Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)
1994-12-17 / 229. szám
UJ KELET MEGYÉNK ELETEBOL 1994. december 17., szombat 3 Tankolj repceolajjal! Még pár év, és repceolajjal — pontosabban észterezett repceolajjal — tankolnak a buszok, s talán a gépkocsik meg a traktorok is. Az újfajta üzemanyag a Mezőgazdasági Főiskola ötlete volt, s már ki is dolgoztak egy tervezetet a megvalósítást illetően, mely már csak elfogadásra, támogatásra vár. A VOLÁN Vállalat mindenesetre készségesnek mutatkozott, s egy együttműködési megállapodás értelmében vállalta az üzemi kísérletezést. Mint azt Fiizesséry Gábor, a VOLÁN műszaki üzletág-igazgatója és egyben kömyezdetvédelmi főmérnöke elmondta, a tervek szerint az idén és 1995-ben is csak a laboratóriumi kísérletekre kerül sor, a kézzelfogható eredményre tehát még két évet várni kell. A repceolaj jellemzője, hogy használata teljesítménycsökkenéssel jár — bár ez csak öt százalék körüli —, és a károsanyag-ki- bocsátás is kedvezőbbé válna bevezetésével. Azt azonban egyelőre nem tudni, miként reagál a hidegre, hogyan lehet kockázatmentesen tárolni a benzintartályban és az üzemanyagellátó rendszerben. Vannak ugyanis anyagok, amire az olaj agresszívan reagál, például, ha fényezett felületre kerül, lemarja azt. Az már csak nekem jut eszembe, hogy a reklámokban, ahol nem férjet kell cserélni, hanem olajat, vajon hogyan jelenik meg ez a találmány? Mindenesetre megnyugtatóan hangzik, hogy valamit már kitaláltak a tömegközlekedési járművek környezetszennyezésének megfékezésére. Ünnepek előtt nagy a forgalom Mátészalkán, a Belvárosi Diszkontban. Míg a szülők válogatnak és fizetnek, a gyerekek a bevásárlókocsiban ülve figyelik a világot Dojcsák Tibor felvétele Nem lesznek perek A vasutassztrá jk által okozott károk mértékéről különböző, 500 milliótól 1,2 milliárd forintig terjedő becslések forognak közszájon. A MÁV vezetői úgy gondolják, hogy ebben a kérdésben nincs gyakorlati jelentősége a vitának — kaptuk az információkat a MÁV Rt. Tájékoztatási Irodájától. Kárbecslő bizottságok felállítása, újabb viták helyett az érdemi munkára kell helyezni a hangsúlyt. A bel- és külföldi vasúti gyakorlat a sztrájkot az el nem hárítható akadályok közé sorolja. Éppen ezért nem tart kártérítési perektől a MÁV. Ki mit tud Mátészalkán Nyugdíjas ki mit tudót rendeztek az elmúlt hétvégén Mátészalkán a művelődési központ színháztermében. A vetélkedőre a város nyugdíjasain kívül a környező településekről is neveztek, így összesen 24 műsorszámot láthatott a zsűri és a szépszámú közönség. A helybeli négy nyugdíjasklub tagjai meghívták a programra a nyírbátori, fehérgyarmati és vásáros- naményi klubokat is, akik örömmel jöttek el a jól szervezett rendezvényre. A szponzorok jóvoltából minden résztvevő részesült valamilyen díjazásban, a legjobbak pedig értékes tárgyjutalmat és emléklapot vehettek át. Az idén első alkalommal megrendezett nyugdíjas ki mit tudót a Mátészalkai ÁFÉSZ, a helyi FÜSZÉRT, a városi könyvtár, a polgármesteri hivatal, a MARGARÉTA virágbolt, a helyi kórház, a városi művelődési központ és Losonczi Léna költőnő támogatta. A zsűri bölcs döntése alapján a vetélkedőn helyezéseket nem adtak ki, mert mint az értékelésben Tóth Tibor elmondta: szíve szerint mindenki a legjobb volt ezen a versenyen. A jók között azonban voltak még jobbak, akiket külön díjaztak, s ugyancsak átadták — társadalmi zsűri döntése alapján — a közönség díját is. A rendezvény sikerét bizonyítja, a résztvevők elhatározták, hogy ezentúl minden évben megrendezik a szálkái nyugdíjas ki mit tudót. Szamosi I. Oktatásról, fejlesztésről, nevelésről Osztályozták a pedagógusokat A Szonda Ipsos nyilvánosságra hozott egy — városban élő felnőttek körében végzett — közvélemény-kutatási eredményt a pedagógusok helyzetéről, valamint a jelenlegi oktatási rendszer megítéléséről. A megkérdezettek 45 százaléka a jelenlegi oktatási rendszert alkalmatlannak tartja arra, hogy olyan embereket képezzen, akik képesek lesznek az országot kivezetni a jelenlegi nehéz helyzetből. A felsőfokú végzettségűek 60 százaléka azt állítja, hogy az iskolából kikerültek nem igazán alkotják majd a modernizációhoz szükséges szakembergárdát. Az oktatásban szokásos ötfokú skála segítségével értékelve magát az oktatást, az általános és középiskolák tárgyi feltételeinek átlagosztályzata 2,8, a pedagógusok szakmai felkészültsége 3,4 lett. Ezen értékelés alapján a tanárok nevelésre és a felnőttkorra felkészítésre való alkalmassága 3,1 átlagosztályzatot kapott. A megkérdezettek 53—55 százaléka szerint az erkölcsi és az anyagi megbecsülés nem éri el a kívánatos szintet, csak 8 százalék tartja megfelelőnek a kormány által az oktatásra fordított támogatást, és 89 százalékuk nem ért egyet azzal, hogy a közalkalmazotti létszám csökkentését a pedagógusok elbocsátásával kellene kezdeni. Az adatokat vizsgálva felmerülhet a kérdés, hogy valóban tükrözik-e az egész társadalom véleményét, és hogy a szakemberek szerint valóban így áll-e az oktatás helyzete? Erről beszélgettünk Béres Jánossal, a Pedagógusok Szakszervezete megyei szervezetének titkárával és Kovács Lászlóval, az Apáczai Csere János Gyakorló Általános Iskola igazgatójával^ Béres János: — Már jóval a rendszer- változás előtt kérdéses volt, hogy a magyar közoktatási szerkezet eleget tud-e tenni a tudás és a képzés értékállósága iránti igényeknek. Az érdekvédelem véleménye most is az, hogy ehhez megfelelő feltételrendszer kell. Elsősorban anyagi és technikai feltételek, valamint jól képzett és jól megfizetett pedagógusok. 1992-ben megindult az oktatás törvényi feltételeinek megteremtése. Reménykedtünk abban, hogy modernizációs szándékkal nyúlnak hozzá, de ehelyett felbolygatta és bizonytalanná tette a pedagógusok helyzetét. Mi ahhoz ragaszkodunk, hogy munkánkhoz törvényi garanciák szülessenek. Ez az önkormányzatok dolgát is megkönnyítené, mert így törvényi kereteken belül gyakorolhatnák szuverenitásukat. — Térjünk vissza a fent említett közvélemény-kutatási eredményekre. Megfelel- nek-e a valóságnak? — Az országot azok az emberek vezetik, akik annak idején is a jelenlegi iskolarendszerben tanultak. Ha igaz, hogy a jelenlegi diákok nem lesznek alkalmasak arra, hogy kivezessék az országot a nehéz helyzetből, akkor a probléma visszahull a jelenlegi vezetők fejére. Maga a kérdés értelmetlen, és csak lejáratási célja lehet, hiszen ezt az országot most kell kivezetni, és nem az évtizedek múlva felnőtté váló generációnak. Az igaz, hogy meg kell változtatni a képzési feltételeket, de ennek nem az átképző központok létesítése az útja. Ezek kirakatintézmények, rendes szakmát tanfolyami keretek között nem lehet az emberek kezébe adni, nincs szükség az át- képzettekre. Ebből a pénzből meg kellett volna oldani a képző intézmények profil- váltását. A képzési szint nem alacsony, a későbbi szelekcióra kellene jobban odafigyelni. A tárgyi feltételek nem rosszak, csak ezeket a célszerűséghez kell kapcsolni. A nevelésre és az életre való felkészítésre vonatkozó kritikáról csak annyit mondanék, hogy ez elsősorban a szülő feladata, az iskola feladata a szakmai nevelés, és az kifejezetten jó. Nincs értelme felkészületlen embereket nevelni, az eszmei nevelést már régen elhagytuk. A szülők nem egyformák és a gyerekek képességei sem. Nem lehet mindenkiből magasan kvalifikált szakembert nevelni. A csúcsrajuttatás az iskola, a szülő és a tanuló közös munkája. Egy egyszerű szakma elsajátítása is lehet csúcs. — A statisztikai számokkal nem vitatkozom — azok felmért adatok. Kimutatható viszont az, hogy a múlt század közepétől divat az előző oktatási rendszert szidni — mondja Kovács László igaz- gató. — Ön egy személyben iskolaigazgató, tanár, és részt vesz a jövő pedagógusainak képzésében. Mint szakembernek, mi a véleménye erről a minősítésről? — Bizonyos jelenségek ismeretében ezekre a kérdésekre ilyen válaszokat várhattunk. Bizonyára sok szülőt kérdeztek meg, akik természetesen sem magukban, sem gyermekeikben nem találnak hibát. — Milyen jelenségre gondol? — A nyersanyag romlására sokan hivatkoznak. Minden oktatási szint szidja a másikat. A felsőoktatás a középiskolákat, ezek az általános képzést. Az általános iskolák az óvodákra hárítanak mindent, az óvodák a bölcsődére. A gyerek mindig kisebb tudású, mint az, aki őt megítéli, az iskolában elsajátítható műveltség és a valóban elsajátítható műveltség között a szakadék egyre nő. A gyerekek részterületeket tanulnak, és más területek képviselői ezt nem veszik komolyan. Az eltömegesedett oktatás természetes velejárója a színvonalesés, amit nehéz kompenzálni. Sok minden kikerülhető lenne, ha egy meghatározott színvonalhoz szelektíven csatlakoztathatnák a tanulókat. Kíváncsi lennék, hogy azok. akik az oktatás tárgyi feltételeit minősítik, és véleményt alkotnak az iskolákban folyó nevelésről, tisztában vannak-e az oktatás és a nevelés céljával? Ha például a tárgyi feltételek átlagosztályzatát nézzük, ez a gazdasági helyzetet mérlegelve és a pedagógusok hallatlan fantáziáját bekalkulálva akár 4,8 is lehetne. Politikai kérdést is lehet belőle csinálni: Mennyire érdeke az államnak az oktatásba való invesztálás? Az állampolgári vélemény azt is kifejezheti, hogy az állam 2,8 szintig biztosítja a feltételeket, és ez már nem a pedagógusok hibája. Ha igaz az, hogy a pedagógusok fel- készültsége alig jobb a közepesnél, akkor kössük ezt össze a leépítéssel. Ha azokat bocsátják el, akik miatt ez az eredmény ilyen gyenge, akkor van értelme a leépítésnek, viszont az általános létszám- csökkentés — akár gazdasági, akár politikai okai vannak — csak árthat az oktatásnak. Ez a minősítés a pedagógusokat sújtja elsősorban, de világosan kell látni, hogy akkor ugyanez a minősítés érvényes az oktatáspolitikára, a szülőre és a tömegkommunikációra is. — Milyen lesz a felnövő pedagógus generáció? — Hallgatóink nagy része valóban elhivatottságot érez a pálya iránt. Szinte minden tanulóból nagyon jó pedagógus lehetne, de kikerülve a katedra mögé, olyan problémákkal találkozhatnak, amelyek nem feltétlenül pozitívan befolyásolják a további fejlődést. — Milyen a jövő? Béres János: — Minden szakma más értéket hordoz. Ezeket kell megtalálni a pedagógus-szakmában is. Ha változatlanul marad minden, akkor nem megy a dolog. Új rendszer kell, és sajnos ettől mindenki fél. Kovács László:—A jó pedagógus- nak szüksége van egyfajta alkalmas- ságra, amelynek centrumában a gyerekszeretet áll. Ezt kell kiszolgálni technikában, módszerekben, tudományban és nevelésben egyaránt. F. Sipos József A múlt század közepétől divat az előző oktatási rendszert szidni
