Új Kelet, 1994. november (1. évfolyam, 189-214. szám)

1994-11-24 / 209. szám

4 isi 1 I FEHÉRGYARMAT i 1994. november 24., csütörtök 1 UJ KELET VAROSRÓL jsS VAROSRA r UJ KELET FEHÉRGYARMATON Szűcsné Miski Mária kölcsönző-könyvtáros Negyvenéves a könyvtár Új helyén, a Kossuth utca 38. szám alatt működik immár negyedik éve a városi könyvtár Fehérgyarmaton. A negyvenéves születésnapját ünneplő in­tézmény múltjáról és jelenéről beszélget­tünk Fábián Béla igazgatóval. — 1969. november elsején kerültem az akkor járási könyvtárba, tehát 25 éve vagyok könyvtáros. Nagyon sokáig szű­kösen voltunk, társbérletben a művelő­dési házzal. Az egyre növekvő könyvál­lomány tárolása, valamint az egyre növekvő olvasólétszám egyre növekvő nehézségéket okozott. A gyermekkönyv­tár szenvedett a legtöbbet, hiszen 1972- től olvasókörök, szakkörök is működtek. Szervezési feladatokat is elláttunk. Ti­vadarban olvasótáborokat indítottunk. Ennek volt szinte minden évben vendé­ge Fábián Zoltán, az írószövetség titká­ra, az olvasómozgalom lelkes támoga­tója. — 1990-ben költöztek új helyükre... — Igen. Nagy munka volt a költözkö­dés. Bár sokkal nagyobb területet kap­tunk a volt városi tanács földszintjén, 650 négyzetmétert, azonban ez a könyvtár céljait csak részben és később tudta szol­gálni, mert a folyamatos működés mel­lett kellett a belső átalakításokat is elvé­gezni. A gyermekkönyvtár például csak 1992-ben tudott a végleges helyén, opti­mális körülmények között dolgozni. Azóta is nagyon mozgalmas a gyermek- könyvtár, 950 beiratkozott olvasója van. A gyermekklub mellett különböző szak­körök is működnek. így a kézimunka, a gyöngyfűző, a bőrdíszműves, de rajzol­nak és festenek is a gyerekek. Ki ne fe­lejtsem még, hogy gyurmáznak és bati­kolnak is. Heti két alkalommal videojá­tékfilmeket vetítünk, s van számítógépes szakkörünk. A beiratkozott felnőtt olva­sóink száma 1250 fő, az ő részükre kí­náljuk olvasótermi szolgáltatásainkat. Zenei részlegünkben másolási lehetőség is van, emellett nyelvleckékkel is tudunk szolgálni. Ugyancsak a vakok és csök­kentlátók részére 60 db-os hangoskönyv­tárunk van a világirodalom és a magyar irodalom remekeiből. — Városi könyvtár lévén látnak-e el módszertani munkát? — Sajnos nem, 1990-től nem járjuk a falvakat, a községeket. Pedig szükség lenne e munkára, hiszen egyre kevesebb az anyagi forrás a könyvek beszerzésé­re. Sok helyen bezárták a könyvtárakat, nem forgalmaznak. Az ésszerűség azt diktálja, hogy a községi és az iskolai könyvtárakat összevonják. így lehetőség lenne a folyamatos kölcsönzés mellett a könyvbeszerzésre is. Szakmai segítséget — ha megkeresnek -— szívesen adunk, ám arra, hogy folyamatosan látogassuk a városkörzet könyvtárait, nincs anyagi lehetőségünk. — Úgy tudom, hogy nem Ön a legré­gebbi könyvtáros Fehérgyarmaton... — Valóban nem. Márkus Zoltánná, Marika néni már 1955-től könyvtáros. Három éve ment nyugdíjba, de négyórás kölcsönző-könyvtárosként még vissza­jár hozzánk dolgozni, s átadja a tapasz­talatait a fiatalabb kartársaknak. Most éppen Szűcsné Miski Máriával vannak szolgálatban. Mária már diákkorában is amolyan „könyvbarát” volt. Megszerette a könyvtárosságot, hivatásának tekinti. Hat éve dolgozik nálunk, s négy éve, hogy az olvasószolgálati teendőket végzi — közmegelégedésre. — Érkezésünkkor vendégei voltak... — A városi művelődési és a műszaki osztály vezetői jártak itt. Arról beszél­gettünk, hogy egy új fal felhúzásával és egy ajtó megnyitásával meg lehetne ol­dani a könyvtár helytörténeti részének végleges kialakítását. Szükségünk len­ne rá, dehát a megvalósítás — sajnos — nem rajtunk múlik. Budaházi István Veszélyben a hitelek visszafizetése? A lakosság viselte a terheket Fehérgyarmat életében is véget ért az a négyéves időszak, amit úgy jellemezhe­tünk, a demokrácia első évei. Az önkor­mányzati választások előtt a város néhány személyiségével próbáltuk az elmúlt időszakot értékelni és a következő jövőt megfogalmazni. Beszélgetőpartnereim voltak: Balogh Zsigmond áruházigazgató, alpolgármester; Bolyákiné Németh Ilona munkanélküli; dr. Fiamar Péter kollégi­umigazgató; Kalydi Ferenc vállalkozó; dr. Kanyó András főorvos; Porkoláb Pál egyéni gazdálkodó. Különböző pártokat képviseltek a jelenlévők, de volt egy pár- tonkívüli is. A kötetlen beszélgetésen két kérdés hangzott el: Hogyan értékelik az elmúlt négy év munkáját?, Mit kell meg­oldania leghamarabb a következő önkor­mányzatnak? Az egyenként elmondott válaszok alkalmával volt lehetőség a vé­lemények ütköztetésére. Dr. Hamar P.: — Ami a kulturális életet illeti, kiindu­ló tétel, hogy az önkor­mányzat he­lyi szinten hangsúlyo­zottabban kezelte ezt a területet. mint orszá­gosan. Még annak az árán is, hogy ehhez hitele­ket kellett felvenn i. Fontos, hogy a nyolcosztá­lyos gimná­zium műkö­dési feltéte­lei megle­gyenek, mert ez nemcsak gyarmati, hanem térségi érdek. A vidéki iskolák a szakos ellátottság hiánya miatt alulképzési problémákkal küzdenek, még­is, ennek ellenére, sok iskola direkt vagy indirekt módon fékezi a törekvést. Balogh Zs.: — Az, hogy az iskolák so­kat kaptak fejlesztésre, egyrészt az intéz­ményeknek köszönhető, mert sok pályáza­ti pénzt szereztek a fejlesztéshez. Másrészt a városnak ezekkel összefüggésben több mint százmilliós adósságot kell kezelni. Dr. Hamar P.: — Kétségtelen, hogy az oktatási intézmények harmincezertől ötmilli­óig sok támogatást kaptak pályázatokon, ami csak az ő érdemük. De ezzel együtt nem lehet hét-nyolc intézményt arányosan fejleszteni. A sokmilliós adósságot meg a következő önkormányzatnak kell visszafizetni. B. Németh I.: —Azok ellenére, hogy óri­ási érdem a diákönkormányzat létrehozása, nincs meg a fiataloknak a tartalmasabb szó­rakozásra, művelődésre a lehetősége. Dr. Hamar P.: — Ez nem olyan sötét, mint ahogy látjuk. A középiskolák szer­veznek színházlátogatást, filmklubok mű­ködnek, most nyertünk nyolcvanezer fo­rintot szakköri támogatásra. Porkoláb P.: — Ez, amit Ilona mondott. nem csak az iskolások gondja, mert a város­ban ők csak a fiatalság egy részét képviselik. Dr. Kanyó A.: — Ha figyelembe vesszük, hogy a művelődési ház költség- vetése lehetőségeihez viszonyítva majd­nem egyenlő a nullával, akkor felvetődik a kérdés, van-e lehetőség az óhajtott szín­vonalas művelődésre. Kalydi F.: — Arra is volt példa, hogy ingyenjeggyel is kevés volt az érdeklődő. Valahol a fiatalok érdeklődésével is baj van, mert a klasszikus értékekhez nem vonzódnak. Dr. Hamar P.: — Ezen sem lehet cso­dálkozni, mert van egy, az Ilona által em­lített diákönkormányzat, ahol kezdik ta­nulni a társadalmi formákat. De nem jól működik, mert majd a szívemhez kaptam, amikor meghallottam, hogy felnőtt bele­egyezéssel sörivó versenyt rendeztek. Kalydi F.: — Sokkal nagyobb probléma az, - ami még a fiatalok életére is befolyás­sal lehet városunkban -, hogy a város eladó­sodása megközelíti a kétszázmilliót. Csak annyival vagyok elégedett, hogy az infrast­ruktúra fejlődött. Ez is nagyrészt a lakosság­nak köszönhető, mert a fizetési terheket ők vállalták. Tehát senki ne hivatkozzon saját érdemére, mert mindenki a fizetéséért dol­gozott, aki ebben részt vett. Ugyanakkor nincs megoldva a belvízelvezetés, egy nagy eső elöntheti a várost. Nem tudták a négy év alatt megoldani, hogy kiépüljenek a járdák. Dr. Kanyó A.: — Ezzel vitatkozom, hogy gyors volt az infrastuktúra fejlődése, mert ha az elmúlt kormány pályázati pén­zekkel nem támogatja, akkor ez most nem biztos, hogy elmondható. Ha megszünteti a mostani kormány a pályázati támogatást, a már említett, a várost terhelő hitelek visszafizetése is veszélybe kerül. Ugyanakkor el kell ismerni, hogy az elmúlt években a kórház fejlesztése sokat köszönhet az önkormányzatnak. B. Németh I.: — Az egészégügy szem­pontjából ne csak a kórházról beszéljünk, mert ez térségi feladatokat is megold. Az alapellátásban, a háziorvosi működésben nem történt javulás. Pedig erre szükség lett volna, hogy a kórház terheltségét csökkentse. Porkoláb P.: — A város eladósodása, remélem, kezelhető lesz. Dr. Hamar P.: — Zsigmond királynak tizenhat lányt ajánlottak fel a szepesi vár­megyék az adósság fejében, mi legfeljebb felajánljuk a vállalkozóinkat. Porkoláb P.: — Felajánlanánk, ha a vá­rosvezetés támogatta volna őket. Nincs a városi önkormányzatnak egy mezőgazda- sági bizottsága, pedig itt a földművelés meghatározó szerepű. Egyetlen olyan kí­sérlet nem történt, amely a mezőgazdaság­ból munkanélkülivé vált embereket támo­gatta volna. A Zöldért hatvanmillióért kelt el. Jobb lett volna, ha a repülőtér helyett megvette volna az önkormányzat, és ő mű­ködtette volna. Balogh Zs.: — A mezőgazdaságról nem felejtkezett el az önkormányzat, mert ami pénzt kapott a kormánytól, azt kiközvetí­tette. Induljunk ki abból, hogy az előző kor­mány megteremtette azt a lehetőséget, hogy nagy pénze­ket juttatott az önkor­mányzatnak a város fej­lesztésére. Ezt az önkor- mányzatot világgá kel­lett volna za­varni, ha ezt a lehetőséget nem használ­ja ki. Az a legnagyobb probléma, hogy a lakos­sággal nem sikerült meg­teremteni azt a kapcsola­tot; hogy évente leg­alább egy­szer megkérdezzék a véleményét... Dr. Hamar P.: — Pedig erre van igény, mert egy tévéadáson három órán át jöttek a kérdések. Balogh Zs.: — ...a vállalkozói réteget nem támogatta az önkormányzat, mert rá lett húz­va, hogy a bőre alatt is pénz van, de sok nagyon nehéz helyzetben van, s ha megszű­nik, akkor kerül sokba a városnak, mert munkanélküliséget növelő hatása lesz, és az önkormányzat elesik az adóbevételektől. Ezt pedig nem engedhetjük meg magunknak, mert a hiteleket fizetni kell, ugyanis az ön- kormányzat vagyonának többsége jelzálog alatt van. Dr. Hamar P.: — Az oktatási koncepciót is újra kell fogalmazni, mert a mostani a status quo rögzítése. B. Németh I.: — Ez csak olyan képvise­lő-testülettel oldható meg, ahol nem a „csak azért is egymás ellen” az uralkodó felfogás. Kalydi F.: — Csak így érhető el, hogy a város szélső pontja is ugyanazt a lehetősé­get adja, mint a középső. Porkoláb P.: — Ehhez viszont tisztessé­gesen kell dönteni, az igazságérzetre is hall­gatva. Ilyen még nem volt A Fehérgyarmati ÁFÉSZ Ruházati Áruháza gondol a nyugdíjasokra. Meg a fiatalokra is. Legalábbis ez derül ki Balogh Zsigmond áruházigazgató nyilatkozatából. — Ismerjük a jövedelmi viszonyokat, meg az egyre növekvő áremelkedéseket. Tudjuk, milyen nehéz a megélhetés, és a tél közeled­tével szaporodnak a problémák, az ezzel járó kiadások. Ezért döntöttünk úgy, hogy há­rom napig a nyugdíjasok, novemberi szelvényük felmutatásával, minden árura húsz szá­zalék kedvezményt kapnak. — Mi van abban az esetben, ha az unoka jelentkezik a november havi nyugdíjas­szelvénnyel? — Gondolom, ez ritka eset lesz, mert inkább családi vásárlássá válik az akció, amikor is a nagymamát, nagypapát elkísérik, hogy segítsenek az áru kiválasztásában. Ha valame­lyik családtag jön a szelvénnyel vásárolni, felírjuk annak számát, és kiszolgáljuk a vevőt, mert nem várhatjuk, hogy a beteg nagyi is eljöjjön. — Úgy hallottam, ezt a november huszonnyolcadikától harmincadikáig tartó akciót követi egy másik.-— Közeledik a karácsony, a szeretet ünnepe és az újév. December negyedikétől áruhá­zunk minden vasárnap nyitva lesz. Az igazi meglepetés azonban az, hogy ezeken a napokon minden osztályunkon öt-öt árucikk ötven százalékos engedménnyel kerül értékesítésre. Ráadásul, aki kettőezer forint felett vásárol, az sorsjegyet kap, és a december húszadikai sorsoláson még nyerhet is valamit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom