Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)
1994-12-15 / 227. szám
UJ KELET 1994. december 15., csütörtök Az NB ll-esek háza táján Mi újság Vasváriban? A címbeli kérdést tettük fel Mészáros Lászlónak, a Tiszavasvári Alkaloida SE ügyvezető elnökének. — Ha a kérdése azt feszegeti, van-e új elnökünk, még nem tudok újdonsággal válaszolni. Amikor Tamás Géza lemondott az elnöki tisztről, még nem tudtunk dönteni az új elnök személyéről. A sportegyesületünknek két komoly támogatója van, az Alkaloida és a városi önkormányzat. A gyár vezetői az elmúlt hetekben nem tartózkodtak itthon, míg az önkormányzatnál választásokat tartottak, ezért döntésképtelenek voltunk. — Nem zavarja ez a focisták felkészülését az új idényre? — A folyamatban lévő ügyeket igyekszünk elintézni, de azért fontos lenne egy felelős vezető kinevezése, hisz a holtidényben sok minden eldől, ilyenkor kell az esetleges igazolásokról is határozni. Ha bizonytalan az irányítás, az nem segíti a döntést. — Várható-e ebben változás? — Igen, a részvénytársaság vezetői újra itthon vannak, s a választás is lezajlott. Tiszavasvári polgármestere Sulyok József lett, akinek gratulálunk újbóli megválasztásához. Itt mondanám el, számunkra nagy öröm, hogy a vasvári polgárok többsége ismét mellette voksolt, hisz ő, amit tudott, megtett a város sportjáért és azért, hogy NB Il-es focicsapat működhessen ebben a kisvárosban, a helyiek hétvégi szórakoztatását szolgálva. Reméljük, ez a jövőben is így lesz, s a várostól is megkapja a korábbi támogatást fociszakosztályunk. Gondolom, most már nemsokára asztalhoz ülnek a város és a gyár vezetői, és eldöntik, kit javasolnak a sportegyesület elnöki posztjára. Szerintem fontos lenne, hogy egy olyan személy mellett döntsenek, aki személyesen is képviselheti az egyesületet a gyár vezetőségében. — Mi újság a focisták háza táján? — A fiúk kaptak egy kis szabadságot, de ennek lassan vége. Péntek délután a vasvári csarnokban találkozik a gárda. Ekkor elkezdődik a felkészülés a tavaszi idényre. Ennek része, hogy szerepelünk az országos teremlabdarúgó-bajnokságon, melyet idén is Szabolcsban bonyolítanak le, s a döntőt a vasvári sportcsarnokban rendezzük. Egyébként a rendezvény főszponzora az Alkaloida Vegyészeti Rt. — Lesz valami meglepetés a pénteki rajtnál? —Nem titkoljuk a meglepetést, mint már korábban is elmondtuk, Odesszából érkeznek hozzánk játékosok. Először csak az a célunk, hogy megismerjük őket, s majd azután döntünk, igazo- lunk-e közülük valakit. Összesen négy ukrán fiú érkezik próbajátékra, közülük választunk majd. Ők jelenleg az ukrán első ligában fociznak. —Visszatérve az első témánkhoz, mikor lesz új elnök a klub élén ? — Erre még nem tudok válaszolni, de minél hamarabb dönteni kell, hogy zavartalanul készülhessünk a tavaszi idényre, hiszen azt szeretnénk elérni, hogy a ’95—96-os idényben is legyen másodosztályú focicsapatunk. R. Z. Téli szüneten az NYFC 4W<A(2/13- l/UL Önfeledt játékkal, amolyan igazi örömfocival zárták az esztendőt a Nyíregyházi FC labdarúgói. Szerdán délelőtt az utolsó levezető edzésen, szaknyelven szólva, sáros, mély talajon csapott össze a kettéosztott keret. A őt/ú.v-legénység alapos tereprendezést hajtott végre a Városi Stadion salakpályáján. Melegítő szárazon nem maradt, a szemerkélő esőben látványos esésekkel szórakoztatták magukat a fiúk. Az izgalmas csata után Cselószki Tiborral, immáron civilben váltottunk néhány szót. — Milyen volt belülről a búcsúfoglalkozás? — A hangulat a tetőfokára hágott, mindenki győztesen akarta befejezni az évet, szoros meccsen egygólos különbség alakult ki. A tét nem nyomta rá bélyegét a játékra, kellemes légkörben zajlott le a tréning. — Nagyon vártátok már a szezon végét? — Azt hiszem, ránk fért már, hogy pihenőhöz jussunk. Fáradtnak tűnt a társaság. — Az időjárás ma nem volt kegyes hozzátok... — Nézd, ha az ember edz vagy mérkőzést játszik, akkor nem foglalkozik a külső körülményekkel, így az időjárással sem. A hideg nem számít ilyenkor, eszünkbe sem jut fázni. — Köztudottan sokáig sérüléssel bajlódtál, majd Rakamazon próbáltál formába lendülni. Mindezek után miként tekintesz vissza az őszre? — El vagyok maradva a többiektől, sok a pótolnivalóm. De a januári alapozáson utol fogom érni fizikailag is maCselószki Tibor gam. Csütörtökön utazom Budapestre, ahol a keresztszalag-szakadásomkor beépített csavarokat veszik ki. Ha ezen az apró kellemetlenségen túlesem, akkor tényleg teljes intenzitással folytathatom a munkát.-—Az elért ötödik helyezéssel szerinted a csapat kihozta magából a maximumot? — A terv az volt, hogy az első ötben végezzünk, ezt teljesítettük is. Persze vannak negatívumok, ennél többre vagyunk képesek. Úgy gondolom, egy jól sikerült tavaszi rajt nagyon fontos lenne a csapat szempontjából, akkor nem lehetetlen az előrelépés a táblázaton. — A felkészülési időszakban kell kiharcolni a kezdő tizenegybe kerülést... — Valamennyien, akik egészségesek leszünk, úgy fogunk alapozni, hogy bekerüljünk az együttesbe. Koncz Körzeti bajnokok Gyulaházán Egyre-másra rendezik a kispályás teremlabdarúgó-tornákat. A szabadtéri szezon lecsengésével kellemes kikapcsolódásra, s persze némi izgalomra adnak módot ezek a viadalok. Szombaton Gyulaháza is csatlakozott a sorhoz, itt randevúzik ugyanis a megye hat városkörzeti bajnokságának első és második helyezett csapata. Korán kell kelnie annak, aki egy percet sem akar mulasztani a csatározásból, mert már háromnegyed kilenckor megkezdődik a kapuk bevétele, a hálók portalanítása. Kellenek-e a külföldiek? A fenti kérdésről a megyei labdarúgó edzőbizottság ülésén kezdődött vita. Rovatunkban már több edző véleményét meghallgattuk. Most Czeczéli Károlyt, a kállósemjéni csapat edzőjét és Salánki Imrét, az encsencsi sportkör elnökét kérdeztük meg, ők mit gondolnak. — Ott voltam az edzőbizottság ülésén, amikor ez a vita folyt. Félig egyetértek az ott kialakult véleménnyel, de nem mindenben. A fociban ma már világszerte természetes, ha egy klubnak van rá anyagi lehetősége, akkor úgy erősít, hogy játékosokat vásárol, s ha csak külföldön talál megfelelő tudású szabad embert, akkor külföldit. Az is igaz, hogy ezt mindenütt szabályozzák, egy csapatban egyszerre mindig csak két- három idegenlégiós szerepelhet. Ezzel mindenütt a hazai utánpótlást védik. A megyei szövetség hozhatna olyan döntést, hogy a megyei bajnokságban nem szerepelhetnek külföldiek, de nem hiszem, hogy a szakosztályvezetők és a csapatok támogatói ezt mindenütt jó szívvel fogadnák. Bizony, egy ilyen döntés nagy vihart kavarna — mondja Czeczeli Károly. — Akkor mi a megoldás? — Az lenne a legfontosabb, hogy külföldi állampolgár ne szerepelhessen magyar játékosként a megyei bajnokságban. Hallottam olyanról, hogy van, aki magyar Lassan csordogálnak a hírek csapataink háza tájáról. A játék helyett a karácsonyi bevásárlás mozgatja meg az emberek fantáziáját, s az elmúlt hét végén önkormányzati választást is tartottak. Tiszalökön Király Sándort a szavazók megerősítették polgármesteri funkciójában, ez a helyi labdarúgók szempontjából is ígéretes. A hivatal korábban kiállt a sport támogatása mellett, s ebből u futball sem maradt ki. A jövő tehát biztató, várhatóan tavasszal sem lesznek anyagi gondjai a szakosztálynak. A fiatal átlagéletkorú együttesből Bóz és Erős katonai szolgálatot teljesít, de a keretet, úgy néz ki, sikerült együtt tartani. Marad Szakács is, akit az NYFC-től vettek kölcsön, sőt, talán erősíteni is tudnak. Két-három ifjú tehetség leigazolása jöhet szóba, elsősorban egy befejező csatár érKihalóban vannak a magyar pályákról a színes egyéniségek. Mutatóba találunk még