Új Kelet, 1994. október (1. évfolyam, 163-188. szám)

1994-10-26 / 184. szám

UJ KELET SPORT 1994. október 26., szerda 11 Tájfutás hhhíbhhhhvbbhhhhhhhhhhhhíihhhhhíi Mráz országos bajnok Kecskemét térségében bonyolították le a tájfutók idei országos bajnokságát. Kellemes meglepetésre a homokos, borókás, tipikusan alföldi terepen ren­dezett versenyen Mráz János (MGFSC) a serdülők között bajnoki címet szerzett. MintMoravszki János, a versenyző edzője elmondta, tanítványa remekül versenyzett, és másfél perccel utasította maga mögé a mezőnyt. Mráz ezzel a teljesítményével tagja lett az utánpótlás-válogatottnak. Az országos bajnokság után egy nap­pal újra rajthoz álltak a tájfutók. A Jász Kupán a seniorok között Kovács András (Honvéd Bottyán SE) első lett. F 35 B kategóriában Moravszki János (MGFSC) ezüstérmet szerzett. Mráz János ezen a viadalon is bizonyította jó formáját, ezút­tal egy kategóriával feljebb, az ifiknél vég­zett a dobogó harmadik fokán. Diáksport - röplabda „ÉVISZ-sportisk«la" Az elmúlt hétvégén a röplabda megyei felnőtt bajnokságban két meglepetés született, melyből az egyik a Nyíregyházi TKFSE—ÉVISZ mérkőzés volt. A szak­középiskolások meglepetésre győ­zedelmeskedtek a főiskolások felett. En­nek az eredménynek a hátteréről, illetve az iskolai DSK-ról, azon belül a röplab­dacsapatról érdeklődtünk. — Kosárlabdájáról volt eddig híres a Vásárhelyi Pál Építőipari és Vízügyi Szakközépiskola. Az utóbbi időben egyre többet hallunk a röplabdáról is. Mikor gondoltatok erre a sportágra a DSK-n belül? — Tulajdonképpen most is kosárlab­dabázis az iskola — válaszol Varga János, testnevelőtanár, aki, mondthatjuk úgy is, a DSK megszállott embere — , mert a megyei testnevelési és sporthivatal úgynevezett utánpótlásbázisként tart szá­mon, és egyben segít is bennünket a ko­sárlabdában. Erőfeszítések történtek a röplabda irányában is, de ebben a sport­ban sajnos támogatást nem kaptunk, így maradt a teljes önerő. Már régebben is indítottam úgynevezett ötödik korcsopor­tos kupacsapatot, de mindig olyan tanin­tézményekkel kerültünk szembe, akik tulajdonképpen röpi „szakosak” voltak, így nem sikerült kilépnünk a megyéből. Három évvel ezelőtt összejött egy jó kis társaság, amely ügyes és jó labdaérzékű gyerekekből állt, akiket befogtam kosa­razni. De végül is, az ügyességük mel­lett, sajnos nagyon alacsonyak voltak kosaras szinten. Úgy gondoltam ezután, hogy a hosszú távú sikereket kosárlab­dában ezekkel a srácokkal nem tudom elérni — gondolok itt egy diákolimpia országos döntőjére —, így tavasszal vál­tottunk, és elkezdtünk röplabdázni a fiúkkal. Beneveztünk a negyedik kor- csoportos megyei diákolimpiára, mivel akkor ezek a fiúk másodikosok voltak. Gondoltuk, a 110-es szakmunkásképző­vel versenyezve a röplabdában talán több sikert érhetünk el. Számomra nagyon fontos a gyerekek sikerélménye, mivel ezáltal érzik azt, hogy érdemes edzeni és dolgozni. Ez a sportágváltás a srácokkal úgy sikerült, hogy májusban már a terüle­ti döntőre készülhettünk. Itt el kell mon­danom, hogy a gyerekek negyven edzést tudtak le ez ideig. Ez véleményem sze­rint nem akármilyen hozzáállás volt a csapattól, hisz még a tavaszi szünetben is igényelték az edzést. A két „szak­képzett” röplabdásra, Vitéz Gabira és Román Robira építve a csapatot, és a töb­bi nagyon ügyes fiúval kiegészítve a keretet a diákolimpia területi döntőjéről második helyen továbbjutottunk az országos fináléba. Ez a siker is a fiúk óriási küzdeni tudását dicsérte. Tehát rögtön ezzel a csapattal a sportágváltás után még abban az évben országos döntősök lettünk. A célkitűzésünk akkor, az első évben az volt, hogy ha lehet, ne legyünk utolsók, mivel amit addig produkáltak a gyerekek, az már igazi si­ker volt számunkra. A döntőn nagyon ne­héz csoportba kerültünk, de egy kis sze­rencsével bejutottunk a négyes döntőbe. Ott már olyan csapatokkal játszottunk, akik országosan is a legjobb röplabda utánpótlásbázisok voltak. Gondolok itt egy Szegedre, Kecskemétre, Budapestre. A döntőben egy győzelemmel végül is negyedikek lettünk. Én ezt a fiúk részéről óriási eredménynek tartom, és végül talán Az EVISZ fiú röplabdacsapata ez is befolyásolta az iskola további röp- labdás életét. Tavaly ezután csak röplab­dával foglalkoztak a srácok. Labdás órái­mat megfordítottam, így a röpi lett a fő, a kosárlabda a kiegészítő sportág a srá­coknak. A tanterv lehetővé teszi, így al­kalmazkodni tudtam a gyerekek igé­nyeihez. Beneveztünk a megyei férfi fel­nőtt bajnokságba is, rengeteg ed­zőmeccset játszottunk. A csapat újra az országos döntőben akart játszani tavaly, és ennek alárendeltünk mindent. Végül a fiúk ugyanúgy végig küzdve az évet, eljutottak másodjára is az országos döntőre, ahol ismét a negyedik helyet szerezték meg. Ez a siker nagy dolog számunkra, mert mi nem vagyunk röp­labdabázis. Bár mi szerettük volna fel­venni a kapcsolatot utánpótlás-nevelés kapcsán az NYVSC-vel, erre a másik fél részéről nem volt igény, illetve támogatá­si lehetőség. Idén ugyancsak szeretnénk eljutni a döntőre, amire talán a fiúkat is­merve, - van remény. Két hete iskolánk a diáksport aktívagyűlésen a DSK B- kategóriában legeredményesebb szak­osztály címet szerezte meg, ami talán köszönhető ezeknek az eredményeknek is. Tömegsport B-kategóriában pedig a harmadik helyet, amire szintén büszkék vagyunk. Visszatérve a röplabdára, a ko­sárlabda-sportiskola példájára talán el le­hetne kezdeni a röplabda-sportiskola alapjainak a lerakását fiúvonalon is. — Az iskola milyen támogatást tud nyújtani? — Sajnos semmit. Röplabdára a DSK költségvetéséből nem jut, így minden pályázati lehetőséget megragadunk, és amit ezekért kapunk, abból próbáljuk fedezni a kiadásainkat. Talán a megyei sporthivatal eredményeinket elismerve, ezeken a pályázatokon keresztül támogat bennünket. Ez a pénz nagyjából elég a működésünkre. A DSK-n belül gyakor­latilag tömegsportszinten van a röplab­da, tehát tehetséggondozás címszó alatt működünk. A DSK felépítése a kosár­labdával kezdődik, utána a röplabda, majd a többi sportág jön. Nagyon sok sportágunk van, ami miatt „sport­iskolának” is nevezhetnénk az ÉVISZ-t. Sportos hagyományaink vannak, aminek a folytatására áldoznunk kell. Munkával és anyagi vonzatokkal egyaránt. Ez az elsődleges célunk, valamint a fiatalok számára a mozgás és sportolás le­hetőségének minél magasabb szintű megteremtése. Ezt a gyerekek meghálál­ják, példa erre a röplabdacsapat, akikkel én bárhova gyalog is elmennék, mert egy nagyon jó társaság! ________________Batai Eg y vállalkozó ötlete nyomán készül Nyíregyházán! Jégpálya Albert Attila vállalkozó arról tájékoz­tatta szerkesztőségünket, hogy a napok­ban sikerült megegyeznie Orendi Mi­hállyal, a nyíregyházi Városi Stadion igazgatójával arról, hogy a téli hónapok­ban a bitumenes kézilabdapályát jégpá­lyaként hasznosíthassa. A megállapodás szerint Albert Attila a területet ingyen kapja, a vízért és az áramért viszont fizet­nie kell. — Igazi jégpályahangulatot igyek­szünk majd a stadionba varázsolni — ígéri Albert úr, akinek bőven van tapasz­talata a jéghízlalás területén, hiszen a korábbi években az ő irányításával működött a bujtosi tavon „jégcentrum”. — Lesz zene, meleg tea és konténer öltözők. Úgy tervezzük, hogy délelőt­tönként kedvezményesen az iskolások vennék igénybe a pályát testnevelési óra keretében. Erről már tárgyaltam Módi Zoltán polgármester úrral, aki megígérte, hogyha az iskolákban lesz igény, akkor ők is beszállnak az energiadíjba. A humán iroda vezetője pedig arról biztosított, hogy amennyiben megrendezem a városi gyors­korcsolya bajnokságot, annak díjazását 20 ezer forint értékben vállalja. Délután 16 órától 21 óráig lenne nyitva a pálya. Muszály a délelőtti igénybevétel után pi­henőt tartanunk, rendbehozni a jeget. Este, amennyiben van rá igény, még egy órát „rá tudunk húzni”. —Mennyi pénzbe kerül a jégpálya létre­hozása? — Szerényen számolva is 150-200 ezer forint körül. A palánkok elkészítése vagy bérlése, a víz, az áram, a hangosítás, a ren­dezők, mind mind költség. Emellett per­sze rendkívül nagy bizonytalansági tényező az időjárás. Ha hideg lesz, akkor több napon keresztül üzemelhetünk, ha viszont nem süllyed nulla fok alá a mu­tató, akkor nézhetem a paravánjaimat és a konténeröltözőimet. Terveink szerint december elején, vagy közepén el szeret­nénk kezdeni működésünket —Mennyibe kerül majd a belépőjegy? — Ez sok mindentől függ. Igyekszünk hasznosítani a paravánokat, amennyiben sikerül eladni a vállalkozóknak mint rek­lámhordozót, úgy ez nyilván a jegy árában is jelentkezik majd. A napi üze­meltetési költség 7-10 ezer forint körül van, mi úgy számoltuk, ha 6-700-an el­jönnek naponta, akkor nem lehet baj. Szeretnénk, ha száz forintnál semmikép­pen sem kellene többet elkérnünk egy belépőjegyért. (száraz) A játékvezetők megbeszélésén hallottuk Dombrádi nyakleves Nagy a forgalom hétfő este a megyei labdarúgó szövetség székházában. Sorra érkeznek a játékvezetők, kezükben a mérkőzések jegyzőkönyvét lobogtatva. Mivel az öt órakor kezdődő értékelés még odébb van, beszélgetéssel csapják agyon az időt a korán érkező feketeruhások. Min­denki értesült már a legújabb óvási históriáról, amely felkavarta az állóvizet, bár, ha már a folyékony hasonlatnál tar­tunk, talán jobban ide illő a viharos tengert emlegetni. Ugyanis még el sem ültek az újfehértóiak óvása által keltett hullámok. Martinenko kontra három sárga lap ügyében (mint kiderült, a fehértóiak nem törődtek bele a számukra előnytelen döntésbe, élnek a fellebbezés eszközével), már a szövetség vezetőinek asztalán fek­szik a záhonyiak beadványa. Ok a Tarpa— Záhony találkozó eredményét kívánják megsemmisíttetni, hivatkozva arra, hogy a hazaiak két játékosának hűlt helye volt az igazolások azonosításakor. Az elkésett labdarúgók később csereként mégis pá­lyára léptek, ami így a vasutasok vé­leménye szerint ütközik a szabályokkal. Természetesen a beregiek homlokegye­nest mást mondanak, ezért már most megjósolható, ebben a kacifántos ügyben nehezen fog igazságot szolgáltatni a fe­gyelmi bizottság, akikre csütörtökön vár az első erőpróba. A sokkal kellemesebb hírek kategóriájá­ba tartozik, hogy Baktalórántháza példáján felbuzdulva a megyei első osztályban még egy csapat tört lándzsát a szombati játéknap mellett. Nevezetesen a tiszalö- kiek gondolták úgy, meghozzák ezt a hagyományokat felrúgó lépést. Közben már jő az invitálás, együtt a feketeruhások serege, beindul a szó­folyam. Ambrus László, a JT elnöke tapos a gázra, két helyszínen is szövetségi el­lenőrként volt jelen, s tapasztalatait osztja meg a kollégákkal Első jelenetsor. A szín­hely: Miskolc. Csapatok: Diósgyőr, Ka­zincbarcika. A szituáció: a hazai csatár egyik lába a vendégek tizenhatosán belül, másik az ominózus vonalon kívül. Buk­tatják, s ez bizony határeset! Szilágyi bíró ítélete: tizenegyes. Meg lehetett adni. Különöseb vita nincs, meg hát értelme sincs, a játékvezető döntése szent. A bar- cikaiak csendben beletörődnek sorsukba, talán eszükbe villan, percekkel ezelőtt ők már részesültek abban a kegyben; hogy büntetőt végezzenek el, s nem is ered­ménytelenül. Második jelenés. Sényőn vagyunk, ahová a korábban észlelt rendezési hiányosságok miatt vezetett útja Ambrus Lászlónak. Nyikos spori nem hajlandó megadni a jelet a kezdésre, előbb az öltözők előtti terasz kiürítését kez­deményezi. Mit lehet tenni. Az utasítást teljesíteni kell, s lön. Szünetben ismétlődik a műsorszám, szurkolók ki, bírói hármas be. A harmadik vonal rangadóján három karcagi játékosnak mutatja fel a piros lapot, míg a hazaiak közül Horváth kap hasonló feddést. Hab a tortán, Nyikos és két segítője a nagy laposztásban elfelej­tenek keverni, illetve jegyzetelni. így történhetett, a két gárda szakvezetőinek kell felvilágosítani a sípmestert, kiket is küldött idő előtt zuhanyozni. A Nyírmeggyes—Balkány megyei má­sodosztályú derbin a legtöbb gondot a szélvészként száguldozó vendég lab­darúgók okozták. Villámként cikáztak a hazai védők között, s negyedik, egyben győztes góljuk is ilyen gyors ellenakcióból született. A meggyesiek szerint mindezt lesállás előzte meg, ám Éva spori a szemének és partjelzőjének hitt. Végül a hét sztorija. Dombrádra a dön­tetlenkirály anarcsi legénység látogatott. A vendégek ezúttal sem hazudtolták meg magukat, ami pontosztozkodáshoz veze­tett. Igaz, a befejezést megelőzően meghűlt a vér az ereikben, hiszen a hazai­ak a hálóba találtak. Fekete játékvezető azonban résen volt, és les címén érvény­telenítette a gólt. Az érdemétől megfosz­tott csatár heves reklamálásba fogott, erre a sípmester a Puhl Sándortól ellesett mozdulatokkal kívánta elhessegetni a tá­madót. Mindez annyira hatásosan sikerült, hogy a nagy mutogatásban képen törölte a helyi fiút, aki alaposan megszeppenhe­tett, ugyanis a hátralévő rövid időben kám­forrá vált a mezőnyben. Koncz Tibor Kosárlabda NB I B Harmadszor is győzelem? Dombóvári fogadja a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola SE férfi kosárlabda­csapata ma este a Bujtosi Szabadidő Csar­nokban. A hat órakor kezdődő találkozón egymás után harmadszor játszik itthon a TK. A salgótarjáni idegenbeli vereséget két hazai győzelem követte. Meglesz-e a harmadik? A legnehezebbnek a három közül a ma esti találkozó ígérkezik, hisz Dombóvár eddig egy vereséget szenvedett idegenben Salgótarjántól húsz ponttal kikaptak. —A dombóváriak azt nyilatkozták, hogy szorongva várják a találkozót. Hihetünk nekik, vagy csak a TK játékosainak szólt a nyilatkozatuk? — kérdezzük Hegedűs Ferenc edzőt a hétfő esti edzés után. — Ebben a csoportban minden idegen­beli mérkőzés nehéznek számít, így elkép­zelhető, hogy idegesek a találkozó előtt. Az is igaz viszont, hogy hétvégén meglepő eredmények is születtek, a MEAFC Szegedtől, Batta pedig Veszprémtől szenvedett vereséget otthonában. —Mit tudtok az ellenfélről, hisz csapa­tuk tavaly óta kicserélődött ? — Távolról szerzik pontjaik zömét, a most igazolt Kiss Sándor és Kiss András igen ponterősek. Nagy, az irányító játéko­suk is sok csatában edződött. Most került oda a 206 centiméter magas Wright, akiről még nem sokat tudunk. Sajnos, pénteki jó teljesítménye után Borosnyai Balázs meg­betegedett, így szerdán nem játszhat. Báty­ja, Szabolcs, viszont már meggyógyult, így ő ma már edzett, s játékára valószínűleg sor is kerül. — A távoli dobásoknak mi tesz az el­lenszere a TK védekezésében? — Az elmúlt két mérkőzésen már hosz- szabb időn keresztül próbálkoztunk a zónavédekezés és az emberfogás váltott alkalmazásával. Valami hasonlóval próbáljuk majd megállítani a vendégeket. A hazai győzelem kétszeresen is fontos Dombóvár ellen, mert ezt az eredményt nagy valószínűséggel a rájátszásba is ma­gunkkal visszük — kapcsolódik be a be­szélgetésbe Kovács Tibor edzőtárs. — Remélem, a csapat olyan hozzáállással készül és lép pályára, mint legutóbb Sió­fok ellen, és akkor nem lehet gond. Mint megtudtuk, a szakosztály vezetői abban reménykednek, hogy a Siófok elle­ni látványos játék hatására még több néző lesz kíváncsi a mai mérkőzésre. Arra is felhívják a szurkolók figyelmét, hogy a pénztárnál bérletek vásárolhatók, felnőt­teknek 1000, diákoknak 500 forintért. A bérletekkel az összes hazai bajnoki és ku­patalálkozó megtekinthető. A további sze­repléstől függően, várhatóan, tizenkettő- tizennégy vagy annál is több mérkőzést játszik a TK ebben az idényben a Buj- tosiban. Révay

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom