Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)
1994-12-12 / 224. szám
1994. december 12., hétfő MÁV: egyeztető tárgyalások Vasárnap délelőtt is folytatódtak az érdekegyeztető tárgyalások a MÁV vezetői és a vasutas-szakszervezetek között. A hetek óta tartó egyeztetések alatt közeledtek ugyan az álláspontok, megegyezés mégsem született. A kormány és a MÁV vezetése legutóbb összességében 10 százalékos bérfejlesztési javaslattal állt elő, de azt a szakszervezetek nem fogadták el. A munkaadók azonban nem tudnak többet felajánlani. így feltehetően elkerülhetetlen lesz a jövő heti 36 órás vasutassztrájk. Bihac: viszonylagos nyugalom ENSZ-jelentések szerint viszonylagos nyugalom van Bihacnál. Vasárnapra virradóra azonban még voltak összetűzések a környéken. A leghevesebb összecsapások a várostól délkeletre húzódó Grabez-magaslat birtoklásáért folytak. A muzulmánok állítólag visszaverték a szerb támadást. Velika Kladusát ismét tüzérséggel lőtték a szerbek. Áldozatokról egyelőre nem érkezett jelentés. A szerbek ENSZ-konvojokat tartottak fel — Újabb ENSZ-konvojokat tartóztattak fel a boszniai szerbek — közölte a világszervezet szóvivője Szarajevóban. Hozzátette, hogy a szerbek közölték az ENSZ-szel: a jövőben nem engedélyezik a világszervezet páncélozott járművei számára, hogy szerb területeken kísérjék a segélykonvojokat. Az ENSZ Menekültügyi Főbizottsága bejelentette: a szerb tilalom következtében ezentúl nem tudnak segélyeket indítani Szarajevóba és Kelet-Boszniába. Rose tábornok, boszniai ENSZ-parancsnok bejelentette: egyelőre letett róla, hogy eljusson Bihacba. Kohl: Unprofor-kivonás A német kancellár szerint elképzelhető, hogy Bonn harci gépeket küld Boszniába, a kéksisakosok esetleges kivonásának fedezésére. Helmut Kohl az esseni csúcs után úgy nyilatkozott, hogy a légierő Tornádóin kívül úgynevezett utánpótlási segítséget is nyújtana Németország azokban a kikötőkben, ahonnan evakuálnák a katonákat. A felvetést szinte azonnal bírálta Mostar Európai Uniót képviselő polgármestere. Hans Koschnik szerint a német gépek bevetésének „nincs sok értelme”. Csecsenföld — orosz támadás Sor került az első fegyveres összecsapásra a Csecsenföldre bevonult orosz csapatok és a kormányerők között. A csecsen alakulat Groznijtól 20 kilométerre megpróbálta feltartóztatni az oroszokat. A csecsen elnök közölte: országa kész visszaverni az orosz agressziót. Dudajev az orosz vezetésre hárította a felelősséget a háború „beláthatatlan következményeiért”. Groznijban eközben folytatódik a csecsen függetlenség megvédése jegyében összehívott több ezres nagygyűlés. Moszkvai képviselők a DUMA összehívásáért A Csecsenfölddel szomszédos Ingusföldön a helyiek összecsaptak az orosz katonákkal, akik a csecsének ellen indultak. Öten elestek, amikor megpróbálták feltartóztatni az intervenciós csapatokat. Eközben Moszkvában a törvényhozás védelmi bizottságának tagjai követelték a parlament rendkívüli ülésének összehívását. A testület elnöke kérte a fővárosiakat, hogy nagygyűlésen tiltakozzanak a katonai akció ellen. Jusenkov szerint nyomást kell gyakorolni Jelcin elnökre. hogy állítsa le a csecsenföldi beavatkozást. Elsőként Paposon Nedves, hűvös vasárnap reggelre ébredtünk tegnap. A naptár 1994. december tizenegyedikét mutatott, a helyhatósági választások napját. Idejében kimentem Papos egyetlen szavazóköre elé, hogy megnézzem, ki lesz az, aki elsőként adja le voksát a faluban. Az első ember, akit megláttam, biciklin közeledett felém, de elhajtott mellettem, egy pillantást vetve a polgármesteri hivatalban kialakított szavazóhelyiség felé. A szomszédos büfé tulajdonosát ismertem fel benne. Mint jó kereskedő, először az üzlettel foglalkozott. Kis idővel utána egy másik férfi bukkant elő a ködből. Ő már a szavazókor felé irányította lépteit. Csomáli Gyurka bácsi lett így Papos község első polgára, aki szavazott. Az irodából kifelé tartva készséggel válaszolt néhány kérdésemre. — Mindig elmegy szavazni? — Mindig, mindig. Nyugdíjas vagyok, kitelik az időmből. — Korán szokott indulni a szavazóhelyiségfelé? — Inkább a reggeli órákban, de ilyen korán egyszer voltam. Most azért jöttem ebben az időben, mert a gázszerelőket várom. Éppen kötik a házamba a vezetékes gázt. —A nyugdíjazás előtt hol dolgozott? — A Volánnál. Igazgató nem voltam, de azonkívül már minden. Legutóbb forgalomirányítóként működtem. Itthon már csak ketten lakunk a feleségemmel, aki szintén nyugdíjas. Egy lányunk van és két fiúunokánk. Az egyik első osztályos, a kisebbik meg 5 éves. A vejem autószerelő Ópályiban. — A falu most új vezetést választ. A régi munkáját hogyan értékeli? — Egyértelmű. Nekem az volt jó, hogy bevezették a vizet, a gázt, megcsináltak néhány utat is. Esetleg, a fiatalsággal kapcsolatban, rossz az, hogy az autóbuszmegálló ablakát beverték párszor unalmukban. Én úgy látom, nincs itt számukra szórakozási lehetőség, nincs szervezett életük. A falu lakosságával semmi problémám, a bolti ellátás kielégítő. Ezek az áremelkedések viszont nem használnak senkinek. Most például a gáz meg a villany. Itt is vannak úgynevezett szerencsés emberek, akiknek megvan a megélhetési lehetőségük és vannak szegények, mint bárhol a világon. —Az új vezetéstől mit vár, mit kell tennie a községben? — Nem sokat várok. Nekem mint idősebb embernek nincs különösebb igényem. Mezőgazdaságban nem dolgozom, csak egy 900 négyszögöles zártkertem van gyümölcsössel betelepítve. Jószágot nem nevelünk, mindössze baromfit, ezeket is nehéz tartani. Tavaly még vettünk két hízót, de most már csak apránként vesz egy kis húst meg szalonnát a feleségem. Megélünk, mint más szegény ember. Dojcsák Tibor UJ KELET Rakamaz és Ajak között Rakamaz. A nagyközség öt szavazókörében járulhattak az urnák elé a választópolgárok. Két polgármesterjelölt (Pirim Frigyes és Szin Zoltán) között dönthettek, míg a 13 képviselői hely ellenében 27 jelölt szerepelt a szavazólapon. A Megyei Közgyűlés tagjai mellett szavazhattak még a rakamaziak a helyi cigány kisebbségi önkormányzati képviselőkre is. Munkatársunk a 3-as és az 1-es sz. szavazókörben érdeklődött. Pólyák Antal, a 3. sz. szavazókor elnöke: — Most dél van, eddig mintegy 20 százalékos a részvételi arány. Véleményem szerint délután legalább még ennyien eljönnek az urnákhoz. Főleg a közép- és az idősebb korosztály az, amely joga mellett kötelességének is érzi a választást. Sok öreg néni jött úgy, hogy az ónos esőtől tükörré vált utak miatt zoknit húztak a cipőjükre. Vasi Károlyné, a helyi takarékszövetkezet pénztárellenőre a férjével együtt érkezett. — A választásra mindig elmegyünk, hiszen tőlünk is függ a következő négy év. Személy szerint elégedett vagyok az elmúlt időszak eredményeivel, a korábbi önkormányzati testület munkájával. Pájer István feleségével és 11 éves fiával, Balázzsal jött választani, mondván, a fiú kíváncsi volt, milyen is egy választás. Arra a kérdésre, hogy: ilyennek képzelte-e? — egy rövid és határozatlan „hááát” volt a válasz. Arra viszont már sokkal gyorsabb felelet érkezett, hogy mi szeretne lenni: polgármester vagy valami más? — Hentes! — vágta rá Balázs. A papa elégedett a volt önkormányzat munkájával: nagy mértékű infrastrukturális fejlődést mondhat magáénak a település, hamarosan város lesz. Véleménye szerint az, hogy csak egyfordulós a választás, és az is ezüstvasárnapra esett, nem befolyásolja a részvételi szándékot, de még ez a fagyos idő sem. Aki el akart jönni, annak már az urnában van a szavazata. Egyébként is — költségkímélés szempontjából.— egyetért vele. Tóth Ferenc és felesége, Tóthné Móra Melinda, a tokaji gimnázium igazgatóhelyettese, illetve tanára: (1. számú szavazókor) — Minden választásra elmegyünk. Az elmúlt évek fejlődésével elégedettek vagyunk, nagy mértékű változást nem igénylünk az önkormányzatban. A jelenlegi „életünk” visszatükröződik a gyermekeinkben, ha már a választást és a karácsonyt említjük együtt, sokkal nyugodtabb gyermekarcokat szeretnénk látni... (A szavazókörben 13 óra után 20 százalékos volt a részvétel.) Szabolcs. Megyénk névadó településén az első szavazó Pallai Gábor volt, aki a 6 órai nyitáskor már ott toporgott. A kistelepülésen két polgármesterjelölt — Lakatos Dénes és Fejes Kálmán — indult, az öt képviselői helyre pedig 13 jelölt szerepelt a szavazólapon. Délután kettőkor már 60 százalékos részvételről tájékoztatott a bizottság elnöke, Nagyné Fábián Ilona tanárnő, aki elmondta, hogy májusban a lakosságnak 75 százaléka vett részt a szavazáson. Az időjárás miatt most többen igényelték a mozgó urnát. Természetesen csakis indokolt esetekben használták. Tyukodi Miklósné: — Az önkormányzat elmúlt időszakbeli tevékenységével elégedett vagyok. Két évvel ezelőtt nagy esemény színhelye volt Szabolcs, Szent Lászlóra emlékezve itt járt Antalt József, volt miniszterelnökünk, Szabad György és más ismert emberek. Egyetlen dolgot szeretnénk, munkalehetőséget. Ha ez megvalósulhatna... Nagyhalászban az eső ellenére is sokan elmentek szavazni, ki gépkocsival, ki kerékpáron, ki pedig gyalog. A célul kitűzött 35-40 %-os részvételi arányt estére minden bizonnyal eléri az ifjú város. A legnagyobb érdeklődés a polgármesterválasztást kíséri. Hogy Homoktanyáról és Kecskéstanyáról is eljussanak a szavazók Nagyhalászba, óránként buszjárat közlekedett. A negyvenegy jelöltre nemcsak a fiatalok, hanem az idősebb korosztály képviselői is leadták szavazataikat. Tiszatelek lakói ezúttal is aktívak voltak, bár az eső és a csúszós utak miatt nem valószínű, hogy meg tudják ismételni az 1990-ben elért 70-80 %-os részvételi arányt. A település három független polgármesterjelöltből és tizenhat képviselőjelöltből válogathatott, akik közül estére csak kilencen örülhetnek. Újdombrádon 11 óra után jöttek el nagyobb számban a szavazók. Harsányi Menyhértnek nem volt ellenjelöltje, így továbbra is ő lesz a község polgármestere. A hét önkormányzati helyre tízen pályáztak. Dombrádon sem vállalta senki a korábbi polgármester úrral a megmérettetést, ami azt is jelzi, hogy Solymosi László az előző négy évben közmegelégedésre tette dolgát. A harminchét képviselőjelöltből tizenegy, a cigány kisebbség részéről pedig tizennégy jelöltből öt képviselő jut be a közgyűlésbe. 