Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)
1994-12-12 / 224. szám
7 Börtönben voltunk Azt igazán nem lehet elmondani a nyíregyházi börtönről, hogy „ha belépsz, hagyj fel minden reménnyel”. Igaz, ide bejutni sem könnyű, még a békés állampolgárnak sem, de csak azért, mert mint ilyen helyen mindenütt — át kell esni egy szigorú vizsgálaton. A formaságok után az épület belseje felé haladva békés csend fogad, és ragyogó tisztaság mindenütt. Minden tárgynak megvan a helye, felesleges dolgot nem látni sehol. Egy film jutott az eszembe, amelyben a rabok csajkával meg a kanalakkal „zenélnek” a rácson, valamilyen elégedetlenségüket kifejezve ezzel. Itt egyelőre egy rabot sem láttam, pedig elég zsúfolt a börtön, néha több a „vendég”, mint amennyi kényelmesen elfér. Aztán kiderül, hogy még csak az irodák körüljárunk. Be is tessékelnek bennünket Pásztor András alezredeshez, a börtön parancsnokához, aki 1973-tól dolgozik itt, előbb nevelőtiszt volt, 1990. április 1-jétől parancsnok. Pásztor úr szívesen áll a rendelkezésünkre. Rögtön fel is vázolja, hogy a nyíregyházi börtön magyarországi viszonylatban hol is helyezkedik el. Megtudjuk, hogy ez egy megyei jellegű büntetésvégrehajtási intézmény, ahol elsősorban az előzetes letartóztatásban lévőket őrzik, de van egy kisebb végrehajtási része is. Költségvetési intézmény, az elítéltek közül 40-50 fő dolgozik a különféle munkahelyeken, a „mosodában”, konyhában vagy éppen a karbantartó műhelyben. Ezenkívül az intézetben található a sátoraljaújhelyi Ábránd Kft. ágyneműgyárának fióktelepe, ahol a munkától függően 50-100 elítéltet foglalkoztatnak. — Végül is hány „lakója" van az intézménynek, és milyen „fajsúlyú" elítéltek vannak? — Az intézet börtönfokozatú kategóriában van, az itt lévők büntetésének nagysága az öt évet nem haladja meg. A napi átlagos létszám 250-300 fő között ingadozik. Ebből körülbelül 150 fő előzetes letartóztatott, 100 fő elítélt, a többi pedig szállításra váró szabálysértő. Ezek mind férfiak, de van nyolc fő női fogva tartott is. Főleg azokat az elítélteket tartjuk itt, akik az itt végzendő valamelyik munkára alkalmasak, és arra előzetes képzettséggel rendelkeznek. Akit valamilyen oknál fogva nem tudunk foglalkoztatni, azt elszállítják más börtönökbe. Itt mindenkinek hasznosítani kell magát. Kevés a befogadóképességünk, szóval kinőttük a most 103 éves börtönt. Nagyon kellene egy másik intézmény is. Célszerű volna építeni vagy átalakítani valamilyen mostani, meglévő épületet. — Említette, hogy önöknél mindenki dolgozik. Ezért bért is kapnak? — Természetesen. No persze nem kell hatalmas fizetésekre gondolni. A termelőüzemben dolgozók teljesítmény szerinti, míg a költségvetésnél foglalkoztatottak havi bért kapnak. A keresetükből csak a napi tartási költségeket vonjuk le. —Mit csinálnak a keresetükkel a fogva tartottak? — Ezzel ők gazdálkodnak. Lehetőségük van pénzük 60 százalékát az itt lévő üzletben elkölteni. A többit összegyűjthetik és hazavihetik. — Lehet, hogy furcsán hangzik következő kérdésem, de végül is mi az önök feladata? —Tényleg jó kérdés. Három részből áll. Őrzés, ellátás és nevelés. Ezek nem választhatók el egymástól, ez együtt működik