Új Kelet, 1994. november (1. évfolyam, 189-214. szám)
1994-11-01 / 189. szám
UJ KELET ________ LA BDARÚGÁS 1994. november 1., kedd 11 Teremlabdarúgó-bajnokság Pitács itt vigasztalódott Vasárnap Tiszavasváriban elkezdődtek a megyei teremlabdarúgó-bajnokság küzdelmei. Összesen kilenc selejtező- csoportban folynak majd a küzdelmek, és tizenhat együttes kerül a december 3-ai megyei döntőbe. Innen négy ötös a december végén sorra kerülő országos bajnokságban szerepelhet. A bajnokság megyénk kilenc tornacsarnokában kerül lebonyolításra. A torna megnyerésével a Sörpatika együttese biztosította a megyei döntőben való részvételét. A játékosok közül kiemelkedett teljesítményével Pitács György, a győztes csapat csatára. Tiszavasvári, 200 nézőjátékvezetők: Szakács László és Kővári István. Eredmények: A csoport 1. Lokomotív 2- — 10-7 4 2. Sörpatika i — 1 10-9 2 3. Mól Rt. — 2 6-10 0 B csoport 1. Fortuna 3 —- — 22-3 6 2. Szabadidő SE 1 1 1 20-10 3 3. Kontár Kft. 1 1 1 14-12 3 4. Diesel — — 3 5-36 0 Elődöntők: Lokomotív—Szabadidő SE 7-5, Fortuna—Sörpatika 0-6. Döntő: Lokomotív—Sörpatika 3-4. A névtelen levél után Kérdezz-felelek Nagyhalászban Lapunk korábbi számaiban részletesen foglalkoztunk azzal a témával, melynek lényege, hogy a Nagyhalászi Hírek októberi számában megjelent egy névtelen olvasói levél, amely a nagyhalászi labdarúgással foglalkozott. Az írásban a sportvezetőket és a megbízott vezetőedzőt kritizálta a szerző. A szakosztály a mű hatására szurkolói ankétot szervezett, melyre szombat este tizennyolc órától került sor a helyi művelődési házban. A közel háromórás összejövetelen egy-két olyan dologra is fény derült, ami a szurkolókat érdekelte, de eddig nem kaptak rá választ. Szoboszlai Ottó polgármesternek, a sportegyesület elnökének köszöntője után Ballai Mihály szakosztályvezető vázolta fel a futballcsapat célkitűzését és a játékosok premizálását. A jelenlévők megtudhatták, hogy a szakvezetés a bajnokság végén az első háromban szeretné látni az együttest. Ebben az esetben 700 ezer forintot osztanak szét a fiúk között. A negyedik, ötödik helyért 400 ezer forint jutalomban részesülnek. Amennyiben a végelszámolásnál ennél lejjebb fog állni a gárda neve, akkor nem kapnak prémiumot. Lippai Lajosné, az egyesület gazdasági vezetője ismertette az érdeklődőkkel a kiadásokat és bevételeket. Megemlítette, hogy az APEH néhány hónapja tartott ellenőrzést, és mindent rendben talált. Ezt követően a szurkolók kérdéseire válaszoltak a már említett személyek. A válaszolók közé bekapcsolódott Alhók József technikai vezető és Szabó Sándor megbízott edző is. Több felszólaló is szóvátette, hogy miért nem a tehetséges ifjúsági csapatra építik a felnőttgárdát? Talán a halászi fiatalokra többen lennének kíváncsiak, és nem kerülnének annyiba az egyesületnek mint az „idegenek”. A vezetők azt az ígéretet adták, hogy tavasszal öt-hat srác helyet fog kapni a felnőttkeretben. Nehezményezték többek közt, hogy miért engedte el a vezetőség az együttes öt meghatározó emberét, Árokszállásit, Nagy Bélát, Nagy Attilát, Ónodit és Hegyest. Ballai Mihály szakosztályvezető felelete az volt, hogy egyikükkel sem tudtak zöld ágra vergődni. Árokszállási bevonult katonának, a Volánhoz igazolt, amely segített neki abban, hogy a megye- székhelyen lehessen angyalbőrben. Nagy Béla, Hegyes és Ónodi annak idején megígérték, hogy marad Halászban, ennek ellenére egyik napról a másikra Demecserben kezdtek el futballozni. Több pénzt ígértek nekik mint nevelőegyesületük, s így ők a klubváltoztatás mellett döntöttek. Nagy Attilától munkahelyi problémák miatt váltak meg. A megjelentek egyöntetű véleménye volt, hogy az ominózus cikkben a Szabó Sándort sértő megjegyzéseket mélyen elítélik, továbbá azt szeretnék, ha az együttesbe új játékosokat szándékoznak igazolni, akkor arról ne egy-két ember határozzon, hanem a tizenegy tagú vezetőség. Többen kijelentették, ne legyen beleszólása a szponzoroknak a szakmai munkába. Erre Albók úr azt mondta, hogy az igazolásokban — ha már pénzét adja a mecénás — legyen szava, de az edzői munkában ne. A legutóbbi edzőváltást Ballai úr azzal indokolta, hogy Herman László nem tudott fegyelmet tartani a focisták között, s kezdett velük elszaladni a ló. Már-már ott tartottak, hogy ők szabták meg, hogy mi legyen az edzésen. A szakvezetővel a vezetőség közös megegyezéssel bontott szerződést. Felvetették azt is, hogy nem kellett volna az újság októberi számát beszüntetni, mert ha már megjelent, akkor fölösleges volt ez a lépés. Sokan egyetértettek a névtelenséggel, ugyanis azt állították a gyűlésen, hogy az illető ellen hajtóvadászat indult, s ha megtudnák, ki írta a cikket, akkor az megüthetné a bokáját. A polgármester ezt cáfolta, mondván, ilyen „nyomozás” nem volt, és nem is lesz. Az egyik „gyanúsított”, Nagy Béla — a már fentebb említett focista édesapja — visszautasította azt a célzást — miszerint ő írta a cikket — , amit a hét közben az utcán tettek neki. Végeredményben igazat lehet adni annak az idős bácsinak, aki rövid monológot fogalmazott meg: — Ha ez a levél nem jelent volna meg, akkor ma mi sem vagyunk itt, és nem tudjuk meg ezeket a tényeket, amelyekre több ezren kíváncsiak a városban. Ha erre az ankétra már korábban sor kerül, biztos vagyok abban, hogy nem írta volna meg levelét ez az elkeseredett honfitársunk. Végül is elérte a célját. Tóth Mihály [ Labdarúgó NB III Sényői vigalom, kisvárdai kesergő Sényőn megnőtt a szurkolók étvágya! Domokosék remek produkciójukkal elhúzták a mézesmadzagot az orruk előtt, s bezzeg azoknak sem kellett több, vették a lapot. A vizitálásra érkezett kisvárdai legénységet az optimistábbak a „rúgunk nektek egy laza hármast” felkiáltással üdvözölték vasárnap kora délután, s kevesen nyújtottak be ellen- véleményt. A hazai szakvezetés már óvatosabb duhaj volt, persze a három pontra ők is beadták kérelmüket. A látogatók vezetőedzője, Komáromi György nyugodt, felszabadult futballt várt fiaitól, tekintettel arra, hogy a papírforma a listavezető sikerét ígérte. Nos, az eredmény ismert, Szikszaiék folytatták nagy menetelésüket, megnyerték a mérkőzést. A győzelem azonban vezéráldozattal járt! A huszonnegyedik percben mintha visszaforgatták volna az idő kerekét három héttel. Akkor Kunhegyest fogadták a sényőiek, és a huszonnegyedik percben Domokost egy kemény belépő utóhatásaként le kellett cserélni. Vasárnap ismételte magát az élet, de ezúttal mentőkocsi szállította el a vendéglátók aduját. A csatár zokogva feküdt a hordágyon, bokáján méretes kötés árulkodott sérülése súlyosságáról. Az első félidőben ha csontzene nem is, ám Lőrincz sípmester hangszere gyakran hasított bele a dobhártyákba. Erőfeszítéseit a második negyvenöt percben már siker koronázta, a játékosok újra hivatásuk felé fordultak. A hazaiak ügyesebben terelgették munkaeszközüket, s Rubóczki Tibor játékos-edző immáron sokadik győztes nyilatkozatát adhatta. Ki érti ezt? A rakamazi együttes egy hét alatt a pokolból a mennyországba röpítette híveit. A tiszaújvárosi zakót követően most magas színvonalú, kitűnő mérkőzésen verték az élbolyban tanyázó Nyírbátort. Pedig az előjelek alapján a vendégek tűntek egy árnyalatnyival esélyesebbnek, de ezúttal is beigazolódott, a megyei rangadókon nem érdemes előre jósolgatni, gyakran születik „totógyilkos” eredmény. Mindenesetre Veigli Géza, a rakamaziak mestere az őszi idényben talán először tudott felhőtlenül örülni győzelmüknek. — Nem tudom, ki hogy van vele, de én egy szenzációs derbit láttam a kispadról. Ezen a rangadón a játék valamennyi szépségét felvonultatták a csapatok, izzott a levegő, s a gólokban sem volt hiány. A fiúk, bátran kijelenthetem, idei legjobb teljesítményükkel rukkoltak ki, maradéktalanul megvalósították elképzeléseimet. Szerencsére felépültek sérültjeink is, így Csorna, Pásztor, Tóth és Komlósi is csatasorba állt. Kétszer is á padlóról keltünk fel, ami tartásunkat dicséri. —Hogyan sikerült felrázni a társaságot az elmúlt heti váratlan fiaskó után ? — Erre a kérdésre nem könnyű a válasz. Rejtély, minek köszönhető ez a formaingadozás. Alapvetően a hozzáállásban keresendő a titok kulcsa, mert ha olyan elszántsággal készülnénk minden összecsapásra mint erre a vasárnapi kilencven percre, akkor bárki ellen esélyünk lehetne a győzelemre. Azt látni kell, hogy az élemézőnyben található gárdák na— Izgalmas rangadón jutottunk túl, mert Kisvárda nem állt be védekezni, bátran futballoztak. Észrevettem, hogy ez meglepte a srácokat, nehezen bontakoztunk ki. Szerencsére a második félidőben már berúgtuk helyzeteinket, így volt csapatomat, a többi ellenfelünkhöz hasonlóan, hazai pályán két góllal vertük. Nem hízelegni akarok, de az eddigi legnehezebb akadályt ugrottak át, nagyszerű együttest győztünk le. gyobb erőbedobásra, kocentrálásra késztetik Adámszkiékat, akik össze is kapják magukat a kiemelkedő jelentőséggel bíró mérkőzésekre. —A rangadó heharangozójáhan pesszimista hangot ütöttél meg. Szavaidból az aggódás csengett ki, de játékosaid rácáfoltak borúlátásodra, bekasszírozták a három pontot. — Számtalan gonddal kellett megbirkóznunk a rangadó előtt, hiszen hetek óta sérülés- hullám tizedeli sorainkat. Mint már korábban említettem, Csomáék vállalták a küzdelmet, és ezzel nagy kő esett le szívemről. Ugrásszerűen feljavult támadójátékunk is, gólszagú akciókat vezettünk. Az utolsó tíz percre ugyan beszorultunk, a venégek még rádobtak egy lapáttal. Nem, nem fáradtunk el, hasonló helyzetben, biztos vagyok benne, hogy mi is nagy hajrát nyitottunk volna. Persze, gyorsan el kell felejteni ezt a meccset, fejben