Új Kelet, 1994. október (1. évfolyam, 163-188. szám)
1994-10-10 / 170. szám
UJ KELET 1994. október 10., hétfő Kosárlabda NB I B Vereság a rangadón Salgótarjáni KK—NYTKFSE 89-77 (45-39) Salgótarjáa 900 néző. v: Nferbényi Aranyosi. Salgótarján: Skurin 18/3, Haszjanov 22, Kovács 15, Berkics 20, Földesi 5/3. Cserék: Molnár 2, Borók 7. Edzó': Farkas Attila, Laczkó Sándor Nyíregyháza: Borosnyai B. 4, Kozma 4, Szekulovics 30/6, Borosnyai Sz. 13, Klisura 22. Cserék: Oroszvári 2, Jankovics 2, Hutás. Edző: Hegedűs Ferenc; Kovács Tibor A salgótarjáni csarnokban 800 néző lelkes buzdítással fogadta kedvenceiket, a Fekete Sasokat, s a biztatásuk a mérkőzés lefújásáig nem lankadt. Mindkét csapat idegesen kezdett, a TK-t láthatóan zavarta a szokatlan hangulat, a hazaiak pedig tartottak a vendégektől. Az első pontokat a főiskolások szerezték, de ritkán estek a kosarak, s négy perc eltelte után még csak hat-hat volt az állás, mindkét csapat a védekezésre figyelt. A TK emberfogással kezdett. Ez először be is vált, aztán a sasok ébredtek, s egyre jobban elhúztak. A nyíregyházi együttes, pontatlan dobásai miatt, egyre jobban lemaradt. A félidő hajrájában már tizennégy ponttal is vezettek a hazaiak, ekkor jött a pályára Jankovics, és zónavédekezésre váltottak a főiskolások. Felzárkózott a szabolcsi együttes, s a félidőt hatpontos hátránnyal zárták. Ebben a játékrészben a mieink közül Szekulovics volt elemében, elsősorban az ő pontjaival zárkózunk fel. A második félidő végig izgalmas játékot hozott. Öt perc elteltével már csak három pont volt a hazaiak előnye, de a TK-sok elpuskázták az egyenlítési lehetőséget. Továbbra is sokat hibáztak a dobásoknál. Klisura zárkózott fel Szekulovicshoz a pontgyártásban. Tíz perccel a vége előtt még mindig hét ponttal vezettek a sasok. A hátralévő időben többször is megközelítette a TK az ellenfelet, ekkor igen hatásosan védekeztek. Tarján csak büntetőkből növelte pontjai számát, azt viszont dobhattak bőségesen, a kelleténél többször is. Két perccel a vége előtt négy ponttal vezettek a tarjániak, amikor még lett volna esély az egyenlítésre, a de ziccerben palánkra törő Hutást, magassági fölényét kihasználva, szerelte a volt TK-s „Gyima”, aki nemcsak Nyíregyházán volt közönségkedvenc. A hátralévő időben szárnyaltak a sasok, tíz pontot teljesítettek a közönség hangorkánjától kísérve, a mieink pedig csak kettőt, és így alakult ki a végeredmény. Egyik csapat sem nyújtott igazán jó teljesítményt, a hazaiak tartottak az ellenféltől, a TK-t valószínűleg a hangulat zavarta. Nem véletlen, hogy a rutinos, ilyen csatákhoz edződött Szekulovics nyújtotta a legtöbbet, s pont akkor játszott a legjobban, amikor szükség volt rá. Az is igaz, ő valamivel szabadabban közlekedhetett, mint Klisura, akit viszont sokszor kettős-hármas gyűrűbe fogtak, s nagyon keményen védekeztek ellene, amit a bírók nem gátoltak meg. Milun így is szépen teljesített, különösen a második félidőben. Kettejük találataival legyőzhették volna Berkicset és Haszjanovot, de ott volt még Skurin is. A hazaiak így megérdemelt győzelmet arattak, a TK csak jobb játékkal diadalmaskodhatott volna. Farkas Attila: Nem játszottunk jól, de a küzdenitudás eredményt hozott. Nagyon jó ellenfelet győztünk le, remélem jó játékkal, idegenben is hasonlóan szereplünk majd ellenük. Hegedűs Ferenc: A rossz dobóteljesítményünkkel vesztettük el a mérkőzést. Kár, mert nagyon erős az ellenfél, de legyőzhető. A játékvezetők is őket segítették, ezzel máskor is számolni kell. Ha a középtávoli dobások ötven százaléka bejön, akkor így is nyerhettünk volna. Révay Tiszabercelen Házibajnokságok Az általános iskolák diáksportjával sorozatban foglalkozunk lapunk hasábjain. Most „kakukktojásként” egy középiskola ajtaján is kopogtattunk, arról tudakozódva, hogy zajlik az élet a diáksportkörben. A kiszemelt „áldozat” a tiszaberceli Bessenyei György Szakmunkásképző Intézet volt, ahol Cseke Gábor testnevelő mutatta be a DSK-t az Új Kelet olvasóinak. — Diáksportkörünk két szakosztályra oszlik. Az ODK, azaz Országjáró Diákok Köre — ami tulajdonképpen egy természetjáró szakosztályt mondhat magáénak — és a leány kézilabda. Utóbbi nemrég vett részt Fehérgyarmaton a kollégiumi kupán, ahol második lett. Óriási fegyvertény volt ez a részükről, ugyanis olyan neves intézmények diákcsapatait előzték meg, amelyek sokkal jobb körülmények között készülhettek fel, mint mi. Ezen elsősorban azt értem, hogy magasabb óraszámban gyakorolhattak és több ember közül válogathatták ki a legjobbakat. Elsősorban — mivel mindössze 236 tanulója van a sulinak — házibajnokságokat szervezünk az iskola keretein belül, többek között fociban és asztaliteniszben. Ezek a viadalok díjazva vannak. Nemrég vettünk hat darab pingpongasztalt a diákok legnagyobb örömére. Pályázati úton nyert pénzekből rendeztünk be egy konditermet, de ez és a különféle, spóroláshoz szükséges kellékek is fejlesztésre szorulnak. Egyedül vagyok testnevelő az intézetben, de én úgy látom, hogy ehhez a tanulói létszámhoz elegendő vagyok, megfelelően tudom ellátni a rám bízott feladatokat. Az 1992-ben átadott 36x18-as torna- csarnokunkat megpróbáljuk minél jobban kihasználni. A gyerekek előtt mindig nyitva áll ez a sportobjektum. Tavaly karateoktatásnak adott otthont a terem, de ez csak fellángolásszerűnek bizonyult. A közelmúltban a Mátészalkán megtartott Agrár College elnevezésű agrár sportnapokon is képviseltettük magunkat. Ezen atlétika, kispályás foci, kézilabda, sakk és kerékpáros ügyességi versenyeken kellett számot adni tudásukból az iskolai együtteseknek. Az elkövetkezendőkben a Bessenyei Kupa leány kézilabda kupára és a futó csapatbajnokságra készülünk, melyekre Nyíregyházán a városi stadionban kerül sor. A gondom az, hogy a növendékeim a nagy versenyeken megijednek a téttől, és az ismertebb iskolák — 107-es, 110-es. Vasvári — neveinek már csak a hallatán is inukba száll a bátorságuk... — tóth — Ezúttal a kemecsei általános iskola diáksportjának helyzetét térképeztük fel. KövesdiIstván, az intézmény igazgatója, aki testnevelő tanár, tájékoztatta lapunkat a suli sportéletéről. — A legeredményesebb szakosztályok a DSK-n belül a leány kézilabda, a négy- és öttusa, atlétika és labdarúgás. Ezekben a sportágakban a körzeti versenyeken rendszeresen eredményesen szerepelnek gyerekeink. Kiemelkedő eredményeket az utóbbi években megyei versenyeken nem értünk el. Említésre méltó, hogy a 3-4. osztályos nebulók között birkózást oktatunk azoknak, akik igénylik. A környező iskolákkal sakkban és asztaliteniszben is nem egyszer összemérték tudásukat a tanulók. Telente immár negyedik esztendeje sítábort szervezünk a megyei diáksport-tanács támogatásával a tiáksportköri tagoknak. Harmadik éve járnak lányaink és fiaink úszni a megyeszékhelyre, ebben nagy segítséget kapnak a résztvevők az iskolától. Az 548 gyerek testedzéseit az alsós osztályoknak egy 20x7-es tornaszoba, a felsősöknek egy 20x10-es tornaterem segíti. A tornaszoba ötszáz méterre található az iskolánktól, és ebben, a labdaKézilabda Ritkán hallani a női kézilabda megyei bajnokságról. Most egy ott szereplő együttessel, a Tiszalökkel ismerkedhetünk meg. A tavalyi év elején verbuválódott gárda idén már esélyesnek számít az első hely megszerzésére. Edzőjük, Gömse Sándor — a helyi általános iskola testnevelője — válaszolt a kérdésekre. —Hogyan lehetséges az, hogy amikor sorra szűnnek meg a szakosztályok, az egyesületek, a tiszalökiek kézilabdacsapat alapítására adják a fejüket? — A szakosztály létrehozásának gondolata már évekkel ezelőtt felmerült a településen. Azonban a szándék önmagában kevés, hisz nem kétséges, hogy manapság szinte mindennek a pénz a legfőbb mozgatórugója. Szerencsére segítségre leltünk az önkormányzat és néhány vállalkozó személyében. Szükség volt az egyesületi vezetés támogatására valamint a szurkolók bátorító szavaira is. S végül, de nem utolsósorban 10-12 játékosra, akik családtagjaikkal együtt vállalják az új életformát. Ezek a tényezők nélkülözhetetlenek voltak. — Hallhatnánk néhány szót az együttes összetételéről, a játékosok sportmúltjáról? — Senkinek sem kellett megtanítani a játék alapelemeit, sőt a lányok zöme rendelkezik kisebb-nagyobb kézilabdás múlttal. Példának okáért Fekete Imréné korábban ifjúsági válogatott volt, míg Dulinszki Barnabásné Nyíregyházán az NB Il-ben együtt játszott a válogatott Szántó Annával. Mégis azt mondhatom, sztárok nélküli csapat a miénk. Több játékokat kivéve, bármilyen sporttal foglalkozhatnak tanítványaink. Tavaszra. remélhetőleg elkészül a sportudvar, melyen tenisz-, futó-, és bitumenes kézilabdapálya lesz. Nagy tervünk egy tanuszoda létesítése. Az önkormányzattól ígéretet kaptunk arra, hogy ezzel kapcsolatban segítenek nekünk. Jótékonysági bált rendeztünk az intézményben, s ennek bevételét is az uszoda építési költségeinek fedezésére fordítjuk. Hogy ebből mi valósul meg, az még a jövő zenéje. A sportszerek nem elégítik ki az igényeket. Több kellene belőlük. A testnevelői gárda négy emberből áll, de az alsósoknál nem szakos tanár tartja az órákat. Ami a támogatásokat illeti, örömteli, hogy a megyei diáksporttanács és a helyi önkormányzat megfelelő mértékben segít bennünket az alapvető feltételeket tekintve. Összegzésképpen elmondhatom, hogy az iskolában működő DSK eredményeivel elégedettek lehetünk, azonban akkor lennék a legboldogabb, ha az uszodánk felépülne. Ez a térség általános iskoláinak úszásoktatási nehézségein is enyhítene. Tóth Mihály Tiszalökön vetélytársunkkal ellentétben —- akiknél a játékosállomány csak gimnazistákból tevődik össze — nálunk az átlagéletkor viszonylag magas, 24-25 év. így sokat ér az „öreg rókák” érettsége, tartása, gól- erőssége. Nem tudom, mit kezdenénk Gál Józsefné, Balogh Éva, Feketéné vagy Dulinszkiné góljai nélkül. De ugyanígy tapasztalt kézisnek számít Béréi Mariann, Nagy Mária és Burján Erzsébet. A fiatalok: Tanyi Szilvia, Németh Tímea ás Laczi Agnes. Nekik még szükségük van követendő példára. Utoljára hagytam Takács Tímeát és a csapatkapitány Sipos Évát. A megyei bajnokságban egyedülálló, hogy egy gárdában két ilyen kitűnő kapus is védjen. Nem szabad kihagynom a sorból Takács Lászlóné szakosztályvezetőt sem, aki rengeteget lót-fut a társaságért. —Milyen eredményekkel büszkélkedhet eddig az együttes? — Már a megalakulás évében, az 1993/94-es bajnokságban jól futott a szekér. A papírformával ellentétben nem a pofozógép szerepét játszottuk, kilenc csapatból negyedikek lettünk. Ebben az évben még jobban kezdtek a lányok. Az első öt forduló mérlege: négy győztes mérkőzés — Kállósemjén, Kölcsey, Kis- várda, Záhony —, majd egy vereség (Mátészalkán nyeltünk keserű pirulát). — Hogyan tovább? — Készülünk utolsó őszi meccsünkre, hazai pályán fogadjuk Fehérgyarmat csapatát. — NB ll-es álmok? —Csak a legábrándosabb éjszakákon. — Kényelmes ágyat hozzá! Suhai Tamás A kertészkedő karatéké Darkó András sokoldalú egyéniség. Olyan ember, aki a hivatását maximálisan össze tudja egyeztetni hobbijaival. A huszonkilenc esztendős fiatalember maga sem hiszi el, hogy így eljárt felette az idő. Nemrég még az iskola padjait koptatta, most pedig ő osztja meg tudását tanítványaival. Bandi