jól. Úgy ítélem meg, hogy Magyar- országon ezt jól csinálják. —Európához viszonyítva milyenek a magyarországi börtönviszonyok? — Nyugodtan mondhatom, nincs nagy eltérés az európai normáktól. Egyedül a zsúfoltság az, ami kívánnivalót hagy maga után. Egyébként a napokban itt járt az Európai Tanács illetékes bizottsága, akik a magyar büntetésvégrehajtást és bánásmódot vizsgálták. Megállapításaik hamarosan a sajtóban is nyilvánosságra kerülnek. Ami hiányosság van, annak egyedüli oka a kevés pénz. Különösen az oktatás és szakképzés terén kellene sürgősen előrébb lépni. A jogi szabályozás viszont a nemzetközi előírásoknak megfelel. — Tapasztaltam, hogy nincs kihasználva teljesen a jelenlegi munkaerő sem. Miért nem vállalnak több munkát? — Vállalnánk, ha lenne munka. Korábban a rabok takarították a várost vagy festettek a SZÁÉV-nél, ezek a lehetőségek mind megszűntek. — Hogy érzik itt magukat a rabok? — Ezt tőlük is meg lehet kérdezni. Én úgy gondolom, hogy az emberi értékeket nem vesszük el tőlük, hanem felemeljük őket. Ezek a rabok örülnek, hogy itt tölthetik a büntetésüket Nyíregyházán, mivel szinte mindenki idevaló a megyébe. így gyakran találkozhatnak a hozzátartozókkal, nem kell messze utazgatniuk a látogatóknak. Ez a kapcsolattartás miatt nagyon lényeges. Egyébként nyugodt és kiegyensúlyozott a hangulat. — Fegyelem? — Egy-két ember mindig akad, aki megszegi a szabályokat. Betekintettünk a fogva tartottak mindennapi tevékenységébe is. Kőrútunk első állomása a klasszikus börtön volt, ahol hosszú folyosón sorakoznak a cellaajtók, és minden szinten drótháló fedi az aulát. Első meglepetésünkre a cellák ajtaját nyitva találtuk. A legtöbben dolgoztak, de néhányan a szabadságukat töltötték, és a körletben kerestek maguknak elfoglaltságot. Megtekintettük a munkahelyeket is. A varrodában serényen zakatoltak a varrógépek. Itt a teljesítmény határozza meg a bért. A mosodában is szorgos kezek válogatták a szennyest, míg egy másik helyiségben a mosott ruhát szedték ki a gépből, szárították és vasalták is rögtön. A konyha vezetője büszkén mondta, hogy a menü ezen a napon halászlé túrós csuszával, az illata mindenesetre ínycsiklandozó volt. Itt meg is jegyeztük, hogy a rend és a tisztaság példás. Kőrútunk következő állomása a könyvtár. Régebbi és frissebb szép- irodalmi könyvek sorakoznak a polcokon, de megtalálhatók a legújabb krimik, s a könyvek mellett rendelkezésre állnak még a legfrissebb napilapok és képes magazinok is. Továbbmenve az egyik ajtó mögül súlyemelőtárcsák csörömpölése hallatszott. Benyitottunk, és egy jól felszerelt konditerem tárult elénk. — Szabad idejükben szívesen „kondiznak” a fogva tartottak — mondja az egyik kísérőnk. — Ha nem biztosítanánk ezt a lehetőséget, akkor a szobában csinálnák ugyanezt. A lépcsőn le-fel mentünk, már fogalmam sem volt, hogy merre járunk, míg egy folyosó végéhez értünk. A fogdában kötöttünk ki. Az ajtó egy alig három négyzetméteres szobát takart. A bútorzat egy betonpriccs faléc „huzattal”, egy ugyanilyen ülőke és egy nyitott WC. A látvány lehangoló, de arra gondolok, aki ide kerül pár napra, az biztosan megérdemli. Még egy meglepetés várt rám. Nyílt a következő ajtó, de csak egy sötét lyukat láttam. Beléptem, és szinte térdig süppedtem a párnázott padlózatban, de a csöppnyi helyiség falai is hasonlóan rugalmasak és puhák voltak körben mindenütt. A „dühöngőbe” érkeztem. Ide az kerül, aki nem bír az erejével. Itt aztán verheti a fejét a falba! Nincs gyakori vendég a pámaszobában, utoljára tavasszal használták. Jólesik a friss levegőre menni egy ilyen élmény után. A börtön- udvarra néző ablakokon még a rácson is rács volt. Egy félreeső helyről hatalmas németjuhászkutyák ugrottak elő, de mikor látták, hogy békés szándékkal haladunk el előttük, megnyugodtak. Ők főleg éjjel teljesítenek szolgálatot. Újabb kapu, rács, drótháló, és kiértünk a sétálóudvarra. Innen csak az eget látni, meg a bíróság ablakait, ahol talán éppen egy ítéletet hirdet a bíró. Az udvar közepén szép zöld a fű, pedig nincs is kitéve a tábla, hogy „Fűre lépni tilos!” A fogva tartottak róják a köröket. Ki tudja, mennyi van még hátra? A kijáratnál éppen megérkezett a postakocsi, megjöttek a csomagok. Ez is egy kapcsolat a külvilággal. Ezen a napon többen is érezhették az otthon melegét. Ladik József őrnagy, jelenleg nevelőtiszt, közel negyedszázada dolgozik a börtönben. —Tudomásom szerint 1973-ban volt az utolsó kivégzés a nyíregyházi börtönben, ön jelen volt ezen? — A pátyodi Zsenyuk Zoltánt akasztották fel, ő volt az, aki apját, anyját megölte. Nekem kellett volna előállítani, de pont elvezényeltek. — A mostanival összehasonlítva, milyennek ítéli az akkori törvénykezést? — Az akkorit jobbnak tartom, s itt nem feltétlenül a halálos ítéletre gondolok. Valahogy jobban szolgálta a közrendet, és kedvezőbben befolyásolta az emberek közérzetét. —Nem kevés az az idő, amit mint nevelőtiszt a rabok között töltött. Szereti ezt csinálni? Megfogadtuk a börtönparancsnok tanácsát, szót váltottunk néhány elítélttel is. —Az ön gondolatai már messze járnak, a börtön falain kívül. Ha jól tudom, mire ezek a sorok az újságban megjelennek, már szabad lesz. — Valóban így van — mondja László, aki november 30-án szabadult. — Miért volt bent és mennyit? — Mint visszaeső kerültem be újra, va- gyonfosztogatásért. A család éhezett, munka nem volt, muszáj volt valahogy pénzt szereznem. Aztán jött az ital és a rossz társaság... Huszonkilenc hónapot és két hetet ültem, kedvezmény nélkül, csonttal szabadulok. (Nem kapott harmadolást). — Korábban dolgozott valahol? — A múlt rendszerben mindig volt munkám. Dolgoztam az Erdértnél, vasútnál, ÁFÉSZ-nál, aztán megszűnt minden lehetőség... — Hogyan érezte magát a börtön falai között? — Két évig nagyon rosszul, mert nem engedtek haza, mivel nem volt kedvezményem. Aztán dolgoztam, és jobban ment az idő. —Nem szakadt meg a kapcsolata a családdal? — Két gyermekem van és egy 22 éves feleségem, ő megvárt. A másik beszélgetőpartnerem Béla, aki a varrodában szalagvezető. — Szakmája? —- Itt tanultam meg a varrodai munkát, előtte még tű sem volt a kezemben. —Régóta élvezi az itteni „vendéglátást" ? — 1992. január 13 óta, három év nyolc hónapot kaptam súlyos testi sértésért. Előtte voltam büntetve kifosztásért, így visszaesőnek számítok. — Úgy hallottam, szeret focizni. — Annyira, hogy amikor kiengedtek — Erre egy idézettel tudok a legjobban válaszolni. „Ha nem érzel magadban sze- retetet embertársaid iránt, akkor ülj magadba csendben, és foglalkozz a magad dolgával, bármivel, amivel akarsz, csak emberekkel ne.” Szeretem az emberek ügyeit intézni. Én az embert nézem, engem nem érdekel, hogy ki mit követett el. Nem teszek különbséget, és nem az elkövetett bűncselekmény szerint rangsorolom őket. —Mennyire eredményes egy nevelőtiszt munkája, és miben lehet ezt lemérni? — Kevés visszajelzést kapunk, a legnagyobb kudarc az, amikor rövid időn belül visszakerül valaki. De ezt sem szabad csak a nevelés eredménytelenségével magyarázni. — Erez néha sikerélményt? — Börtönön belül, amikor látom és érzem, hogy fontos a velem való kapcsolatuk. Ha nem jönnek vissza, az a legnagyobb siker, meg amikor kint megismernek és tisztelettel üdvözölnek. —Milyen az intézet fegyelmi helyzete? szabadságra, játszottam is egy meccset. A körzeti játékvezetők ellen léptünk pályára, én a község csapatában játszottam. —Itt milyen lehetőségek vannak a sportolásra? — A fölös energia levezetésére van konditerem. Ezenkívül rex, pingpong, és kiskapura focizunk is, csak nehéz összeszedni két vagy több csapatot, hogy bajnokságot játsszunk. —Mi vitte rá, hogy idáig jutott? — Sokszor magam sem értem. Elváltam, és utána nem értem, mi ütött belém, nem ismertem saját magamra. Ittam a cimborákkal, ingerlékeny lettem...most itt vagyok. Próbáltam helyre tenni magamban a dolgokat. Jövő év február 7-én szabadulok. Bízom benne, a sport segíteni fog abban, hogy visszatérjek a normális, civil életbe... A következő elítéltre, Kálmánra azért voltam kíváncsi, mert ő egy felelőtlen, meggondolatlan cselekedetének nyomasztó súlya miatt tölti itt napjait. — Mi is történt? — Névnapot ünnepeltünk, részegek voltunk, és ittasan ültem a volánhoz. Karamboloztunk, a mellettem ülő haverom meghalt. Nagyon nehéz volt az első pár hónap. A lelkiismeret és a börtön...Most már — úgy ahogy — telik az idő, a konyhán dolgozok, mint szakács. — Mennyit kaptál?-— Három évet, még két évem van. — Hány éves vagy? — Huszonegy. — Voltál otthon azóta szabadságon? — Négy napot, nagyon jó volt, de irtózatosan nehéz volt ide visszajönni. — Milyennek tartod a börtönéletet? — így jó, ahogy van, de közel sem olyan rossz, mint ahogy elmondták, mielőtt idekerültem. Az oldalt összeállította: Fullajtár András — A fogva tartottak összetételéhez és a nagy létszámhoz viszonyítva a fegyelmi helyzet kielégítő. —Általában mi váltja ki afegyelemsér- téseket? — Mivel a fogva tartottak idevalósiak, elég sok látogató hét közben is eljön, és az ablakon keresztül beszélnek vagy kiabálnak. Végül is a fegyelmi vétségeket mindenkinek a börtöntűrő képessége határozza meg. — Hamar megszokják a bennlétet? — Itt napirend szerint zajlik az élet. Sok embernek még jót is tesz a rendszeresség. A kiegyensúlyozott étrend következtében az alultápláltak felszednek pár kilót. — Közeleg az év vége, illetve a karácsony, itt hogyan ünnepelnek? — A börtönmisszió majd ajándékot osztogat az elítélteknek. Lesz szentmise is, valamint a Debreceni Református Hittudományi Főiskola kórusa ad ünnepi műsort. Aztán az elítéltek eljátsszák a betlehemes játékot is.
