Új Kelet, 1994. november (1. évfolyam, 189-214. szám)

1994-11-05 / 193. szám

UJ KELET 1994. november 5., szombat 11 NB III Tisza-csoport, 13. forduló Rakamaz megkísérti szerencséjét Megyei csapataink többsége, szám szerint négy, túrázni indul a hét végén. Kit hosszabb, kit rövidebb útra szólít a kötelesség, s tekintettel a korai kez­désre, vasárnap korán fújnak ébresztőt az érdekelteknek. Ugyancsak a hét utolsó napján lép pályára Kisvárda, azzal a nem elhanyagolható különbség­gel, hogy Dudásék a jól ismert környezetben fogadhatják az encsi legénysé­get. Nyírbátorban ezúttal sem rúgják fel a hagyományt, már szombaton eldől, a hazaiak átveszik-e a második helyet a vendég Karcagtól. Nyírbátor—Karcag V.: Bukovics (Petus, Bozsóki) Kezdé­si idő: szombat 13.00 Nyírbátor, Somogyi József szakosztály- vezető: — Nem vagyok panaszkodós tí­pus, de most bőven van okunk a siránko­zásra! Kezdeném azzal, hogy Darai Né­metország felé vette az útirányt, a jövőben ott keresi a boldogulást. A már huzamo­sabb ideje harcképtelen Szalóki és Kertész mellé feliratkozott Erdősi is. A kiváló já­tékos edzésen szedett össze egy makacs húzódást, fizikoterápiás kezeléssel próbál­ják meggyorsítani felépülését. Szereplése erősen kérdéses. Savunak a rakamazi mérkőzés után három öltéssel varrták össze felszakadt homlokát, de a légiós minden bizonnyal társaival tarthat a pá­lyára. Nem úgy Kosán, aki letöltötte kato­nai szolgálatát, így visszatért korábbi ke­nyéradóihoz Fehérgyarmatra. Nem mond­hatni tehát, hogy hurráhangulatban len­nénk, ám a bevetésre kerülő fiatalok, bí­zom benne, felnőnek a feladathoz, hoz­zák a tervezett három pontot. Értesülése­ink szerint a vendégek védelme is erősen foghíjas lesz. Az elmúlt hetekben gyak­ran piros lappal honorálták a játékvezetők túlzott keménységüket, ezért többen is el­tiltásukat töltik. Eddig hazai környezetben mindössze kétszer találtak kapunkba a Nyírbátorba látogató gárdák, szeretném ha statisztikánk ezúttal sem romlana. A ke­ret: Varró, Szabó—Szegedi, Erdősi, Szil­ágyi, Tóth, Lengyel, Lukács, Balogh, Lőrincz, Savu, Szilvási, Nagy, Czimbal- mos, Széplaki. Kisvárda—Encs V.: Soós (Nagy Cs., Zádor) Kezdési idő: vasárnap 13.00 Kisvárda, Komáromi György vezető­edző: — A sényői mérkőzés remélem ész­hez téríti a fiúkat! Méltó ellenfelei voltunk az éllovasnak, s ha picivel több szeren­csénk van, pontosan távozunk. Most a pa­pírforma mellettünk szól, s megrendült önbizalmunkat helyre tehetné egy biztos győzelem. A hátralévő három fordulóra kilenc pontot terveztem, ami az élbolyban maradásunkat jelentené. A vendégek dön­tetlen specialistának számítanak. Ebben a műfajban verhetetlenek, nem úgy a pályán. Várhatóan sündisznóállásba vonulnak, ezért három csatárral fogjuk ostromolni kapujukat. Atlövésekkel, szélen vezetett akciókkal törhető fel az encsi retesz. Nagy segítség lenne Göncz játéka, színt, ötle­tet, frissességet vihetne a támadásainkba. A zárótalálkozón rengeteget érne jelenlé­te, én is nyugodtabban ülnék a kispadon. Béres már teljes értékű harcos, és bár Du­dás lába még érzékeny, figyelembe ve­szem az összeállításnál. A várható kezdő tizenegy: Szőr vagy Czene—Czap, Ta­kács, Popovics, Lipták, Dudás, Seres, Göncz vagy Szombati, Vincze, Oláh, Bé­res. Szerencs—Rakamaz V.: Szabó I. (Vilmányi, Szőllősi) Kez­dési idő: vasárnap 13.00 Rakamaz, Veigli Géza vezetőedző: — Azt hiszem, érthetően jó hangulat uralko­dik öltözőnkben! A szerencsi kirándulás előtt roppant egyszerű a képlet, „csak” át kell menteni a Nyírbátor ellen mutatott formánkat, az most is elég lehet egy szép eredményre. Én a pontszerzésre gondolok! A borsodiak tíz fordulón át őrizték veret­lenségüket, törvényszerű volt, hogy ez nem tartható örökké. Kétszer bakiztak gyors egymásutánban, ami feltüzelhette őket. A csapat mellett nagy ellenfél a be­kecsi pálya talaja is, de szerintem vasár­nap lehet keresnivalónk. Erősségük a len­dületes támadójáték, Rontó, Kozma és Koszta lövi góljaik túlnyomó többségét. A védelem, élén a régi ismerős, tapasztalt öreg rókával, Májerral, jól zár, tíz meccsen csak hatszor kapituláltak. Igaz, a már említett utolsó két összecsapásukon hét találatot regisztrálhattak, ezért érzem úgy, hogy teljes létszámban akár megle­petést is okozhatnak. A keret: Cziotka, Vitkai—Komlósi, Karóczkai, Szondi, Pásztor, Juhász, Tóth, Lehóczki, Sípos, Szekrényes, Adámszki, Muri, Hidegh. Edelény—Nagykálló V.: Inges (Sebestyén, Varga F.) Kez­dési idő: vasárnap 13.00 Nagykálló, Papp Ferenc egyesületi el­nök: — Birkózómérkőzést nyertünk Vámospércs ellen, némi szerencsével si­került legalább egyszer túljárni a ragyo­góan védő Mező eszén. Edelényben győzni szeretnénk, annál is inkább, mert ezzel folytathatnánk nagyszerű sorozatunkat. Megtaláltuk a helyes utat, amiben, meg­jegyzem, kezdettől fogva bíztam. Teljes gőzzel készülünk, nem becsüljük le a se­reghajtót. Hallomásból értesültünk róla, hogy a hazaiak soraiban kettős igazolás­sal kazincbarcikai játékosok is játszanak, de szereplésük csakúgy bizonytalan, mint nálunk Búzásé és Hildáké. Ha jön a két nyíregyházi labdarúgó, akkor nem féltem csapatunkat. A keret: Pók, Rapcsák— Kígyósi, Kaszab, Ónodi, Lizák, Boros, Spisák, Polonkai, Horváth, Boda, Vágó, Balogh, Balázs, Szilágyi. Tiszaújváros—Sényő V.: Pintér (Nagy R., Markóth) Kezdési idő: vasárnap 13.00 Sényő, Papp Lajos szakosztályvezető: — Ke­mény csata elé nézünk, nem ihatunk előre a medve bőrére, de azért megmondom őszintén, a vereségre még csak nem is gon­dolunk. Tiszaújváros fiatal legénysége még hazai pályán is a kivárásra kombinál, a vé­dekezésre fekteti a hangsúlyt. Biztos va­gyok benne, hogy meglesznek a helyzetek, kérdés, milyen százalékban tudjuk értéke­síteni azokat. A vendéglátóink karcagi ku­darcukkal a hatodik hegről visszaestek a Ózd—Mátészalka táblázaton, és ez valószínűleg doppingként hat rájuk. Szóval nem lefutott a találkozó, figyelmünk egy percig sem lankadhat. Még bizonytalan a kezdő csapat összetétele, mert ugyan Mónus felépült, ám Domokos orvo­si javaslatra kihagyni kényszerül az össze­csapást. A két hete kiállított Horváth ügye is függőben van, bár, remélem, nem me­szelik el hosszabb időre. A keret: Krizsa- novszky, Mudri—Ványi, Pataki, Szikszai, Herman, Kegye, Torda, Balogh, Horváth, Mónus, Knoblok, Lizenbold, Tóth, Ru- bóczki, Majchrovics. V.: Németh V. (Kiss L, Kovács) Kez­dési idő: vasárnap 13.00 Mátészalka, Vojtkó István vezetőedző: — Úgy veszem észre, a bírók nem egyenlő mértékben mérnek, csapatomat most már sorozatban megszórják színes cédulákkal. Itt nem Szelihovra gondolok, a légiós buta módon, három perccel a befejezés előtt ál­líttatta ki magát legutóbb. Még szerencse, hogy most már rendeződnek soraink. A besárgult Papp és a sérült Márián kivéte­lével teljes a létszám, meg tudjuk oldani a hiányzók pótlását. Feljövőben van a társa­ság, visszanyertük önbizalmunkat, meg­élénkült a harc a kezdő tizenegyben való szereplésért. A borsodiak otthoni eredmé­nyei vegyesek, kiszámíthatatlanul muzsi­kálnak. Ez azért is érthetetlen számomra, mert rutinos, sokat látott játékosaik van­nak, akik jóval többre lennének képesek. Ebből következik, nehéz tippelni a kilenc­ven perc végkimenetelére, de az a véle­ményem, hogy lehet esélyünk akár a győzelemre is. A keret: Nagy, Gere—Si­mák, Szeles, Szűcs, Bíró, Király, Gubá- nyi, Kosa, Szender, Illák, Oláh, Sira, Kocsán. Koncz T NB ll-HANGOLÓ A tizenkettedik fordulóban mindkét második vonalbeli csapatunk hazai környezetben folytatja a pontvadászatot. Az időbeli sorrendnél maradva, szombaton tizenhárom órától szarvasi vendégeket fogad a nyíregyházi le­génység. A középmezőnyben tanyázó riválisok csatája nagy küzdelmet ígér. A felzárkózásért késhegyre menő küzdelmet vívó Tiszavasvári vasárnap hasonló időpontban lép pályára, ellenfelük az önbizalmában megacélo­zott Gödöllő lesz. SzarvaslesGn Hét közben edzés előtt kérdeztük az NYFC mesterét a szombat kora délutáni mérkőzésről. Az ellenfél Szarvas, két pont­tal lemaradva a nyíregyháziaktól, a hetedik helyen áll a táblázaton. Az elmúlt bajnoki évben mindkét mérkőzésen döntetlen ered­mény született. — Nem is tudom, mikor nyertünk a Szar­vas ellen. Most nagyon készülünk, ismer­jük az ellenfelet, várhatóan megint felállt védelemmel kell felvennünk a küzdelmet. A hétközi edzéseken megpróbáljuk a megfelelő taktikát jól begyakorolni. Általá­ban ilyen esetekben egyéni betörésekkel és távoli lövésekkel lehet feltörni az ellenfél védelmét. Remélem, hogy ezúttal mind a középpályán, mind elöl sok futással meg tudjuk oldani ezt a nehéz feladatot. Ugyan­akkor arra is gondolnunk kell, hogy az el­lenfél kontrákból nagyon ügyes támadáso­kat vezet, így semmiképp sem hagyhatjuk védelmünket kinyílni. A keretben szeren­csére mindenki egészséges, így a legmeg­felelőbbnek tartott tizenegyet küldhetem pályára. Döntő lesz a találkozón a játéko­sok harci kedve és elszántsága, úgy látom, ezen a téren sem lesz gond. Azt szeretném, ha ugyanolyan hozzáállással játszanának, mint az idény elején — mondja Buús György, a nyíregyházi vezetőedző. —A legutolsó itthoni találkozókon bizony a közönség is elégedetlen volt a csapattal. Azt hiszem, elsősorban nem a játékot, ha­nem a küzdeni akarást hiányolták. Miből gondolja, hogy most megváltozik a csapat- szellem? — A játékosok akarásával nem lehetek elégedetlen. Az edzéseken pontosan és jól elvégzik a kijelölt feladatokat. Lehet, hogy a lelátóról úgy tűnik, hogy nem kellő oda­adással küzdenek, de ez nem így van. Ez az együttes még nagyon rutintalan, és ha egy kicsit esik a lendület, nincs olyan ember a középpályán, aki elég tapasztalt, hogy ilyen­kor magához vegye az irányítást. Ez a csa­pat mindent megtesz a jó szereplés érdeké­ben, s ennek előbb-utóbb a szurkolók is lát­ni fogják az eredményét. Noha azt én is tu­dom, hogy az igazán jó eredményekhez né­hány poszton nem ártana erősítenünk. — Ezek után milyen eredményt vár a va­sárnapi mérkőzésen? — Természetesen úgy megyünk ki a pá­lyára, hogy megszerezzük a győzelmet. Leg­alább olyan fontosnak tartom a három pont megszerzését, mint azt, hogy a közönség is elégedett legyen kedvenceivel. Ezzel a ta­lálkozóval együtt már csak négy mérkőzést Szarvason minden csendes. Amolyan vi­har előtti csend ez! A viharsarkiaktól távol áll, hogy szombaton az űzött vad szerepét vállalják, sőt, ahogyan mondani szokás, nem feltartott kezekkel utaznak Nyíregyházára. Erről árulkodnak Lipcsei Imre technikai vezető szavai is, aki készségesen reagált megkeresésünkre. — A pontrablásban bizakodunk, erre ké­pesnek tartom a gárdát. Nyíregyházán már számíthatunk a sárga lapjai miatt egy hét kényszerpihenőt tartó Cziglédszky Ákosra, és a Hatvanban kiállított Brakszatórisz And­rás is letöltötte büntetését. Egy-két játéko­sunk sérüléssel bajlódik, így Holp például, aki nem teljes értékű harcosként is vállalta a küzdelmet legutóbb a „Kerület” ellen. Horváth pályára sem lépett a döntetlennel zárult derbin, de azért tagja az utazó keret­nek. A rutinos Takó is fájlalja a lábát, ám ismerve, milyen kemény legény, egészen biztosan túlteszi magát ezen az apró kelle­metlenségen. — Két olyan csapat találkozik, akik nem igazán gólerős támadójátékukról híresek. — Pedig a helyzetek kialakításával sem­mi problémánk nincs. Annál inkább a befe­jezésekkel. Ha a ziccereknek csak a töredé­két értékesítenénk, nem fájna a fejünk, és a tabellán is nyoma lenne kapu előtti tevé­kenységünknek. Remélem, most elsül vég­re a csatárok lába, s gólokban gazdag össze­csapást élvezhet a publikum. —Mennyiben okozott törést a csapat éle­tében, hogy a korábbi sikeredző, lan Patrescu a nyáron engedett a csábításnak, s Kiskőrösre tette át székhelyét? ■— Vígh Tibor személyében megtaláltuk az ideális megoldást, a rendelkezésre álló játékosanyagból kipréseli a várt eredménye­ket. Azért mondom mindezt; mert aholtsze­játszunk az őszi idényben, s az a célunk, hogy megerősítsük helyünket az első hat­ban. Ezután se várnak ránk könnyebb mérkőzések, így a kitűzött cél teljesítésé­hez elengedhetetlen a győzelem. Ha elöl a csatáraink sok mozgással meg tudják za­varni a felállt szarvasi hátsó alakzatot, ak­kor ez a feladat megoldható. — Kik fognak játszani vasárnap a kezdő csapatban? — Ezt most még nem tudom megmonda­ni, több helyen is gondolkozom, mi lenne a legjobb megoldás. A tizenhatos keret: Feke, Kormos—Szatke, Drobni, Kiss, Barna, Cselovszky—Göncz, Kovács, Lelt, Thú- róczi, Papp, Búzás—Bagoly, Szkunc, Kapusztyin. „, Revay zonban nagy mozgás volt Szarvason, több meghatározó ember távozott. A megbízha­tó Hanyecz kapus, valamint házi gólkirá­lyunk, Rácz Diósgyőrbe igazolt, Major pe­dig Békéscsabára szerződött. A helyettük érkezettek közül a Siófokról egy évre köl­csönbe kapott Brakszatórisz Gábor eddig sikeresen repkedett a háló előtt, ugyanak­kor a Kábától elorozott Plókai Mihály még nem igazolta gólérzékenységét, egyelőre keresi helyét az együttesben. Vígh Tibort nem kell bemutatni a labda­rúgás eseményeit nyomon követő szurko­lóknak, a mester bebarangolta már a Tiszán­túlt. többek között Hajdúnánáson, s Békés­csabán fejtette ki áldásos tevékenységét. Néhány perc erejéig vele is sikerült szót váltanunk. — Idegenben hajszálra ugyanannyi pon­tot gyűjtöttünk, mint hazai környezetben. Nyerni tudtunk Miskolcon és Hajdúná­náson, s Kazincbarcikán is közel álltunk a bravúrhoz. A borsodiak akkoriban öt mérkőzést hoztak zsinórban, de csapatom­mal meggyűlt a bajuk, örülhettek a döntet­lennek. Az az igazság, hogy ránk férne már valami hasonló produkció, mert közel egy hónapja nem éreztük a győzelem ízét. Úgy tűnik számomra, hogy a társaság vendég­ként jobb teljesítményre képes, otthonunk­ban gátlásosán, görcsösen futballoznak. A papíron könnyebb találkozókat három pont­tal gazdagabban zártuk, de a III. Kerület el­leni iksz nem volt bekalkulálva. Az elvesz­tett két pont nagyon fáj, Nyíregyházán meg­kísérelünk valamit faragni ebből a hiányos­ságból. Még nem állt össze a kezdő tizen­egy, a keretet tudom közölni. Brakszatórisz G„ Dudás—Gebri, Stredie, Holp, Szlopocz- ki, Janics, Pisont A., Horváth, Kulcsár, Cziglédszky, Dobi, Brakszatórisz A., Sza­bó, Plókai M. Az űzött vad visszalű? Tiszavasváribcm a győzelemre áhítoznak Tiszavasvárinak élet-halál kérdés a há­rom pont bekasszírozása. Vasárnap olyan ellenfél érkezik, amely ugyancsak az al­sóházban vergődik, bár a gödöllőiek szá­mára nem elérhetetlen távolságra van a középmezőny. A hazaiak legutóbb Hajdú­nánáson tovább szaporították vereségeik számát, ami újabb mély barázdákat húzott Szikszai Lajos vezetőedző homlokára. A mester mérkőzés utáni nyilatkozatá­ban arra hivatkozott, hogy a fegyelme­zettebbjátékot produkáló csapat nyerte az összecsapást. A tudósítások szerint a nánásiak akár gólkülönbséget is javíthat­tak volna, ami súlyos kritika a Szikszai- legénységre nézve. Mint Tamás Géza egyesületi elnök a hét közben vele készí­tett interjúban elmondta, a bajnokság hátralévő időszakára úgynevezett pont- rendszert vezetnek be, mely arra hivatott, hogy elbírálja az egyes játékosok teljesít­ményét. A vezetőedző még nem nyúlt a büntetés eszközéhez, de ez a jövőben a fent említett okokból kifolyólag megváltozik. A tizedik helyezett III. Kerülettől hat pont választja el Fecskuékat, s ez a hát­rány egy hosszú hajrá nyitásával még le- dolgozhatónak tűnik. Egyetlen cél lebeg a szakvezetés szeme előtt, minél hamarabb megkezdeni a felzárkózást, távol kerülni a kiesőzónától. A Gödöllő elleni mérkő­zésnek tehát az a tétje, hogy meg tud-e kapaszkodni az utolsó szalmaszálban az Alkaloida együttese. A keret: Varga— Sinka, Széki, Rása, Hegedűs, Havelant, Fecsku, Kurilco, Bohács, Erdei, Szilágyi, Zubanics, Szurkos. Csodálkoznak, de nyerni akarnak Gödöllőn optimistán tekintenek a tiszavasvári kirándulás elé. Miért is ne ten­nék, hiszen egy hete éppen a nyíregyházi legénység sklapjával gyarapították vitrin­jüket. A megszerzett három ponttal meg­léptek a sereghajtóktól, igaz, még közel sem érezhetik biztonságban magukat. Ezért is tulajdonítanak kiemelt jelentő­séget a vasárnapi ütközetnek, mely fontos kérdésekre adhat választ. A „ki nevet a végén” társasjáték első szakaszának befe­jezése előtt ugyanis cseppet sem mindegy, hogy ki milyen pozícióból vághat neki a tavaszi hadjáratnak. Amikor tárcsáztuk a Pest megyei csapat főhadiszállásának szá­mát, a telefon másik végén Varjú István, a klub elnökhelyettese vette fel a kagylót. A szakvezető rövid beszélgetésünk elején visszakanyarodott az NYFC elleni kilenc­ven percre. — Égetően szükségünk van minden egyes megszerzett pontra, így, mondhat­ni, kötelező feladat volt a nyírségiek legyő­zése. Tervünket végrehajtottuk, ami kellő bizakodással tölt el a hétvégi megméret­tetés előtt. — Gondolom, tisztában vannak azzal, hogy Tiszavasvárinak nem sok választása akad, csak győzelem esetén marad esélyük a folytatásban. — Természetesen. Bár kevés informá­cióval rendelkezünk, arra azért felké­szültünk, hogy egy harapós ellenféllel ta­láljuk szemben magunkat. Csodálkozunk, miért áll ott a hazai együttes, ahol. Azon­ban mi is felfelé törekszünk a tabellán, négy-öt hellyel magasabb pozícióba vár­juk a fiúkat. Előrebocsátom, eddigi szerep­lésünktől függetlenül maximálisan elége­dettek vagyunk Garaba Imre vezetőedző munkájával. —Meg tudná adni a kezdő tizenegy név­sorát? — Teljes a létszám, sérülések nem gá­tolták felkészülésünket. Érzésem szerint érvényesül a „győztes csapaton ne változ­tass” elv, ezért marad az elmúlt heti össze­állítás, tehát a Nagy—Balogh, Kiss, So­mogyi, Simon, Török, Bábik, Ivanovics, Szász, Szamosi, Burzi alkotta gárda lép pályára. További párosítás: Salgótarján—Haj­dúnánási LC, Tiszakécskei FC—MTK, Hódmezővásárhelyi LC—Balmazújvárosi FC, Kábái Cukor FC—Miskolci VSC, III. Kér. TVE—Kazincbarcikai FC, FC Hat­van—Diósgyőri FC. Koncz

Next

/
Oldalképek
Tartalom