belőlük egyet-kettőt, a többség azonban beleszürkül a nagy átlagba. Más kérdés persze, hogy a csibészségre is hajlamos, vagányabb labdarúgókat nehezebben fogadja el környezetük, s kudarc esetén a szurkolók is őket kiáltják ki bűnbaknak. Darai Zoltánra is rásütötték a bélyeget, bohém természete, temperamentuma nem mindig aratott zajos sikert. Kíváncsian vártam hát, miként vall önmagáról a huszonöt éves játékos. —Megjártál már jó néhány öltözőt, felsorolnád, milyen csapatokban játszottál eddig? — A Nyíregyházi VSC ifjúsági együtteséből Rakamazra vezetett utam, majd Nyírbátor következett. Közbeiktattam egy németországi kitérőt is, ahol a Landes- ligában (itthon a megyei első osztálynak felel meg) kergettem a labdát. Jelenleg is Nyírbátorhoz tartozom. — Gondolkodtál már azon, hogy miért nem ragadtál meg huzamosabb ideig sehol? — Ennek sok összetevője van, erre igazán én sem tudom megadni a választ. Talán mentalitásomban keresendő az ok, de azt hiszem, nemcsak rajtam múlott, hogy itt tartok, ahol tartok. — Jó, hogy megemlítetted a mentalitásodból fakadó problémáidat. Neked soha nem kérdőjelezték meg tehetségedet, annál inkább felrótták a sok szöveget a pályán, s azon kívül is. igazolással és névvel szerepel a jegyzőkönyvben, és még magyarul sem tud. Ezt meg kellene akadályozni! — Visszatérve az edzőbizottsági ülésen elhangzottakra, a külföldi játékosok ittléte a legnagyobb akadálya az utánpótlásnevelésnek? — Kétségtelen, hogy ez is akadályozza. Semjénben például három-négy ifikorú játékos dolgozik a kerettel, ha lenne helyettük rutinos felnőtt játékos, netán külföldi, akkor ők háttérbe szorulnának. Az utánpótlás-nevelés terén más gondok is vannak. Először is nem mindenütt fordítanak erre időt és energiát. Azt mindenki tudja, hogy ez nem látványos feladat. Ráadásul a községekből a fiatalok a közeli városokba járnak tanulni, így nehéz nekik edzéseket tartani, legtöbbször ott is sportolnak, ahol tanulnak. — Sokan mondják, hogy a külföldiek okozzák a sok balesetet a mérkőzéseken, mert a győzelemért járó pénzért akár szabálytalanságot is elkövetnek. — Egy egyáltalán nincs így. A szabálytalanságok oka a képzetlenség. Sajnos, a magyar hátvédek között is vannak kíméletlenek, így a külföldiek között is akadnak. Egyébként úgy tudom, hogy ők akkor is kapnak pénzt, ha nem győz a csapat, tehát fix összegekért lépnek pályára. kezését fogadnák tárt karokkal. Csáki István szakosztályvezető a gárda őszi produkciójáról röviden nyilatkozott lapunknak. — Éppen szerdán reggel akadt kezembe az az újság, amelyben a bajnokság előtti célokat fogalmazták meg a megyei I. osztályú csapatok vezetői. Én akkor a 6-8. hely környékére tippeltem Tiszalököt, ehhez képest jelenleg tizenkettedikek vagyunk. Nem akarok belemenni a részletek taglalásába, de hazai pályán igen vendégszeretők voltunk. Tíz pontot ajándékoztunk ellenfeleinknek, kikaptunk például Nyírlugostól, de Kisléta is elvitt két értékes pontot. — Lát esélyt a folytatásban az eredeti cél megvalósítására? — A sorsolást böngészve mindenképpen. Az első nyolc meccsünkből ötször —Nem tagadom, az úgynevezett győző típusú emberek csoportjához áll közelebb habitusom, utálok veszteni. Nem tudom elviselni a vereséget, ilyenkor hamar felmegy a pumpa bennem, az idegességemet kiabálásban, dühöngésben vezetem le. — Az idén is ingáztál Nyírbátor és Németország között, felbukkantál itt is, ott is. Beavatnál minket a részletekbe is? — Ez év július 29-én írtam alá szerződésemet, s utaztam ki. Sajnos a munka- vállalási engedélyem nem érkezett meg, ami nem tette lehetővé, hogy dolgozzak. Maradt a foci. Szombaton Nyírbátor színeiben játszottam, majd kocsiba ültem, és irány Németország, ahol vasárnap újabb meccs várt rám. A következő héten minden kezdődött elölről, s ha a mérkőzések időpontjai ütötték egymást, akkor kint szerepeltem. Emiatt láttak kevesebbet otthon, vendégmunkásként viszont szinte az egész szezont végig küzdöttem. — Milyen különbséget tapasztaltál a honi és a német futball között? — Az anyagi helyzet nem hasonlítható össze a hazaival. Nem mondok újat azzal sem, hogy lényegesebben magasabb élet- színvonalon élnek, és mindemellett az akarati tényezőkben nőnek fölénk. Nálunk egy labdarúgó megelégszik azzal, amit elért, erre magamat is felhozhatom példának. Külföldön mindenki feljebb törekszik, még akkor is, ha tehetsége ezt nem is alapozza meg. Megpróbálják erővel, kondícióval pótolni hiányosságaikat. Salánki Imrének a véleménye eltér Czeczeli Károlyétól. — Én már sokkal korábban is hangoztattam, hogy a megyei bajnokságban nem szabadna megengedni külföldi játékosok szereplését, csak a nemzeti bajnokságban léphetnének pályára. Szerintem sokszor a kíméletlen játék hátterében is ők vannak. —Encsencs tavaly majdnem feljutott az első osztályba, az idén sokkal halványabban szerepel. Ilyenkor mások, ha tehetik, erősítenek. Ti mit tesztek? — Gyengébb szereplésünk oka egyrészt az, hogy több rutinos játékosunk elment, másrészt nagyon csalódottak voltunk, hogy nem sikerült a feljutás. Mi most egy új csapatot építünk, sok ifista játszik a felnőttek között. Ez lesz a jövő együttese itt a községben. Külföldieket mi korábban se szerepeltettünk, legfeljebb a környező településekről erősítettünk. Az a gond. hogy a foci támogatói elsősorban azt nézik, van-e eredmény, hosszabb távon nem nagyon gondolkodnak. Ezért aztán az edzők kész játékosokat hívnak, hogy azonnal bizonyíthassanak. A fiatal tehetségek nem tudnak bekerülni a felnőtt tizenegy be, s emiatt elfordulnak a labdarúgástól, legtöbbször abba is hagyják az aktív sportot. otthon szereplünk, ekkor megalapozhatjuk felzárkózási reményeinket. A nyitányon ugyan Záhonyt fogadjuk, ám az idény kezdetén még bármilyen eredmény előfordulhat, s a vasutasok ellen hagyományosan megy a fiúknak. Teljes bizalmunkat élvezi Gáli Sándor edző is, a játékosok ragaszkodnak hozzá, változatos tré- ningjeinek köszönhetően erőnlétileg kitűnő állapotban van a.keret. . \ . * Az alapozást elképzeléseink szerint január 15-én kezdjük heti öt foglalkozással, ebből kétszer teremben gyakorolunk. Figyelembe véve, hogy a játékosok közül többen főiskolások, másoknak munkahelyi elfoglaltságuk nem teszi lehetővé a hosszabb távollétet, úgy tűnik, itthon készülünk fel a tavaszi csatákra. K. T. — S te lemondtál már az előrelépésről? — Még nem vetettem el a gondolatot, nagyon remélem, hogy megadatik á lehetőség. Bár olyan sok időm már nincs, mégis úgy érzem, ideális korban vagyok, rutinos játékosnak számítok. Persze ehhez rá kellene dobni még egy lapáttal, így elérhetnék olyan szintre, hogy megmérettessek az NB II-ben. Talán — s ezt csak halkan jegyzem meg — nagy álmom is megvalósulhatna: pályára lépni az élvonalban... Ekkor tudnám meg valójában, mit is érek. — Ne hallgassuk el, másodállásban a kispályán is otthonosan mozogsz. — A Hucman Laci barátom által vezetett Haveco csapatában játszom. Nyáron Gyöngyösön az országos döntőben felfigyelt Krasznai Attilára és rám a kispályás válogatott szövetségi kapitánya, Ritter Imre. Többször hívott a keretbe, de külföldi elfoglaltságom miatt ennek nem voltam képes eleget tenni. Egyelőre még a nagypályát részesítem előnyben, bár nagyon szeretem, a másik műfajt két-három év múlva veszem komolyabban. — Tavasszal hot folytatod? — Januárban dől el, megkapom-e a németországi munkavállalási engedélyt, vagy nem. Ha nem sikerül, akkor természetesen le kell ülnöm tárgyalni a bátori vezetőkkel, megbeszélni a hogyan továb- bot. Több lehetőségem van. Már megkerestek más csapatok képviselői is, de még nem ígérkeztem el sehová. Koncz Tibor Túlzottan udvarias Tiszalök Darai gyűlöl veszíteni
