszteleten vettek részt a református nagytemplomban. Ingatlanok a TB-nek Három ingatlant ad át a Társadalombiztosítónak az Állami Vagyonügynökség. Az önkormányzatok elfogadták, hogy a Társadalombiztosításé legyen egy váci, egy szolnoki és egy egri épület. Az ingatlanok értéke 182 millió forint, s korábban az Agrobertől és a Cementművektől vonta el őket az AVÜ. Kamarai alakuló küldöttgyűlés A gazdasági kamarák felállásával a magyar gazdaság irányításában új időszámítás kezdődik. A kormányzat kész arra, hogy a gazdaság egészét érintő kérdésekben, az egyeztetésekben és a jogalkotásban együttműködjön az alakuló köztestületi kamarákkal. Ezt Pál László ipari miniszter jelentette ki a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara alakuló küldöttgyűlésén. E gondolatot megerősítette a Magyar Kézműves Kamara alakuló küldöttgyűlése. A miniszter azt is aláhúzta: reméli, hogy ezek a szervezetek úgy megerősödnek, hogy feladatokat vehetnek át az államtól. A harmincadik áldozat Harmincra emelkedett a szajoli vasúti katasztrófa áldozatainak száma. A Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság tájékoztatása szerint december 20-án a szolnoki Hetényi kórházban elhunyt Czifra Istvánná (sz.: Gubóczki Erzsébet) 57 éves nyírtassi lakos. Az áldozat a december 2-i szerencsétlenség során szenvedett súlyos, életveszélyes sérüléseket. Többen tanulhatnak Jövőre öt százalékkal több gólya kerül be a felsőoktatási intézményekbe az ideinél. A művelődési minisztérium tájékozatása szerint a hallgatói létszám növelésére megvan a költségvetési fedezet. Csirik János helyettes államtitkár elmondta: még nem tudni, hogy bevezetik-e a tandíjat jövő szeptembertől. Nem változik viszont a felvételi rendszere. Továbbra is csak egy felsőoktatási intézménybe lehet jelentkezni, két helyre pedig átjelentkezni. A tanítóképző főiskolákon a képzés egységesen négyéves lesz. Carter tárgyalásai Belgrádban Szerbia a válság kirobbanása óta úgy vélekedett, hogy a háborúnak csak akkor lehet vége, ha a világ egyenrangú felekként kezeli a boszniai nemzeteket—jelentette ki Slobodban Milosevic szerb elnök Jimmy Carter volt amerikai elnökkel folytatott tárgyalásain. Alija Izetbegovic boszniai elnök nem lát esélyt a békére, azonban elépzelhetőnek tartja, hogy a tűzszünetnek sikerül érvényt szerezni. Bosznia — konvojok, légihíd Akadály nélkül közlekedhetnek az ENSZ-konvojok Boszniában a szerb ellenőrzés alatt álló területeken, s zavartalanul működik a szarajevói légihíd is. Szerdán megérkezett a kelet-boszniai Srebrenicába egy nyolc kamionból álló segélyszállítmány, élelmiszert és tisztálkodóeszközöket juttatva el a muzulmán enkávé lakosságának. Szerb források szerint Zepába is elért egy hat teherkocsiból álló segélykonvoj. A légi segélyezést kedden újították fel. A szerdai nap folyamán a terv szerint harminc repülőgép száll le a boszniai főváros légikikötőjében. Újabb orosz támadás Groznij ellen Szerdán hajnalban orosz gépek többször bombázták Groznijt. A támadásoknak halálos áldozatai és sebesültjei is vannak, pontos számuk azonban egyelőre nem ismeretes. Százezrek tiltakoztak élőláncot alkotva az orosz katonai offenzíva ellen Csecsenföldön. A hadműveletek december 11 -i megindítása óta harminc orosz és mintegy 120 csecsen vesztette életét, százezren menekültek el. Orosz közlések szerint az utóbbi napokban a csecsen erők nagyobb ellenállást tanúsítanak, és éjszaka is lövik az orosz állásokat. Izraeli béke? Az Arab Liga kizárta annak a lehetőségét, hogy Izraelt felvegye a szervezetbe, mivel az az arab államok közti