Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)

1994-12-21 / 232. szám

A társadalmi-gazdasági megállapodásról A kormány azt reméli, hogy a jövő hónap végéig aláírják a társadalmi-gazdasá­gi megáliapodás záródokumentumát. A munkaügyi tárcánál elmondták, hogy ja­nuár elején átnyújtják a szociális partnereknek a kormányzat hároméves gazda­ságpolitikai stratégiáját is tartalmazó újabb előterjesztését, amelyről az Érdekegyeztető Tanácsban egyeztetnek a hónap folyamán. A négy évre szóló át­fogó megállapodás keretében a kormányzati szándék szerint a szociális partne­reknek érdemi szerepük lesz a politika formálásában. Göncz Árpád fogadta Mate Granicot Horvátország kész kétoldalú kisebbségvédelmi megállapodást kötni Magyaror­szággal — hangzott el az államfő és a horvát külügyminiszter találkozóján. Mate Granic szorgalmazta a szerződéses kapcsolatok bővítését. Göncz Árpád szakértői tárgyalásokat javasolt a magyarok részvételéről a rijekai kikötő korszerűsítésé­ben, s az út- és vasúthálózat bővítésében. Ezzel véget ért a horvát külügyminiszter budapesti látogatása, amelynek során aláírták a KEK kisebbségvédelmi megálla­podását. Az MSZP még nem jelöl új államtitkárt A szabaddemokraták kezdeményezték, hogy az MSZP töltse be a megüresedett kultuszminisztériumi államtitkári posztot. Ám a szocialisták addig nem kívánnak senkit jelölni, amíg át nem tekintették a teljes kormányzati munkát. A Koalíciós Egyeztető Tanács keddi ülése után tehát úgy tűnik, hogy legalább január közepéig betöltetlen marad a lemondott Jánosi György helye. Pető Iván, az SZDSZ elnöke arról is beszámolt, hogy pártja felvetette, még az idén töltsék be az MNB elnöki posztját. A koalíciós partnerek még egyszer áttekintették a költségvetés ügyét, és minden kérdésben megegyeztek. Sajtótájékoztató a külügyminisztériumban A magyar külpolitika számára az egyik legfontosabb idei fejlemény, hogy ko­moly lépések történtek az Európai Unió keleti kiszélesítése felé. Kovács László a tárca évzáró tájékoztatóján az esseni és a korfui EU-csúcs legjelentősebb eredmé­nyének azt tartotta, hogy ezentúl a társult országokat is be kell vonni a csatlakozá­si folyamat kidolgozásába. A külügyminiszter szerint hazánknak nagyobb befo­lyása lehet arra, mikor váljék az EU tagjává, mint arra, hogy mikor csatlakozhat a NATO-hoz. Budapest azonban az integrációt komplex folyamatként fogja föl, és nem állít fel fontossági sorrendet. A KSH a gazdaságról Októberben az előző hónaphoz képest 2,2 százalékkal csökkent az ipari terme­lés, a fogyasztói árak viszont 2,1 százalékkal emelkedtek. A Központi Statisztikai Hivatal emlékeztet arra, hogy az idén eddig minden hónapban többet termelt az ipar, mint az előző év hasonló időszakában. Az ipari termelés összes növekedése az év első tíz hónapjában 9 százalékos volt. Ugyanebben az időszakban a bruttó átlagkereset 25,1 százalékkal nőtt, ami 6 százalékos reálérték-emelkedésnek felel meg. Csak négyéves aufók jöhetnek Jövőre már nem lehet négyévesnél idősebb autót behozni az országba — hang­zott el a szakminisztérium tájékoztatóján. 1995-ben 520 millió dollárban maxi­málják a fogyasztási cikkek behozatali kvótáját. Ez ugyan 230 millió dollárral kevesebb az idei keretnél, de az agrártermékekre jövőre már nem kell importen­gedélyt kérni. Október végén a külkereskedelmi forgalom, az áruforgalmi mérleg deficitje elérte a hárommilliárd dollárt. A tavalyi év azonos időszakával összeha­sonlítva az import 20, az export 16 százalékkal nőtt az idén. Carter ismét Karadzsiccsal tárgyal Eredeti útitervét módosítva Zágráb helyett ismét Páléban kezdett tárgyalásokat Jimmy Carter. A volt amerikai elnök kedd délelőtt még Szarajevóban folytatott megbeszélést Izetbegovic bosnyák államfővel. Az útvonal megváltoztatásának hátterében feltehetően Karadzsics tévényilatkozata áll. A boszniai szerbek vezetője a CNN-nek cáfolta, hogy azonnali tűzszünetben állapodott volna meg Carterral. Egyúttal újabb előzetes megegyezéshez kötötte a harcok leállítását, pedig a bosz­niai elnök már közölte, hogy a muzulmánok készek az azonnali, négy hónapra szóló tűzszünetre. Szorul a gyűrű Groznij körül Folytatódik az orosz előrenyomulás a csecsen főváros felé. Az orosz egységek már kelet felől is 10 kilométerre megközelítették Groznijt. A térségben elkesere­dett harcok folynak. A rosszul felfegyverzett csecsen alakulatok gépfegyverekkel és rakétavetőkkel szállnak szembe az orosz nehéztüzérséggel. Állítólag kedden lelőttek egy orosz helikoptert. A moszkvai kormány elhatározta, hogy folytatják a legfontosabb csecsen létesítmények elleni rakéta- és bombatámadásokat. Az orosz légierő kedd hajnalban is lőtte a csecsen fővárost. Újabb lövések a Fehér Háznál Két vagy három lövés dörrent kedden reggel a Fehér Háznál. A CNN hírteleví­zió értesülése szerint a lövéseket a parkrendőrség emberei adták le, miután a rezi­dencia előtt megállásra szólítottak fel egy férfit, aki késsel fenyegette a járókelőket. Titkosszolgálati források közölték: az illető személyt a rendőrök legyűrték és őrizetbe vették. A gyanúsított megsérült, kórházba szállították. Bili Clinton elnök ez idő alatt az ovális irodában dolgozott, veszély nem fenyegette. A legfrissebb információk szerint az incidens nem a Fehér Ház ellen irányult. ÚJ KELE1 Belpolitika '94 A békesség éve? Egy évvel ezelőtt újévi köszöntőjében Göncz Árpád köztársasági elnök a többi között így összegezte Magyarország 1994- es várakozásait: „Sokféleképpen köszönt­jük az új esztendőt, néhányan dúsgazdagon, sokan szerényen vagy éppen szorongató szegénységben. De egy biztos: valamennyi­en kiéhezve.” Nos, ez a békességre vágyás fontos tényezője lehetett az év legfontosabb eseményének, a Magyar Szocialista Párt választási győzelmének. (Bár a rájuk sza­vazók nagy része lelke mélyén az elszegé­nyedés megállítását is remélte.) A szocia­listák egyrészt a politikai-ideológiai hadjá­ratok végét ígérték, azt, hogy vége lesz a múltért való elszámoltatásnak. Másrészt az MSZP helye, szerepe a magyar politikai életben, kapcsolatrend­szere a vállalkozói szférával és a legjelen­tősebb szakszervezetekkel azt a reményt is jelentette, hogy minden előre látható gazdasági-szociális nehézség dacára megőrizhető lesz a társadalmi béke. Tény, hogy mindeddig nem sikerült tető alá hoz­ni az MSZP legfontosabb konkrét válasz­tási programpontját, a szociális paktumot. Az Érdekegyeztető Tanácsban a költség- vetésről és a jövő évi adókról november­ben született megállapodás, a decemberi vasutassztrájk lefolyása, a borsodi válság- övezet helyzetének rendezése, a most ki­dolgozott elképzelések azonban ebbe az irányba mutatnak. Az önkormányzati választások bizonyí­tották, hogy bő fél év kormányzás után lényegében sértetlen az MSZP-t és szemé­lyesen Horn Gyulát övező bizalom és vá­rakozás. Ellenzéki politikusok ezt elsősor­ban azzal magyarázzák, hogy a kormány nem tett meg fontos intézkedéseket, pél­dául késleltette az energia-áremelést, illet­ve, hogy a miniszterelnök nem tartóztatta meg magát a közhangulat kiszolgálásától. Idesorolják az elmúlt évek privatizációs intézkedéseinek nagy garral bejelentett— és szinte semmi eredményt nem hozó — felülvizsgálatát, a vagyonadó augusztus 20-án hirtelen bedobott ötletét, az oktatá­si költségvetés — hamisnak bizonyult — megemelését vagy legutóbb a közalkalma­zottak 13. havi bérével kapcsolatos fejle­ményeket. A szocialista párthoz is közel álló liberális közgazdászok legfontosabb vádpontja a privatizáció lelassulása. Nyár elején a koalíciós szerződés és a kormány- program a privatizáció felgyorsítását, az új kormánystratégia gyors kidolgozását, az állami vagyonkezelés és privatizáció új, egységes szervezetének gyors kialakulá­sát ígérte. (Például azért nem váltották le azonnal Csépi Lajost az ÁV Rt. éléről. „Arra a kis időre...”) Szeptember 27-i par­lamenti beszédében a miniszterelnök új­ból megígérte a privatizáció meggyorsí­tását, és egy hét múlva... leváltották Csépi Lajost. Decemberben Hóm ismét meglep­te a fél kormányt: utasítást adott az év legjelentősebb — hónapok óta húzódó — privatizációs döntésének, a HungarHotels részleges amerikai megvásárlásának a fe­lülvizsgálatára. Az 1994-től olyannyira remélt politikai béke jele volt a koalíció létrejötte, a haj­dani állampárt utódainak békekötése a hajdani demokratikus ellenzék örökösei­vel. Két választás és közvélemény-kuta­tások tucatja bizonyítja: a múlton való túl­lépés nagyobb visszhangra, támogatásra talált, mint a közben mégiscsak folytató­dó „igazságtétel”. Hóm Gyula és Nagy Erzsébet együtt hajtott fejet Nagy Imre sír­jánál, de közben — szinte a jobbközép koalíció végnapjaiban — mégiscsak meg­születtek az első feljelentések és vádira­tok az 56-os sortüzek ügyében, megkez­dődött az ügynöktörvény végrehajtása, igaz, már csak az új parlament tagjainak átvilágításával, és Orbán Viktor elutasítot­ta a megbékélést. 1994-ben hazai földbe temették Bethlen István egykori minisz­terelnököt, megindult Mindszenty József boldoggá avatása, és Orbán Viktor csak a jobboldali pártokkal volt hajlandó együ ünnepelni október 23-át. 1994-ben ugyanis fontos változások tö térnek a magyar politikai tájképen. A szt cialista—szabaddemokrata „baloldali" „balközép”? koalícióval szemben, nei utolsósorban az önkormányzati választ; sok játékszabályainak megváltoztatás mellett, a másik oldalon kialakult a MDF—KDNP—Fidesz együttműködést Ez minden bizonnyal több lesz alkalrr pártszövetségnél, a mérsékelt jobbolda konzervatív és liberális elemeket ötvözi koalíciója 1993-as kormányzati altematí vát jelenthet. E polgári szövetség vezet; személyisége lehet a három párt budapes ti főpolgármester-jelöltje, a keresztényde mokrata Latorcai János. Latorcai egyik; az év politikai felfedezettjeinek, gyorsat emelkedő politikus csillagainak. Mellet tűk mindenképpen meg kell említeni s szabaddemokrata Kitncze Gábort, a szo­cialista Szekeres Imrét, az MDF első szá­mú vezetőjévé vált Szabó Ivánt, meg oly ar „újrafelfedezetteket", mint az MSZP egyik kulcsemberévé lett Nagy Sándort, vagy éppen a szociáldemokratákba életet lehelni próbáló Kapolyi Lászlót. Mindegyikükre jellemző, hogy az átlagember szemében nem a konfrontációt testesítik meg, ha tet­szik, a békesség emberei. Kuncze nem hangoztatja, hogy „férfias” rendőröket akar látni az utcán és „jóképű, vidéki ma­gyar gyerekeket” a tévé képernyőjén, Sza­bó Iván és Latorcai János nem hirdet ke­resztes háborút a „kommunisták” ellen, és Nagy Sándor is inkább megelőzni, lesze­relni fogja a sztrájkokat. Az pedig, hogy Kapolyi mire jut a jobb sorsra érdemes MSZDP-vel. lényegesen kisebb érdeklő­dést vált ki, mint az ukrán, orosz, litván, román, szerb maffiózók véres’ konkuren­ciaharca vagy a máig felderítetlen három, robbantásos merénylet. Mert azért 1994 mégse vált a békesség évévé. Hajdú András Koalíciós érdekegyeztetés Visszafogott nyilatkozatok Mind Szekeres Imre, az MSZP, mind pedig Pető Iván, az SZDSZ országgyűlé­si képviselőcsoportjának vezetője a meg­beszéléseket követő sajtótájékoztatón igen visszafogottan nyilatkoztak a koalíciós érdekegyeztető tanács tegnapi ülésén tár­gyalt témákról. Pető Iván bevezetőjében arról tájékoz­tatta az újságírókat, hogy a tanácskozáson a két frakció közös álláspontot alakított ki az 1995. évi költségvetésről, illetve az adótörvényekről. Elhatározás született ar­ról is, hogy az MSZP és az SZDSZ szakít a korábbi évek hagyományával, és nem parlamenti képviselőket delegál a Magyar Nemzeti Bank felügyelőbizottságába. A szabaddemokraták elnöke a továbbiakban azt is megjegyezte: az SZDSZ véleménye szerint mindenképpen hátrány származik abból, hogy az MNB elnöki posztja nincs betöltve, ám a döntés Horn Gyula kezé­ben van. Az ugyancsak betöltetlen művelődési politikai államtitkári tisztségről szólva Pető Iván elmondta: a szocialista párt a kormány tevékenységének áttekintéséig nem akar jelöltet megnevezni. Szavaihoz kapcsolódott Szekeres Imre, aki elismer­te, hogy az MKM-ben várhatóan csak ja­nuárban lesz új államtitkár, majd azt hang­súlyozta: a kormányzati munka értékelé­sét a két frakció is elvégzi majd, ez azon­ban korántsem biztos, hogy személyi kon­zekvenciák levonásával jár együtt. Egy kérdés kapcsán Pető Iván reagált az úgynevezett „vegyes” minisztériumok helyzetére is, és nyomatékosan leszögez­te: az SZDSZ határozottan ragaszkodik ahhoz, hogy a Belügyminisztérium mi­niszteri és politikai titkári bársonyszéké­ben a jövőben is szabaddemokrata politi­kusok üljenek. Megnő a próbára bocsátás ideje Nem kell félni a javítóintézettől Régi vágyuk teljesül a fiatalkorú bűnelkövetőknek. A vasárnapi kor­mánydöntés értelmében ezután be fog számítani a majdani szabadságvesztés idejébe az előzetesen javítóintézetben töltött idő. Mostanáig ugyanis nem így történt. A fiatalkorú elkövetett valamit, a vizsgálat évekig elhúzódott, s ő az íté­lethozatalig egy hatósági kényszerin­tézkedés hatására javítóintézetben ült. Az ítélet évek múltán csak végrehaj­tandó szabadságvesztés lehetett, s az elítéltnek akkortól kezdték számolni a szabadságvesztés napjait. Az, hogy eddig is fogságban volt — hiszen a ja­vítóintézetben sem élvezhette a szabad­ságot —, senkit sem érdekelt. A fiatal­korúak épp ezért igyekeztek eleve na­gyobb balhét elkövetni. Akkor előzetes le­tartóztatásba kerültek, s az később bele­számított a szabadságvesztés idejébe. A kormány által vasárnap támogatott törvényjavaslat a Btk., a büntetőeljárási törvény és a büntetésvégrehajtási törvény módosítását tartalmazza, a fiatalkorúakra kedvező irányban. A Gyermekek Jogairól szóló New-York-i Egyezmény hazánkban 1991. október 7-től hatályos. A fiatalko­rúakra érvényes jogszabályok ezzel több­nyire szinkronban vannak, de voltak ki­vételek. Ezt oldotta fel a mostani terve­zet. Kimondták azt is, hogy a változtatá­sok elfogadása után a fiatalkorúval szem­ben csak különösen indokolt esetben szab­ható ki végrehajtható szabadságvesz­tés, ha más módszer már nem vezet eredményre. A próbára bocsátás ideje is megnő, sőt, a javítóintézeti nevelés ideje az eddigi határozatlan idő helyett határozott idejűvé válik. Az ügyész jo­gosult lesz a törvényjavaslat értelmé­ben élni a vádemelés elhalasztásának lehetőségével. Ha a javítóintézetben töltött előzetes letartóztatás idején az elkövető jól viselkedik, módja lesz rá, hogy ne kelljen belülről megismernie a fiatalkorúak fogházát és börtönét, s ne viselje a büntetett előélet káros kö­vetkezményeit. Z.TA­mmmmmmamaammmmmmmmm

Next

/
Oldalképek
Tartalom