már a következő, szerencsi kirándulásunkra fektetjük a hangsúlyt, nem szabad, hogy elaltasson minket a pillanatnyi sikerélmény. A bátoriaknak nincs ilyen problémájuk, vereségükkel tovább tart idegenbeli vesszőfutásuk. Somogyi József szakosztályveztő is le- hangoltan nyilatkozott két hétvégi „élményéről”. — Ilyen a mesében sincs! Úgy látszik az idén már nem nyerünk vendégként. Több mint bosz- szantó ami velünk történik. Most is kétszer vezettünk, de aztán saját hibáinkból felhoztuk Rakamazt, és vesztesen hagytuk el a pályát. Végigtámadtuk a második félidőt, ám ismét — Te hogyan láttad a Domokos sérülését kiváltó szituációt, mert a pálya szélén megoszlottak a vélemények az esetről. — Nagyon gyorsan játszódott le minden. Béla beadáshoz készülődött, amikor ellenfele becsúszott. Meg nem mondom, hogy előbb a labdát vagy a lábát találta el. Sajnos társam súlyosnak látszó sérülést szenvedett. Még három összecsapás vár ránk a zárásig, és mivel az élbolyban szeretnénk zárni, szükségünk lenne a felépült Domokosra. A túloldalon Komáromi György szinte belehalt a vereségbe,, az elszalasztott lehetőségen kesergett. — Egy félidőnyi előnyt adtunk a hazaiaknak, kishitűen, túlzott tiszteletet tanúsítva léptünk pályára. Hiába mondtam, hogy az éllovas sem verhetetlen. Nagyon sajnálom, hogy elmaradt pontszerzésünk, pedig 2-1-nél Béres óriási ziccert hagyott ki, ha az bemegy, sok minden másképp alakulhatott volna. Sakkmatt lehetőség volt, Krizsanovszky káprázatos baravúrral mentette a fejest. — Ennek ellenére, úgy gondolom, Béres becserélése jó húzásnak bizonyult. — Lendületet vitt az addig szürkén játszó csapatba. Az első félidőben nem ültek kontráink, nem elképzeléseink szerint alakultak a dolgok. A biztonságra fektettük a hagsúlyt, de ha előre került a labda, rendre megakadt Oláh Zolin, aki későn tette le a játékszert a futóembereknek. Minden taktika azonban annyit ér, amennyit a gárda képes megvalósítani belőle, s ez nekünk most nem jött össze, alulmaradtunk. Koncz T. kudarcot vallottunk. Bosszantó a dolog, mert annyi pontot ajándékoztunk már el, amivel simán a táblázat élére ugorhattunk volna. — Nem először fordul elő, hogy .Lőripcz^k nyerő helyzetből buknak el. Mi lehet az orvosság az idegenbeli tragikus szerplés megszüntetésére? — Egyértelműen a koncetráló képesség. Ahelyett, hogy előnyünk birtokában vissza- állnánk, nyugodtabb játékra térnénk át, menetrendszerűen rohanni kezdünk, és szinte azonnal góllal büntet az ellenfél. Példák egész sorát felhozhatnám balgaságunkra. Szerencsen mindössze öt percet kellett volna átvészelni, de nem jött össze, otthagytuk a már zsebben lévő pontokat. Mátészalkán ugyancsak kezünkben tartottuk a mérkőzést, ám akkor is elbuktunk a tíz emberrel harcoló hazaiakkal szemben. Raka- mazon többek közt Varró kapus is betlizett, összehozott egy könnyen elkerülhető tizenegyest, sokat bizonytalankodott, egyszóval ez nem az ő napja volt. Tavaly ugyancsak mi lőttük az első gólt, erre mi történt: egy perc alatt egyenlített a hazai legénység. Vasárnap sikerült megismételnünk a „bravúrt”, első találatunk után hatvan másodperc múlva jött a válasz. Kétszer is a padlóról hagytuk felállni őket, persze ezúttal is