kapcsolatok erősítésére, és nem regionális szervezetként jött létre. A javaslatot az izraeli külügyminiszter tette korábban. Simon Peresz ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy országa 1995-re kapcsolatokat létesít az Arab Liga 22 országának többségével. Szaúd-Arábia legfőbb vallási vezetője első ízben tett hitet az arabok és izraeliek közti béke megteremtése mellett. A szaúdi mufti szerint a béke nem mond ellent az iszlámnak. Ülésezett a megyei közgyűlés Dr. Zilahi József az elnök (Folytatás az I. oldalról) Ezek után Sulyok József válaszolt Hamvas Lászlónak. Pertróczki Ferenc pedig megerősítette vezerészónoka által elmondottakat. Ezzel nem fejeződött be a vita, mert Oláh Albert azt kérte Hamvas Lászlótól, hogy nevezze meg, kiknek a szóvivője ő. A válasz egyértelművé tette mindenki számára, hogy Hamvas László az MDF frakcióvezetője, a Megyei Választási Szövetség és köré csoportosuló pártok és szervezetek szóvivője. Egyórás szócsata után a közgyűlés nem támogatta dr. Kiss Gábor (Juhász Miklós) módosító javaslatát arról, hogy most csak három bizottságnak döntsenek a vezetőjéről. A Hamvas László-féle módosító indítvány a tizenhárom bizottságról többséget kapott, így a következő tizenhárom bizottság lesz a megyei közgyűlésben: jogi, ügyrendi, pénzügyi, oktatási és közművelődési, gyermek- és itjúsági, sport-, idegenforgalmi és műemléki, területfejlesztési és kommunikális, egészségügyi, szociális, Létlelet Raskó György, az MDF országgyűlési képviselője a képviselőcsoport elmúlt héten megtartott sajtóbeszélgetésén részletesen elemezte a parlament által a közelmúltban (sokadszor) tárgyalt szövetkezeti törvény módosítását. Arra kértük a Földművelésügyi Minisztérium egykori államtitkárát, olvasóink számára is foglalja össze az MDF frakciójának e témában kialakított álláspontját. — Mindenekelőtt némi meglepetést okozott számomra MSZP-s képviselő- társaim érdektelensége. Annál is inkább, mivel a termelőszövetkezetek körül kialakuló helyzet egyre inkább kezd a magyar mezőgazdaság „állatorvosi lovává” válni. — Miért? — A törvény módosítása, amelyről pedig annyit beszéltünk, sajnos nem oldja meg a szövetkezetek gondjait, lévén, hogy azok nem jogi, hanem kifejezetten gazdasági eredetűek. A cégbíróságok ugyanis a vagyonnevesítés során elkövetett törvény- sértések miatt 218 szövetkezet bejegyzése kapcsán emeltek kifogást, ezek a téeszek tehát gyakorlatilag nem működőképesek, noha a javaslatnak éppen az „ex lex” állapot megszüntetése lett volna a leglényegesebb eleme. — Ón szerint tehát a termelőszövetkezetek nem képesek a piacgazdaság körülményei között dolgozni? — Semmiképpen, már csak azért sem, mert nehézségeik jó része a 80-as évek közepére nyúlik vissza; 1987 és 1990 között, tehát a viszonylag liberalizált vegyes gazdaságban 163 téesz állt lényegében a csőd szélén. Szanálásukra az akkori kormány mintegy hárommilliárd forintot költött. 1990 után újra több mint 250 termelőszövetkezetkerült kritikus helyzetbe. Nem véletlen, hogy ezt a problémakomplexumot az MDF mindig is gazdasági gondként kezelte, amit egyébként néhány, kényelmes pozícióban lévő termelőszövetkezeti vezető politikai támadásként értelmezett. Másrészt a törvénytervezet nem jelent jogi megoldást; nem rendezi a 430 ezer külső üzletrész-tulajdonos helyzetét, a kárpótlási jegyek felhasználását, a felgyülemlett adósság rendezését, de nem ad megoldást az „aktív” és a „passzív” tagok ellentétének kiküszöbölésére sem. — A képviselőcsoportnak vannak hosszabb távra szóló elképzelései? — Nekünk az a véleményünk, hogy a termelőszövetkezeteket nem gazdasági társaságként kellene kezelni. Adózásban, a tb-járulék befizetésében és más ügyekben manapság úgy járnak el velük szemben, mintha például részvénytársaságok lennének. Amennyiben a kormány azt akarja, hogy a termelőszövetkezetek nálunk is megerősödjenek, ahhoz a gazdasági szabályozás terén pozitív diszkriminációt kell alkalmaznia, amely gátat szabhat a folyamatos tőkekivonásnak, illetve élénkítheti a tőkebefektetéseket — mondotta befejezésül Raskó György. Nagy Attila mezőgazdasági-gazdasági és vagyon-, élelmiszer-gazdálkodási és -forgalmazási, valamint a megyei jogú város és a megyei közgyűlés együttműködési bizottsága. Oláh Albert hozzászólásában azt feszegette, hogy ki módosíthatja az SZMSZ-t? Mivel egyértelmű válasz nem volt erre, szünet következett. Szünet után dr. Czapp Lajos főjegyző foglalt állást a módosítást illetően, majd még mielőtt újabb vita bontakozott volna ki, dr. Kiss Gábor jelezte, hogy a maguk részéről befejezik a győzködést, átengedik a kezdeményezést a választási szövetségnek, de ezzel együtt minden felelősség őket terheli. A nyilvánosság előtt kell felelniük azért, amiért a sok bizottság és al- elnök miatt esetleg működésképtelenné válik a megye. A három alelnök szám szerinti megválasztása nem kapott többséget, csakúgy, mint az MSZP-s Bírta Sándor egy alelnöki javaslata. Végül két alelnökben és két tanácsnokban állapodtak meg a felek. A név szerinti szavazásnál első körben Együd János kapta meg az 51 százalékot, korábbi két társjelöltje reményfutamra kényszerült a maradék egy helyért. Az újabb szavazás sem hozott eredményt, dr. Szendrei László és Seres Antal között a következő közgyűlésen újabb fordulóra kerül sor. Az alakuló gyűlés bezárása előtt Együd János letette az alelnöki esküt, a képviselő-testület 110 ezer forint illetményt határozott meg számára. Ezen a napon azért nem sikerült mindenben átvinni a választási szövetségnek az elképzeléseit, mert például az alelnö- kök számánál az MSZDP és a Munkáspárt soraiból páran az előre megbeszéltek ellenére nem támogatták őket. Az Új Kelet kérdésére az ominózus két párt képviselője elmondta, hogy túlzásnak tartották volna a három alelnököt. Abban azonban biztosak voltak, hogy Együd Jánost választják. A következő közgyűlésre január végén kerül sor. Száraz Attila Vérrel és vassal Néhány napja tart csak Moszkva fegyveres konfrontációja egy néhány százezer főnyi, csaknem teljesen ismeretlen kis hegyi néppel. A világ, amelynek első reakciója az volt, hogy ez orosz belügy, máris ráébredt: korántsem csak a térségre nézve veszélyes a máris számos emberéletet követelő kaukázusi játszma. A konfliktus, főként erőszakos eszközökkel, megoldhatatlan. Oroszország „nem engedheti el” a föderációból Csecsenföldet. mely három éve kikiáltotta szuverenitását, mert geopolitikailag — különösen Ukrajna elvesztése után — számára létfontosságú a térség ellenőrzése. És persze azért sem, mert ha évszázadokkal korábban a birodalomhoz csatolt területek elszakadnának, akkor már nem lehetne megállítani az orosz gazdasági erő javát, az arany-, gyémánt-, kőolaj- stb. tartalékokat rejtő 88 különböző státusú autonómia láncreakció-szerű önállósulását és vele az egész Oroszországi Föderáció erózióját. De „a világnak sem érdeke”, mondják Moszkvában, hogy felerősödjön a szeparatizmus például a második világháború után a Szovjetunióhoz került területeken. Ez Lengyelországtól Ukrajnáig tucatnyi ország mai határait kérdőjelezné meg a legnyugatibb végeket jelentő Kalinyingrádtól a volt Kelet- Poroszországtól a távol-keleti Kurilli- szigetekig. Nem engedhetnek a csecsének és velük szövetséges kaukázusi testvéreik sem. Ezeket az 1991-ben létrehozott, militánsan oroszellenes szövetség — a Kaukázusi Népek Konföderációja révén közös parlament, fegyveres alakulatok, egységes vallási szervezet -— köti össze. Ők 250 éve — még a sztálini Szovjetunióban is — öngyilkos háborút folytattak azért, hogy megszabaduljanak Moszkva fennhatósága alól. Az orosz cárok 1722 óta próbálták birodalmuk részévé tenni ezt a régiót. A sikertelen hadjáratok és a százszámra felperzselt hegyi falvak pusztulása után a kis kaukázusi népek sorsát lényegében Oroszország döntötte el azzal, hogy 1801-ben Grúziát, 1813-ban Azerbajdzsánt és 1828-ban Örményországot annektálta. Ezzel az Észak-Kaukázus mintegy a birodalom háta mögé került, és az ellenállás letörése már csak idő kérdése volt. Igaz, nagyon sok időbe telt a dolog. Az 1817-ben megkezdődött kaukázusi háború 47 éven át tartott. A manapság gyakran emlegetett hadjárat végén, 1859-ben már az oroszok 280 ezres hadserege harcolt Samil húszezer katonája ellen. Az ellenállást talán érzékelteti, ha hozzátesszük, hogy egy ennél kisebb orosz hadsereg 1812-ben két év alatt morzsolta fel Napóleon császár hadseregét, és 1829-ben egyetlen év alatt térdre kényszerítette az Oszmán Birodalmat. Számbeli fölénnyel, erővel tehát a 19. században sem lehetett pacifikálni a Kaukázust. Az 1860-as években viszont, a máig legátfogóbb oroszországi politikaitársadalmi reformok évtizedében, Szentpétervár úgy tudott némi lélegzethez jutni a Kaukázusban, hogy II. Sándor cár a csecsen néphez intézett prokiamációjá- ban egyebek mellett szabad vallásgyakorlást, az iszlám közösségek életét szabályozó sériát és adat előírásai szerinti saját önigazgatást, muzulmán bíróságokat, a katonai szolgálat alóli mentességet biztosított vérrel és vassal meghódított alattvalói számára. Jelcin elnök azzal követte el a legnagyobb hibát a maga Kaukázus-politiká- jában, hogy nem kötötte össze az olyanamilyen oroszországi reformokat a hegyi népek normális fejlődéséhez szükséges engedményekkel. Sőt: 1991 novemberében rendkívüli állapotot rendelt el a térségben, amely törvényszerűen kiváltotta a hegyi népek összefogását Moszkva ellen, az ilyenkor szokásos gazavat, a gyaurok elleni szent háború meghirdetésével. A gazavat mellett az orosz—csecsen, illetve orosz—kaukázusi konfliktus másik elmaradhatatlan mozzanata az iszlám világ, elsősorban Törökország szerepe. Ez a szerep a 18. század óta hagyományosan nem a válság kezdetén, hanem abban a szakaszban válik fontossá, amikor az oroszok, látván a hegyi lakók ellenállását, már éppen hajlandónak bizonyulnának a békekötésre, amit a török beavatkozás általában lehetetlenné tesz. A 20. század végi kaukázusi háború is kiterjedtebb, mint első látásra hinnénk. Itt sem „csak” a térségben óriási erővel fellépő etnikai mozgalmak ütköznek meg a revansvágytól fűlött orosz birodalmi tudattal. Ez a konfliktus, legalábbis a harcoló felek felfogásában, az iszlám és a keresztény világ háborúja is. A kaukázusi kérdés, amelynek rossz megoldásáért a 19. században /. Miklós cár az életével fizetett — öngyilkos lett —, könnyen véget vethet a felelőtlen kalandban máris egyedül maradt Jelcin elnök politikai pályájának. A Kreml mai gazdája, aki a végrehajtó hatalomra hárította a felelősséget a kaukázusi háború megindításáért, mi több, orrsövény- operáció ürügyén kórházba vonult, azt a benyomást keltve, hogy a felelősség elől menekül, sokak szerint elindult a „gorbacsovizálódás” lejtőjén. Gereben Agnes
