Új Kelet, 1994. november (1. évfolyam, 189-214. szám)

1994-11-08 / 195. szám

4 1994. november 8., kedd KÜLFÖLD-BELFÖLD 11 ■ ___ mm U J KELET Milyen az orosz vállalkozó? 1992 óta szociológusok egy csoport­ja vizsgálja a moszkvai politikai tech­nológiai központban az orosz vállalko­zók hátterét. Interjúkat készítenek kis-, közép- és nagyvállalatok vezetőivel. Az első feltételezésük az volt, hogy az új elit, akárcsak a többi kelet-euró­pai országokban, Oroszországban is a régi nómenklatúra jelentős részét is ma­gába olvasztotta. Ez azonban hamaro­san megdőlt. Kiderült, hogy a képlet sokkal bonyolultabb ennél, noha az is bizonyítható, hogy a nagyvállalkozók egy részeBrezsnyev alatt a feketegazda­ságban tevékenykedett, mások a régi nó­menklatúrából maradtak fenn, egyesek pedig átfestett vörösök, azaz korábban is gyárigazgatók voltak. Az újgazdagok zöme mégsem ezekből a rétegekből való. Legtöbben az úgynevezett „új oroszok” vannak köztük, akik az átalakulások után kerültek be először az üzleti életbe. Az új oroszok általában harminc­negyven év közötti iskolázott férfiak, nyolcán százalékban felsőbb végzett­séggel, legtöbbjük második generációs értelmiségi. A felmérés eredményei nem igazolják azt az Oroszországban elterjedt tévhitet sem, hogy az üzleti világot az etnikai kisebbségek, zsidók, örmények, grúzok uralnák. Kiderül ugyanis, hogy a kis- és középvállalatok vezetőinek nyolcvannégy százaléka orosz. A nagyvállallatok esetében a vezetők hatvanhárom százaléka orosz, és az átlagosnál nagyobb a zsidó szár­mazásúak aránya. A felmérés nem talált bizonyítékokat arra, hogy a nem orosz vállalkozók üz­leti klánokat hoznának létre. A régi nó­menklatúra tagjai között ugyan elterjedt volt az állami tulajdonok saját kézbe való privatizálása, ezek a vállalkozások azonban nem bizonyultak sikeresnek. Ezek a vállalkozók nem alkotnak össze­tartó csoportot. Az sem igaz, hogy a régi vörös gyár­igazgatók, az úgynevezett „átfestett vörösök” különösebben prosperálná­nak. A menő vállalatok vezetőségében nem találni ilyen embereket. Ok ugyanis általában egyszerű származású, az új oroszoknál idősebb, alulképzettebb szakemberek, akik egyetlen üzemben dolgoztak korábban, és apáskodtak a vállalat felett. Sok közülük mára belát­ta, hogy a produktivitás érdekében el­bocsátásokra lenne szüksége üzemének, de gyakorlatban képtelen ezt megten­ni, képességeiket pedig meghaladja, hogy felismerjék a megváltozott üzleti élet követelményeit. Egészen kicsiben talán ilyen is lehet az orosz vállalkozó Fotó: Sebestyén Szeretne üzenni az elnöknek? Szeretne közvetlen kapcsolatba kerül­ni a Fehér Házzal, bármikor személyes szavakkal üzenni Clinton elnöknek, vagy hozzáférni az amerikai közigaz­gatással kapcsolatos több ezer doku­mentumhoz? Mindössze egy Internetre (nemzetközi komputerhálózatra) kap­csolt személyi számítógépre van szük­sége ahhoz, hogy igénybe vehesse az Üdvözöljük a Fehér Házban elnevezé­sű új szolgáltatást, mely mindezt bizto­sítja. Olyanok is használhatják, akik va­lamely egyetem vagy egyéb intézmény E-maillel rendelkező számítógépes rendszeréhez hozzá tudnak férni. Ma már 150 országban, az E-mail hálózaton keresztül, néhány gombnyo­mással, amerikai kormányinformációk­hoz és kiadványokhoz lehet hozzáfér­ni. Az Egyesült Államok dokumentum­programjának Internet címe: http./ / www.white house government. A rendszerben megtalálható egy il­lusztrált „körséta” a Fehér Házban, amely külföldiek számára mutatja be a híres épületet. Az Internet használata közben felme­rülhetnek bizonyos költségek, a doku­mentumok azonban ingyenesek. Az amerikai rendszer nem az első számítógépes rendszer a világon, ame­lyen keresztül közigazgatási anyagok hozzáférhetővé válnak, de bizonyára ez a legszélesebb körű és a legkönnyeb­ben használható szolgáltatás. Clinton elnök fontosnak tartaná, hogy az egész világon globális interaktív rendszerek alakuljanak ki az egyes adminisztráci­ók között. Nemcsak magyarok • M Köztudott tény, hogy a kárpátaljai magyarság soraiból sokan — főként ér­telmiségiek — a mind nehezebb meg­élhetés miatt Magyarországra teleped­nek át, vagy ott vállalnak munkát. Ám nem csupán a magyarok keresik másutt a jobb megélhetés lehetőségeit, az uk­rán szürkeállományt is egyre nagyobb mértékben szippantja el a külföld. S itt nem csupán a Magyarország-szerte ténykedő természetgyógyászokról, cso­dadoktorokról van szó. Az utóbbi időben jelentős mértékben csökkent a magasabb tudományos fokozattal rendelkező szak­emberek száma. Tavaly Ukrajnában több mint 500 tudós, kutató hagyta el szakte­rületét, s közülük közel százan külföld­re távoztak. Horváth Névtáblavita - koreai módra KICSI A VILÁG! Tipikus közép-kelet-európai ellentét — mondják sokan a szlovákiai kétnyelvű helységnévtáblák körüli magyar-szlovák vitáról, holott — hasonló vita támadt egy szöuli nemzetközi konferencián Dél-Ko- rea és Japán között is arról, hogy a két szomszédos ázsiai országot elválasztó ten­gert vajon Japán-tengernek kell-e nevez­ni, ahogy Tokióban teszik, vagy Keleti- tengernek, ahogy Szöulban szokás, mivel a szóban forgó tenger a Koreai-félszigettől keletre fekszik. Persze a japánok erre azzal replikáznak és joggak, hogy tőlük viszont nyugatra húzódik a Japán- tenger, így az sem vélet­len, hogy egy múlt századi japán térké­pen még a Nyugati-tenger elnevezés is szerepel. Szöulban hamar készek voltak a válasszal: az ENSZ-nek is elküldött sta­tisztikában kimutatták, hogy a 15. és a 19. század között Európában megjelent térké­pek közül 23 egyenesen a Csoszon-ten- ger elnevezést használja, ami akár Kore­ai-tengerként is fordítható, mivel a Csoszon-dinasztia uralkodott Koreában 1392-től 1910-ig, és mindössze 7 régi tér­képen olvasható az, hogy Japán-tenger. „Csak a századbeli orosz-japán háború, majd a Koreai-félsziget bekebelezése, va­gyis Japán világhatalmi szerepköre billen­tette a mérleget a japánok javára” — érvel­nek a koreaiak, és legalábbis a kettős név- használat nemzetközi elismerését követelik. A Szöulban tartott szeptemberi regio­nális konferencián a két Korea és Kína a koreai, Oroszország és természetesen Ja­pán viszont a japán álláspontot támogat­ta, ami alaposan megnehezítette a záródo­kumentum szövegét, mivelhogy a konfe­rencia fő témája éppen a Japánt és Koreát elválasztó tenger környezetvédelmi prob­lémáinak megoldása volt... InfoNet Új magyar színház Thalia gondjai Szabadkán Hét szűk esztendő után végre nagy nap­ra virradt Szabadka apraja és nagyja. Új színház született Szabadkán. A Kosztolá­nyi Dezső nevével fémjelzett új magyar társulat más lehetőségek híján a szabadkai gyermekszínház termében vitte színre Boris Vian: Birodalomépítők, avagy a Schmürz című drámáját. Boris Vian pszichodrámája sajátos értelmezést kapott a balkáni szindrómát átélt közönség részéről. Az ismeretlen, ijesztő hangok nyomán bekövetkezett tragikus események láncolata kísértetiesen hasonlított napjaink kilátástalan meneküléseire. Az erkölcsi ér­zékét teljesen elveszítő családapát alakító Kovács Frigyes, mesteri játékával, közénk hozta a lelketlen birodalomépítőt — aki bár a dráma végén túléli családtagjai titokzatos eltűnését, saját, ébredező lelkiismeretével már nem tud elszámolni, és önkezével vet véget életének. A főpróbán és a bemutatón aratott vas­taps arra utalt, hogy az új szabadkai ma­gyar színház nem lehet tiszavirág életű. A magyar önkormányzati községek által nagy vehemenciával alapított új magyar színház szervezői is tudták, hogy talán ez az utolsó alkalom a vajdasági közönség visszacsalogatására. Hiszen Szabadka la­kossága már évekkel ezelőtt több ezer, összegyűjtött aláírásával egyenesen köve­telte az önkormányzattól, hogy tegyen már valamit a sorvadozó magyar színtársulat érdekében. A lakossági kérelem sokáig pusztába kiáltott szó maradt, ugyanúgy, mint Boris Vian velőt rázó sikolyai — ami után a birodalom mindig szegényebb lett egy emberrel. Az új színház igazi arcát egyelőre na­gyon nehéz meghatározni. Az első bemu­tatót követő előadások néhány tetsző­legesen kiválasztott riportalanya viszont, meglepő módon, egymáshoz egészen kö­zel álló nézetet vallott a színház múltjával és jövőjével kapcsolatban. Még az egészen fiatal színházrajongók is, akik egyébként a legnagyobb számban voltak nézői az új színház előadásainak, megállapították, hogy szép ez a mi kis gyermekszínházunk, szeretjük is, de ez itt mégiscsak a mesék és a bábok birodalma, és ebbe a miliőbe nem lehet ettől elütő műfajú színházat meghonosítani. Az idősebbek, akik talán unokáikat kí­sérve sűrűbben látogatják a gyermekszín­ház előadásait is, a rendezői választást bí­rálták. Ok nem rétegszínházat, hanem egy átlagműveltségű néző művelődési és szó­rakozási igényeit kielégítő magyar szín­házat szeretnének, ami mellett elférhetne egy rétegszínház is. „Ez az előadás nem sokban különbözik Ljubisa Ristic rendezői munkáitól. Ehhez hasonló előadásokat nála is láthattunk, még magyar nyelven is!” — mondta egy öregúr felháboro­dottan. „A szabadkai Népszínház a hatvanas és hetvenes években működött a legjobban” — emlékeztetett egy idős, de nem elha­nyagolt hölgy. „A Népszínház nemcsak bemutatók alkalmával telt meg. A Nem élhetek muzsikaszó nélkül, amit a kritiku­sok giccsesnek minősítettek, több mint száz előadást megért telt ház előtt. Akkor öröm volt színházbajámi. Vígjátékot, drá­mát és operettet is lehetett látni, és renge­teg ismerős arcot, akik szórakozni, művelődni tértek be Thalia szentélyébe” — fejezte be monológját a hölgy. „Azt hiszem, csak az akkorihoz hason­ló műsorpolitikával és a Népszínház ismé­telt birtokbavételével lehetne visszacsal­ni a nézőket. Hiszen az mégiscsak felhá­borító, hogy a bemutatót követő első előadásra mindössze húsz jegyet tudjon eladni a színház!” — állapította meg ke­serűen következő riportalanyom, majd fa­képnél hagyott... Szikár alakja valahol a főutca másik végén, aSkultéthy István épí­tész által 1854-ben felépített, de már fel­újításra szoruló Népszínház pazar épülete tájékán tűnt el végleg a szemeim elől. Nagy Kanász György Törökország mezőgazdasága Törökországban a mezőgazdaság több évezredes múltra tekinthet vissza. Ter­mészeti adottságai, klímája olyanok, hogy az ország jelentős részén egy év­ben több betakarítás is lehetséges. Az ország területe 77 millió hektár, melyből 28,5 millió a megművelt. Igen jelentős terület van állandó öntözés alatt. A me­zőgazdasági beruházások felét az öntö­zés fejlesztésére fordítják. Törökország­nak nincs saját mezőgazdasági vegyipa­ra, ezért viszonylag kevés vegyszert használnak a farmerek. Gépiparuk töké­letesen kielégíti a mezőgazdaság igénye­it. Hatszázötvenezer traktor működik, melyek kétharmada a termelésben, egy- harmada a szállításban dolgozik. Az állattenyésztés adja a mező- gazdasági bruttó termelés 35 százalékát. Hústermelésük meghaladja az évi egy­millió tonnát, melynek a fele marhahús. Nyolcvanmillió broiler-csirkét, 65 mil­lió tyúkot, 3,5 millió pulykát számoltak össze az elmúlt év végén. A lakosság 45 százaléka foglalkozik mezőgazdasági termeléssel, általában családi birtokokon. A 3,5 millió farm egyharmada 2-5 hektáron gazdálkodik. A török mezőgazdaság 3,3 százalékos fejlődésével rövidesen számot­tevő tényezővé válhat a világ exportpi­acán. Autópiac Munkatársunk Martyn Pé­ter szívesen sétál a piaco­kon, hiszen ott gyakran ta­lál lencsevégre való témát. Ezúttal a nyíregyházi autó­piacon járt és örökített meg néhány jellegzetes pil­lanatot Ez a Lada jó lesz nekünk? Megkezdődik a papírmunka InfoNet

Next

/
Oldalképek
Tartalom