Új Kelet, 1994. október (1. évfolyam, 163-188. szám)
1994-10-04 / 165. szám
UJ KELET MEGYÉNK ÉLETÉBŐL 1994. október 4„ kedd 3 Hatoslottó-sorsolás NAGYKÁLLÓI NAPOK Kisvárdán Tapasztalatcsere és ötletbörze A totó- és lottójátékok szervezésére specializálódott Szerencsejáték Rt. 1994. október 1-jén megyénkben. Kisvárdán tartotta meg a „6 a 45-ből” hatoslottó sorsolását. Mindezt a Kisvárdai Várszínház és Művészetek Házában. Neves fővárosi művészek gálaműsorával magát a várost is megajándékozták egy nagyobb összeggel. A polgármesteri hivatal három variációt dolgozott ki a pénz, a 250 000 Ft hasznosítására, a közönségben ülők közül pedig egy kisvárdai lakos — akit kisorsoltak — eldöntötte, hogy a variánsok közül a város melyiket valósítsa meg. A hölgy a fogyatékos gyermekek számára történő sportszervásárlást tartotta a legfontosabbnak. A gálaműsor után dr. Oláh Albertet, Kisvár- da polgármesterét is megkérdeztük, mit jelentett Kisvárdának ez a vasárnap este. — A Határontúli Színházak Fesztiválja, a hagyományápoló találkozók, s ez a mai este is azt jelenti, hogy kitekinthetünk, s ránk is figyelnek egy kicsit, ami nagyon fontos, hiszen az ország szélén vagyunk. Azok az emberek biztosan a szívükbe zárják ennek a városnak a nevét, akiknek jó nyereményük volt az e heti hatoslottón. A kisorsolt hölgy is jól választott. Örültem a döntésének, mert szeretném, ha az Emelj Fel Alapítvány által támogatott testi és szellemi fogyatékos gyermekek nem éreznék azt a rettentő nagy hátrányt, amivel az életben indultak. — Ön lottózik? — Igen. Ugyanazokkal a számmokkal, hetente öt lottóval, és már 25 éve. Hatoslottóval csak ritkán. Volt már hármasom, s elég jó nyereményeim voltak, de a ma este főnyertese Kisvárda volt! VA. — Mi azt akarjuk, hogy ez a város éljen — mondta Stock Gyula, a II. Rákóczi Ferenc Művelődési Ház igazgatója a IV. Nagykállói Napok rendezvényeinek forgatagában. Igyekeztünk olyan programokat szervezni, hogy a kállóiak érezzék: mindez számukra, értük van és nemcsak a szervezők kedvtelésére. A Ki Mit Tud Nagykállóról címet viselő vetélkedő keretében előzetes pályázatot hirdettünk. Olyan munkák, tervek beérkezését vártuk, amelyek egyéni véleményeket adtak volna például arra, hogyan tehetnénk szebbé a város főterét, hogyan fejleszthetnénk Nagykállót vagy mit tehetnénk a munkanélküliség ellen, de sajnos egyetlen pályázat sem érkezett. — A programokat viszont nagyon sok érdeklődő látogatta meg. — Ebből a szempontból igazán nem lehet okunk panaszra. Szeptember 26. és október 2-a között a család éve jegyében családvetélkedőt szerveztünk, a középiskolások részére különböző játékos és sportvetélkedőket, volt táncház, a Korányi Frigyes Gimnázium színjátszóköre George Orwell Állatfarmját mutatta be. Láthattuk Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című művét a Harlekin Gyermekszínpad előadásában, de nem maradhatott el a szüreti felvonulás, a kirakodóvásár, s természetesen a bál sem. Többször fellépett a Kállai Kettős Néptáncegyüttes. Azt szeretnénk, ha a káliói emberek már előzetesen felkeresnének bennünket, javaslatokat tennének, mit szeretnének látni, felajánlásokat tennének, s ennek szellemében szervezhetnénk. Az intézmények óriási segítséget nyújtottak, a Körösi Csorna Sándor Általános, Zene- és Szakiskola ezidőben rendezte a Körösi-napokat, a Szivárvány Óvoda pedig a Pedagógiai napokat, amelyek kapcsolódtak a művelődési ház rendezvényeihez. — Nagyon sok pedagógus van a városban — mondta Pető Gáborné óvodavezető. Nagykállóban 17 óvodai csoport, két általános iskola, s két középiskola működik. Tagja vagyok az önkormányzat kulturális bizottságának, ahol felvetődött az ötlet a Pedagógiai napok szervezésére. Ezzel szeretnénk hagyományt teremteni, hiszen a pedagógusok érdeklődőek, erős hivatástudattal rendelkeznek, s nagy számban vesznek részt a továbbképzéseken. Nem csalódtunk, az előadásokra nemcsak a környékről, hanem Békéscsabáról, Debrecenből is érkeztek hozzánk óvónők. — Milyen témájú előadások hangzottak el? — Természetesen amelyek érdeklik, foglalkoztatják a pedagógusokat. Az óvodáskorúak mozgásképességeinek lehetőségei, az óvoda-iskola átmenet problémái, a pedagógus önértékelése és még sok egyéb. Az előadásokkal párhuzamosan kézműves foglalkozásokra is nyílt lehetőség, nemezelés, bőrözés, fafaragás, gyöngyfűzés. Az óvónőkre jellemző tulajdonság, hogy a semmiből mindent képesek készíteni a gyerekek számára. Tapasztalatok, ötletek gyűjtésére is jó volt ez a néhány nap, a Szivárvány és a Brunszvik Teréz Óvoda is nyitva volt ezekben a napokban a kollégák, érdeklődők számára. — A város pedagógusai képesek voltak otthont teremteni az idelátogató vendégeknek. Bizonyítja ezt az általuk készített kávé, szendvics, s nem utolsó sorban a közvetlen beszélgetések. — Igen, a munkatársaim nélkül mindezt nem tudtuk volna megszervezni. Olyan boldog vagyok — s enyhe mosoly villan át az arcán —, ebből mi is profitáltunk. Mint óvodavezetőnek, célom az, hogy a kollégiumból igazi közösséget szervezzek. Ez a közös munka, a közös tevékenység által, úgy érzem, megvalósult. Kozma Ibolya--------j So k autós figyelmen kívül hagyja a tiltó táblát, pedig számos bosszúságot kerülnének el. Mivel felújítják a művelődési ház homlokzatát, a törmelék ráhull az autókra VÁLLAJI TERVEK Másfél kilométer helyett óriási kerülő A trianoni béke megkötése után rendkívüli mértékben átrendeződött Európa politikai arculata. A vesztes felektől hatalmas területeket vettek el és ítélték meg addig még nem is létező országok számára, felrúgván vele az etnikumi érdekeket. Nem egy szomszédos országot tudnánk említeni, ahol ma is népviszályok dúlnak a nemzetiségek között. Ám a szeretet és'az összetartás nem ismer sem földrajzi, sem pedig államhatárokat. S aki nem hiszi, hogy manapság még léteznek olyan csodák, hogy nem kiabálnak egymásra kígyót-békát a határ egyik és másik oldalán élő népek, az nyugodtan látogasson el Vállajba, ahol a lakosok szeretetteljesen ápolják a kapcsolatot a határon túl rekedt Csaná- los község lakóival. — Községünk Tiborszállással együtt társközsége volt Mérknek — kezdi beszél- getésünket/févéjz Antal polgármester.—így az akkori községfejlesztési politika értelmében „szinten tartásra” ítéltettünk. A téesz kivételével integrálták az általános iskolát, az óvodát és a hivatalt is. Csak 1990-t követően, az önállóság visszanyerése óta indult fejlődésnek Vállaj. Mindez az ésszerű gazdálkodásnak és a kormányzat által felkínált pályázati lehetőségek kihasználásának köszönhető. Úgy érzem, sikerült bepótolni a lemaradást. Némi dicsekvéssel mondom, hogy sikerült megteremtenünk az önálló élet feltételeit. Újraindítottuk az önálló általános iskolát, melyet négy tanteremmel, tornateremmel és a hozzákapcsolódó kiszolgáló létesítményekkel bővítettünk. Kézilabdapályát építettünk az iskola mellé, és most van folyamatban egy 35 millió forintos beruházás keretében az iskola kerítésének elkészítése. — Ahogy hallgatom Önt, úgy tűnik, rengeteg pénzt fektettek az oktatás felvirágoztatásába. Nem szorítottak ezzel háttérbe mást? — Egy kívülállónak valóban így tűnhet, ám nem így van. Községünk már 1989-ben bekapcsolódott a crossbar rendszerű távhívásba. Pontosabban szólva akkor kezdődött meg a beruházás, és '92-ben fejeződött be. Ugyanis két részben kötötték be a telefon- vonalakat, szám szerint 215-öt. — Mennyibe került mindez a lakosságnak? —Akik az első körbe kapcsolódtak be, 40 ezer forintot kellett állniuk, a második körben 42 ezer forint volt a belépési díj. A vezetékesgáz-hálóza- tot a három faluval közösen valósítottuk meg, melyhez a lakosság 45 ezer forinttal járult hozzá. Rendkívül nagy volt az érdeklődés a lakosság körében, közel 90 százalékos volt a bekötési arány. —Akármerre nézek, mindenhol aszfaltos utat látok... — Bár több utcában szilárd burkolatú út épült, és néhányat felújítottunk, még mindig csak 75 százalékos az aszfaltos utak aránya. Mindezek mellett felújítottuk az egyéb intézményeket. mint például az óvoda, a temetőben lévő kápolna, mely egyben rava- tolozó is. Segítettünk az egyháznak a templom tetőszerkezetének felújításában is. S ami a legfontosabb, biztosítani kellett és kell is az újraindított intézmények működtetésének megteremtését és a falu költségvetését. — Mindezt mekkora pénzösszegből? —Ebben az évben 50 millió 54 ezer forintból gazdálkodhatunk. Ebből a működési költség 27 millió 430 ezer, a fejlesztési kiadásaink 6,5 millió forintra rúgnak, a támogatások illetve pénzelvonások 3 millió 548 ezer forintot visznek el a kasszából. A fennmaradó majd 13 millió forintot pedig a gázberuházásra fordítottuk. A működési költségből az általános iskolai oktatás anyagi szükséglete a napközivel együtt 9 millió forintot von el, míg az óvoda fenntartása csak 2 millió forintunkba kerül. — A megyében nagyon magas a munkanélküliség... — Sajnos, munkahely nálunk is nagyon kevés van. A többi községhez hasonlóan tőlünk is elsősorban Mátészalkára és az építőiparba jártak dolgozni az emberek. A felszámolásokat követően azonban sokan munkanélkülivé váltak. Bár nemrégiben létesült egy sütőüzem és egy sörfőző is, nem oldja meg teljesen gondjainkat. Akik tudnak, ilyen-olyan vállalkozásba fognak, már persze, ha van rá pénzük. — Milyen a község ellátottsága? — Az élelmiszer- ellátás biztosított, erről az ÁFÉSZ által működtetett ABC mellett 2-3 maszek bolt gondoskodik. A nagyobb műszaki cikkeket, bútorokat és egyéb más dolgokat azonban csak Nyírbátorban vagy Mátészalkán tudjuk megvenni. Az egészségügyi ellátás is probléma- mentesen működik. Háziorvosunk, védőnőnk és fogorvosunk is van, Utóbbi a gyógyszer- tárhoz hasonlóan a három községet látja el. A legfőbb gondunk, hogy a sok ígérgetés ellenére még mindig nem sikerült a határt megnyittatnunk. Pedig annak az etnikumi híd szerepén túl nagyon fontos gazdasági jelentősége is lenne. Mi nagyon jó kapcsolatot építettünk ki a határon túli településekkel, ami legfőképpen a kulturális és a sportrendezvényekben mutatkozik meg, és működik már évek óta. A rendszeresebb találkozásokhoz azonban elengedhetetlenül fontos az egykori határátkelőhely megnyitása. Nem azért szorgalmazzuk mi ezt, mert ebből olyan sok bevételünk lenne, hiszen ez nem így van. Tavaly is 60 ezer forintunkba került, hogy a háromnapos rendezvényre ideiglenesen megnyitottuk. De ha azt akarjuk, hogy ez a jó kapcsolat még élőbb legyen, nagyon nagy szükség van rá. S hogy miért? Vállajt és Csanálost mindössze másfél kilométeres távolság választja el egymástól, ám csak 110 kilométeres kerülővel tudunk eljutni innen oda és vissza. Az igaz, hogy Ágerdő- majomál van kishatárátkelő, de az alig tíz kilométeres távolságra annyiba kerül a vonatjegy ára, mintha Budapestre utaznánk. De nem is ez á legfontosabb indokunk, hanem a gazdaság fellendülése. Ha nyitva lenne a határ, kölcsönösen tudnánk segíteni egymást a vetésnél és a betakarításnál is. Mert amilyen gépünk nekünk nincs, az van nekik és fordítva. Ezenkívül emberi erővel is tudnánk egymás hasznára lenni. Hiszen több dolgos kéz segítségével itt is, ott is hamarabb végeznénk a mezőgazdasági munkákkal. Csak hát, sajnos, a kormány ezt nem látja be, mert amikor meghoznak egy törvényt, nem gondolnak arra, hogy az illetékeseket és a valóban hozzáértőket is megkérdezzék a dologról. Pedig ha hallgatnának a véleményünkre. Úri Mariann