kikaptunk. Nagyon mérges vagyok, mert több figyelemmel jóval előrébb tarthatnánk. Hátra van még három forduló, ahol reményeim szerint még hét pontot tudunk gyűjteni, s ezzel megcsíphetjük a dobogót. Koncz T. Borúra derú Rakamazon Polgármester(asszony)i szemmel Mit vár kupacsapatainktól a visszavágók elátt? Két héttel ezelőtti számunkban az utca emberét kérdeztük arról, hogy milyen eredményre számít a nemzetközi labdarúgó kupákban állva maradt két együttesünk mérkőzésein. Nos, mint ismeretes, a Fradi Portóban egy hatost kapott, a Kispest hazai környezetében 2-0-ás vereséget szenvedett a Bayer Leverkusentől. Az első találkozók eredmény(telenség)einek jeleinek ismeretében kértük meg néhány település polgármesterét, tippeljen a visszavágókat illetően. Király Sándor, Tiszalök: —Józan logikával gondolkozva egyik csapatunknak sincs esélye a továbbjutásra. Az első meccsen a Fradi erősen tartalékosán állt ki, ezért úgy hiszem, az Üllői úton egy 2-0-ás győzelemre jó lesz a ferencvárosi legénység. Minden bizonnyal hajtani fognak, bizonyítani akarnak majd szurkolóiknak, és szépen szeretnének búcsúzni. A Honvéd kemény fába vágja fejszéjét. Szerintem egy döntetlent elérhetnek Leverkusenben, de ehhez nagy bravúr kell majd. A Bayer idegenben rúgott két gólja sokat nyom a latba, s a Kispest nem fog ott két góllal nyerni. Hovánszki György, Nyírlugos: — Csak a tisztes helytállás lehet célja a két magyar csapatnak. Remélem a Fradi és a Kispest is összeszedi magát a visszavágóra, és legalább megszorítják ellenfeleiket. Jó lenne, ha elkerülnék a nagy gólarányú vereségeket, mert az rontana a hazai foci-imidzsen. Egyik gárdánknak sincs esélye a következő fordulóba jutásra. Csorna Tiborné, Nyírkércs: — Szeretném, ha a Fradi és a Kispest is továbbjutna, de ez reálisan nézve szinte lehetetlen. Talán a hazafias érzelem gyors lábúakká teszi a játékosokat, és a Fradi legyőzi a Portót. A Kispestiek részéről minimális különbségű vereséget is elfogadnék. Remélem bizonyítási vágyuk fűteni fogja a fiúkat. Szám szerinti eredményre tippelve, a Ferencváros 3-2-re nyer, a Kispest 2-1 arányban kikap. Frank Sándor, Búj: — Az első találkozók előtt is csak hiú reményeket táplálhattak csapataink, s a két meccs eredménye igazolta ezt. Be kell látnunk, hogy az európai átlagtól is le vagyunk maradva. Ezt mi sem igazolja jobban, mint hogy gólt sem tudtunk rúgni ellenfeleinknek. Futógyrosaságban, labdakezelésben, erőnlétben a portugálok és a németek is fölénk kerekedtek. A Ferencváros stabil csapattal sem tudta volna felvenni a harcot a Portóval szemben, de ennek ellenére úgy érzem, hogy a közönségük támogatását élvezve az Üllői úton jók lesznek egy döntetlenre, annál is inkább, mivel szerintem a Portó nem fog annyira „harapni”. A Kispest belerohan egy méretes zakóba, és még a becsületgól megszerzése is nagy elvárás tőlük. Nyers Jánosné, Penészlek: — Az FTC a szurkolóik buzdításának hatására, talán egy döntetlenre képes lesz a Portó ellen a visszavágón, míg a Kispest esetleg egy szoros eredményt elérhet, ha játékosai átlagon felül teljesítenek majd. Sajnos, a két pesti együttes a magyar labdarúgás korábbi hagyományaihoz méltatlanul szerepelt. Tóth Mihály
