Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)

1994-12-13 / 225. szám

UJ KELET SPORT in 1994. december 13., kedd 11 Kacsa, hogy Bagoly • M Egy a pénteki Nemzeti Sportból szár­mazó információ szerint Bago/y Gábor, az NYFC csatára valószínűleg a Vasashoz igazol. Szombati lapszámunkban már megírtuk Cséke György klubtitkár vélemé­nyét, most az érintett játékos mondja el gondolatait a sportújságban megjelen­tekről (azért csak most, mert a hétvégén az NYFC-vel Pécsett szerepeltek egy te­remlabdarúgó-tornán). A cikk engem is meglepett, mert az utóbbi időben senki nem keresett Angyal­földről. Korábban is csak annyi történt, hogy még a nyáron telefonon felhívott az egyik ottani vezető, de azóta semmi. — És abból mi igaz, hogy az MTK is szívesen látna júniustól? — Ez is régi történet. Bíró Szabolcs szólt, hogy figyelnek az MTK-s vezetők, mert szükségük van egy befejező csatár­ra. Ennyi történt, és nem több. — Egyébként elkívánkozol Nyíregyhá­záról? — Éppen ez az, hogy nem. Jól érzem itt magam! A szerződésem a nyárig amúgy is ideköt. Ha pedig egy csapat mégis ko­molyan érdeklődik utánam, azzal addig szóba sem állok, míg az NYFC-vel előze­tesen meg nem egyezett. (száraz) Egységben az erő Tiszaszalkán December 2-án fehér asztal mellett bú­csúztak a szezontól Tiszaszalkán. Attól a szezontól, amelyet a helyi csapat a telepü­lés életében első alkalommal kezdhetett a megyei első osztályban. A rajtot elszúrták ugyan, de az edzőváltást követően maguk­ra találtak Ruszinék, s felrakétáztak a középmezőnybe. Eszenyi Dénes irányításá­val stabilabbá vált a védekezés — érkezé­séig idegenben nagy pofonok érték a gár­dát —-, ezzel egyenes arányban szaporod­tak a pontok is. Az elért nyolcadik helye­zés ellen nincs is kifogása a szakvezetés­nek, de ez nem jelenti azt, hogy maradék­talanul elégedettek is lennének. Vélemé­nyük szerint a rendelkezésre álló játékos- állomány többre hivatott, a nyáron igazolt rutinos labdarúgókkal kiegészülve nagyobb összpontosítással előrébb is végezhettek volna. A leveleki és ibrányi döntetlen fájó emlék, ám a fehérgyarmati vereséget sem tehetik ki az ablakba. A holtszezon első számú feladata: együtt tartani a csapatot. Hogy ezt nem lesz könnyű véghezvinni, arra már az évadzáró összejövetelen is rádöbbenhettek. Három játékos ugyanis már ekkor közölte, érdek­lődnek utánuk, ajánlatot kaptak. A kérők szándékainak komolyságáról még nincs hiteles információ, igaz, az átigazolási időszak is odébb van még. Ami már konk­rétum, hétfőn reggel Bodnár Józsefért Nyírmeggyes jelentkezett be, vételi szán­dékkal. Azért a vezetők sem üldögélnek karba tett kézzel, egy jó nevű csatárkisze­meltjük van, ugyancsak a megyei első osz­tályból. Lapos István sportköri elnök azt is elmondta lapunknak, hogy a jövő héten szakosztályülésre kerül sor, ahol vázolják a tavaszi célkitűzést, s nyilatkoznak a szponzorok is. Meghallgatásuk után látnak majd tisztán, hogy az önkormányzati támo­gatás mellett milyen más anyagi források­ra támaszkodhatnak. A felkészülés január 16-án indul, s az edzőmérkőzések kivételé­vel Tiszaszalkán folyik majd az alapozás. Felhívás! A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Labdarúgó Szövetség Játékvezetők Bizott­sága alapfokú játékvezetői tanfolyamot indít 1995. január hónap első felében. A tanfolyamon való részvétel ingyenes. Jelentkezni lehet Nyíregyháza, Mártírok tere 9. szám alatt a VIII. emeleten személyesen, vagy írásban 1995. január 5-éig. A tanfolyamon részt vett és eredményes elméleti vizsgát tettek a tavaszi szezon­ban játékvezetői működésre jogot kapnak. SPORTHIÉNÁK Szövetségünkhöz egyre gyakrabban for­dulnak panasszal átvert szülők és sportolók. A probléma az, hogy sokan kihasznál­ják a keleti küzdősportok „divatosságát” nem éppen tiszta céljaikra. A szövetség­hez tartozó szakágakkal, Kick-Box, Tai- Qi, az Önvédelmi Klub, valamint a me­gyei szövetséghez nem tartozó, de nagy hagyományokkal rendelkező tradicionális szakágakkal, mint a Kyokushinkai, Shotokan, nincs probléma. Van viszont az egyre több helyen megjelenő, kimondha­tatlan nevű Kung-fu- és Karate-csoportok­kal, akik sokszor nem is a megyéből ér­keznek, és a cél: gyorsan pénzt szerezni és felszívódni. Nemrégiben például az Örökösföldön működött egy klub, addig látták az edzőt, amíg eladta a ruhákat meg a seprűnyeleket, aztán már csak a segéd­je, később az sem jelentkezett. Tudomá­som szerint az említett „Mester” miskolci volt. (Jó lenne, ha az adóhivatal illetéke­sei is felfigyelnének erre...) Arkosy Ferenc főorvos úr jelzése sze­rint többször találkozik olyan sérülttel, akinek nincs kartonja, tehát sportorvosi alkalmassági vizsgálattal sem rendelkezik. Arról, azt hiszem, senkit nem kell meg­győznöm, mit jelent alkalmassági vizsgá­lat nélkül küzdősportot művelni. Meg­győződésem, hogy szakképzett edző irá­nyítása mellett a küzdősportok sem veszé­lyesebbek más mozgásformáknál, ezt egyébként statisztika is bizonyítja. Az is tény viszont, hogy az idén is történt halá­los baleset edzésen. Ott is szakképzetlen edző irányított. Iskolai igazgatók és kultúrházvezetők figyelmébe ajánlom a következőket: él egy olyan törvény, hogy csak szakképzett edző vezethet edzéseket. Tehát ne adják bérbe a termeket a még oly szép kínai meg más külföldi diplomák láttán sem, hanem kér­jék a magyar edzői képzettséget igazoló okiratot. Ez lehet az OTSH által kiállított edzői, segédedzői, illetve újabban sportoktatói igazolvány. A magyarországi Harci Mű­vészetek Össz-szövetsége egyébként ellá­tott minden arra jogosultat egy külön iga­zolvánnyal is. Ennek hiánya már okot ad a kételyre. Szövetségünk szívesen ad fel­világosítást ilyen esetekben. Ezzel az intézményvezetők elkerülhetik a későbbi problémákat és az esetleges fele- lősségrevonást. Miló András Harcművészed Egyesületek Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szövetség elnöke FÉLIDŐBEN Kató újra csatasorban A megyei 1. osztályú bajnokság őszi első fordulójában az Ibrány—Biri talál­kozóra egy súlyos sérülés vetett árnyékot. A hazaiak üdvöskéje, a harmincnégy éves Kató István az egyik vendég labdarúgó durvaságának esett áldozatul. A szomo­rú esetről és a futballista állapotáról érdeklődtünk magától az érintettől. — Hogy érzed magad, Pista? — Köszönöm kérdésed, most már job­ban vagyok, hisz nagyjából rendbejött a lábam. Egyébként még az ellenségemnek sem kívánom azt, amin én átmentem. Azon az ominózus meccsen a Biri focis­tája úgy megrúgott, hogy lábszár- és síp­csonttörést szenvedtem. Megoperáltak, és platinalemezt ültettek be a jobb lábamba, ami két évig lesz benne. — Szerinted szándékosan szabályta­lankodott Javoriv? — Végig magamnál voltam, így kije­lenthetem, hogy a véletlent nem tudom elképzelni. Persze lehet, hogy ő másképp gondolja, de az tény, ilyen sérülést okoz­ni minden hátsó szándék nélkül kizártnak tartok. Még arra sem vette a fáradságot, hogy meglátogasson a kózházban. —A gárdából történő kiválásodat ho­gyanfogadták a többiek? — Nagyon rendesek, megértőek és együttérzők voltak velem szemben mind a játékostársak, mind a vezetők és a szurko­lók. Jóleső érzéssel töltött el, hogy az alatt az idő alatt, míg bent feküdtem — tizenhat napon keresztül — minden áldott nap jöt­tek hozzám kérdezősködni hogy létem felől. Messzemenőkig támogattak a felépülésem­ben, vigasztaltak és bátorítottak, hogy ne keseredjek el. Látszott rajtuk, szívükön vi­selik a sorsomat. Amikor hazamehettem, két és fél hónapig mankókkal jártam, majd miután eldobhattam, két héten át görbe bot­tal közlekedtem. — Mit szólsz együttesed, társaid őszi szerepléséhez? — Az utolsó és az azelőtti mérkőzéseiket láttam, s bizony, hogy őszinte legyek, sokat kell javulniuk úgy a játékosoknak, mint a vezetőknek.. — Te személy szerint minek tulajdoní­tod a legénység gyenge produkcióját? — A tavalyi garnitúrától elment Her­mann Sényőre, Andirkó és Korpái Debre­cenbe, s én is kidőltem a sorból. Ez, akár­hogy számolom, négy kulcsember, akik­nek kiválásával foghíjassá vált a közép­pályás sor. Az ifjúságiakból felhozott fia­taloknak, még magas ez a mérce. Az is megnehezítette a csapat eredményességét, hogy az első hét meccsen az élbolyban tanyázó kollektívákkal kerültünk szem­be. Véleményem szerint bennmaradunk. Én is elkezdtem az alapozást, és már kezdek belerázódni. — Volt-e korábban ehhez hasonló sé­rülésed? — Nyírkárász ellen ’84-ben eltört az állkapcsom három helyen, s két hónapot voltam kénytelen kihagyni. — Ezek után nincs benned félelemér­zet? — Sajnos van, és most már kétszer is meggondolom, hogy beletegyem a lábam egy sínbe. Amennyiben nem fogom bírni a terhelést, akkor sem szakadok el a srá­coktól, mert szó van róla, hogy az ifik edzője leszek. — Nem érzed úgy, hogy eldurvult a megyei bajnokság mezőnye? — Több pénz forog a futballban és na­gyobbak a tétek, s ennek mintegy követ­kezménye, hogy egy cselt követően az embert kíméletlenül, azon nyomban fel­rúgják. A labda megszerzése érdekében nem riadnak vissza sportszerűtlen eszkö­zök alkalmazásától sem a labdarúgók. A keménység határain túllépve kegyetlen módszerekkel próbálják megakadályoz­ni a támadókat a gólszerzésben. T.M. Nyugodt tavaszt remélnek Kislétán Felemásra sikerült a kislétai legénység őszi produkciója a megyei első osztály­ban. Harmatos kezdést követően a bajnok­ság második felében futószalagon szállí­tották a győzelmeket, eltávolodtak az al­sóháztól. A gólokkal sem takarékoskod­tak, s mivel a hajrában alaposan megszór­ták ellenfeleiket, a középmezőny hátsó régiójában egyedül zártak pozitív gól­aránnyal. Az utolsó fórdulóban Csengerbe szólította őket a sorsolás, s még ott, a határmenti városban megtartották az évad­záró vacsorát. Január 9-ig pihenőt kaptak a játékosok, az átfogó értékelést is ekkor ejtik meg. Mint Czirbik Ridhárd játékos­edző hétfői telefonbeszélgetésünkben el­mondta. öt-hat új labdarúgó igazolása vár­ható, elsősorban kapust, csatárt és közép­pályást keresnek. Elképzeléseikben olyan nevek szerepelnek, akik valóban erősítést jelentenének, azaz kiszemeltjeik maga­sabb osztályban futballoznak. Szeretnénk maradásra bírni a Teremből kölcsönvett Őzt, a fiatal játékos a szezon közben, le­szerelése után érkezett Kislétára. Az ala­pozásnak teljes értékű harcosként vághat neki a sérülése miatt sokat kihagyott Herczku János, és maga a mester is. Czirbik Richárd ugyanis a Hardware elle­ni mérkőzésen orrcsonttörést szenvedett, de ez már a múlté, el is felejtette a nehéz periódust. Az anyagi háttér biztosítottnak látszik, erre garancia a sportkör elnökének, Pén­zes Sándornak személye, akit újra polgár- mesterré választottak. Cél a fokozatos fel­zárkózás az élmezőnyhöz, bár tetemes hátrányt halmoztak fel, a kilencedik he­lyezés még így is elérhetőnek tűnik. Eh­hez az eddigieknél egyenletesebb teljesít­ményt kell nyújtani, megszilárdítani a csa­patmunkát. Egy újabb érintett vallomása Mint arról már lapunk korábbi számá­ban beszámoltunk, a Nagyhalászi SE me­gyei I. osztályú labdarúgócsapatának vezetősége a november 27-i évadzáró köz­gyűlésen lemondott jövő decemberig ér­vényes megbízatásáról. A gárda technikai vezetője, Albók József mú\t héten indokol­ta röviden lemondását az Új Kelet hasáb­jain. Ezúttal a szakosztályvezető. Ballai Mihály taglalta, hogy miért nem töltötték le mandátumukat. — Ennek okai elsősorban azok a meg­nyilvánulások, melyeket egy szűk csoport folytatott velünk szemben. A mocskoló- dásaik a mai napig tartanak. Ezek az em­berek ott tartottak be nekünk, ahol csak tudtak. Példa erre az a névtelen levél, ami a Nagyhalászi Hírek októberi számában került a nyilvánosság elé, és amelyben a nagyhalászi futballcsapat vezetőit ember­telenül rágalmazták. Hozzá kell tennem, hogy ezeknek a személyeknek a célja va­lószínűleg az lehetett, hogy — mivel az írás szerzői és mi is indultunk az önkor­mányzati választásokon — ellenszenvet keltsenek irántunk a város polgáraiban az általuk leírt alaptalan vádakkal, továbbá fájt a foguk a posztunkra, és a sárga irigy­ség ette őket a focisták aránylag jónak mondható — hisz hatodikok lettünk az ősszel — szereplése miatt. — Ha jól vettem ki szavaiból, vannak „gyanúsítottjaik” a névtelen levél szerző­inek személyeit illetően. — Valóban, vannak sejtéseink, de ne­veket nem akarok mondani. — Nem lehetne egy picit konkretizálni, szűkíteni a kört? Talán a régi vezetőség tagjai közül néhány „jóakaró” volt a nagy vihart kavart írásmű kiagyalója? — Nagyon jók a megérzései. A labda­rúgó-együttes két éve esett ki az NB Ili­ből, és akkor új elnökség vette át a garni­túra felügyeletét. A régiek részéről min­dössze az elnökhelyettes és Albók úr let­tek „delegálva” a frissen alakult kollektí­vába. Azok, akik nem kerültek be, min­den oldalról megpróbálták munkánkat nehezíteni, akadályozni. Rajtuk kívül a jelenlegi tizenegy tagú főnökség közül is említhetnék tagokat, akik nem szívesen működtek közre velünk. Nem tetszett ne­kik, hogy fegyelmet akarunk tartani a já­tékosok és az őket irányítók között. Nem hunytunk szemet a kilengések, linkségek felett, és nem engedtük, hogy egy pár könnyelmű emberrel elszaladjon a ló. Kezünkben volt a gyeplő, amit erősen fog­tunk. — Ahogy Albók úrtól megtudtuk, az önök után üresen maradt helyekre még ebben a hónapban meg kell választani az utódokat. Munkájukat fogja-e támogatni az ex technikai és szakosztályvezető? — Ez attól függ, hogy kik kerülnek a székbe. Amennyiben együtt tudunk mű­ködni velük, úgy szívesen patronáljuk a halászi legénységet a mi nagy álmunk megvalósítása végett, nevezetesen, hogy Nagyhalásznak rövid időn belül NB III- as csapata legyen. — Lesz-e olyan anyagi háttere a focis­táknak, mint amilyen többek közt az ősszel volt? — Nagyon nehéz lesz. Amíg mi irányí­tottuk a város üdvöskéit, megyei szinten elég jó pénzbeni támogatást kaptak. Albók József, az öccse, Albók László, és jómagam is szponzoráltuk őket. Kiválásunkat szerin­tem meg fogja érezni a gárda. Azt azonban semmiképp sem akarjuk, hogy kárba vesszen eddigi erőfeszítésünk, és a srácok visszazuhanjanak a tizedik hely alá. Éppen ezért kijelenthetem, ha olyan illetők veszik át tőlünk a stafétabotot, akik egy hullám­hosszon vannak velünk, akkor a további­akban is a zsebünk mélyére nyúlunk, és ál­dozunk a nagyhalászi foci felvirágozására. Ezekben a pénzínséges időkben — ahogy mondani szokták—minden fillért meg kell becsülni. Ezt tettük mi is működésünk alatt. Okosan, ésszerűen gazdálkodtunk, nem herdáltuk el és nem fordítottuk saját civil vállalkozásaink fejlesztésére az egyesület pénzét. Szintén ezt a munkamorált várjuk el a bennünket követőktől. — Esetleg üzen valamit az új elnökség­nek? — Sok sikert kívánok nekik. Nem ré- misztésképp mondom, de nem lesz köny- nyű dolguk. Nagy fába vágják fejszéjüket. Van egy bizonyos mérce, amit túl kell tel­jesítenünk, és ha nem lesznek képesek túl­szárnyalni eredményeinket, akkor a szur­kolók elégedetlenségüknek fognak hangot adni, és fejeket követelnek majd. Tóth Mihály

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom