Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)

1994-12-13 / 225. szám

ÚJ KELET 1994. december 13., kedd 7 Hahó! Remélem, a meztelenségem senkit sem zavar. Én így érzem jól magam. Az öt hónapos kisfiút Orosz Zsoltnak hívják Továbbra is várjuk a gyermekfotókat. Címünk: Nyíregyháza, Tüzér u. 2. Fiataloknak a jazzról Talán emlékszel, miről meséltem a j múltkor. ! Talán ki is próbáltad. Remélem, azt mondod: igazam volt. Ha nem ragaszkodsz mindig ugyanah­hoz a néhány együtteshez, ha a jó zenét keresed — légy nyitott minden stílusra. Persze nem mindegy, hogy kit hall­gatsz meg, mit próblász ki először. Nem véletlenül ajánlottam neked a komoly zenében elsőként Vivaldit. Ha megérzed j a szépségét, kíváncsi leszel milyen | Strauss, Mozart, Chopin vagy Handel. I Mindnek más a varázsa. így voltam a dzsesszel is (lehet jazz is!) Néha hallottam a tv-ben a Pori Jazz Fesztivál felvételeit, de nem fogtak meg különösebben. Magánakvaló zenének éreztem. A jazz nem divatzene, ősibb a pop-rocknál — s én úgy gondoltam, va- : lami titok van benne, amit nem tudok megfejteni, megérteni. Aztán egyszer a rádióban valami ma­gával ragadó zenét hallottam: dob, gitár, szaxofon, zongora. Hol lüktető, pezsgő volt, — hol csendes, álmodozó, — hol ; titokzatos, egzotikus. És kiderült, hogy ez is jazz. A Trio ! Stendhal volt Dés László vezetésével. , Dés László neve biztos ismerős neked, í ha láttad a Sose halunk meg című filmet, vagy hallottad a zenéjét (Nagy utazás) — merthogy ő írta. Szóval elrohantam a CD-kölcsönzőbe és minden fellelhetőt elhoztam a Trio Stendhaltól. Felfedezés volt. Azóta már a barátaim is szívesen hall­gatják. Próbáld ki — és a jazz kapuja is kinyi- j lik számodra. Meglátod, hogyan marad harmonikus ; a zene akkor is, ha egy dallam tízszer tíz- j féle variációban ismétlődik—széttördel- ! ve, lassítva, gyorsítva, összekavarva. Hol az egyik, hol a másik hangszer i kerekedik felül. Mindig más — mégis > mindig ott húzódnak benne ugyanazok a j hangok, hogy aztán újra összeren- j deződjenek az ismerős dallammá. Ez a i jazz. Próbáld ki te is! Szerencsekerék Több százan voltak kíváncsiak szombaton az Univerzumban meg­nyíló Szerencsekerék Üzletházra, valamint arra a nagyszabású játék­ra, amelyet a televízióból jól ismert két prominens személy, Dóra és Viktor vezetett. A több órás műsor délelőtt 11 órakor kezdődött. Az Univerzum aulájában összesereg- lett lelkes érdeklődök kérdéseket tehettek fel a híres televíziósoknak, akik szívesen válaszoltak is ezek­re. Ezt követően kerülhetett sor a sokak által már nagyon várt játék­ra. A kosárból kihúzott szerencsé­sek szebbnél szebb ajándékokat nyerhettek, több nagyobb cég fel­ajánlásának köszönhetően. A színvonalas eseményen meghí­vott vendégként láthattuk az olim­piai ezüstérmes Szabó Tündét is. A szerencsekerék című televízi­ós vetélkedőjáték két műsorve­zetője, Viktor és Dóra Nyíregyhá­zán. Viktor-eredeti hivatását te­kintve jogász-újságíró — körülbe­lül négy évvel ezelőtt járt utoljára nálunk, az Ablak riportereként. Vé­leménye szerint városunk hatal­mas változásokon ment keresztül. Dóra, aki egyébként mentőorvos, gyakran kerül olyan helyzetbe, amikor szüksége van az orvosi egyetemen tanultakra. Kép és szöveg: CsoRo A dohányzás és a nők A nők hajlamosabbak arra, hogy a stresszhelyzetekből bizonyos pótcselek­vések árán meneküljenek. Talán a női egyenjogúság hajója akkor kezdett süllyedni, mikor a nők már nem a saját helyüket keresték ebben a szövevényes világban, hanem olyanok akartak lennei, mint a férfiak. Ezért nem csak a nők a hibásak, jelentős társadalmi összefüggé­sei is vannak. A munkahely és a család közötti akrobatikus egyensúlyozás, a családi költségvetéssel való küszködés, a gyermeknevelés, a háztartási munka ; hatalmas szellemi és fizikai megterhelést : jelent a család lelke — a nő — számára | anyaként és feleségként egyaránt. A ci­garetta — mint hűséges társ — a kávé mellé legalább tíz perc kikapcsolódást ! nyújt annak az anyának, aki egész nap- i ját otthon tölti gyermekével, vagy mun­ka után főz, mos, takarít, tanul a gyerek- j kel. Ezek olyan helyezetek, amikor az embernek tényleg szüksége van valami- ; lyen segítségre, de téved az, aki egyedü­li megoldásként a cigarettát javasolja másoknak vagy önmagának. Régebben szinte kizárólag a férfiak dohányoztak, ' és jobb körökben lesújtó véleményt mondtak arról a nőről, akinek cigarettát láttak a szájában. Ma már más a helyzet: a felnőtt hölgyek egyharmada, a tizen­éves lányok fele dohányzik. Ennek kö­vetkezménye, hogy napjainkban már új : — eddig csak férfiakra jellemző — be- ; tegségek fenyegetik a nőket. Ezzel kapcsolatban riasztó adatokat ta­lálhatunk a szakirodalomban. Édesszájúaknak Évente hatezren halnak meg tüdőrákban. Ezek többsége ma még férfi, de az elmúlt tizenöt év alatt megduplázódott a nők szá­ma. A dohányzás nemcsak a tüdőráknak lehet előfutára, hanem egyéb daganatos el­változásoknak is. Ilyen például hölgyek­nél a méhnyakrák. Hetenként legalább 500 nő hal meg dohányzással kapcsolatos be­tegség következtében. Még egy felmérés riasztó eredménye: 1000 dohányos fiatal közül egy lesz öngyilkos, hat baleset kö­vetkeztében fog meghalni, ugyanakkor a dohányzás 250 ember idő előtti halálát fogja okozni. A veszélyeztetett terhesség, a terhességi szövődmények szintén gya­koribbak a dohányzó nőknél. Jó hír a le­szokni vágyók számára, hogy a károsodá­sok előfordulási kockázata már a leszokás után néhány héttel csökken. Sokan azt állítják, hogy azért cigarettáz­nak (főleg a nők), mert ezzel elkerülhetik az elhízást. Kétségtelen, hogy csökkenti az étvágyat, esetleg a felszívódást is, de ezen kívül semmi sem bizonyítja fogyasztó ha­tását, tehát megfelelő értrenddel — ciga­retta helyett — nyugodtan szabályozhat­juk testsúlyunkat. Egy amerikai fogyókú­rás programot értékelve megállapították, hogy a legsúlyosabb emberek szívták a legtöbb cigarettát. „A dohányzásról könnyű leszokni — mondta egyszer egy humoros dohányos -, nekem is sikerült már vagy tízszer.” Ta­gadhatatlan, nagyon nehéz végleg hátat fordítani a káros szenvedélynek. Sokan fel­adják a reményt az első sikertelen próbál­kozásnál, pedig ez nem kudarc, hanem a siker felé vezető út első lépcsőfoka, és jelentősen növeli a következő leszokási kísérlet esélyeit. A dohányzás gyermekeink egészségét is befolyásolja. A nem dohányzó szülők gyerekei ritkábban kapnak légúti fer­tőzéseket, középfülgyulladást, és keve­sebbet köhögnek, mint füstös szobában felnövő társaik. Terhesség alatti dohányzáskor a mag­zat „nem kap tiszta levegőt, fuldoklik az anya méhében”. Kissé tudományo­sabban megfogalmazva ez úgy néz ki, hogy mikor az anya tiszta levegő helyett füstöt szív a tüdejébe, az oxigén szállí­tására szolgáló anyai vörösvértestek nem az oxigént, hanem a 250—300-szor job­ban kötődő szénmonoxidot szállítják tovább, megérkezve a méhlepényhez nem tudják felvenni az anyagcse­retermékeket sem. A magzati vörösvér­testek nem tudják ellátni feladatukat, visszakeringenek a magzatba, ahol a fel­halmozódott anyagcseretermékek mér- gezéses tüneteket hoznak létre. Ez min­den cigarettánál ismétlődik. Erősen do­hányzó terhes nők esetében folyamatos­nak tekinthetjük a mérgezést, ami miatt átlagban 340 grammal kisebb újszülöt­teket hoznak a világra. Az újszülöttkori halálozás egyharmaddal nagyobb, mint a nem dohányzó édesanyák esetében! F. Sipos József Képek tisztítása Köménymagos rúd Hozzávalók: 20 dkg tehéntúró, 20 dkg vaj, 20 dkg liszt, 1 tojássárgája, kömény­mag. A tehéntúrót megdaráljuk, elkeverjük a vajjal, kevés sóval és összedolgozzuk a liszttel. A tésztát 1 cm vékonyra nyújtjuk, és újjnyi széles csíkokra vágjuk. Sütő­lemezre téve megkenjük tojássárgájával és megszórjuk őrölt köménymaggal. Világos­ra sütjük. „Nyakunkoif vannak az ünnepek, s ez ragyogó alkalom a háziasszonyok szá­mára, hogy nekilássanak a karácsony előtti rendrakásnak. Míg a rohanó hét­végeken csak gyorsan felporszívózunk és letöröljük a port, ezeken az aprólékos nagytakarításokon a falon lógó képeket is „restaurálhatjuk” egy kicsit Az olaj- festmények portalanításához használ­junk nagyon tiszta toliseprűt vagy puha kefét Ha a kép esetleg penészes volt ezután akasszuk szárazabb helyre Por­talanítás után egy leheletnyi bútor­fénnyel csillogóbbá tehetjük a színeket Az olajfestmények tisztításához semmi esetre se használjunk szappant vagy radirgumit. Az akvarellekhez szintén nem érhet víz Felületükről a port úgy is eltávolíthatjuk, hogy óvatosan beszórjuk finom kenyérmorzsával. A kenyérbél fel­szívja a port, a képnek pedig nem árt Ha a festménnyel kész vagyunk, jöhet a képkeret tisztítása A fakeretet áttöröl­jük mosószeres vízbe mártott tiszta kendővel, majd dörzsöljük be bútor- fénnyeL Arra mindenesetre vigyázzunk, hogy a keret tisztításakor nehogy tisztí­tószer kerüljön a képre A képet védő üveget ecetes vízbe mártott ruhával mossuk le Az áttörléshez használjunk olyan puha pamutkendőt, amely nem foszlik. Ha erős dohányos van a család­ban és a kép nagyon füstszagú, töröljük át ammóniákba mártott vattacsomóvaL Az ammóniákból egy csésze vízhez fél kávéskanálnyit tegyünk. Szociális munkásként Finnországban Ezzel a címmel tartott előadást Hannu Pietilainen professzor a finn társadalom­ról és problémáiról. Elmondta, hogy Finnországban a kilenc­venes évek elejétől 10 százalék fölötti a munkanélküliség, s ez súlyos terheket ró az államra és a szociális szervezetekre. A jóléti skandináv szociálpolitika nem volt berendezkedve ezen gondoknak a kezelé­sére. A professzor meglátása szerint a két ország különbsége abban rejlik a problé­makezelés terén, hogy míg Finnországban kiépült egy szociális háttér, nálunk még csak most van kialakulóban. Ott a helyi gondokat a helyi vezetésnek kellett kézben tartani, például különböző szociális szervezeteknek. Ezeknek jelen­tősen megnőtt a szerepük: például ma a gyermekek 41 százaléka tölti idejét nap­közis létesítményekben, hiszen a finn nők 70 százaléka napi 8 órát dolgozik külön­böző munkahelyeken, az egészségügyben, oktatásban, a szociális ellátással foglalko­zó más területeken. Mindezek a juttatások régebben is ala­nyi jogon jártak, a törvény rendelkezései szerint. A probléma oka ma az, hogy az igények nőttek, a pénzforrások viszont nem kis mértékben csökkentek. A nyolcvanas, kilencvenes években új probléma merült fel: összeomlott a gazda­sági stabilitás, tart a recesszió, a szolgál­tatásokat újra kell gondolni, továbbá szűkíteni kell a hozzáférhetőség körét, csak az igazán rászorulókat lehet támogat­ni. Nem kisebb gond, hogy a helyi közös­ségek, szervezetek felelőssége a szociális létesítmények fenntartása, az ő feladatuk a szolgáltatásokat finanszírozni, bár az állam is nyújt némi támogatást. Ennek eredmé­nyeképpen a régen épült intézmények nagy részét bezárták, a fennmaradók működé­sét pedig igyekeztek olcsóbbá tenni. Csak részleges megoldás az, hogy non profit szervezetek, egyházak átvállalják a feladatok egy részét. A pénz ilyen nagy mértékű hiányának oka többek között az is, hogy nagyon hir­telen jött a változás, a tartósan munkanél­küliek száma egy év alatt 80 ezerről 140 ezerre növekedett. Bár a segélyezés kettősé vált, és ha valaki tagja a különböző uniók egyikének, magasabb összeget kap, míg az államtól kevesebbet, a pénz mindenképpen gondot okoz ezeknek az unióknak és az államnak egyaránt, hiszen ez extra kiadás. Ezért aztán költségcsökkentésként a szo­ciális létesítmények bezárásával próbálnak takarékoskodni. Ezek után joggal vetődik fel a kérdés: skandináv típusú-e a mai finn rendszer? A perifériás (szociális hálón kívül re­kedt) csoportok száma igen nagy. Ennek oka a kiépült szervezeti rendszer és a ma­gasan képzett dolgozók mellett is a pénz hiánya. Nem kisebb gond az is, hogy öregszik a társadalom, több pénzre van szükség a nyugdíjak fedezéséhez is, ugyanakkor csökken a termelő ágazatban dolgozók szá­ma, így csökken az állam bevétele az adók­ból és a tb-ből. Mindezek nagyon sokban hasonlítanak a magyar problémákhoz és megoldási tö­rekvésekhez. Ahogy ezt később egy hoz­zászóló megfogalmazta, a legnagyobb kü­lönbség, s ebből adódóan probléma az is, hogy itt még nem épült ki a megfelelő szo­ciális szerkezeti-szervezeti háttér, így nem képes felvállalni a gondok kezelését, tehát a pénz hiánya mellett minket ennek hiá­nya is feszít. Másrészről hiba volt az is, hogy az előző (valamennyire műkö­dőképes) rendszert lebontottuk anélkül, hogy mással pótoltuk volna. Végül szóba került az is, hogy nem érzik a szociális szer­vezetek az állam szerepvállalását a prob­lémák megoldásában, gondolva itt például a költségvetésre, melyben ennek finanszí­rozása nem kap elég hangsúlyt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom