Új Kelet, 1994. november (1. évfolyam, 189-214. szám)
1994-11-15 / 201. szám
UJ KELET 1 1ARDARÚfíÁ^ II LiM LJ M El U 1994. november 15., kedd 11 NB III Tisza csoport Ez történt az NB ll-ben Sira mesterhármasa Szombaton Mátészalka Encset fogadta. A hazaiak már három fordulón keresztül nem kaptak ki. Természetesen a hazai szurkolók azt várták, hogy az utolsó otthoni mérkőzésen az őszi fordulóban győzelemmel búcsúznak tőlük. Aztán a mérkőzés nem úgy kezdődött, ahogy azt a szurkolók várták. A hatodik percben egy váratlan vendégtámadás során a szálkái védők addig vártak egymásra, amíg a vendégek középcsatára, Kalmár, a hálóba lőtte a labdát. A pálya szélén amúgy is dideregtek a szurkolók, négy foknál nem lehetett melegebb, s ráadásul hideg szél fújt, de ekkor aztán igazán megfagyott a vér az ereikben. Először Kása ébredt a hazaiak közül, s az ő indításaival egyre több támadás indult. Ezek a támadások főként a bal oldalról indultak, minden esetben a kiváló napot kifogó Kocsán vezérletével. Beadásai rendre jól érkeztek a kapu elé, s a bizonytalankodó vendégportás mellett a hazai csatárok több helyzetet is kihagytak. Aztán a félidő derekán Kosa a saját tizenhatosán szerzett labdával indította a bal szélen Kocsánt, s a menetrendszerűen kapu elé érkező labdát a fiatal Sira végre a hálóba helyezte. Ekkor megtört a jég, s a szálkái csatárok rendre veszélyes támadásokat vezettek. Szép akciókat láthatott a hazai közönség. A lefújáskor már 3-1-re vezettek a hazaiak. Előbb Sira szerzett még egy gólt, majd az addig helyzetek sorát kihagyó hazai csatár, Oláh végre betalált a hálóba. A második félidőben úgy folytatódott a játék, ahogy az elsőben abbamaradt. Újra Oláh lőhetett volna gólt, de lövése a kapusról kipattant, a szemfüles Sira immár harmadik gólját szerezte. A legszebb gólt, az ötödiket Kocsán rúgta, mintegy tizenhat méterről, a tizenhatos bal sarkáról elrúgott labdája a bal kapufát súrolva került a hálóba. Aztán Vojtkó edző három játékosát is lecserélte, s kicsit visszaesett a hazaiak támadókedve. S ekkor a vendégek tizenegyesből újabb gólt szereztek. A szalkaiak nem akartak belenyugodni a gólkülönbségbe, s Oláh szép lövése után Illák asszisztálásával gólt szerezhettek. Ezen a mérkőzésen idei legjobb teljesítményét nyújtotta a hazai csatársor. Különösen Kocsán jeleskedett, minden támadása a kapura veszélyesen zárult, bár társai több helyzetet is elügyetlenkedtek. Kitűnt még játékával középpályán Kosa, aki pontos indításokkal dirigálta csapatát. No és a mesterhármast szerző Siráról se feledkezzünk meg. A játékos maga sem tudta megmondani, melyik volt a három közül a legszebb, mindnek egyformán örült, de a legfontosabbnak az elsőt, a kiegyenlítőt tartja. Vojtkó mester elégedetten nyugtázta fiai remeklését, s örült, hogy a szurkolók jó játékot láthattak a nem éppen kellemes időjárás ellenére. A vendégek mestere két védőjét hiányolta, akik sárga lap miatt hiányoztak a pályáról, szerinte ha a két játékos ott van a pályán, közel sem így alakult volna az eredmény, bár csapata teljesítménye most minősíthetetlen volt. R.Z. Rangadó Maga a gyönyör e bűvös szó a szurkolók számára. Kellékei? Elsősorban két remek, lehetőleg a tabella élmezőnyében elhelyezkedő csapat. Nagy tét, továbbá a körítést biztosító népes, az sem hátrány, ha hangos publikum. Nos, vasárnap kora délután minden kritériumnak megfelelt a Sényő—Nyírbátor ütközet. A mérkőzést megelőzően feszültség az arcokon, izgatott párbeszédek az öltözők előterében. Odabent egymást tüzelik a játékosok, a szakvezetők pedig — mi mást is tehetnének — saját együttesük sikerére esküsznek. Még épphogy elhangzott a kötelező „éljen, éljen”, máris egymásnak estek a csapatok. Hajtás, darálás mindkét oldalon, ám a játék szépségéből csak imitt-amott csurrantottak valamit a résztvevők. Az ügyeletes ászok — Domokos és Lőrincz — elől egyszerűen elszívták a levegőt a jól záró védelmek. A két öreg motoros: a hazaiaknál Szikszói, a látogatóknál Erdősi tanárian irányította a fiatal csikókat. így aztán nem csoda, ha a toliforgatónak befagyott a pennája. Nem úgy a második félidőben. A múló idővel párhuzamosan lett egyre fogyaszthatóbb a rangadó, s ez még a bátori Lőrincz sajnálatos kiválása ellenére is leírható. A csatár Krizsa- novszkival, a vendéglátók cerberusával ütközött, s mindketten nagyot huppantak. Egyik fél sem tehetett szemrehányást a másiknak, hiszen a labdára összpontosult figyelmük. A vendégek kilencesét ölben hozták le, de a parányi öltözőbe már szerencsére saját lábán bandukolt be. Amikor Domokos fejéről a jobb sarokba hullott a labda, sokan máris elkönyvelték a három pontot. Daraiék azonban nem így gondolták, megrázták magukat, mozgósították erőtartalékaikat, és az őket elkísérő szurkolóhad földöntúli boldogságára egyenlítettek. Az utolsó húsz percre igencsak felizzott a hangulat, volt úgy, hogy egyszerre három labdarúgó került közelbbi barátságba a talajjal. A heves párharcok nyomán nem egyszer támadt nézeteltérés a játékosok között, ami témát biztosított a korlátot támasztéknak is. Hogy kinek jó a döntetlen? Gyanítom, a nyírbátoriak nem ültek halotti tort az eredmény ilyetén alakulása után. De mit mondtak az edzők? Ruhóczki Tibor, a haziak mestere nem érte be a mérkőzés értékelésével, a nagy menetelésre is visszatekintett. — Sokadik nehéz találkozónkon jutottunk túl. Ha nyertünk volna, már őszi bajnoknak tekinthetnénk magunkat. Azt hiszem, így sem vallottunk szégyent. Ettől a kis falutól, s ettől a csapattól újoncként ez is bravúr, szinte végig ott voltunk a spiccen, s bízom benne, hogy ott is maradunk a dobogó tetején. — Nyírbátor remekül felkészült belőletek, ráadásul jó játékkal párosult ügyesen megválasztott taktikájuk. — Igen, még szerencse, hogy Domokos a pályán volt. Béla lendületet adott a gárdának, ő az a típusú futballista, akiben mindig benne van a gól. Ezúttal is bizonyított, bár ha az utolsó percekben kicsit is figyelmesebb, akkor most még boldogabbak lehetnénk. Hiába, a csatárokra jellemző tulajdonság, a „mindenkit kicselezek, s én rúgom a gólt”, rá is érvényes. — Cáfold meg, ha nem így érzed, de egy erősen döntetlenszagú kilencven perc áll mögöttünk. — Azt kell mondjam, reális eredmény született. Mindkét csapat nagyon akart. A vendégek jól védekeztek, mi támadtunk, ahogy azt elvárták tőlünk hazai pályán, s ez most ennyire volt elég. Gratulálok Nyírbátornak, erős együttes, nem véletlenül állnak a dobogón. Unchiás Demeter még az átélt izgalmak hatása alatt állt, amikor nyilatkozatra kértem. — Szerintem két jó képességű társaság csapott össze, a taktikát betartva küzdöttek a játékosok. A döntetlen valós, hisz akár a hazaiak, akár mi is lőhettünk volna gólokat, egyenlő erők csatáztak. — Szemmel láthatólag alaposan feltérképezték Sényőt. — Egy rangadóra mindig fokozottabban készülnek a játékosok. Be akarták bizonyítani, hogy nem véletlenül tanyázunk az élbolyban. — Amikor hátrányba kerültek, megijedt? — Egyáltalán nem. Tudtam, hogy nem veszíthetünk, éreztem a fiúkban a nagy akarást. Végül gratulálok a sényőieknek, sok sikert kívánok nekik a folytatáshoz. Koncz T. Sikertelen kirándulás Hétfőn kora délután a városi stadionban edzésre készültek az NYFC futballistái. Buús György edzőt a vasárnapi vereség okairól kérdeztük. — Sajnos, nem úgy sikerült ez a barcikai kirándulás, mint ahogy elterveztük, bár a mérkőzés elején az első félidő harmincöt percében nemcsak támadtunk és gólt lőttünk, de jól is játszottunk. Mi birtokoltuk a labdát, és több gólhelyzetet is kialakítottunk. Barcika nem is tudta veszélyeztetni a kapunkat. Majd ismét a szokásos figyelmetlenség következett, s pontrúgásból — szögletből — kaptunk gólt. Döntetlennel fordultunk. — Mi történt a második félidőben? — Ekkor megváltozott a játék képe, a hazai együttesnél volt többet a labda, s veszélyes támadásokat vezettek. Több gólhelyzetet is kihagytak. A mérkőzés vége előtt nyolc perccel rúgták a második gólt. A hátralévő rövid időben feléledtünk, még Kapusztyin, Bagoly és Szkunc is kihagyott egy-egy gólhelyzetet. — Pénteken azt mondta, hogy mélyről indított támadások szervezésével lesz több játékos megbízva. Ebből mit sikerült megvalósítania a csapatnak? — Kovács, Göncz és Cselószki voltak ezzel a feladattal megbízva, de nem igazán tudták teljesíteni, mert különösen Kovács és Göncz mélyen tudása alatt teljesített. — Azt tervezte, hogy Bagoly nem lesz ott a kezdőben. Aztán végül csereként jött számításba. Utólag nem bánja, hogy kihagyta a kezdő csapatból? — Az, hogy Bagoly nem került a kezdőbe, már hetek óta érlelődött bennem, mert már eddig is elfogadhatatlan teljesítményt nyújtott. Most csereként harminc-harmincöt percet játszott, s ez a rövid idő is meggyőzött arról, hogy helyes döntést hoztam, mert semmiféle pluszt nem hozott a játékba. Meg kell értenie, ahhoz, hogy jobban szerepeljünk, sokkal komolyabb felkészülésre, és másféle hozzáállásra van szükség. — Kiknek a játékával volt elégedett a mérkőzés után? — Feke ezen a napon jó teljesítményt nyújtott, a gólokról nem tehetett, amikor kellett, határozott volt. Általában azzal kezdem az értékelést, hogy a három hátsó embert dicsérem. De mii tán az utóbbi három mérkőzésen sorra apjuk pontrúgásokból a gólokat, így ezt most nem tehetem. Ráadásul a mérkőzés előtt külön kitértem személyenként minden játékosra, hogy pontosan mi lesz a feladata, amikor pontrúgásra kerül sor. Ennek ellenére megint szögletből kaptunk gólt. A hátsó három embernek is meg kell értenie, hogy ezek a találatok kicsit szervezettebb felállással könnyen elkerülhetők. Tehát az ő dolguk, hogy odafigyeljenek, illetve figyelmeztessék a többieket. így aztán nem nagyon van kit kiemelni. Talán Szkuncnak a lelkesedését és a gólját lehet dicsérni. — Nem voltak túlságosan magabiztosak 0-1 után a pályán lévők? —Nem, ezt nem mondhatom, mert még a gól után is egy jó ideig a mi térfelünkről, széleken elindulva több helyzetet kialakítottunk, de gólt nem sikerült szereznünk. Aztán a második félidőben már a barci- kaiaknak volt több helyzetük, s el kell ismerni, hogy ekkor gólokat is rúghattak volna. Révay Hiányzik egy csipetnyi Nem, és nem megy Tiszavasvárinak! Ezúttal Szarvason mondott csődöt a csapat, így nemhogy a felzárkózás terve vált füstté, hanem az utolsó helyre zuhantak vissza a táblázaton. Vészesen távolodik a középmezőny, az idő és a türelem pedig fogytán. A vesszőfutás tehát folytatódik, továbbra is a távolba vész az alagút vége. Az újabb zakó után Tamás Géza egyesületi elnökre jutott a hálátlan szerep, hogy a részletekről beszámoljon. Tamás Géza — Mit mondhatnék, ennél azért valamivel többre számítottam. Mindjárt az elején egy potyagólt kaptunk. Az alacsonyabb termetű Plókai tán még az életben nem vette be fejjel a kaput, ellenünk ez is sikerült neki. Felugrania sem kellett, védelmünk megtette ezt a szívességet. A lelátóról úgy tűnt, Varga háríthatott volna. Igaz, a második félidőben kétszer is bravúrosan mentett, de ekkor már futottunk a pénzünk után. Kikaptunk, megszakadt jó sorozatunk Szarvason. Eddig egyszer győztesen, egyszer pontosan távoztunk a békésiek otthonából, most oda a kedvező mérleg. —- Szikszói Lajos vezetőedző a lefújást követő nyilatkozatában az akaratot hiányolta a fiúk játékából. Ón is így látta? — Teljesen jogosan hivatkozott a nagyobb elszántság hiányára. Pedig mindent elkövettünk a jó szereplés érdekében. Már szombaton útra keltünk, hogy pihenten léphessünk pályára. Vasárnap délelőtt volt egy rövid megbeszélés, ahol a fogadkozásoknak sem voltunk híján. Sajnos a mérkőzésen nem ezt tapasztaltuk, fásultan futballozott a társaság. Nagyon nehéz helyzetbe kerültünk, mélyponton vagyunk. Mivel a riválisok kitettek magukért a hét végén, hátrányunk csak tovább nőtt. A miskolciak legyőzték azt a Hódmezővásárhelyt, akikkel mi otthonunkban sem bírtunk. Rettenetesen szükségünk lenne a csongrádiak és a gödöllőiek ellen el- hullajtott pontokra, többek közt ezért is kullogunk a mezőny végén. — Mennyire sokkolta a csapatot az elmúlt heti fiaskó, amikor egy már me gny értnek hitt találkozón rabolt pontot a gödöllői legénység? ' — Sem az a kilencven perc, sem a Ferencváros elleni kupameccs nem indokolja gyatra teljesítményünket. Egyszer nyertünk ez idáig, s ehhez nem szükségeltetik kommentár. Azt kértük a társaságtól, hogy ne görcsöljenek, ne feltétlenül a győzelemre játsszanak — ez persze nem jelenti azt, hogy nem örültünk volna, ha túlteljesítik elképzeléseinket —, de az már igenis elvárható, legalább egyszer kapott gól nélkül próbálják meg kihúzni a mérkőzést. Szarvason is amennyiben döntetlen állásból kezdjük a hajrát, biztos vagyok benne, akár a három pontot is nevünk mellé írhattuk volna. Hamar hátrányba kerültünk, így főleg a második félidőben már hiába mutattunk szép dolgokat a mezőnyben, a hazaiak tartani tudták előnyüket. — Mivel lehet ilyen kritikus szituációban még hatni a játékosokra? Egyáltalán létezik-e erre orvosság? — Felnőtt emberekről van szó, akik már egy vagyont kidobtak idén az ablakon. Ha a pénz sem motiválja őket, akkor már szinvagányság te tehetetlen a vezetés. Az a vezetés, amely mindent bedob a feltámadás érdekében. Elmentünk a határig, a fiúk, bízvást állíthatom, nem szenvednek hiányt semmiben. Igyekeztünk megoldani a felmerülő problémákat, azt az anyagi fedezetet, amit a második vonalban juttatásként megkapnak a labdarúgók, mi is biztosítottuk. Elsősorban a hozzáálláson kellene változtatni, enélkül vágyálom marad a felzárkózás. — Milyen a hangulat az öltözőben? Kérdezem ezt már csak azért is, mert előfordulhat, a játékosokat megviselhette a sikertelenség, nem egy irányba húzzák a szekeret. — Nyugodtan állíthatom, mindenki teszi a dolgát. Nincs széthúzás, nincs veszekedés, csend van. Talán túlságosan is az! Hiányzik a jó értelemben vett vagányság belőlük. Szépen akarnak futballozni, ahelyett, hogy leegyszerűsítenék a játékot. Képtelenek vagyunk kihasználni Szilágyi és Pitács futógyorsaságát, a középpályásoktól kevés használható labdát kapnak, ennek megfelelően ritka vendégek az ellenfél kapuja előtt. Érdekes módon egyébként a hétközi edzéseken semmi jel nem mutat arra, hogy leszálló ágban lenne a gárda. Az egymás közti játékban alaposan odateszik magukat a srácok, a szarvasi találkozót megelőző pénteki tréningen is a jókedv uralkodott. Mire azonban eljön a bajnoki mérkőzés kezdete, elillan a tűz, kivész a harcosság. —Az erősítés gondolata megfordult már a szakvezetés fejében? Igen. A héten talán igazolunk egy kapust. Siófokkal egyezkedünk, de még forrásban van az ügy.-— Vasárnap Kazincbarcikát fogadják. Milyen program vár addig a csapatra? — Szerdára edzőmeccset szervezünk, Hajdúdorog lehet a partnerünk. A szokásos menetrend szerint készülünk, itt már nem beszélgetni kell, a pályán dőlnek el a dolgok. Ott kell bizonyítani, mindenekelőtt végre nyerni. El ne kiabáljam, a borsodiakkal szemben is pozitív a mérlegünk. K. T. Újságírófoci Ököritófülpösön Vasárnap 13 órától Ököritófülpösön jótékonysági labdarúgó-mérkőzésen szerepelt a magyar újságíró-válogatott. Az eseményről a találkozó főszervezőjét, Veress Zsigmondot, a helyi sportkör elnökét kérdeztük. — A találkozó 5-5 arányú döntetlennel végződött. A félidőben 3-1-re vezetett az ököritófülpösi legénység. A kilencven perc alatt mindkét gárda ötösre vizsgázott. A zsurnaliszták együttesét erősítette többek között Kopeczky Lajos és Hegyi Iván. Az előzetes hírekkel ellentétben nem tudott részt venni a nagy derbin az egykoron nyíregyházi színekben védő többszörös magyar válogatott kapus, Szendrei József. Ő a vendég újságírók csapatát erősítette volna. De a kiváló kapusnak az olimpiai válogatottal kellett utaznia Svédországba. A mérkőzés előtt Kertész István, községünk országgyűlési képviselője és jómagam köszöntöttük a vendégeket. — Hogy jutott eszébe a mérkőzés megrendezése? — A helyi focicsapat anyagi gondokkal küzd, s kerestük a megoldást. Ekkor írtam Hegyi Ivánnak, a Népszabadság munkatársának, nem tudnának-e szponzort szerezni. Gondoltam, csak akad egy nagy cég, amelyik nem csak a legjobbak támogatásában lát fantáziát. Aztán Hegyi úr ötletére ez a mérkőzés lett belőle. — Sikerrel járt a jótékonysági akció? — Tizennégyezer forint gyűlt össze, s a fülpösi aranylábúaknak minden forintra szükségük van, hogy szerepelhessenek a városkörzeti bajnokságban. A pénz a jegyeladásokból és a mérkőzés utáni tizenegyesrúgó verseny nevezési díjaiból jött össze. Ezért köszönet mindenkinek, aki hozzájárult a mérkőzés megrendezéséhez! T.M.
