Új Kelet, 1994. november (1. évfolyam, 189-214. szám)

1994-11-22 / 207. szám

UJ KELET 1 NYÍRBOGDÁNY-NYÍRPAZONY ii i 1994. november 22., kedd 7 Örökségbe 32 millió forint adósság A közművek megépültek —Igen nagy hiányt örököltünk az előző önkormányzattól! — kezdi beszélgetésün­ket a nyírbogdányi polgármester, Tanicsár Miklós. — Egy ilyen nagymértékű adósság kez­désével nehéz, és nem is lehet jelentős fej­lesztéseket produkálni. Mi mégis megpró­báltuk a lehetetlent. Megkezdtük a fejlesz­téseket. Legelőször beindítottuk a csatorna­hálózat fokozatos kiépítését. Ennek létreho­zása érdekében pályázatot nyújtottunk be a Városfejlesztési Iroda felé. Eredménye az lett, hogy egy minimális összegű támoga­tást kaptunk — mindössze 3 millió forintot. Az elmúlt negyven évben a faluban jelentős fejlesztésekre nem került sor. Egy igen nagy beruházást, a gáz bevezetését készítettük elő 1992-ben, amit 1993-94-ben meg is való­sítottunk. Ezzel egy időben a szennyvízcsa­torna-hálózatot is elkezdtük bővíteni, ami a község egyik felén már el is készült. A két fejlesztés összesen 110 millió forintba ke­rült. A gáz bevezetésével egyidejűleg úthely­reállításokra is sor került. A MATAV-val is megállapodtunk, így előreláthatóan 1995- ben kiépül a telefonhálózatunk. Tervezzük továbbá egy kerülőút kivitelezését. Erre 1991 óta adtunk be folyamatosan pályáza­tokat, mind ez idáig sikertelenül. Az ez évre vonatkozó pályázati eredményt a napokban fogjuk megtudni.-— Polgármester úr, indul a következő választásokon? — Természetesen megpróbálom újra el­nyerni az emberek bizalmát. — Ha újra megválasztanák, hol folytatná? — A szennyvízcsatorna-hálózat hátralé­vő részének kiépítése lenne az elsődleges cél. Idetartozik a gyártelep csatornázásának meg­valósítása is. Mint észrevehették, a község közútjai igen elhanyagolt állapotban vannak, akad még földút is. A lakosság beadta ké­relmét az út- és járdaépítésekre. Több utcá­ban a csapadék elvezetése is nagyon fontos lenne. — Úgy tudom, készülőben van az idősek szeretetotthona. Mondana erről néhány szót? — Igen, valóban készül, és nemsokára, reméljük, át is adhatjuk. A nyírbogdányi re­formátus egyház, a polgármesteri hivatal, a Népjóléti Minisztérium, az esperesség és a püspökség is hozzájárult, hogy meg tudjuk építeni ezt az intézményt. —Mennyi pénz kellett ehhez? — Összesen 15 millió forint. De reméljük, büszkék lehetünk majd a későbbiekben rá. —A többi közintézmény—óvoda, isko­la, egészségház—milyen állapotban van? — Az általános iskola pár évvel ezelőtt épült. Nemrégiben avattuk fel a fogorvosi rendelőt. Szerencsére minden fontosabb köz- intézményünk — a lehetőségekhez képest — magas színvonalon működik. Jól prospe­rál az óvoda is. Nyírbogdány község tehet­séges gyermekeinek továbbtanulásáért köz- alapítványt hoztunk létre. —Kik hozták ezt létre? — A falu képviselő-testülete alapította egymillió forintos indulóvagyonnal, melyet a Mól Rt. részvényadományaira alapoztunk. Egyébként az alapítvány ez év augusztusá­ban jött létre. Gergely Csilla Hagyományőrzés és kultúra Megyénk egyik legrégebbi művészeti együttese az 1955-ben alakult Nyírpazo- nyi Népdalkor. Vezetőjükkel, a közel het­venéves Ivancsó Dénessel beszélgettünk. — Dénes bácsi! A híres helyi népdal- körről szeretnénk önnel beszélgetni. — Csak tessék! — kínál hellyel ott­honában a kedves öregúr. — Szívesen beszélek róla, mert szép emlékeim fűződnek hozzá. —Mi volt a neve a legelsőpazonyi kó­rusnak? — Ötvenötben, amikor megalakul­tunk, a Nőtanács Ka­marakórusa volt a nevük. Még ugyan­abban az évben, áp­rilisban, Nyírbog- dányból az olajgyár kultúrházából kap­tunk meghívást. Ez­zel kezdődött törté­netünk, s a kamara­kórus egészen 1969- ig működött. — Milyen dalo­kat énekeltek? — Főként mun­kásmozgalmi dalo­kat, de népdalfel­dolgozásokat is. — Utána mi történt a kórussal? — Természetesen tovább működött. Hatvankilencben országosan is előtérbe kerültek a népzenei mozgalmak. Akkor alakultak a különböző népdalkörök, ame­lyek azóta ugyanolyan gyorsan meg is szűntek. Nekünk akkor változott át a ne­vünk Páva Népdalkörré. Azóta is pává- soknak hívnak minket az öregebbek, té­vesen! A hatvanas években volt egy Ró­zsa dalverseny nevű rendezvény, az ot­tani szereplésünkért egy zongorát kap­tunk. Aztán 1970 után megalakultak más pávakörök is, amelyeknek az első nagy hangversenye Nyíregyházán volt, a Koro­na Szálló nagytermében. Akkor már olyan sokan voltunk, hogy a különböző kórusok a nézőtérről énekeltek, mert a színpad ki­csinek bizonyult. Azt még hozzá kell ten­nem, hogy 1968-tól a Nyíregyháza és Vi­déke ÁFÉSZ átvette a támogatásunkat. Egy évvel később a tévé meghirdette a pávakö­ri versenyt, ezen mi is részt vettünk. — Csak a megyében léptek fel ? — Örömünkre nemcsak a megyéből, hanem távolabbi helyekről, különböző rendezvényekről, és tíz éve külföldről is folyamatosan kapunk meghívásokat. — Határainkon túl hova jutottak el? — Jártunk Romániában, Csehszlováki­ában, a Szovjetunióban, és egyszer Auszt­riában is felléptünk. —A nyár végén nagy eseményei voltak a kórusnak. — A szurdokpüspöki gyermeküdülő szabadtéri színpadának avatásán énekelt az együttes. Az üdülő Nyírpazony tulajdonát képezi, és 140 férőhelyes. A fellépés után a gyöngyösi nemzetközi néptáncfesz­tiválon szerepeltünk. Ezt követően Dél- Szlovákiával ismerkedett „pihenésképp” a kórus, majd egy határ menti kis faluban a Makrancai Nyár folklórfesztiválon vet­tünk részt. Később Szatmárnémetiben és a Szilágyságban lévő Bogdánd községbe utaztunk a hagyomá- nyos nemzetiségi néptáncfesztiválra. A fesztivál jeles sze­mélyisége volt Tő­kés László püspök, aki több nyelven, a különböző vallások köszöntésével nyi­totta meg a rendez­vényt. — Úgy tudom, több díjat is kapott a kórus. Közülük melyik ismerte el legjobban az ének­lőket? — Amikor ki- lencvenháromban nívódíjat kapott az együttes. — Vendég kórusokat is fogadnak? —Természetesen. Októberben példá­ul Szlovákiából vendégeskedett két cso­port a faluban. —Jelenleg készülnek valamilyen fel­lépésre? — Amit minden évben megszer­vezünk, arra készülünk most is. Ez pe­dig a hagyományos karácsonyi hangver­seny. Jövőre pedig fennállásunk negy­venedik évfordulóját fogjuk ünnepelni. G.Cs. Esküvő Nyírpazony ban Nyírpazony egyik nevezetessége a XV. századi, gótikus stílusú, többször átépített templom. Érdekessége, hogy Blaha Lujza szülei egykor itt kötöttek házasságot. Fi­gyelemre méltó régi ház még az Elek-kú- ria az Arany János utcában, amely ma re­formátus lelkészlak. A község nyugalma­zott, de ma is aktívan dolgozó lelkésze Józsa Lajos. Éppen családi háza felújítá­sán dolgozott, amikor arra kértem, beszél­gessünk lelkészi pályája emlékeiről... —Hány évi szolgálat után tetszett nyug­díjba menni? —Negyvenkét és fél év után. Ezek az évek nem voltak könnyűnek mondhatóak, főleg a háborús évek. Mindig oda mentem, ahová szólított a kötelesség. 1948-ban kerültem Nyírpazonyba, Sóstóhegy is hozzám tartozott. —Az államosítás után milyen feladatai voltak? — Hetente kétszer istentiszteletet tartot­tam, s mivel nagy körzet tartozott hozzám, rendszeresen látogattam a híveket. Tetszik tudni, én sohasem féltem a kétkezi mun­kától sem. Megtanultam szántani, vetni, aratni, kapálni. Minden munkát magam végeztem a ház körül. Nem bántam meg, hogy ide jöttem, úgy érzem az itt élők el­fogadtak, szeretnek. — Hogyan telnek a nyugdíjas évek? — Hála a jó Istennek, jó erőben vagyok, így szívesen dolgozom a kertben. Másik szenvedélyem az olvasás, ma már erre is több időm jut. Jól beszélem a német nyel­vet, így eredetiben olvashatom az egyházi könyveké is. Hetente néhány órát dolgo­zom a Magdaléneumban, amely a reformá­tus egyház szeretetotthona. Jó a kapcsola­tuk a holland egyházzal. Hollandiából nyá­ron fiatalok jöttek a Magdaléneumba, hogy felváltsák a szabadságra menő ápolókat. A német nyelvű könyveket is ők hozták. Ezek a fogyatékos gyerekek szeretik, várják az egyházi foglalkozásokat. Reggel, délben és este van áhítat. Úgy érzem, a gondozottak is szeretnek engem. Olyan jó érzés, ami­kor megsimítják a kezemet, és azt mond­ják: „Szeretlek!” Nekem minden idő csodálatos élmény, amit velük tölthetek. Tudja, sokszor úgy gondolom, a jó Isten a legmegfelelőbb életutat jelölte ki szá­momra, csodálatos dolog másokon segí­teni. H. G. A 775 éves település Nyírbogdányt mint települést 1219 óta jegyzik. Az első betelepülők szláv családok voltak, erre utal a falu neve is. Bohdány szlávul az Isten ajándé­kát jelenti. A legrégebbi időkről a ré­gész ásója vallatta-vallatja a földet — napjainkban is igen eredményesen —, hisz érdekes meglepetésekkel szol­gáltak a község határában végzett régészeti kutatások. Nyírbogdány a környéken igen so­káig a nagyobb települések közé tar­tozott. A középkorban is szerencsés­nek bizonyult, mert sohasem volt tö­rök fennhatóság alatt, és nem jutot­tak el ide azok a portyázó csapatok sem, amelyek a közeli Pazonyt, Simát és Nyíregyházát a XVI. század má­sodik felében elpusztították. A falu­nak pénzen kellett megváltania vi­szonylagos békéjét. Akkor nőtt meg jelentősége a környező településekkel szemben, amikor 1811-ben mező­városi kiváltságlevél biztosította szá­mára a vásártartás jogát. Később azonban a vasutat négy kilométernyi távolságra vezették el a község mel­lett. s ez nem a fejlődő mezővárosnak, hanem szerencsésebb szomszédainak kedvezett. G. Csi. A GESZ 3 éve Nyírbogdányban 3 éve működik a GESZ, vagyis a Gazdasági Ellátó Szerve­zet. Vezetője, Százvai Csaba, pályázat út­ján került a szervezet élére, korábban magánkereskedőként dolgozott. Az eltelt évek eredményeiről beszélgettünk nyír­bogdányi látogatásunkkor... — Milyen célból alakult meg a GESZ? — A képviselő-testület 1991. február 10-én döntött megalakulásáról. Korábban általános iskolai gondnokságként műkö­dött. Mai feladata, hogy biztosítsa az in­tézmények működésének feltételeit. Jelen­leg hozzánk tartozik az oktatás és az egész­ségügy. Százmilliós évi költségvetéssel dolgozunk, 29 fős apparátussal. —Nyírbogdányban kielégítő a lakosság orvosi ellátása? — Két orvosi rendelőnk van, melyeket a közelmúltban korszerűsítettünk. Sikerült új EKG-gépeket vásárolnunk, kialakult a háziorvosi rendszer. Nagy gondot fordí­tunk a gyermekek orvosi ellátására, a fog­orvosi rendelés is eredményesnek mond­ható. Önkormányzatunk szolgálati lakás kialakításával is segíti a községünkben munkát vállaló friss diplomásokat. — A pedagógusokat hogyan tudják se­gíteni? — Jelenleg nyelvszakos tanárra lenne szükségünk. Tantestületünkben túlnyomó többségben Nyíregyházáról kijáró pedagó­gusok tanítanak. Szívesen kiköltöznének, ha lakásépítési támogatást tudnánk nyúj­tani. A gond az, hogy kevés az alap, sok az igénylő. Az elmúlt három évben sike­rült megoldanunk, hogy az intézmények fennakadás nélkül működjenek, az isko­lában a fűtést korszerűsítettük. A fő beru­házásokra — gáz-, telefon- szennyvízhá­lózat — fordított összegek vitték el a ren­delkezésre álló pénz nagy részét. — A térítési díjak emelkedésével sok szülő kiíratja gyermekét a napköziből fél­napos óvodába, vagy csak iskolaelőkészí­tőbe járatja... — Ebben a tanévben körülbelül százan íratták be gyermeküket a napközibe. Sok az olyan család, ahol mindkét szülő mun­kanélküli, ezért több havi térítési díjjal tar­toznak. A gyermekétkeztetésünk megol­dott, a 400 adagos konyha igyekszik min­den igényt kielégíteni. Az itt dolgozók sze­retik szakmájukat. Általában mindennap magyaros, házias jellegű ételeket készí­tünk. — Hogyan jellemezné Nyírbogdány alapellátását? — Egészében véve jónak mondható. Három állami és tíz magán élelmiszerüz­let találhat^ köcsögünkben. Büszkék va­gyunk péküzemünkre, mely 140 embernek' biztosít munkalehetőséget. Természetesen a nagyobb bevásárlásokat a megyeszékhe­lyen bonyolítjuk le. —Tudnak-e még jelentős eredménytfel- mutatni? — A temető 1993-tól az önkormányzat­hoz tartozik. Fákat ültettünk, gázfűtés van a ravatalozóban, parcelláztunk, öntöző­csapokat vásároltunk. Ezekre a beruházá­sokra nagy szükség volt. Mint már emlí­tettem, egyre több ember lesz munkanél­küli, annak ellenére, hogy a MÓL Rt. 300, a Cipőipari Rt. 60 embert tud foglalkoz­tatni, és 20 főnek közhasznú munkát sike­rült biztosítani. Teljes mértékben nem le­hetünk elégedettek, azonban úgy érzem, sokat léptünk előre az elmúlt időszakban. Hajdú Gabriella Sör és nyúl A 4-es főút mentén, Nyírbogdány külső részén egy szép, bár igen öreg fenyves közepén van egy ház, nem messze a kíváncsiskodó tekintetektől. A közepes nagyságú épület egy Sörfőzde. És nem is akármilyen! A meg­bízott ügyvezető igazgatóval beszélget­tem a sörfőzde jelenéről és a tervekről. — Tavaly június elején csapoltak itt először sört — kezdi beszélgetésünket Nagy László. — A technológiánk egy né­met sörgyárénak a kicsinyített mása. Ter­mészetesen ugyanazokból az alapanyag­okból főzzük mi is a sört, mint a többi cég: maláta, komló, víz, sörélesztő. — Milyen szabvány szerint készítik ? — A legmegbízhatóbb bajor tisztasá­gi törvényeknek megfelelően. Ami vi­szont eddig nem volt jellemző, megpró­bálkozunk a barna sör gyártásával is. — Mekkora az igény, a kereslet Bog- dányban a sörre? — Igen nagy, és ez napjainkban is növekszik. Bár az is igaz, hogy je­lenleg csak itt „terítjük” a helyi kocsmákban, sörözőkben, de már más településekről is van érdeklődés. — Úgy hallottam, a sörfőzde mellett nyúlvágóhidat szeretnének létrehozni. — Igen, jól hallotta. Valóban szere­pel terveink között. Alapja és falai már állnak. Megnyitását 1995 nyarára tervez­zük. Akkor még csak próbaüzemelésre. —Mi volt az indítéka a vágóhíd létre­hozásának? — Sajnos, nem a hazai igények. Bár ebből is akadna néhány, de mi főként francia exportra termelnénk. Ha valóban a mostani igényeket kellene kielégíte­nünk, akkor egész Kelet-Magyarország nyúlállományára szükség volna. A vá­góhíd Hungaro Lapin Rt. néven futna, ami magyar nyulat jelent. —Itt, a sörfőzde előtt egy kis helyiség is működik, de nem a sörfőzése érdeké­ben. — Igen. Kis sörözőt is üzemeltetünk a frissen csapolt sörkedvelőinek. Ide bárkit szívesen várunk. Ezzel kapcsolatban ter­vezzük egy esztétikus kerthelyiség kiala­kítását a melegebb napokra, valamint a hidegkonyha beindítását is az átutazófor­galom részére, és persze a helyi igényekre. —Gergely—

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom