Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)
1994-12-01 / 215. szám
ÚJ KELET I MEGYÉNK ÉLETÉBŐL 1994. december 1., csütörtök Halad a kocsordi karaván MCKSZ—Magyar Cigányok Kulturális Szövetsége. A szövetség Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei szervezete 1988- ban alakult meg Nyíregyházán, Farkas Kálmán vezetésével. A cigányok öntudatra ébredésének jegyében 1991. február 21-én Kocsordon is létrejött az MCKSZ helyi alapszervezete 60 fős induló létszámmal. Varga József, közismert nevén Tató, Mátészalkán született 28 évvel ezelőtt. Elvégezte a nyolc általánost, majd mezőgazdasági gépszerelő szakmát szerzett, és a Kraszna menti MGTSZ-ben dolgozott 1990-es üzemi balesetéig. Házépítésbe fogott, és tíz éve sikerült elköltöznie a telepről. A községben focizott nyolc évig, járási első, megyei második osztályban játszott. Ma rokkantnyugdíjas, nős, három gyerek apja, és az MCKSZ Kocsordi Alapszervezetének elnöke. Kocsordon idén kisebbségi —cigány — önkormányzat alakul. Erről és a mozgalom által elért eredményekről beszélgettünk Tatóval. — Mivel ez egy kulturális szövetség, az induláskor létrehoztuk a Cigány karaván táncegyüttest kizárólag kocsordi tagokból, valamint ezen belül egy gyermekcsoportot. Különböző rendezvényeken vettünk részt. Az idén többek között jártunk: Nagykállóban, Tunyogma- tolcson, Csengerben, Mátészalkán, Nyíregyházán. Általában hagyomány- őrző fesztiválokra hívnak meg minket. A gyerekek népi játékokat adnak elő, van például betlehemes csoport. Hogy mindez létrejöhetett, ahhoz nagyban hozzájárult Szekér Erzsébet tanárnő, a polgármesteri hivatal és Jakab Cs. Zsig- mond polgármester úr. Van egy cigány futballcsapatunk, amellyel kis- és nagypályás mérkőzéseken egyaránt részt veszünk. Az anyagi helyzetünk nem engedi meg, hogy a körzeti bajnokságba, a másodosztályba benevezzünk. Nyáron pénzdíjas mérkőzéseket rendeztünk. Játszottunk ecsedi, mátészalkai, ópályi, győrteleki cigánycsapatokkal. Általában szombati napokon rendeztük a meccseket, a járási bajnokság vége után. — Hogy készülnek a választásokra? — Megalakult a cigány önkormányzat vagyis tulajdonképpen a szervezet alakul át azzá. A községi képviselő-választáson is indul három jelöltünk, név szerint: Bakró Györgyné, Lakatos Miklós (Kondás) és én. Arra kérem, hogy a beceneveket mindenképpen írja ki, mert sokunkat csak így ismernek. Azt például, hogy én vagyok Tató, azt mindenki tudja nálunk, de Varga József néven kevesen tudnak azonosítani. A listákra ezek a nevek nem kerültek föl, mert sajnos csak határidő után egy nappal jutott eszünkbe ezt kérni. A választáson nem viszályt akarunk szítani magyarok és cigányok között, hanem a cigánygyerekek felemelkedését szeretnénk elősegíteni. Most hatan tanulnak középiskolában. Egy a gépészetiben, három a szakmunkásképzőben, ketten pedig Fehér- gyarmaton a kereskedelmiben. Hadd mondjam el, hogy a cigány önkormányzat tagjaira nemcsak cigányok szavazhatnak, hanem — ha kérik — magyarok is. Indítunk 9 jelöltet, akikből az öt voksot kapó kerül be. Ok az önkormányzati képviselő-testülettől külön lesznek, a cigányokat érintő kérdésekben fognak dönteni. Ajelöltek: Disznós Károly, Lakatos Zsolt, Lukács Gábor, Marinka Gusztáv, Marinka Imre, Nagy Sándor, Varga Attila, Varga Gyula (Néger), Varga József (Tató). Minden három hónapban felutazunk Pestre konferenciára, a választási időszakban pedig kéthetente Nyíregyházán továbbképzést tartanak nekünk a tudnivalókról. Az előadásokat Farkas Tibor, az MCKSZ kampányfőnöke tartja. — A kisebbségi önkormányzatok képviselőjelöltjei fejenként 2000 forintot kapnak az államtól. Egyik településünkön több mint 200 ember indult emiatt a választáson. Mi erről a véleménye? — Ez csúnya dolog volt. Akik nálunk indulnak, azok egytől egyig a gyerekeinknek készítendő Mikulás-csomagra ajánlották fel ezt az összeget. Mi nem a pénzre pályázunk, fontosabb célok lebegnek a szemünk előtt. — Az utóbbi időkben elszaporodtak a rasszista megnyilvánulások. A Nép- szabadság szombati számában címoldalon hozták a különböző cigányszervezetek gyöngyösi, békés demonstrációját. Önöknél vannak ilyen problémák? — Nem, Kocsordon nincsenek ilyen gondok. A mi magyar-cigány együttélésünk példaértékű lehet az egész ország számára. Arra szeretném kérni ezúton is a magyarokat, hogy ne ellenfélként, hanem partnerként kezeljenek bennünket. Segítsük egymást abban, hogy a legrátermettebb emberek kerülhessenek be a képviselő-testületbe. Dojcsák Tibor Technológiai-Fejlesztési Központ Szellemi háromszög A fejlődéshez gépek is kellenek Gombamód szaporodnak az olyan társaságok, amelyek megyénk fejlődését, fejlesztését kívánják elősegíteni. A legújabb — ami tulajdonképpen januártól fog működni — mögött igen komoly szellemi, tudományos háttér áll. Dr. Sinóros-Szabó Botond, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Nyíregyházi Mezőgazdasági Karának főigazgatója a rendszerváltáskor került beosztásába. Azóta foglalkoztatja az a kérdés, hol a reális helye, mi a küldetése a főiskolának. Az intézet a képzések és azok modernizálása mellett háttere lehet egy új elképzelésnek, egy mezőgazdasági technológiai-fejlesztési központnak. — Hazánkban az utóbbi időben ugyancsak megváltoztak a gazdasági, társadalmi viszonyok—mondta a főigazgató. — Megyénkben — is — elengedhetetlen egy térségfejlesztési stratégia kidolgozása. Az ehhez szükséges elemzéseket a megyei önkormányzat és az MTA megyei szakemberei már elvégezték. Ezek figyelembevételével terveztük meg a Technológiai-Fejlesztési Központot. — Milyen céllal hozzák létre a központot? — A mezőgazdaság és a gazdaság átalakítása többnyire — indokolatlanul — elkülönítetten, egymást feltételező kapcsolatok nélkül történik. A gazdasági átalakulás üteme lassú, indokolt a közép- és hosszú távú együttműködésben egy átgondolt koordináció. A központ kialakításánál figyelembe vettük térségünk elhelyezkedését, a kormányzati és helyi fejlesztési elképzeléseket. Nem felejtkeztünk el a tervek kidolgozásánál megyénk meglévő szellemi, infrastrukturális hátteréről, a szomszédos országok egyre fokozódó gazdasági érdeklődéséről, a keleti piacok visszaszerzéséről. Az országban ez lesz az első ilyen jellegű központ, és a nagyvilágban sem gyakori, hogy a mezőgazdaság fejlesztését ennyire súlyozzák. — Mit szeretnének megvalósítani? — A centrum öt hozni egy kutatási-fejlesztési centrumot. Ebben az új, a gyakorlatban még nem hasznosított műszaki, technikai, technológiai megoldásokkal összefüggő kutatási és fejlesztési munkát fogjuk végezni, a kidolgozott termékek, eljárások piaci előkészítését. A külföldön már gyakorlatban hasznosított eljárások magyarországi piaci bevezetését is vállaljuk. A kifejlesztett vagy adoptált termékek, technológiák komplex marketing- tevékenységét a marketingcentrum végezné. Emellett befektetési, pénzügyi információkat nyújtana, közreműködne befektetési, finanszírozási programok összeállításában. Vizsgáljuk egy termelői és kiszolgálópark kiépítésének a lehetőségeit. Ennek lényege: a már működő — megfelelő telephely hiányában —, fejlesztési gondokkal küzdő vállalkozások számára biztosítanánk a továbblépés lehetőségeit. Ösztönözni akarjuk a piacképes termékek gyártását. Még a centrum előkészítési szakaszában kialakítunk egy szaktanácsadási és oktatási centrumot. Ennek fő hátterét az izraeli mezőgazdasági minisztérium, egy tel-avivi egyetem és a mezőgazdasági főiskola együttműködése jelentené. A központ az új és adaptált technológiák alkalmazásával kapcsolatos komplex oktatási és szaktanács- adást végez. Közreműködik a térség felsőoktatásában és a továbbképzésekben, valamint a foglalkozási struktúrákhoz kapcsolódó képzésekben, átképzésekben. A rendszer ötödik egysége egy minőségbiztosítási központ les/* Itt a hazai és a nemzetközi szabályokat, termékminőségre vonatkozó előírásokat tároljuk egy adatbázis-programban. Munkatársaink segítenek majd a minőségbiztosítással összefüggő rendszerek kialakításában, a módszerek, berendezések kidolgozásában. —E cél megvalósításához hatalmas szellemi és anyagi háttérre van szükség. — A tervek megvalósításában számítunk a megye főiskoláira, kutatóintézeteire, a tudományos testületekre, a térségi társulásokra, vállalkozókra, önkormányzatokra, bárkire, aki támogatja — anyagilag is — a programot. A tudományos koordinációt a mezőgazdasági főiskola végzi majd. Sőt, a szomszédos országok határmenti területeit is be szeretnénk a munkába vonni, az ottani fejlesztéseket is — igény szerint — segíteni fogjuk. A központ kialakításához 500 millió forintra van szükségünk. A PHARE-iro- dához nyújtunk be pályázatot, és állami támogatásra is számítunk. Amennyiben az összeget megkapjuk, a Technológiai-Fejlesztési Központot a következő évben kiépítjük. — Konkrét munka folyik-e már? — Már a program keretében Nyíregyházán egy napraforgó-sajtoló üzem működik. Ezt jövőre tovább kívánjuk fejleszteni. Egyrészt a mezőgazdászoknak termelési biztonságot ad az üzem, másrészt — olcsóbban — a napraforgóolajat átalakítjuk, hogy mezőgazdasági gépek üzemanyagaként lehessen használni. A visszamaradó anyag takarmányozásra használható. KvZ egységből állna. Létre szeretnénk Víziszerny a Vajai-tóban Győrtelek községben sok minden van, ami megállásra készteti az átutazót, de leginkább kiváló horgászhelyként ismerik a falut a környéken. A kertek alatt elterülő Számos-holtág partján tavasztól őszig csónakok sora van kikötve. Az itt élők gyermekkorukat a víz partján töltötték, és nem egy akad közöttük, aki felnőttként megszállott horgász lett. Közéjük tartozikRadványi Gyula, aki abban a győrteleki házban látta meg 1935-ben a napvilágot, ahol ma is él. Bár mostanában gyengélkedik, de azért szívesen mesélt néhány történetet, és adott jó tanácsokat amatőr horgászoknak. — Talán 5-6 éves lehettem, amikor már annyira tudtam menni, hogy lejárjak a folyóra, attól fogva járok pecázni. Emlékszem, a háború után a lehajigált ejtőernyők zsinórját bontottuk ki, az volt a legjobb pecazsinórunk. Rákötöttük napraforgószárra, horgot meg magunknak reszeltünk hozzá. Olyan 6-7 éves koromban fogtam az első harcsát. A másfél kilós halat hazáig a földön húztam, mert nem mertem hozzányúlni. Azóta végigjártam a megyét. Szálkán a bútorgyárban voltam főraktáros, és mindig úgy mentem el itthonról, hogy a kocsi csomagtartójában benne volt a bot, munka után pedig irány a Vajai-tó. Ha nem lennék beteg, most is lenn horgásznék. Mikor diák voltam, a hatórás busszal mentem iskolába, de addigra már fogtam néhány pontyot. Negyvennégy éve van folyamatosan hcgászengedélyem. Elnyűttem már nem is tudom hány csónakot, még csónakmotorom is van kettő! Nem lehet használni, de azért megvettem. Nagyon gyengülnek a vizek halfogás szempontjából. — Ennyi év alatt biztosan volt néhány érdekes esete. — Vaján fogtam a legnagyobb pontyomat, 14 kilós volt. Ott húztam ki az első amuromat is. Éjszaka horgásztunk. Egyszer csak megy a horog, megy, én meg berántottam. Jött is kifele valami, de az nem hasonlított semmire, viszont mozgott! Kiderült, hogy egy pézsmahálóba belebújt az amur, úgy ment bele a horgomba. Ráadásul ráragadt egy rakás hínár, a farkával csapkodott, így aztán elég ijesztő látvány volt. A másik esetben a Túristvándi vízimalomnál villantóztam.és máraz első dobásnál éreztem egy húzást, aztán nem mozdult a horog. Azt hittem, beakadt, ezért elindultam megkerülni a tavat, hátha ki tudom szedni. De hal volt a zsinór végén, mégpedig 10 kilós csuka, csak le vágta magát a fenékre, és nem mozdult. Szóval, ahogy mentem körbe a tó körüli kis járdán, a hal rántott egyet, én meg nem voltam rá felkészülve, és beleestem a vízbe. Késő ősz volt, derékig vízben állva fogtam meg a halat, és úgy másztam ki a partra. — Ón már sok helyen járt, van viszonyítási alapja. A győrteleki vizet milyen horgászhelynek tartja? — Kimondottan jó pontyos, csukás, ká- rászos víz, és most kezd a sügér is elszaporodni. Itt úgy lehet fogni, ha egy helyet kinéz az ember, ahol jó a haljárás, és azt minden nap beeteti. Ennek a módszernek meg lesz az eredménye. Másképpen csak véletlenszerűen lehet jó fogást csinálni. Ismerni kell a vizet.V régi öreg halászoknak az volt a jelszava, hogy „halat aratásig szélen, aratás után a mélyen kell keresni”. — Mit ajánl a horgászoknak, milyen halra mivel menjenek? — Ha valaki akar fogni egy pár kárászt, akkor trágyagilisztával vagy puffasztott kukoricával próbálkozzon. Sügérre, törpeharcsára szintén giliszta, halszelet vagy szivárványos ökle jó, pontyozásnál pedig etetésre és horgászásra is kimondottan csak házi főzésű kukoricát használok. Ilyen késő ősszel már nem lehet pontyoz- ni, hanem befagyásig ragadozó halakra eredményes a horgászás. D. T. Szól a rádió ■# A rádiózás napja lesz december 1 -én csütörtökön. Ezen a napon mindhárom országos adónk igyekszik a megszokott formákat kicsit más jellegű tartalommal kitölteni. Színes, érdekes eseményeket, nagy sikereket és szenzációs dokumentumokat hallgathatunk a rádiózás közel hét évtizedes történetéből, így a zene, a színház, a sport területéről, de lesz kívánságműsor és fórum is. 1925. december 1 -én kezdte el adását a Magyar Rádió. Kilenc évvel ezelőtt lett a rádiózás napja december elseje. Az idén szeretnének többet nyújtani a hallgatóknak, mint az elmúlt évben. Nívódíjat kapnak azok a művészek, akik sokat tettek a rádiózásért, a különböző műsorokkal az egyetemes kultúra területén is maradandót alkottak. Szó esik még a rádió jövőbeni szerepéről, s arról is, hogyan kerülhetnének még közelebb a hallgatókhoz.
