Új Kelet, 1994. november (1. évfolyam, 189-214. szám)
1994-11-30 / 214. szám
UJ KELET m ■ MEGYÉNK ÉLETÉBŐL 1! Ili 1994. november 30., szerda 3 Piros sapkában hazafelé... Sínpáron Az ófehértói vasútállomás Nyíregyháza és Vásárosnamény közötti vonalszakaszon fekvő középállomás, amelynek dolgozói létszáma 11 fő: forgalmi szolgálattevők, pénztáros, raktáros, a főnök és a váltókezelő. Kockánics László forgalmi szolgálattevő most a szabadságon lévő váltókezelőt helyettesíti. Rubóczki József forgalmi szolgálattevő megigazítja fején a vasutassapkát, Horváth Ferenc tartalékos állomásfőnök pedig készségesen elmagyarázza, hogy mit is jelent a „tartalékos” jelző. — Hozzám tartozik a Nyíregyháza— Pátroha fővonal, a vásárosnaményi vonal Nyírmadával bezárólag, valamint Nagykálló és Kállósemjén — ezenkívül pedig a kisvasút. Ha a vonalszakaszok bármelyik állomásán a főnök szabadságra megy, vagy betegállományba kerül, akkor én helyettesítem őket. Ha pedig nincsen ilyen eset, akkor a forgalmi szolgálattevőket helyettesítem. — Hány vonat megy itt át naponta? — kérdeztem Rubóczki Józseftől. — Kora reggeltől késő estig oda-visz- sza 14 vonat. Háromvágányos megálló vagyunk, ami azt jelenti, hogy a vonatoknak meg van szabva a bejárati iráakkor egy rövid, egy hosszú, egy rövid, vagy két rövid, egy hosszú, egy rövid — már nem is tudom... Rossz lennék kezdő vasutasnak, szolgálattevőnek — na persze, ez nem így működik! Szigorú vizsgákhoz kötött itt minden! Ismemi kell a tolatáskor használatos sárga zászlós jeleket is. Egy nagy palatábla, amely minden állomáson kötelezően használatos, jelzi, hogy: „közeledik”, „elmarad”, „hátra”, „vágány(zár)”, az oda illő történéseket pedig a rubrikákban jelzik. Sínpályás világ — teljesen más! Amikor vasutaslegendákról kérdezem őket, mosolyogva összenéznek. Na mi is lehetne érdekes az olvasónak? — Van piros és kék tányérsapkánk is — mondják. A forgalmi szolgálattevőt a piros színűről lehet megismerni. Azt hordja, ha az állomás területén szolgálatban van. Többször előfordult már, hogy valakik valahol a pirosban indultak haza. Az utasok meg csak mosolyogva nézték, hogy tán elkésett farsang volt valahol? Beszélgetésünk egymás után elhangzó mondataihoz egy nagy ingaóra szalutált. — Régi darab — mondják —, muzeális! Kockánics László, Horváth Ferenc és Rubóczki József nyuk. A személyvonatoké mindig egyenes, a tehervonatoké kitérős, az első vágány pedig rakodásra szolgál. Mivel a pálya egyvágányú, nagyon fontos, hogy visszajelzést kapjunk a vonatok előző állomásról történő indításáról. Állomástávolságban közlekednek a vonatok, tehát, amíg a szomszéd állomás nem jelenti vissza a vonat indítását, addig a következőt nem lehet elküldeni. Ha mi indítunk, mondjuk Baktalórántházára, azonnal szólunk a következő állomásnak, nehogy ők is indítsanak, s „összetalálkozzanak” a szerelvények. Meg is csörren a tekerőtárcsa nélküli fekete készülék, az úgynevezett KTG vonal. Sorba van kapcsolva — cseng minden állomáson —, és aki a morzejelhez hasonló hívójelet hallja, az felveszi a sokszor megragadott kagylót. Ha Ofehértó, — Én már Zalaegerszegen is láttam ilyet a vasútnál — teszi hozzá a tartalékos állomásfőnök. Nagy vásárlás lehetett egykor. — De jó lehetett! — szól most Kockánics, a szolgálattevő.—Nagyon pontos. Nemsokára vonat jön Nyíregyházáról, s indításkor majd fel-alá mozgatják a zöld indítótárcsát. Lesz majd tél is, amikor a leesett hótól meg kell tisztítani a váltókat, mert itt még kéziállításúak működnek. Akadály nincsen, mert a vasútnál mindig felkészültek. Kép és szöveg: V. A. (Ófehértón tehát nincs probléma, de közben eszünkbe juthat, hogy ez is csak egy szárnyvonal, s ezt a szárnyat is le akarják vágni, hogy a vasutasok sztrájkkészülődéséről hallunk. — A szerk.) Önkéntes szakmai segítségnyújtás Az elmúlt hét végén Nyíregyházán megrendezett agrárgazdasági konferencián szó volt a VOCA elnevezésű amerikai szervezetről, amelynek szóróanyagában is olvashatunk tevékenységéről. Ez nem más, mint önkéntes szakmai segítségnyújtás külföldi mezőgazdászoknak és szövetkezeteknek. A VOCA (Volunteers in Overseas Cooperative Assistance) 1970-ben alapított nonprofit magánszervezet, aminek alapvető célkitűzése, hogy világszerte fejlessze a gazdasági lehetőségeket és növelje a bevételeket a kis- és közepes méretű termelési háttérrel rendelkező gazdálkodók és szövetkezetét alkotó tagok esetében, továbbá a mezőgazdasági hátterű vállalkozásoknál is. A segítségnyújtás csak a fogadó ország állalkozóinak vagy azok csoportjainak gényeit elégítheti ki úgy, hogy a szakértők általában 30-tól 90 napig végzik helyszíni munkájukat. Az amerikai szakértők költségtérítés-mentes vizsgálata az alábbi területeket öleli fel: — szövetkezetek fejlesztése, irányítása és működtetése; — farm-management és -működtetés; — gazdaságos mezőgazdasági termelés; — betakarítás utáni kezelés, osztályozás, minőségellenőrzés, csomagolás, tárolás és szállítás; — élelmiszer-feldolgozás; — mezőgazdasági termékek marketingje; — szövetkezetszervezés, -felügyelet, érdekképviselet és továbbképzés. A nagy tapasztalattal rendelkező önkéntes szakértők utazási, szállás- és étkezési költségeit az USA Nemzetközi Fejlesztési Irodája támogatásával a VOCA fedezi. A szervezet több éve segíti a magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar vállalkozóit, 1992. január 1-jétől Budapesten önálló irodája van. Cím: 1051, Budapest, Szent István tér 4—5. 1/2. Telefon: 117-33-09; 117-85-72; TeL/fax: 117-86-54. (I- gy-) Emlékmű és tornaterem Győrteleken Közösen és egyedül is Gyűrtelek Géberjénnel és Fülpös- daróccal együtt négy éve vált le az Ököritófülpösi Nagyközségi Közös Tanácsról. A három „kicsi” úgy döntött együtt marad, és körjegyzőséget alakítottak. A jegyző és az igazgatási apparátus Győrteleken székel. Az elmúlt évek a békés egymás mellett élés jegyében teltek el, a rendszer beválni látszik. Győrtelek polgármesteri hivatalában Bérén György polgármesterrel beszélgettünk. — Fülpösdaróccal és Géberjénnel együtt kezdtük el a gázt és telefont kiépíteni. Utóbbi '93 júliusában üzemelt be, a gáz pedig szabály szerint ez év szeptemberében lett volna kész, de már tavaly decemberben fűtöttünk. — Ez hogy lehetséges? — Úgy, hogy a kivitelező megelőlegezte az árat. Bajdor József debreceni lakos volt ez a vállalkozó. Egyébként az egészet a TIGÁZ bonyolította. Épült egy 288 négyzetméteres tornaterem, ami már nagyon kellett az ifjúságnak, valamint a kultúrházat is felújítottuk ‘ 92-ben, mert nagyon el volt hanyagolva. Tavaly kezdtük az ivóvízhálózat bővítését, jelenleg a három évvel ezelőtt portalanított utak szilárd burkolattal való ellátása folyik. A mellékutakra a tüzelőt nem lehetett levinni, a mentő ne adj'isten, hogy le tudott volna menni, most ez is rendben lesz. Képviselő-testületünknek köszönhető, hogy nem a hatalmi harcokkal, hanem a település fejlesztésével foglalták el magukat. —Az iskolával mi a helyzet? — Ezzel nem volt problémánk. Géber- jénnek és Fülpösdarócnak közös, nekünk külön iskolánk van. Az épület jó, nem túl régen készült. Az egyház által visszaigényelt területeket visszaadtuk, jó viszonyban vagyunk egymással. — A szociális otthon? — Az megyei intézmény, lényegében semmi közünk hozzá, de nagyon jó hogy megcsinálták, mert ez az egyetlen, ami munkalehetőséget biztosít a községben. Itt volt a Győrtelek és Vidéke ÁFÉSZ központja, ez felszámolódott. A boltokat el-, illetve bérbe adták. A termelőszövetkezet levált a Szamosmenti Termelőszövetkezetről, de a mai napig nincs meg a cégbírósági bejegyzésük, mert a vagyonmegosztásuk teljes egészében nem történt meg. Ez év márciusában elnökváltás volt, és amióta Tóth Bertalan az elnök, kezdenek lélegzetet venni. A munkalehetőség itt minimális, vannak vagy 12-15-en, többen nem. — A Szamos holtágaival nem lehetne valamit kezdeni? — Állami tulajdon. A Magyar Horgász- szövetség engedélyezi a sporthorgászatot. de ebből nekünk bevételünk nics, de ha a turizmussal tudnánk valamit kezdeni, ez is egy jó pont lenne a falu számára. A Horgászszövetség vett telket a Szamos partján, ott épít egy házat. Víz, gáz, villany, szóval minden lesz benne. A horgászsport kedvelőinek lehetősége lesz itt üdülni, és talán elviszik a falu hírét, így esélyt adva nekünk a fellendülésre. — Építési telkeik vannak? — Minimális mennyiségben, pillanatnyilag pontosan 14 áll rendelkezésre. A korábbi években ingyen és bérmentve adtunk telkeket. Ezt a kedvezményt a cigány lakosság vette igénybe. Az utcájuk vizet kapott, gázt, és szilárd burkolatú utat. A falu gyarapodik. A ciklus elején 1547 lakosunk volt, most pedig 1589. Ezt a növekedést a választási előkészületek közben vettem észre, és nagyon örültem neki. —Milyen a közösségi élet Győrteleken? — Van egy polgárőrségünk, ami ‘ 93 őszén alakult, akkor, amikor tényleg nagy volt itt az éjszakai mozgás. Rendezvényeken, például bálokon, diszkókban látják el a felügyeletet, segítenek a rendőrségnek. Sok volt a betörés, mára lecsökkent a számuk. Minden hétvégére jutott egy betörés az áfészboltokban, és még a polgármesteri hivatalt is kiürítették. Elvitték a videónkat, összetörték a berendezést, az ajtókat, az asztalokat. Azóta be sem zárjuk, csak a külső ajtót. A sportegyesületünk sajnos nem működik azóta, amióta Ököritófül- pöshöz csatlakoztunk. Erről jut eszembe, egy sportpályát is készítettünk, jövőre fejeződik be a rendezése a tervek szerint. Öltözőt, zuhanyzót nem kell külön építenünk, mert az megvan a tornateremben. A testület elindította egy szennyvízrendszer építését. Ez kistérségi beruházás lenne Géberjén, Fülpösdaróc, Győrtelek, Tu- nyogmatolcs részvételével. Tervezése folyamatban van, 1996 évre szándékozzuk pályázni. A tisztító Győrtelek és Tunyog- matolcs határában épülne. Szeretném még elmondani, hogy a falunak teljesült egy régi álma. Az első és második világháborúban elesetteknek, valamint a zsidó elhur- coltaknak állítottunk egy emlékművet, amelyre nagyon büszkék vagyunk. Dojcsák Tibor Emlékmű (iyőrteleken (A szerzőfelvétele) Volt egyszer egy húsüzem? A keresztelőig jutottak A Szabolcs Húsipari Vállalat leány- vállalatát 1991-ben adták át Mátészalkán. A marhavágóhíd és -darabolóüzemben az Európai Közösség országaira elfogadott technológiával dolgoztak. Megrendelés lenne, árui exportképesek, a gyár két éve mégis felszámolás alatt állt, a folyamat november 26- án zárult le. Még ezt megelőzően kérdeztük az előzményekről és a várható fejleményekről Kovács Árpád igazgatót. — Az volt az elképzelés, hogy Mátészalkán létrehoznak egy exportorientált marhavágó- és darabolóhidat az elavult nyíregyházi helyett. A megmaradó, nem exportálható részeket a megyeszékhelyen dolgozták volna fel. Sok kis vágóhíd nem tudja teljesíteni a Gazdasági Közösség feltételeit, mi oda is szállíthatunk, valamint a volt Szovjetunióba, ahol alacsonyabb szintű a követelményrendszer. — Ha jól értem, piac van, a gyár üzemképes, akkor mi a gond? — Fő probléma az alapanyag és a forgóeszközhiány. Szarvasmarhából és sertésekből egyaránt fele, harmada van hazánkban a szükséges mennyiségnek. Marhával azért rosszabb a helyzet, mert 4-5 év is eltelik míg az állat a feldolgozható nagyságot eléri. Úgy tervezték, hogy az anyavállalat vásárolja fel számunkra az alapanyagot, vagy adja a szükséges forgótőkét. Az anyavállalat azonban tönkrement, és törvény szerint ezzel a leány- vállalat is csődbe jutott. Most bérmunkában dolgozunk, magyarországi vállalatoknak darabolunk, csontozunk, csomagolunk. A gyárat eddig kétszer kínálták fel eladásra, de nem volt rá jelentkező. Most nyíregyházi üzemekkel, eszközökkel együtt vagyunk újra meghirdetve, becslésem szerint 360—450 millió forint között. Ma egy ilyen üzem bekerülési költsége egymilliárd forint felett van! —A bejáratnál egy tábla jelzi, hogy itt található az Armenia húsüzem. Miért vették fel ezt a nevet? — Annak idején elkezdődött az önálló arculatkialakítás, megtörtént a keresztelő, de ennél meg is rekedtünk, az anyavállalat csődje megakadályozta a befejezést. —Mi lesz a dolgozókkal? — Két évvel ezelőtt volt egy komolyabb létszámleépítés, ami negyven főt érintett. Most 125-en vagyunk, a felszámolás végén mindenkinek megszűnik a munkaviszonya. Szintén a határidő lejárta előtt beszélgettünk Bíró Lászlóval, az üzemi szak- szervezet titkárával. Az elbocsátások közeledtével végkielégítésekről folyik a vita. Törvény szerint a végkielégítést a felszámolás alatt álló cégnél úgy számolják, hogy az alapbért szorozzák a végkielégítési hónapok számával. Ez itt gond, mert a dolgozók egy része darabbérben, teljesítmény után kapja az alapnál jóval nagyobb fizetését. A felszámoló keresi azt a legjobb lehetőséget, amellyel a dolgozók végkielégítését a legkielégítőbb módon intézheti el. November 29-én kaptuk a felszámolást végző Hextra Felszámolási Cég megbízottjától, dr. Béres Gézától az információt, miszerint az üzemet megpályázták. Ennek elbírálása folyamatban van, minden attól függ, hogy a legnagyobb hitelezők — köztük a Postabank — milyen álláspontra helyezkednek. Az ügy tehát mégsem zárult le, a későbbiekben visszatérünk rá. D.T. ■H
