Új Kelet, 1994. november (1. évfolyam, 189-214. szám)
1994-11-29 / 213. szám
UJ KELET MEGYÉNK ELETEBOL 1994. november 29., kedd 3 MIT MOND A MÁSIK OLDAL? Lapunk 1994. október 12-ei számában napvilágot látott a Dögében áll a bál című cikkünk, melyben a település jegyzője, Szűcs Tibor, élesen kritizálta az alpolgármestert, Vincié Ferencet, és meghökkentő dolgokat állított róla. A hallgattassák meg a másik fél elve alapján lehetőséget adtunk a megvádoltnak, mondja el véleményét az őt sértő kijelentésekről. Lassan már két hónap telt el az írás közlése óta, de Vincze úr csak most szánta rá magát, hogy reagáljon a leírtakra. — Milyen célja lehetett a jegyző úrnak a cikk megjelentetésével? — Politikai jellegű, választás előtti, személyemet érintő lejárattatás. A lakosság figyelmének elterelése az eddigi eredményekről. Mindent el akart követni annak érdekében, hogy ne tudjak indulni a polgármesteri választáson. —Hogyan fogadta a lakosság a cikket? — Azt a nyilatkozatot, ahogyan a jegyző úr a négyéves ciklusban polgár- mesteri tevékenységemet lejáratta, minden jóérzésű ember visszautasította. — Igazak azok a vádak, amiket Szűcs úr állított? —- Úgy érzem — annak ellenére, hogy engem nem lepett meg az a hangnem, melyet irántam tanúsított —, választóim elvárják, hogy nyilatkozzam. Nem vagyok büntetett előéletű, s ezt 1993111/508339. számú erkölcsi bizonyítványom igazolja. Nem helytálló az a kijelentés sem, hogy felmentettek polgár- mesteri tisztségemből. Az 1994. szeptember 22-én hozott határozatukat a Köztársasági Megbízotti Hivatal vezetője ellenőrizte, és megállapította, hogy a képviselő-testületi ülést nem a polgármester hívta össze, így a meghozott döntések érvénytelenek. Természetesen a jegyző úrnak tisztában kellett volna lenni a polgármesteri tisztség megszüntetését szabályozó jogszabályokkal. Ennek ellenére ő mégis megpróbálta eltávolítani — akár törvénytelen módon is — a falu éléről az első szabadon választott polgármestert. — Állítólag Ön feltörte hatóságilag lepecsételt irodájának az ajtaját. — Nem tudom hogyan történhetett meg, amikor le sem volt pecsételve. — Mit szól a gazdálkodás hiányosságairól szóló állításokhoz? — Az 1992. január 1-jén hatályba lépett számviteli rendszerre való áttérés nem volt zökkenőmentes. A jogszabályok megismerése, a szakemberek felkészítése, a technikai háttér megteremtése arra az időszakra esett, amikor a paragrafusokat már alkalmazni kellett volna. Zavart okozott a hatáskörök tisztázatlansága is. A hatásköri törvény szerint a jegyző alakítja ki a saját és hozzá tartozó intézmények számviteli rendjét. Több esetben felhívtam a figyelmét, hogy a helyi sajátosságoknak és szükségszerűségeknek megfelelő részletességgel dolgozza ki a szabályzatokat. Az általa kiadott „minta- szabályzat” a helyi sajátosságokhoz nem igazodott, így a konkrét munka segítésére alkalmatlan volt. Passzivitása miatt külső szakember készítette el a használható és minden körülményre kiterjedő alapos szabályzatokat. — Mi a véleménye a számvevőszéki kimutatásokról? — Az Állami Számvevőszék vizsgálata valóban feltárta az 1992. gazdasági évben előfordult hiányosságokat. Mindenképpen fontosnak tartom kihangsúlyozni, a vizsgálat nem tartalmaz lopásra, sikkasztásra vonatkozó tényeket. A vizsgálati anyag kimutatásának megjegyzés rovatában — az újságcikkben is közölt — nyolcmillió forint havi munkabérekre, intézmények támogatására, nevelési segélyre, biztosítási díjra, költségtérítésre stb. lett kifizetve. Ez a pénz nem veszett el, hanem a falu szükséges kiadásaira használtuk fel. A kömyvelésben előfordult technikai hibák megszüntetésére a szükséges intézkedéseket végrehajtottam. A szakszerű munkavégzés személyi és tárgyi feltételeit az 1993—94 években biztosítottam. —Az elmúlt négy esztendőben mely elképzeléseit tudta valóra váltani? — 1990-ben egy programmal indultam, amit Dögé elfogadott. Megvalósításáért mindent megtettem, még akkor is, ha energiám nagy részét lekötötték az ellenem irányuló vádaskodások, feljelentések. Segítséget, erőt a község embereitől kaptam, erre a biztatásra nagy szükség volt. Látták, hogy a falu fejlődik, a szavak helyett a tettek bizonyítottak. Új beruházásokat hitelfelvétel nélkül hajtottunk végre. Bízom abban, hogy a teljesítmény határozza meg a megbecsülést. Csak néhány dolgot szeretnék említeni, ami igazolja, hogy ez a négy év nem telt el nyomtalanul: tornaterem szociális blokkal, sportöltöző, az iskola bővítése ebédlővel és tantermekkel, gázberuházás, az általános iskola tetőzetének felújítása, az óvoda fűtésének korszerűsítése, az öregek napközi otthonának bővítése és felújítása valamint a fogászati rendelő kialakításához a személyi, tárgyi feltételek megteremtése. Emellett az első lakáshoz jutó fiatalok vissza nem térítendő támogatásban részesültek. A gyerekek minden évben beiskolázási segélyt, továbbá tankönyveket kaptak — ingyen. Természetesen a pályázati lehetőségeket figyelemmel kísértem, csak így lehetett Dögé fejlesztését biztosítani amellett, hogy a település működő- képességét fenn tudjuk tartani. Sok feladat vár megoldásra, ehhez kell egy jó csapat, akikkel együtt vívjuk meg a csatát a község életlehetőségeinek biztosításáért. A döntés a szavazóké. Remélem, ebből a választók kerülnek ki győztesen. Bízom a falu lakosságának józan ítélőképességében. Tóth Mihály Egy okleveles patkolókovács Elnyíívődtem Sok régi mesterség művelői halnak ki lassan közülünk. Ilyen a kovácsszakma is, amely mára életterét vesztette. Itt-ott még működik egy-egy műhely, de többnyire már por lepte be az üllőt és a kalapácsot, kihűltek a tűzhelyek. így történt ezKoncz Lajos bácsinál is, aki, míg bírta, Győrteleken formálta a vasat. — Nábrádon születtem 1921. szeptember 5-én. Apám kovács volt, a község kovácsa. Négy év múlva Győrteleken választották meg a község kovácsának, attól fogva itt lakunk. Itt jártam ki a hat elemit, és 12 éves koromtól álltam az üllő mellett. Ez az én feladatom volt, mert az öt fiú közül én voltam a legidősebb. Nyolcán voltunk testvérek! Bevonultam katonának 1942-ben, Kárpátaljára, a 25- ös hegyivadász zászlóaljhoz. Mint okleveles patkolókovács, hivatásos katona lettem két év múlva. Fogságba estem '45 áprilisában, és csak '48 augusztusában jöttem haza Oroszországból. Voltam Zaporozsjében, Dnyepropetrovszkban, Dnyeproderzsinzskijben a 42 hónap alatt. Erre kaptam kárpótlási jegyet, de azt elrabolták tőlem. — Elrabolták? — Nyíregyházán a Történelmi Igaz- ságtételi Bizottság szervezésében százhúsz százalékért vásárolták fel tőlünk papíron az Első Magyar Geotermikus Villamoserőmű Kft.-nek. Kifizettek húsz százalékot, a többi nincs. Aki felvásárolta, börtönben ül április óta. ígéri, hogy rendezi a tartozását, de nem lesz abból semmi. Ebben mentem tönkre, meg a hadifogságban! — Amikor hazajött, mihez kezdett? — Hozzáfogtam a kovácsszakmát folytatni, mert élni kellett valamiből, és '53-tól ezerki lencszázhatvanig kisiparos voltam, aztán huszonegy évig a téesz- ben dolgoztam. — Volt más kovács is a faluban? — Egy, de a falu nagy részének én dolgoztam, és még más falvakból is hozzám jártak. a munkában — Miket csinált régen egy kovács? — Új szekereket vasalt, lovakat patkóit, ekét, vetőgépet javított és készített, meg a kapuvastól a baltáig, ami csak létezett egy parasztház körül, mindent mi csináltunk és javítottunk. Ma is jönnek hozzám munkával, de én elküldöm őket. Elnyűvődtem a munkában és a hadifogságban. Nem is látok, nem is bírom, úgyhogy befejeztem a kovácsszakmát. Utánpótlás ebben a szakmában nincsen, akik a téeszben tanultak, azoknak a tudása nem százszázalékos. A környéken aki kovácsot ismertem, mind meghaltak, rajtam kívül csak Kovács Sándor bácsi van Fülpösdarócon, de ő is 90 év körül jár már. Nincsen anyag sem, ami meg van, az drága. Egy kiló patkószeg 1600 meg 2000 forint, de még Pesten sem lehet kapni. Ezért aztán két évvel ezelőtt abbahagytam. Van két gyermekem — egy fiú és egy lány — meg négy unokám. Már csak velük, meg a ház körüli tennivalókkal foglalkozom. Dojcsák Tibor Lézerágyúk lesznek a tetején Az erősen lerobbant tízszer tízes ház ablakain rácsok, a kisajtón két tábla: „Elnöki magánlakás”, és „Idegeneknek belépni tilos!” felirattal. Az udvaron hatalmas kupac fa és raklap. Az óriási diófa ágán egy csapzott varjú egyensúlyoz. A kertből ormótlan betonépítmény villan elő. Kihalt a porta. A házigazdát végül munkahelyén, egy mátészalkai gyár kapusszobájában értük utol. Általában csak „az atombiztos bunkert építő ember”-ként ismerik őt. Mikor rátaláltam, Fogarassi Árpád éppen kóláskupakokat gyűjtött a kisfiának készítendő traktorhoz. — A sárgák jók lesznek indexlámpának, a pirosak féknek, a fehérek reflektornak. Jöjjön a főbejárathoz és beengedem. A portásfülke meglepően tágas. Két szék, ágy, íróasztal, egy pad és még bőven marad hely. — írni akar rólam? Én nem bánom, csak az a baj, hogy nem azt emelik ki velem kapcsolatban, amit kellene. Friderikusz is azt vette ki, ami szórakoztató, és hülyének állított be. Nekem a bunkernél sokkal fontosabb a pártom, annak szeretnék nyilvánosságot. — Az Anyag, Erő, Energia Párt? — Igen. A lényege az elképzelésemnek, hogy az anyag hasznosítható hulladék. Még a legszuperebb űrjármű is csak hasznosítható hulladék lesz! A piacgazdaságot én zsákutcának tartom, mert az anyag, erő és energia elpocsékolódik, éppúgy mint a kommunista világ papírhalmaza, amiből nekem jó kis gyűjteményem van. — Miért szedte össze? — Ez egy fekete-fehér bizonyíték a tévedésekre. Az én pártom szerint nincsenek izmusok és misztikumok, a világon kimondottan csak az anyag, erő és energia körforgása van. —És hol az ember? ENSZ—piramisházak — Miért épít bunkert a kertjében? — Én azt azért csinálom, hogy esetleg védelmet találjak benne. Ez egy mentőcsónak, ami ha hánykolódik is a tengeren, én legalább életben maradhatok. — Utánaérdeklődtem szakembertől, és úgy tudom, hogy atombiztos csak akkor lesz egy óvóhely, ha egy öntésből készül. A magáé apránként, így többszöri keverésből épül. — Biztonságos lesz az, csak jól be kell vakolni, azon nem megy át a sugárzás! Ma már a hagyományos építési technológiának semmi értelme, több ezer évre kell a házakat építeni. A mai technológiák kimondottan csak törmelék- és hulladéktermelő hibás eljárások. Ha egy vihar leveri a cserepet, újat kell gyártani, erre anyag és energia megy el. Ezt az én eljárásommal ki lehet kerülni, és mindenféle hulladékot feldolgozva megszűnnének a szeméttelepek. Ha most elkezdenénk az ENSZ-piramisházak építését, 3-5 évenként be lehetne lakni egy-két emeletet. — Két kérdésem tenne. Miért ENSZ-ház, és miért piramis alakú? — ENSZ-védelem alatt fognak állni, és aki esetleg lőné, azt azonnal el lehet ítélni emberiség-ellenes bűntettért. Azért piramis alakú, mert így biztonságos. A le- omló föld is kúp vagy piramis alakban áll meg. Aknára, gránátra, de még földrengésre sem reagálna. — Semmilyen fegyver nem kell? — Dehogynem. A házak tetejére gigantikus lézerágyúk földi, légi- és űrbéli támadások ellen. A pártom még nincs bejegyezve, de ezt is szeretném keresztülvinni. Sajnos nem tudok utánajárni — Az ember az erő. Az az elképzelésem, hogy a földön lévő élőlényeket kell a felhőkig elszaporítani békés eszközökkel. Egy kilométer magas, egy kilométer széles, egy kilométer hosszú piramis alakú házakat kell építeni. Egy-egy szint tízemeletes lehetne. Középen lehet raktárakat csinálni az élelemnek, a megtermelt javaknak, körülöttük pedig lakóhelyiségeket. A védelem érdekében húsz méter vastag falak kellenek, ezek akár kozmikus becsapódások ellen is védelmet nyújtanak. Egy házban elférne 250 ezer ember. Ezek egymástól húsz kilométerre állhatnának. Egy Mátészalkán, egy Nyírbátorban, egy Vásárosna- ményban, Baktalórántházán. Nyíregyházán, Fehérgyarmaton. Körülöttük tavakat, szántóföldeket, erdőket hoznánk létre. Ez a legésszerűbb, amit az emberiség megvalósíthat, a békés hadviselés programja. A fegyverek helyett vasbetont gyártani, az anyag, erő, energia körforgását és egyensúlyát megvalósítani — ha ez sikerül, én leszek a második Jézus után. aki megváltja a világot. Ott van a jugoszláv háború. Semmi értelme, ezenkívül a fegyverek hulladéka megemeli a föld vastartalmát 0,1-1 százalékkal, ez pedig megengedhetetlen. ennek pénz és idő hiányában. Kellene valaki, aki patronálná a pártot és a kutatásokat. A következő választáson szeretnék elindulni. Ha nyerek, a fegyvereket megszüntetem az egész földön, helyettük hasznos dolgokat, például az építkezésekhez szükséges munkagépeket gyártatok majd. — A bunkerépítés halad? —Nincs pénzem. A fizetésem arra elég, hogy egyek, de azt is csak kétszer egy nap. Magyarán kenyérproblémáim vannak. Búzát termelek embertársaimnak, de a gabonaforgalmi vállalat majdnem ingyen veszi át tőlem a kenyéralapanyagot. Ha visszakapnám a földemet, csinálhatnék egy diófaerdőt. Hatvanéves koromban már fel is tudnám szedni a diót. — Ha jól tudom, kétszer nősült. — Az első feleségem 36 napig, a második fél évig lakott velem. Van egy kétéves kisfiam, fizetem a gyerektartást. Most hirdetek a mátészalkai „Diszkrét” házasságközvetítőnél, mert a régi feleségem nem akar visszajönni hozzám. Engem sokan elítélnek, pedig becsületes ember vagyok, nem járok lopni senkihez, engem viszont kétszer is kiraboltak a nyáron. Május 28-án először, egy hét múlva másodszor. Az elsőt éppen születésnapomra kaptam, ami 27-én van. Elvitték a magnómat, a gázpalackot, biciklimből a két kereket, ezért van rács az ablakokon. A tetteseket nem kapták el, de én tudom, hogy a cigányok csinálták. —Amikor megérkeztem, éppen egy kis- traktorhoz gyűjtött anyagot. Mikor készül el? — Nemsokára. Most már megvannak az alkatrészek, hátravan az összeszerelés. Még tíz óra munkát számolok rá. Akkor lesz, hogy fel is ülhet rá a kisfiam, aki Fogarassi Antal Dániel névre hallgat, és ahogy nő, egyre jobban hasonlít rám. h 'VI