Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)
1994-12-16 / 228. szám
11 11 LABDARÚGÁS IH 1994. december 16., péntek UJ KELET félidőben... félidőben... félidőben... félidőben íi Megyei II. osztály A megyei II. osztály csapatainak értékelését ezúttal a dobogó harmadik fokán tanyázó együttesekkel folytatjuk. Az első csoportban a nyíregyházi Volán—Kárpáthús, míg a másodikban a Jánkmajtis—Tranzit áll két hellyel leszakadva az élen állóktól. Nyh. Volán—Kárpát-Hús A megyeszékhelyiek hétszer arattak győzelmet, háromszor ikszeltek, és ugyancsak háromszor szenvedtek vereséget ellenfeleiktől. Huszonkét alkalommal találtak be vetélytársaik kapujába, s tizennégy gólt kaptak. Ez a teljesítményük huszonnégy bajnoki pontot eredményezett. Egyedül ők mondhatják el magukról, hogy két vállra tudták fektetni a csoport őszi elsőjét, Demecsert. A „húsosok” eddigi produkcióját szakosztály- vezetőjük, Tóth Mihály osztályozza. — Milyen reményekkel vágtak neki a szezonnak? — Nagy terveink voltak. Jövőre egy osztállyal fentebb szeretnénk szerepelni. Az igaz, hogy nyolc pont a hátrányunk, de ezt az új pontozási rendszerben nem tartom behozhatatlannak. — Mit tettek a feltételek javítása érdekében? — Ami az anyagiakat illeti, fő szponzorunk a Kárpáthús, a tőle telhető legnagyobb mértékben segít bennünket. A játékosállomány erősítésén is sokat fáradoztunk. Leigazoltuk Taráit a Hardwa- re-től, Pukit Nyírturáról, valamint Moldvánt és Dávidát Kemecséről. A legénységet kiváló szakvezető irányítja Madalina György személyében. — Melyik mérkőzéseket említené meg negatív és pozitív szempontból? —Nem szívesen beszélek az idénynyitó, Kálmánháza elleni idegenbeli összecsapásunkról, ahol 3-0-ra elpáholtak minket. Kellemetlen emlékek fűződnek a Kótajban kapott zakónkhoz, mely 2-1 -es „méretű” volt. Értékes pontokat hullajtottunk el Tuzséron és Nyíribronyban, mindkét településen döntetlent játszottunk. De hogy ne csak a rosszra, hanem a jóra is emlékezzek, örömmel tölt el a Demecser feletti diadalunk. Izgalmas, nagy iramú találkozón sikerült nyernünk egy-nullra. — A Magyar Kupában bejutottak a legjobb hatvannégy közé.-— Igen, erre is nagyon büszkék lehetünk. Az országos körbe az NB Il-es Stop—Miskolci VSC elbúcsúztatásával jutottunk. A hatvannégy között magasabb osztályú csapatokkal is megmérkőzhettünk, mint például Hajdúnánás és Füzesabony. — Véleménye szerint ez a jelenlegi garnitúra képes lesz ledolgozni a Deme- cserrel szembeni lemaradást? — Nem kis feladatot jelent majd az élre tornáznunk magunkat. A demecse- riek képzett futballistákból állnak, és nem szabad megfeledkeznünk a gá- vavencsellőiekről sem. Az igazság az, hogy ősszel még egyetlen egyszer sem tudtunk a vezetőedző által elképzelt felállásban kezdeni. Három labdarúgónk az idényben végig sérült volt, név szerint Kovács, Puki, Árokszállási. Több van Taráiban, Dávidában és Bellusban is. Ezeken a gondokon kívül kiállítások és sárga lapok miatti eltiltások sújtották csapatunkat. A maródiak közül Pukira minden bizonnyal számíthatunk majd a folytatásban, Kovácsra csak a tavasz második felében, míg Árokszállásiról elképzelhető, végleg le kell mondanunk, ugyanis annyira súlyosnak néz ki a sérülése, hogy valószínűleg abbahagyja a futballt. Ezek ismeretében bravúros tavaszi menetelésre kell vállalkoznunk. — Anyagilag fogják bírni? — A Volán, a sportkör és a Kárpáthús patronálja a fiúkat. Utóbbiaktól azt az ígéretet kaptuk, hogy minden anyagi feltételt biztosítanak az esetleges megyei I. osztályú tagságunkhoz. Jánkmajtis A majtisi legények újonc létükre igencsak kitettek magukért. Kilenc győzelmük, három döntetlenük és mindössze egy árva vereségük volt, az is még a legelső találkozójukon. A megyei II. osztály két csoportjának huszonnyolc résztvevője közül az első csoportban lévő Demecser után, a jánkmajtisiak kapták a legkevesebb gólt, szám szerint hatot. Ellenlábasaik hálóját harmincegyszer terhelték meg. A gárda őszi munkáját a község polgármestere, Cséke László osztályozta. — Gondoltak a bajnokság megkezdése előtt ilyen jó szereplésre? — Miután felkerültünk ebbe az osztályba, elsődleges célunk, rögtön az első esztendőben a megyei I-be történő feljutás volt. — Kicsit merész ez a kijelentés. — Nézze, a társaságnak minden adott a zavartalan működéshez. A helyi önkormányzat és a Tranzit Rt. jelentős összeggel támogatja a srácokat. A csapatot több helyen megerősítettük. Hozzánk került Csengerből Herceg, Vásárosnaményból a kapus Sántha és Ukrajnából egy csatár. — Elégedett a kollektíva eredményeivel? — Összességében igen, hisz amit tudtak, azt kihozták magukból. A védelem legtöbbször a helyzet magaslatán állt, ezt mutatja mindössze hat kapott góljuk. Ragyogóan állta a sarat az ellenfelek csatárainak lövéseivel szemben kapuvédőnk, Sántha, úgy tűnik, jó vásárt csináltunk vele. A középpályásainktól viszont többet vártunk. Ukrán csatárunk, Della a vetély- társak kapuja elé érve mindig gólveszélyt jelentett. Csapatunkban ő szerezte a legtöbb találatot, de elképzelhető, hogy tavasszal már nem számíthatunk rá, minden bizonnyal Baktalórántházán folytatja pályafutását. Az tény, itt, Jánkmajtison szeretik a szurkolók, és csalódni fognak benne, ha elhagyja a községünket. NagyszeMegyei I. osztály Mit hoz a holnap Biriben? 2. Biri 17 12 2 3 32-19 38 Az újoncok lelkesedésével mutatkozott be Biri a bajnokságban. Hazai pályán győzelemmel nyitottak, ami egy elsőéves csapatnál mindig rendkívül fontos, megadhatja a kedvező alaphangot. Mint később kiderült, nem csupán kezdeti fellángolásról volt szó, Martinenkóék végig bírták szuflával, tartósan lecövekeltek az élbolyban. Hogy ez mennyire hatott a meglepetés erejével, megítélés kérdése. Mindenesetre Nagy András technikai igazgató — ismerve együttese képességét — magasra tette a lécet az idény rajtja előtt. — Nem ugrottunk fejest az ismeretlenbe — állítja a szakvezető. — Rengeteg meccset megnézve, kellő tapasztalatokkal fevértezve indultunk neki a megyei első osztálynak. Tudtuk, Baktalórántháza és Záhony kiemelkedik a mezőnyből, de a többiektől cseppet sem féltünk. Mivel utcahosszal nyertük a másodosztály bajnoki címét, a helytálláson túl az élbolyt vettük célba. — A tervet tökéletesen sikerült megvalósítani. A nyári átigazolási időszak előrevetítette árnyékát a jó szereplésnek? — Ha azt nézzük, hogy Kalapos és Dán távozott a csapattól, Regával fegyelmezetlensége miatt szakítottunk. Árki pedig felfüggesztette pályafutását, akkor azt mondhatom, nem. Igaz, utóbbi két játékost később visszahívtuk, mert sérülések következtében kevesen maradtunk. Egyedül Lővei érkezett erősítésként. Ugyanakkor a húzóemberek hozták magukat, közülük is kiemelkedett tizennyolc góljával Martinenko, valamint a középhátvéd Vacsirja. A vezéregyéniségek mögött Cziotka kapus, Javoriv és Tóth Zoltán tűnt ki. Vass Zoltán tizenhat éves kora ellenére stabil tagja volt a kezdő tizenegynek, s persze a Sándor—Kapdos—Kígyósi trió is a tizenéves korosztályhoz tartozik. Megjegyzem, a keretben többen nem ütik meg az első osztály szintjét, ám mint csapat nagyszerű dolgokra képesek. — Melyek voltak a legemlékezetesebb mérkőzések? — Az első hat találkozón átlagon felülit nyújtottunk. Tetszett a Csenger elleni játék, amikor a három gólunk mellett számtalan helyzetet elpuskáztunk. Baktalórántházán valódi presztízscsatában 4-3- ra ugyan kikaptunk, de a bajnokesélyest saját barlangjában sikerült megszorongatnunk. Záhony — kis bírói segédlettel — pontot vett el tőlünk, mégis, azt a kilencven percet sem lehet feledni. —Biriben felújítás alatt van a gyepszőnyeg, ezért Balkányban rendezték hazai mérkőzéseiket. Mennyire érezték ennek hátrányát? — Balkánynak hálával tartozunk azért, hogy rendelkezésünkre bocsátották pályájukat. De semmi más előnyünk nem származott ebből. Ehhez tudni kell, a környékbeli csapatokkal, így Balkánnyal is, évek óta nagy a rivalizálás, gondolom, nem szükséges részleteznem, hogy ez milyen kísérőjelenségekkel jár együtt. Egyébként Nagykállóban akartunk játszani, de talán féltékenység miatt, talán egyéb okok miatt nem jött létre a megállapodás. — Birit sokan azzal a váddal illették, hogy durva együttes. Gondolom, önöknek erről homlokegyenest más véleményük van. — Hogy kedvelnek bennünket vagy sem, azt én nem tudom eldönteni. Annyi biztos, 1991-től kemény munkával, fokozatosan törtünk előre, a körzeti bajnokságtól egészen a megyei élvonalig. Ez az ugrásszerű előrelépés nyilván sokaknak nem tetszett, s nem ízlett ellenfeleinknek a sok futásra, letámadásra épülő, agresszív harcmodorunk. A játékvezetők szintúgy számunkra kedvezőtlenül bírálták el stílusunkat, mert az szentigaz, mi nem „kis- asszonyfutballt” művelünk. Ha már felmerült, az is hozzátartozik a teljes képhez, hogy labdarúgóimat tudatosan provokálták, s ezt hosszabb távon nehéz fapofával tűmi. Nem szeretnék vitát nyitni, de nemcsak Birivel voltak problémák, más csapatok mérkőzésein is előfordultak csetepaték, kétes szituációk. Néha, nem tagadom, nálam is elszakadt a cérna, nem bírván elviselni, ha igaztalanul bántották játékosaimat. — Most pedig úgy áll a helyzet: elköszön Biritől, leteszi a lantot. Végleges elhatározása ez? — Tavasszal nem csinálom tovább. Bár hivatalosan még nem jelentettem be, elválnak útjaim Biritől. Most még kétséges, hogy azok a játékosok, akik miattam jöttek ide, távoznak-e, de szerintem ők is eljönnek. A vezetőségből Donka György elnök és Erdélyhegyi István szakosztály- vezető is követi példámat. —Konkrétan mi az oka lemondásuknak? — Baráti kapcsolataim révén a szimpátia vezetett Biribe. Egy jól szereplő futballcsapattal akartuk megörvendeztetni a falut. Sok ember mögénk állt, egyesek erejükön felül támogatták elképzeléseinket. Jelentős igény mutatkozott a magas színvonalú labdarúgásra, hisz a szórakozási lehetőségek is behatároltak. A sport soha nem jutott még ilyen előkelő szintre korábban, a szurkolók élvezték a sikert, idegenbeli összecsapásainkon is rendre megjelentek. Úgy érzem, megelőztük korunkat, az önkormányzatot meglepte a gyors fellendülés. Ötszázezer forintot adtak, ami ilyen szinten nevetségesen alacsony összeg. A hiányzó milliókat saját zsebből álltuk, ebből lett elegünk. Jókívánságokkal nem lehet csapatot építeni, ahhoz, hogy tartani tudjuk jelenlegi pozíciónkat, jóval nagyobb támogatásra van szükségünk. Ennyi pénzt már én sem áldozok tovább a helyi futballra, maradok az üzleti életnél. Végezetül szeretném megköszönni a szurkolók kitartását, segítőkészségét, s mindazok munkáját, akik valamilyen formában felkarolták a gárdát. Koncz Tibor rű adottságokkal rendelkező futballista, de a magasabb osztályban való helytálláshoz még erőnlétileg sokat kell fejlődnie. — Amikor a vezetők összejönnek egy baráti társaságban, melyik mérkőzésekről szoktak beszélgetni? — A Nyírcsaholy elleni hazai rangadónkról, amelyen 2-1-re nyertünk, és az első találkozónkról, amit 1-0-ra elveszítettünk Olcsván. Beszédtéma még a Balkányban elért 2-2-es döntetlenünk. Végig vezettünk a meccsen, és az utolsó percben egyenlítettek a hazaiak. — A Magyar Kupában meddig jutottatok el? — Anarcs, Ibrány majd Rakamaz kiverése után a legjobb hatvannégy közé jutásért Ózddal kellett megvívnunk. A borsodiakkal 2-2-es döntetlent játszottunk a rendesjátékidőben, majd tizenegyes rúgásokkal az iparvárosiak léptek tovább. — Mi történt a Nyírmihálydiban félbeszakadt mérkőzésükön? — Szabadrúgást ítélt a játékvezető a javunkra, s ezután az egyik mihálydi labdarúgó úgy nyilvánította ki nemtetszését az ítélettel szemben, hogy megrúgta a találkozó bíráját, aminek következtében az a szabályoknak megfelelően, teljes joggal véget vetett a küzdelemnek. — A téli holtszezonban milyen lépéseket tesznek a csapat működési feltételeinek erősítéséért? — Az eddigi szponzorainkat továbbra is magunk mellett akarjuk látni. A gárdát megpróbáljuk együtt tartani, és a hátvéd, középpályás, valamint a csatárposztra kiszemeltünk néhány focistát. — Mikor kezdik a felkészülést? — Január közepén látunk neki a munkának. Tornateremben kezdjük az alapozást, aztán a szabadban folytatjuk, s közben előkészületi mérkőzéseket iktatunk be a programunkba. Tóth Mihály Nagyhalászi reménységek A megyei I. osztályú ifjúsági labdarúgó-bajnokság őszi bajnoka Nagyhalász együttese lett. A nagy reményekre jogosító utánpótlásgárda szereplését az időközben lemondott szakosztályvezetővel, Ballai Mihállyal — aki az ifik trénere is volt — elemeztük. — Osztályozza röviden a fiatalokat! — Elégedett vagyok a srácokkal. A tizenhét összecsapásból tizenhármat megnyertek, háromszor értek el döntetlent, és egy alkalommal kaptak ki, mégpedig Újfehértón. Imponáló a gólkülönbségük is, a támadók hatvankétszer zörgették meg az ellenfelek hálóját, a védők kilencszer kapituláltak. Annak ellenére, hogy sok játékos még tanul, és így némelyiküknél a hétközbeni edzések látogatottsága némi kívánnivalót hagyott maga után, ez a vasárnapi talákozókon nem ütközött ki. — Minek tulajdonítható a szép sikerük? — A fiúk évről évre ott tanyáznak az élbolyban. Az idén én vettem át az edzések irányítását, ugyanis az addigi szakvezető, Katona István nem vállalta tovább ezt a megízatást. Elég könnyű volt dolgozni ezekkel a fiúkkal, mert nem okozott problémát hozzáállásuk az edzéseken. Szó nélkül elvégezték a kiadott feladatokat. Szerettem velük együttműködni. — Az eredmények azt mutatják, hogy nem zavarták meg őket az állandó széthúzások, örökös acsarkodások, szűnni nem akaró viszálykodások, melyek a felnőtt legénység vezetői ellen irányultak. — Azok az emberek, akik nem szívesen láttak minket az elnökségben, megpróbálták szétzülleszteni az ifjúsági csapatot is oly módon, hogy le akarták beszélni a focistákat a futballról mindaddig, míg én a vezetőségben vagyok. A játékosok józan gondolkodásának köszönhetően süket fülekre találtak ezek a rosszindulatú szavak, inkább a játékra koncentráltak. — Tavasszal meg tudják őrizni elsőségüket? — Nagyon remélem, hogy igen. Ennek feltétele többek között az, hogy komolyan vegyék őket, segítsék a munkába állásukat, s minden támogatást meg kell adni nekik a tanulmányaik folytatásában, — Felsorolná az őszi sikerkovácsok nevét? — Bácskái János, Szabó Csaba (kapusok), Horváth Csaba, Kató Zsolt, Kaszás Krisztián, Kaponyás Attila, Lippai Antal, Baraksó Imre. Szabó József, Kovács Mihály, Kiss István, Kamarás József, Kató Csaba, Oláh Zoltán, Szalkó Nándor, Horváth János, Illés Zsolt, Spitzmüller Arnold (mezőnyjátékosok). T.M. Szobonya Demecserben folytatja A megyei másodosztályban már több hete lehúzták a rolót, a csapatok téli pihenőre tértek, ennek ellenére mindig akadnak érdekes hírek vagy álhírek a focistatársadalomban. Legutoljára azt hallottuk, hogy a Demecser gárdájánál edzőváltásra kerülhet sor. Ez a hír annál is inkább meglepőnek tűnt, mivel Demecser az első csoportban az első helyen zárta az őszt. Természetesen megkérdeztük Fáky Lászlót, a demecseri egyesület elnökét, mi igaz a híresztelésekből. — Szó sincs arról, hogy Farkas Tibor edző talpára útilaput kötnénk. Ha valaki ilyet híresztel, nézzen először a tabellára. Nem lenne korrekt dolog most elküldeni. — Akkor mi lehet az oka a híreszteléseknek? — Ezt nem tudhatom. Az biztos, hogy a csapat körül vannak olyanok, akik elégedetlenek vele. Ez még nem azt jelenti, hogy elküldenénk. Mindenesetre több időt kell arra fordítanunk, hogy megbeszéljük, megvitassuk a csapat ügyeit. — Mi újság a gárda körül? — Egy igazolás már biztos, Szobonya József, aki tavaly az év végéig Sényőn volt játékos-edző, tavasztól nálunk folytatja. Ezenkívül még csatárokkal tárgyalunk, remélem, egyikőjükkel sikerül majd megegyezni. — Mikor kezdődik a felkészülés? — Január 20-án jön össze a társaság, remélem, addigra az átigazolások is tisztázódnak.
