Új Kelet, 1994. november (1. évfolyam, 189-214. szám)
1994-11-15 / 201. szám
UJ KELET MAGAZIN-BUNUGY 1994. november 15., kedd 9 Hátba szúrta az asszonyt Bokréta utca, földszint 1. A ház lakói megszokták már, hogy az udvari, földszinti lakásból gyakran hallatszott ki ordítozás, veszekedés. Tettek már panaszt az önkormányzatnál, a rendőrségen, azonban egyik hatóság sem akart, vagy tudott olyan lépéseket tenni, mely helyreállította volna a lakók nyugalmát. A főváros IX. kerületében lévő bérházban, ebben az elhanyagolt, lakásnak alig nevezhető szoba-konyhában gyakran cserélődtek a lakók. Nem mintha a kerületi polgármesteri hivatal lakásosztálya változtatta volna a kiutalásokat. Erre egyáltalán nem is volt lehetősége, hiszen a szükséglakásnak is alig nevezhető két helyiséget rendszeresen önkéntes foglalók vették birtokukba, őket pedig — megfelelő jogszabályok és elhatározás hiányában — eddig még soha nem sikerült a lakás elhagyására rábírni. Most éppen R. Gyula és élettársa, M- né „bérelte” a lakást. Ők ketten vették birtokukba a szoba-konyhát, s használták mindenfajta ellenszolgáltatás nélkül, noha R. Gyulának volt a főváros egy másik kerületében, az Illatos úton, hivatalosan kiutalt otthona. Ott viszont nem húzhatta meg magát, ugyanis amíg jogerős büntetésének letöltése céljából a magyar büntetésvégrehajtás egyik intézetének vendégszeretetét élvezte, „élelmes” lakásfoglalók vették birtokba a neki kiutalt helyiségeket, s onnan a már említett okok miatt sem kérésre sem fenyegetésre nem voltak hajlandók távozni. Szabadulása után R. Gyula nem kilincselt a polgármesteri hivatalban, az sem jutott eszébe, hogy otthonának visszaszerzése érdekében keresetet adjon be a bíróságon. A lehető legegyszerűbben oldotta meg lakásproblémáját, keresett (és talált is) egy éppen üresen álló menedékhelyet, és élettársával együtt a kialakult gyakorlatnak megfelelően minden „hatósági huzavona nélkül” beköltözött a Bokréta utca földszint 1-be. R. Gyula és M-né hét esztendővel ezelőtt ismerkedett meg egymással. Akkoriban Miskolcon éltek mindketten, s a gáláns lovagnak egyáltalán nem nevezhető férfi hamarosan ugyanúgy összeütközésbe került feleségével is mint a törvényekkel. Ekkor M.-néhez költözött, de továbbra is lopásból és rablásból élt, ezért a rendőrök elég gyakran vonták kérdőre. Emiatt újdonsült élete párjával együtt vándorútra indult. Több városban is megfordult, hosszabb rövidebb-ideig meghúzta ott magát. A legutóbbi időben a fővárost szemelte ki magának állandó lakhelyéül. Egy-egy bűncselekmény elkövetésére azonban gyakran látogatást tett Miskolcon, megkereste régi cimboráit, s pénzszerzés céljából elkövettek valmilyen „balhét”. A közelmúltban azonban ismét rajtaveszett. Bűntársaival egy idős asszonyt támadott meg, a szerencsétlent alaposan helyben hagyták, értékeit, pénzét elvették. A miskolci rablási ügyet a hatóságok már lezárták, első fokon született is bírósági ítélet, s ha ez jogerőre emelkedik, R. Gyulának önkényesen foglalt lakását újra fel kell cserélnie a börtöncellával. Azon az estén vendégek érkeztek a Bokréta utca földszint 1 -be. R. Gyula fia és annak élettársa látogatta meg a férfit. A háziak és az újonnan érkezettek este tízre elfogyasztották a lakásban található összes alkoholt, s a lakás a szomszédok örömére végre elcsendesedett. Ám a jócskán kapatos R. Gyula első álmából felriadván újra inni akart, s ráparancsolt élettársára, hogy hozzon neki kannás bort, mindegy, hogy honnan, de most azonnal. M.-né kijelentette: ilyen későn már nem megy sehová! Szó szót követett, egyre hangosabban veszekedtek, a zárt udvar ismét zengett a szócsatától, a lakók jobb megoldás híján fejükre húzták a párnát. A kapatos férfi újabb ital után vágyakozva egyre dühösebb lett, s az asszony úgy gondolta, hogy most jobb lesz, ha elmegy, de elkésett. Csak a konyha ajtajáig jutott, amikor hatalmas ütést érzett a hátán. R. Gyula kapta fel a konyhakést, és szúrta vad erővel élettársa hátába. M.-nének volt még annyi ereje, hogy kimenjen az udvarra, bekopogjon az egyik szomszédba és segítséget kérjen, aztán összeesett. Rádöbbent R. Gyula, hogy most nagy bajt csinált, az asszony „megfenyítése” ezúttal túl jól sikerült. Erőt vett magán, kiszaladt az utcára, s a közelben lévő intézet portását kérte, hogy hívjon gyorsan mentőket, mert megszúrta „véletlenül” a feleségét. A sérült szerencséjére, aki egyébként közvetlen életveszélyes tüdőszúrást szenvedett, hamar kiérkeztek a mentők, s a gyors orvosi segítségnek köszönhetően sikerült megmenteni az életét. Jöttek persze a rendőrök is — őket nem R. Gyula, hanem a mentők értesítették —, a helyszínen megállapították a tényeket, s akkor ott a férfi beismerte, hogy ő volt a tettes. Az első hivatalosjegyzőkönyvbe foglalt kihallgatásán sem tagadta, hogy hirtelen felin- dultságában ő szúrta meg élettársát, később azonban — rendőri kifejezéssel élve — teljes tagadásba ment át. Egyre képtelenebb mesékkel traktálta a vizsgálótisztet. Először azt próbálta elhitetni, hogy a nő saját hátába vágta a kést, de amikor közölték vele, hogy az orvosszakértői vélemény százszázalékosan kizárja az önkezűség lehetőségét, így változtatott: akkor viszont valaki megtámadta az utcán, s az követte el a gonoszságot. ,,Ő ilyen cselekedetre egyébként is képtelen lenne, hiszen még most is nagyon szereti élettársát, ezért az asszonyért hagyta el a családját, a feleségét.” A „nagy szerelemnek” azonban úgy látszik a késszúrás örökre véget vetett. M.-né, miután felgyógyult, meglátogatta az életére törő férfit a börtönben, hogy közölje vele: megszakít vele minden kapcsolatot, elhagyja örökre. Már ki is költözött a Bokréta utca 1-ből, a férfi, ha kiszabadul, ott többé ne keresse. Kis ideje csend van az avítt bérház földszinti lakásában. A lakók most élvezhetik a csendet, az éjszakai nyugalmat. De ki tudja meddig? Az elhagyott helyiségekben bármelyik pillanatban tanyát verhetnek az újabb lakásfoglalók. Halász Kálmán Ez már a vég... Fotó: Fekete Ufó és társa végzett a bobéval csóró-halál ügyében ítélet egy Azon a márciusi éjszakán Ufó, vagyis T. J. még nem volt 15 éves. Este csak kólát ivott, a Füzes Motel diszkójában azt sem. Azon a márciusi éjszakán Tülem, vagyis N. I. még nem volt 18 éves. Este pár üveg sört lehajtott. Azon a márciusi éjszakán M. István hajléktalan éjfél után a füzesabonyi vasútállomás közelében a sínek mellett bandukolt. Nem sejtette, hogy nem éri meg a reggelt. Ufó és Tülem nagyon erősnek érezték magukat. Kalandra vártak. Arról azonban sejtelmük sem volt, hogy még ezen az éjszakán ölni fognak. Csak úgy, balhéból. Mielőtt Ufó, Tülem és M. István találkoztak volna, március 19-én, szombaton a két fiatalember a diszkóban futott össze. Éjfél után jöttek el. Fiúk, lányok, összesen öten indultak el a Füzes Motelből a város felé. Ki-ki hazakísérte barátnőjét, végül ők ketten maradtak. Nem volt kedvük hazamenni. Ekkor dobta fel az ötletet Tülem: —Gyerünk a vasútállomásra. Lerendezzük a hobókat. . — Oké — rántotta meg a vállát Ufó — én sem csípem őket. Tülem és Ufó a vasútállomás hátsó bejáratánál összesen hét hajléktalant találtak. Három a pádon ült, a többi ott álldogált. Ez sok. Valamit ki kell találni. Tülem dobta be a csalit, jó hangosan odaszólva Ufónak: —Jössz velem? Azt mondják, a tornyos iskolánál, a borkimérésben olcsón mérik a piát! — Felőlem — vetette oda Ufó — indulhatunk... Hárman követték őket. Átmentek az aluljárón, majd balra fordultak. A zöldségesnél a három ember lehagyta őket. Megállva, a cipőjükkel bíbelődve, ezt is akarták. Tülem támadt az utolsóra: egy har- csabajuszú combjára rúgott hátulról. Ufó is földre terítette a magáét, többször bele is rúgott. A harmadikat könyökkel ütötte le Tülem. Az is hanyatt esett. Ököllel is kapott az arcába. Otthagyták őket. Kettő feltápászkodott és eltűnt, a harmadik utánuk kiáltott: „szemét gyerekek vagytok!” Tülem egy facsemete mellől kikapott egy karót, visszafordult. A harmadikat, aki ott maradt, csépelni kezdte. Aztán Ufó vette át a karót, ütötte a már földön fekvő embert. Búcsúzóul egy hasbarúgást és egy ökölcsapást adtak neki, majd otthagyták. A férfinak, Sz. Istvánnak, ez volt a szerencséje. A fiúk, miután — úgymond — lerendeztek három hobót, az aluljárón át visszamenve elindultak hazafelé. Ekkor vették észre a velük szembe jövő M. Istvánt a sínek mentén, a bútorbolt és a raktár között. Ufó megszólalt: ez is egy hobó! A férfi közepes testalkatú volt, hosszú kabátot viselt. Egy szatyor volt nála. Fekete szakálla, bajusza egybeolvadt. Ahogy elhaladt Ufó mellett, kapott tőle egyet. Hanyatt esett egy szemeteskonténer közelében, majd felült. „A kurva életbe!”— nyöszörögte. Tülem vagy háromszor rúgott a fejébe, majd a testébe. Ufó előbb ökölcsapásokat osztott, majd rúgott is. Amikor a szerencsétlen felállt, ráordítottak:- — Bújj be a kukába! Büdös vagy, ott a helyed! M. István a túlerővel szemben tehetetlen volt. Békésen belemászott a konténerbe. Tülem rácsapta a fedelet. Ismét hazafelé indultak, mikor hátranézve látták, hogy a szakállas kimászik. Visszamentek, és kezdődött minden élölről, csak még erősebben. Pofonok, ökölcsapások, hasba- rúgások. Aztán beleuntak, otthagyták egy lámpa alatt. M. István még valahogy eljutott egy Széchenyi utcai ház szeméttárolójáig, egykori lakása közelébe, oda vonszolta be magát. Holttestét hajnalban itt találták meg. A gyanúsítottakat még aznap délután elfogták. A boncolás megállapította, hogy M. István lassú, kegyetlen véget ért. Halálát a bántalmazás során okozott májrepedés, belső elvérzés okozta. A rendőrségi és ügyészségi vizsgálat, a bírósági tárgyalás alatt kiderült, hogy a fiúk egyik hajléktalant sem ismerték. Tülemnek annyi rémlett, hogy talán előző év tavaszán látta M. Istvánt. A fiát vitte focizni a víztorony melletti játszótérre. Két fiatalember elvette egy hajléktalan életét. Csak úgy, balhéból. A jogi minősítés szerint társtettesként követték el a bűncselekményeket, úgymint: halált okozó testi sértés, aljas indokból elkövetett könnyű testi sértés, valamint garázdaság vétsége. A Heves megyei bíróság, mint a fiatalkorúak bírósága, ez év szeptember 27-én hirdette ki első fokon az ítéletét: N.I.-t 4 év 6 hónapos, T.J.-t 3 év 6 hónapos börtönbüntetésre ítélte... Némethy Gyula A Penthouse bakija A Penthouse magazinról nem lehet azt állítani, hogy szerkesztői szégyenlősek lennének. A női aktokat közlő lap készítőinek mégis bocsánatot kellett kérniük néhány képért, amelyek „véletlenül” megjelentek benne. A képeken ugyanis Károly hercegre, Dianára és a trónörökös szeretőjére, Camilla Parker-Bowira hasonlító alakok szerepeltek. Igaz, ruhában, de félre nem érthető pozitúrábam A bakit a lapot kiadó Northern and Shell elnöke, Richard Desmond vette észre, ám a nyomda már csak annyit tehetett, hogy kicserélte a címlapot. A képek megjelentek — 250 ezer példányban. Sxemétkép Ausztriából Egy nagy környezetvédelmi kampány keretében Ausztria jelentősen csökkentette ipari hulladék kibocsátását. 1990 és 1993 között nyugati szomszédunk üzemei mintegy 20 százalékkal kevesebb szemetet termeltek. Az Osztrák Iparosok Szövetségének 242 vállalatot érintő legújabb jelentéséből kitűnik, hogy ennek hátterében a takarékos nyersanyag-felhasználás, és a fejlettebb technológiák alkalmazása áll. A jelentés szerint a szemétleépítésben a gépipar, az acélgyártás és az autógyártás kiemelkedő teljesítményt nyújtott, ezekben az ágazatokban ugyanis 50 százalékkal sikerült visszaszorítani a hulladéktermelést. Az angolok és a nyelvek Az európai felsőoktatási intézmények diákjai az angolt szeretik a legjobban. Az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat legújabb felmérése szerint az európai diákok 83 százaléka tanul angolul, míg a franciát 32, a németet pedig 16 százalékuk választja. Bizonyára ez az egyik oka annak, hogy az angol anyanyelvű diákok mindinkább elkényelmesednek. Külföldön egyre könnyebben megértetik magukat akkor is, ha nem tudnak idegen nyelveket. Mindenesetre a felmérés szerint Angliában és Írországban tanulnak a legkevesebben valamilyen idegen nyelvet. Mező István rajza Visszaszámlálás A kínaiak már nagyon várják azt a napot, amikor a Nagy-Britanniával kötött egyezmény értelmében Hongkong ismét Kína része lesz. Az ázsiai ország elhatározta, hogy a jelenlegi brit koronagyarmat és Kína határán egy nagy elektromos kijelzőt állítanak fel, amelyen az 1997. július 1-ig hátralévő napok száma lesz feltüntetve. A kijelzőt egy emlékmű tetején helyezik majd el a Lovunál lévő határátkelőhely kínai oldalán. A Hszinhua hírügynökség jelentése szerint az emlékmű és a kijelző összesen 235 ezer dollárba kerül a kínai kormánynak. A rendőrfőnök büntetése Svédországban a gyorshajtás miatti büntetést akkor sem lehet megúszni, ha valaki rendőrfőnök. Méghozzá nem is akár- j milyen rendőrfőnök! A svéd rendőrség az Interpol nemrég | kinevezett elnökét kapta el egy stockholmi óvoda mellett. I Bjorn Eriksson azért lépett rá a megengedettnél valamivel i jobban a gázpedálra, mert éppen egy tévéinterjúra sietett. Az ! Interpol elnöke megpróbálta ugyan kimagyarázni magát, de j végül nem úszta meg a pénzbírságot. ■■ Heroinshop »P* Hogyan küzdjünk a kábítószer-kereskedelem ellen? Nyissunk hivatalos kábítószerboltot! Ezt ajánlotta a holland kormánynak egy szervezet, amely a kábítószer-élvezők megmentését tűzte célul. A szervezet vezetői szerint a legésszerűbb megoldás a szenvedélybetegek kábítószer-fogyasztásának ellenőrzésére a „heroin- shop”-ok megnyitása, ahol nemcsak árusítanák a kábítószereket, de szankciókkal fokozatosan visszaszorítanák a fogyasztást. Az Igazságügyi Minisztérium azonban egyelőre ellenzi a tervet.
