Új Kelet, 1994. október (1. évfolyam, 163-188. szám)

1994-10-10 / 170. szám

MAGAZIN UJ KELET 1994. október 10., hétfő Remélem, hogy megtetszettem neked. Jelenleg az állatotthon lakója vagyok. Legalább nézz meg egyszer! GAZDIT Állatbarát Alapítvány, Sóstóhegy, Fekete-dűlő keresünk! „Három gyerekei akarok” A hölgy, aki viselkedésével, külső megjelenésével, táncával és az alvilágot is zavarbahozó stílusával a fél világot meg­botránkoztatta, hátat kíván fordítani a múltnak. Veronica Louise Ciccione, is­mertebb nevén Madonna, egy angol lap­nak — Face — gyónt, feloldozást kérve a történtekért az olvasóktól. „Sohasem vol­tam leszbikus érzelmű, egyetlen nővel sem mentem ágyba, csak a férfiakat szeretem.” Minden egyéb csak színjátszás volt. „Én csak a szexualitás pozitív oldalát akartam megmutatni, de félrevezettek.” Vagyis minden homoszexuális love story pletyka volt, melyet kétféle módon is cáfolni akar. ídesszájúaknak Hozzávalók: A tésztához: 10 dkg liszt, 1 tojás, 7 dkg cukor, 2 evőkanál olaj, 3 evőkanál tej. A tetejére: 7 karika ananász (kompót), 8 dkg vaj, 8 dkg cukor, 2 tojás. Elkészítés: A tojássárgáját a cukorral habosra ka­varjuk, hozzáadjuk az olajat, majd a tejet és lisztet, legvégül a habbá vert tojásfe­Először is leszámol az eddigi életével: „már megszenvedtem érte”. De ami a leglényegesebb: „Három gyereket akarok olyan férfitól, mint amilyet Robert Red- ford jelenített meg a Milyenek voltunk című filmben. Amikor megnéztem a fil­met, azt mondtam, Istenem, ez az a férfi, akit keresek.” A 36 esztendős Madonna arról is nyilatkozik, hogy a jövő a csalá­dot jelenti a számára. Ami nem sikerült az egyetlen törvényes házassággal —Sean Penn volt a férje —, annak sikerülnie kell más férfival. „Csak a gyerekek állnak majd az életem középpontjában.” (MTI-Press)- ananásztorta hérjét. Egy 22 cm átmérőjű kerek formát alul kivajazunk, beleöntjük a tésztát, rá­tesszük a lecsöpögtetett ananászszeleteket, és előmelegített sütőbe tesszük. Közepes lángon kb. 20 percig sütjük. Közben meg­olvasztjuk a vajat, beleöntjük a cukrot, és hozzáadjuk a tojásokat. Habverővel jól felverjük. Ezt a masszát ráöntjük a tész­tára. és még 10 percig sütjük. A stílusos (Ütözködés - mindenki lekel szép A divattanácsadással, öltözködés- kultúrával foglalkozó szakemberek az egyéniségünkhöz legjobban illő ruhatár összállításánál a megfelelő színek kiválasztására helyezik a döntő hang­súlyt. A jelszó: mindenki lehet szép—csak tudnia kell, hogyan váljék azzá! Nagyon fontos, hogy ne fogadjuk el kritika nélkül a „divatosnak” kikiálltott színeket! Ruháinkat olyan színpaletta szerint válogassuk össze, amely a bőr-, a szem- és hajszínünket természetesen egészíti ki, mert a megfelelő színek segítségével egészségesebbnek, fiata- labbnak, csinosabbnak látszunk! Ha sikerül saját színskálánkat kiválasztani, az módot ad arra, hogy kevesebb ruha­darabból is harmonikus együttest állíthassunk össze. Ez segít elkerülni a rögtönzött vásárlást, nincs többé feles­legesen kidobott pénz! A jó megjelenéshez természetesen nem elég hozzánk illő színű és fazonú ruhákat viselni. Döntő, hogy mi is legyünk elégedettek magunkkal! Vajon reggelente, amikor tükörbe nézünk, meg vagyunk elégedve magunkkal? Általában nem! Ki a hibás? — Leggyakrabban az önismeret hiánya! Nem véletlen, hogy a „csodafo­gyasztó”, gyakran ártalmas tablettákat kínáló csomagküldő szolgálatok minden figyelmeztetés ellenére élnek és virulnak. Pedig az élet túl rövid ahhoz, hogy haj­szoljuk az elérhetetlent! Hagyjunk fel a „tökéletes” test megvalósításáért vívott értelmetlen próbálkozással! (Persze az or­vosilag indokolt súlyfelesleget feltétlenül le kell adni!) Ügyeljünk arra, hogy étrendünk tartalmazza mindazt, amire egészségünk érdekében szükség van! És tornázzunk! Első feladat a belső-külső elégedettség megteremtése felé, hogy mérjük fel előnyös tulajdonságainkat! Azokat a fizi­kai adottságainkat, amelyekkel ren­delkezünk. Ezekből kell felépítenünk az egyéniségünkhöz legjobban illő külsőt. Mindenkiben van valami egyedi, ami szép: egy ívelt szemöldök, egy karcsú derék, formás láb vagy szép bőr. Szám­ba kell vennünk rejtett értékeinket is! Álljunk bátran a tükör elé és mérjük fel, mi az amit jobban is hangsúlyoz­hatnánk, de nem tudjuk hogyan! S persze őszintén fel kell mérni a hiá­nyosságokat, előnytelen külső je­gyeket, hogy aztán láthatatlanná tegyük azokat! Előnyös és hátrányos tulajdonsá­gaink vizsgálatára életünkben többször is rákényszerülünk. Mint ahogy több­ször kell elemeznünk legelőnyösebb színpalettánkat is, hiszen az egészségi állapot, a kor, a foglalkozás változása változtatásra kényszeríthet! Nem árt azonban tudni, hogy vannak úgynevezett univerzális színek, például a törtfehér, a melegrózsaszín, a közép­lila vagy a grafitszürke, melyeket min­denki előnyösen viselhet! F.SÉ. Ez a kép még akkor készült, amikor a 3 éves Écsi Eszter, és az 1 éves Emese izgatottan várták a locsolkódókat Továbbra is várjuk a gyermekfotókat. Címünk: Nyíregyháza, Bercsényi u. 8. Zarándokrekord Kasszát csinálnak a turistairodák, s azt állapíthatják meg, hogy az utazási kedv ugyan nem lanyhul, de egyetlen területen könyvelhetnek el minden korábbinál nagyobb sikert: soha nem látott mérték­ben emelkedik a kegyhelyek iránti érdek­lődés. Egyre többen zarándokolnak. És ez az esztendő minden rekordot megdönt, ál­lapították meg a vallásos turisztikával foglalkozó statisztikusok Olaszországban. A múlt évi, 33,6 millió regisztrált láto­gatónál biztosan többen keresik fel a kegy­helyeket, 37 millióra számítanak. Igaz, Itáliában a kínálat is óriási, mintegy 30 ezer olyan templomot tartanak nyilván, melyet művészi értékek miatt is jegyeznek az útikönyvek. Csupán Assisinek több mint 4 és fél millió látogatója van évente, és 4 milliónyian mennek Padovába. Tulaj­donképpen a római Szent Péter bazilikával kellett volna kezdeni a sort, de senki sem tudja, hányán is keresik fel egy év alatt. Bizonyos azonban, hogy a nemrég meg­szépített Sixtusi-kápolnára szeptemberig több mint 2 milliónyian voltak kíváncsiak. Hasonló konjunktúrával számolnak a francia zarándokhelyeken is. A párizsi Notre-Dame 8,3 millióval vezeti a sort a Sacré-Coeur 6,2 milliós látogatátottságá- val szemben. A Pireneusokban lévő Má- ria-kegyhely, Lourdes az év harmadán 5,8 millió zarándoknál tart. Az adat értékét kiemeli, hogy a 18 ezres városka 350(!) hoteljével a második helyet foglalja el a francia szállodaiparban. (A legfrissebb adatok szerint 650 különvonat, 4230 kü- lönrepülőgép és 11 ezer autóbusz szállítot­ta a zarándokokat, nem beszélve a menet- rendszerű járatokról és a tengernyi sze­mélyautóról.) Érdekes összehasonlításra ad alkalmat, hogy míg a mohamedán világ elsőszámú zarándokhelye, Mekka 1,5 mil­lió hívőt fogad évente, Lourdes ezt négy­szeresen felülmúlja. A lengyelországi kegyhelyen, Chestochowában is több mint 4 és fél milliónyian keresnek lelki eny­hülést, reményt a földi bajok orvoslására. (MTI-Press) „Nyitott obiok' A téren sivalkodó gyerekhad. Öt-tíz évesek. Játszanak. Most éppen háborús­dit. Van puskájuk, tankjuk, sőt rakétáik is. A cél, hogy elfoglalják a bunkert, mert ott van elrejtve a bomba. Túszok nincsenek, akit elfognak, azt kivégzik. Ők ma már nem háborúzhatnak. Kislányok családot „játszanak”. Kisebb fiúkat rá tudnak vermi, hogy fér­jek legyenek. Nagyokat veszekednek velük. Vékonyka hangon kiabálnak, s lökdösík a „férjet”, s azt mondják, hogy üsse meg őket. Mert így kell. Aztán szi­pogva sárból gyúrt kenyeret meg fű­salátát adnak eléjük. Estét mondva pedig melléjük bújnak a levetett ruhákból csi­nált vacokba. Egy kis csoport „építkezést csinál’ Kitépik a kisebb bokrokat, feltúrják a földet, aztán otthagyják. Büszkén vonul­nak új területre. Egy szemüveges kisfiú csak ül és néz maga elé, míg a többiek „dolgoznak”. Néha kinyújtja a tenyerét, és akkor egy papírral sétáló „hivatalnok­tól” kap valamit. Ő a munkanélküli. Ijedten csukom be az ablakot. Kéky Kira A sorsunkat nem változtathatjuk meg A félhomályt csak a gyertya fénye törte meg maga körül, ahogy rávetült a kis kerek asztalra. A falon két rajz, az egyiken egy boszorkány seprűnyélen a macskájával, a másikon fekete macska körül az ismert zodiákus jegyek. Később megtudtam, a jósnőnek is van két cicája. Persze feketék. A sarki asztalnál már ült egy csinos, harminc év körüli hölgy, mellé telepedtem.-— Először jöttél? — Igen. — Mit vársz attól, amit hallani fogsz? — Kíváncsi vagyok. Kicsit félek is, de szeretném megtudni, mi vár rám — mond­ta, és sűrűn pislogott Ditte felé, aki már jó ideje foglalkozott egy vendéggel. — Elhiszed, amit itt mondani fognak? —Azt hiszem, igen. Azt hallottam, pon­tosan megmondja a kártya a múltat és a jelent. Ez nem lehet véletlen. A várakozás hosszú perceit beszélgetés­sel töltjük ki. Szóba kerül sok minden, ami misztikus: álmok, megérzések, véletlenek, nő és fér­fi. Ő sajnos nem, de egy elsőéves egye­temista lány igent mondott a kérésemre, így vele kettesben ültünk le az asztalhoz. Előkerült a cigánykártya. Én néha közbe- közbekérdezgettem. — Miért csak kedden és pénteken jó-1 solsz? — Csak ez a két nap „kártyanap”. A péntek különösen kedvez minden mágiá­nak; főleg, ha társul a 13-ához. A többi nap sokkal kevésbé alkalmas a kártyave­tésre. — Eleve elrendeltetett életünk van? — kérdeztem, miközben Ditte keverte a lapokat. — Főbb vonalaiban igen. Ezenbelül vi­szont erős jellemmel, akarattal bizonyos határokon belül tudunk alakítani az éle­tünkön, de a sorsunkat alapvetően nem változtathatjuk meg. — Hogyan kezdtél el jósolni? —- Teljesen a véletlen műve volt. Egy társaságban volt alkalmam jósoltatni ma­gamnak, és el kellett ismernem, nem le­het véletlen, hogy a kártya kihozzon olyan dolgokat és összefüggéseket, amik engem akkor erősen foglalkoztattak, és amikről akkor senkinek nem beszéltem. Az elhangzottak tökéletesen szinkronban voltak az akkori nyűgjeimmel, örömeim­mel. Ekkor kezdtem tanulmányozni a té­mát, utánaolvastam, és szép lassan a leg­szűkebb baráti körben jósolgatni kezdtem. — Magadnak jósolhatsz? — Igen, jósolhatok, de nem tudok. Ma­gamnak sokkal nehezebb megfejtenem a kártyát, hiszen az ember magával szem­ben mindig szubjektív. Sok az információ, és nehéz eligazodni köztük. Legalább olyan nehéz feladat, mint egy grafológus­nak a saját kézírását elemezni. — Ha rossz dolgot látsz a kártyában, megmondod? — Igen. Egyetlen kivétellel: a kérdező haláláról nem beszélek. Úgy érzem, na­gyon megkeverném vele az illetőt. Attól tartok, hogy ebben az esetben a jóslás vál­taná be magát. Nem állhat fel valaki úgy az asztaltól, hogy az maradjon meg benne, nemsokára meghal. Én azt szeretném, ha ide úgy jönnének, hogy tanácsot kaphassa­nak, segítséget. Ez egy olyan analízis, ami •adhat ötletet, mankót,- rávezethet olyan mozzanatra, amire addig nem is gondolt. —Miért éppen cigánykártyával jósolsz? —- faggattam tovább Dittét. — Szeretem a cigánykártyát. Kiválóan alkalmas a jelen élethelyzet feltárására, és csak fél évre, évre szól. így nem veszem el senkitől a reményt, inkább adok. —Néha úgy tűnik, egészen apró dolgok befolyásolják életünket. Egy pár perces késés, egy találkozás, egy mozdulat. Te hiszel a véletlenben? — Éh úgy könyvelem el ezeket a dolgokat, hogy nincsenek véletlenek, ha én lekéstem valamiről, akkor le kellett késnem róla. Ennek oka van, így kellett történnie. — Hiszel az álmokban? — Igen, bár nem mindegy az álmodó személye. Vannak nagy megérzőképesség­gel rendelkező emberek, akiknek álmai szinte profetikusán bejönnek. Ez számom­ra is megmagyarázhatatlan, de minden álom jelzésértékű, ezért foglalkozni kell vele. — Mennyire tartod misztikusnak a fér­fiak és nők közötti viszonyt? — Feltétlenül az, hiszen csupa rejtély. A férfiakat elsődlegesen a ráció irányítja, a nőket az érzelem. Ebből adódnak gyak­ran a konfliktusok, s ez az- is, ami miatt szükségük van egymásra. — A mai nők is ,,boszorkány ok" ? A csábítás klasszikus trükkjei élnek-e még ? — A férfiak bizonyára sokszor gondol­ják vágyuk megszemélyesítőjét „boszor: kánynak”, mert megbabonázva érzik ma­gukat. A csábítás mágiájával meglepően sokan élnek még ma is, életkortól függet­lenül. Ennek különböző rituáléi vannak, melyek szintén a pénteki naphoz kötőd­nek. Akkor aztán „jaj” a férfiaknak!

Next

/
Oldalképek
Tartalom