1990-ben főleg délután mentek el szavazni a dombrádi lakosok, igaz, akkor szeptember volt és szép idő. A községhez tartozó Kistiszaháton délelőtt tíz órakor már 60-70 %-os részvételi arányt regisztráltak. Tiszakanyáron, mint az már az elmúlt években gyakorlattá vált,Labancz András volt a legfrissebb. Az ötvenes éveihez közel álló kanyári lakos már háromnegyed hatkor lestoppolta magának a 2. választó- körzet első szavazója címet. Kanyáron egyébként polgármesterjelöltből van bőven, hatan pályáztak erre a címre. Kisvárdán a rossz idő ellenére is sokan elmentek szavazni. A 3-as út környékén több idős ember is kérte, hogy mozgó- urnát vigyenek ki a számára. Atrocitás sehol sem zavarta meg a választást. Kisvárda környékén egyébként az utolsó pillanatban több változás is történt. Dögén például az öt polgármesterjelöltből hárman visszaléptek. Tuzséron szintén történt visszalépés, a hat kisebbségi jelöltből ketten nem vállalták a megmérettetést, így nem lehetett kisebbségi önkormányzatot alakítani, mert ahhoz minimum öt főre lett volna szükség. Győröcskén ezúttal sem lesz rekord! Már évek óta ott járnak a százszázalékos részvételi arány közelében, de valami mindig közbejön. Most sem lesz teljes a létszám, mert hárman elutaztak... így ezúttal is meg kell elégedniük a 90 %-kal. Ajakon már hét közben megkezdődtek a választási izgalmak, tekintettel arra, hogy az egyik párt képviselői listát próbáltak összeállítani olyan emberekről, akikhez mozgóumát kell kivinni. Azt gondolták, így tudnak majd hatni a választókra. Szerencsére vasárnapra ez a kérdés megoldódott, a választási bizottság faxa pontot tett a turpisságra. Miután kiderült, hogy ez az út nem járható, a szavazás napján senki sem kérte a mozgóumát. A községben a nagyobb érdeklődés ebéd után volt, kora délután sorban álltak az emberek a szavazóhelyiségekben. Száraz Határhelyzet vasárnap — Nem tudni, hogy az időjárásnak vagy a választásnak köszönhető-e, de csendes hétvégéjük volt a szolgálatban lévő határőröknek — tudtuk meg Oláh István őrnagytól, a Nyírbátori Határőrigazgatóság ügyeletes tisztjétől. A zöldhatáron útlevél nélkül hazánkba „érkezőkkel" nem találkoztak határaink éber őrei. A forgalom nyugodt, csendes volt. Záhonynál egy Németországból ellopott Felnőttem! — Most már én is igazi magyar állampolgárnak érzem magam — mondja Mile Róbert műszaki bolti eladó. — Felemelő érzés, hogy — ha kicsiben is — de az én véleményem is számít, beleszólhatok egy nagyváros sorsába, a nagyok dolgába. —Meg tudtad ismerni a jelölteket, mielőtt eljöttél szavazni? — Igen. Felbermann úrnak és Csabai Lászlónénak ismertem a közéleti munkáját, a többieknek az elmúlt héten tanulmányoztam a programját. Az általam ismeretlen jelöltekről a család többi tagjával is elbeszélgettem. Már úgy jöttem ide, hogy tudtam, kire fogok szavazni. — Körvonalazódott már benned, hogy milyen egy jó polgármester? — Nagy figyelmet kell szentelni a pályaés életkezdő fiatalok, és a fiatal családok lakáshoz és munkahelyhez juttatásának, a köz- biztonságra is jobban kell ügyelni. Szépítse tovább a várost, de a polgárokat ne hagyja elszegényedni! -F.Sijóígy fogok szí a/.ni én is — tizenkét év múlva. Mile Róbert élete első szavazására magával vitte a szomszédék hatéves kislányát, Gabriellát BMW-t bolgár sofőrje szerette volna Magyarországra hozni, de a szigorú ellenőrzésen fennakadt. Szintén Záhonyban fogtak el két ukrán állampolgárt, akik útlevelüket közokirat-hamisítás révén pró- bálták megfelelővé tenni. A „kelet kapuja” a színhelye a harmadik eseménynek is. Három férfi, akik tatároknak mondták magukat, érvényes, régi szovjet útlevéllel próbáltak hozzánk beutazni. A határőröknek feltűnt, hogy az egykori Szovjetunió állami nyelvét, az oroszt nem beszélik. Valószínűleg „szerzett és barkácsolt” az útlevelük. Kihallgatásuk lapzártakor még tartott. A helyhatósági választásokon történt alacsony részvételt nem lehet a nagy utazási lázra fogni, hiszen mindössze kettőezer magyar állampolgár lépte át megyénkben az államhatárt. KvZ