nyíregyházi születésű, szülei is ott laknak. Középiskolai éveit a megye- székhelyi mezőgazdasági szakközépiskolán töltötte, majd tanulmányait Kecskeméten, a kertészeti főiskolán folytatta. Itt ismerkedett meg feleségével, aki három esztendővel ezelőtt egy egészséges kisfiúval örvendeztette meg férjét. A főiskolán szőlő- és gyümölcskertészként végzett, ezután a Nyíregyházi Ságvári Termelőszövetkezetben, a vajdabokori üzemegységben dolgozott. Katonai szolgálatát Kalocsán és Budán töltötte le. Közben feleségét Tiszaber- celre „csábították” a Bessenyei György Szakmunkásképző Intézetbe tanítani, s Bandi szeptemberben, leszerelése után követte hitvesét Bercelre a szakiskolába, ahol szakoktatóként keresi kenyerét. — Hogyan kerültél kapcsolatba Tiszabercelen a sporttal? — Az iskolában működő DSK keretein belül lévő természetjáró szakosztályt vezetem nejemmel. Elsősorban a Zempléni-hegységbe és a Bükkbe járunk túrázni. Komoly eredményt értünk el az idén, ugyanis a szakmunkásképző intézetek pontversenyében kategóriagyőztesek lettünk, s így egy éven át őrizhetjük a természetbarát-szövetség vándorserlegét. Az a baj, hogy egyre kevesebb gyerek adja fejét a természetjárásra, de az a néhány, akik rászánják magukat, azok igen lelkesen csinálják. — Ha jól tudom, vállalkozó is vagy. — Igen. Darkó Bt. néven dísznövény- termesztéssel foglalkozó vállalkozást indítottunk be feleségemmel közösen, melyben egynyári virágpalánták termesztésével foglalkozunk. A petúnia hat fajtáját is termesztjük. — Úgy hallottam, harcművészettel is foglalkozol. — Középiskolás koromban két évig karatéztam, majd nagy kihagyás után másfél esztendeje újrakezdtem a shoto- kan szakág művelését. Pillanatnyilag kéköves, öt kyus fokozatú karatékénak mondhatom magam. A Sinha Dojo — mely a Magyar JKA Karate Szövetség égisze alatt működik — mestereinek útmutatásai alapján történnek az edzések. Nyíregyházára hetente kétszer járok edzeni. —Pedagógusi képességeidet és szervezőkészségedet a karatéval kapcsolatban is megpróbáltad kamatoztatni. Mondj erről néhány szót! — Tavaly Tiszabercelen vezettem karatetanfolyamöt kezdőknek, azonban a kezdeti fellángolások után a tanítványok lelkesedése annyira megcsappant, az edzést látogatók száma oly mértékben csökkent, hogy érdektelenségbe fúlt az egész. Idén nyáron, június végén szerveztem egy egy hétig tartó karateedzőtábort Tiszabercelen, mely önköltséges volt. A szállás a szakiskola kollégiumában volt, a foglalkozások pedig a tornacsarnokban. Ebben a táborban haladók vettek részt, többek között Nyíregyházáról, Nagykállóból, Téglásról és természetesen Tiszabercelről. —Tevékenységeid közül melyiket tartod jelenleg a legfontosabbnak? — Hobbijaim közül most a karatét helyezem előtérbe, de a természettudományok iránt is nagy érdeklődést mutatok. A tanítás és kedvteléseim összeegyeztetésében nagy segítséget jelent a családi háttér, mely biztosítja a nyugodt feltételeket. Abban, hogy el tudjam látni ezeket az idő- és energiaigényes feladataimat, sokat köszönhetek megértő feleségemnek, aki jóban-rosszban mellettem áll. T. M. Nőknek ingyen Nagyhalászban a helyi sportkör vezetői úgy döntöttek, hogy a nőknek nem kell fizetniük a megyei I. osztályban szereplő labdarúgócsapat mérkőzéseinek megtekintéséért. Határozatuk meghozatalában nagy szerepe volt annak, hogy az eddiginél többen vegyenek részt a gyengébb nem képviselői közül a meccseken Minden bizonnyal arra gondoltak a döntéshozók, hogy a lányok, asszonyok jelenléte nagyobb erőbedobásra készteti a játékosokat, s ezáltal élvezetesebb összecsapások szemtanúi lehetnek a szurkolók Ezért a kuriózumnak számító figyelmességért megérdemelnek egy piros pontot az egyesület irányítói Diáksport körkép: |(eilie<Se
