Új Kelet, 1994. október (1. évfolyam, 163-188. szám)
1994-10-26 / 184. szám
UJ KELET 1994. október 26.. szerda 5 Téglagyár? Halastó? Üdülőtelep? Faüzem? Berceli kísérletek Operatív intézkedések a határon Járványveszély nincs A koleráról sokszor és sokféleképpen írtunk. Vádoltak bennünket szenzációhajhászással, hangulatkeltéssel. Hát persze, hogy elindul az újságíró fantáziája, ha egy témáról nem szívesen nyilatkoznak, ha azt látja, hogy kertek alatt a farkas, és senki sem tesz semmit. Sokkal jobb lett volna, ha az illetékesek nem a járványveszélyt tagadják, hanem pontosan közlik, hogy mit tesznek visszaszorítása érdekében. Dr. Grgurics István, Kisvárda tisztiorvosa vállalta, hogy elmondja, mit tettek és tesznek a járvány terjedésének megakadályozása érdekében. — Milyen általános intézkedések születtek? — A körzeti orvosoknak bejelentési kötelezettségük van a városkörzeti és megyei szervek felé. A koleragyanús személyeket kötelesek vagyunk azonnal a nyíregyházi kórház fertőző osztályára szállítani. Negyvennyolc órás megfigyelésre kértük a határőrséget, melynek értelmében regisztrálják az ez idő alatt beérkező határátlépőket, és pontosan jelentik a fertőzéses területről találnak, azonnal orvoshoz kell juttatni, és fertőtleníteni kell a helyet és az állományt. A lakosság köztisztasági panaszait meghallgatjuk, feldolgozzuk, meghatározzuk a teendőket, végrehajtásukat ellenőrizzük. Komoly büntetéseket helyezünk kilátásba. Az önkormányzatoknak vállalni kell, hogy saját hatáskörükben intézzenek bizonyos dolgokat. Ezeket mi ellenőrizzük. Szórólapokat bocsátunk ki a határőrizeti szervek dolgozói, valamint a határátlépők részére ukrán és román nyelven. A vámosok megkapták a kolera elleni védőoltást, bár ennek hatásosságát illetően a szakmai vélemények megosztottak. A kamionsort visszafordítottuk a Záhonyon kívüli területre, a határtól körülbelül ötszáz méterre. Innen szakaszosan engedik őket a vizsgálati területre. — Kisvárda a legközelebbi város. Mondhatnánk, a külföldiek első állomása. Születtek-e kiemelt intézkedések? — Az egész város területén betiltotA kamionokat Záhonyon kívül várakoztatják érkezőket. Megnyugtatásként mondhatom: minden remény megvan arra, hogy még a szórványos megbetegedéseket is el tudjuk kerülni. — Kaptak-e központi utasítást a határintézkedésekre ? — Központi utasítást nem kaptunk, de ennek ellenére néhány intézkedést foganatosítottunk. Ha beteg külföldit tűk a külföldi élelmiszerek árusítását. Ez vonatkozik a csomagolt és konzervárukra is. A belső piac zsúfoltságát is csökkentettük. A külföldieknek megtiltottuk az árusítást. Kereskedelmi tevékenységet csak a külső piacon végezhetnek. Élelmiszert azonban itt sem lehet árulni. F. Sípos József Dacia*vadászok Nyíregyháza városképéhez lassan már elengedhetetlenül hozzátartoznak a koszos, széles karimájú fekete kalapot viselő, mosdottságukról nem valami híres nagybajuszú emberek — itt-ott asszonyi hátvéddel: hadd lásson világot szegény, míg ura és parancsolója elvégzi bonyolult és veszélyes tettét, a Da- cia-vadászatot. A vadászok leshelye az Orosi út jobb oldalán, a Család utcával szemben helyezkedik el. Ki-kiugranak az egyre gyorsuló autók közé, tekintetüket a város felé irányítva: lesik a prédát. Minél ócskább, lerongyolódottabb, annál köny- nyebb becserkészni. Az utolsó pillanatban visszaugranak a sáros padkára. Fékcsikorgás, káromkodás. Végre megjelenik álmaik vadja — egy rozs- da-rágott csoda. Kiperdül egy fekete kalap. Egy kormányrántás balra és a vad nem teríti le a vadászt. Húsz méterre ott a másik, még az elől is kitér, aztán jön a harmadik — ezt már nem kerüli ki: ugorj, ha tudsz! A vadász ugrik, káromkodik. Nem érti, hogy lehet az, hogy valakinek van egy Daciája és azt nem akarja eladni — pont neki a nagy fekete vadásznak. Végre. Egy megáll. Körbeveszik, a gazda ki sem tud szállni. Repkednek a szavak: Százötven! Százhetven! Kétszáz! — Én csak parkolni akarok! — Kétszáztíz! — Nem eladó! Tapogatják a kabátját, rángatják a kormányt. Nem marad más lehetőség, gázt adni és menni, és egy új tábla kihelyezéséről gondoskodni: DACIÁVAL PARKOLNI VESZÉLYES! F. Sipos Tiszabercelen hat esztendővel ezelőtt egy jól prosperáló téglagyár működött a Tisza közelében. Napjainkban erről csak az egykori gyár kéménye árulkodik, mely évek óta árválkodik a parlagon maradt területen. A megszűnés okairól és arról, hogy igaz-e a hír. miszerint egy vállalkozó szeretné bérbe venni a volt téglaüzem helyét, kérdeztem Hajnal András polgármester urat. — A gyár a mályi tégla- és cserépipari vállalaté volt, amely 1988-ban még a tanácsi rendszerben szanálta a gyárat azzal az indokkal, hogy nem gazdaságos. Ennek következményeként a térségben először Tiszabercelen jelentkezett a tömeges munkanélküliség. Az elbocsátások folytán kilencvenen kerültek utcára. Nagy részük, mintegy negyven-ötven ember cigány volt, akiket érzékenyen érintett a gyár bezárása. Az épületet felajánlották az akkori tanácsnak és tsz-nek hasznosításra, de egyikőjüknek sem kellett. Végül is a Hajdúnánási Állami Gazdaság vette meg másfél millió forintért. Ezzel a terület tulajdonjoga is a Hajdúnánási Állami Gazdaságé lett. Ezt a jogot a gazdaság úgy kapta meg, hogy rekultivációs kötelezettsége van, ami azt jelenti, hogy a téglagyár területét használható állapotba kellett volna hozniuk. Ez nem történt meg, sőt két év leforgása alatt lebontották az üzemet. A munkálatokat a földhivatal sem tudta behajtani az Állami Gazdaságon, mivel a gazdaság is átalakult. Az 1990-es választások után az épületnek tehát már csak a gyárkéménye volt meg. Egy rendelet alapján az önkormányzatok a területükön lévő állami vagyont visszaigényelhették. Ezt mi is megtettük, s 1993 tavaszán két és fél éves huzavona után önkormányzatunk tulajdonába került Óda a karfiolhoz! O te karfiol, te drága...ó...te... drá...á...ga... Bocsánat, de nem folytatom tovább! Hogy miért? Mert nem érdemli meg! Persze előfordulhat az is, hogy rosz- szul értelmezem a dolgokat, mert a karfiol az lehet, hogy megérdemli, csak nem éri meg... Talán jobb lenne, ha úgy folytatnám, hogy: csillagok... csillagok... de szerintem az se jó. mert a karfiol a földön terem. Csak az ára súrolja a csillagokat! Szegény csillagok, mostanában folyton koptatják őket; most éppen a karfiol a soros. így aztán össze is veszett a karfiol a piacon a banánnal meg a tökkel. Azt mondja a banán: ide figyelj te karfiol, én nem értem, hogy miért vagy te olyan drága! Többe kerülsz, mint én!!! Pedig én a világ másik végéről jöttem; utaztam szekeren. hajón meg autón—bejártam az egész földet, mire ideértem, te meg innen jöttél a „ricsei” határból! Úgy van, úgy van — helyesel a tök. Azért vagyok olyan drága, mert nagy szárazság volt — válaszol flegmán a karfiol. Ejnye... ejnye — rázza tökfejét a tök. Hát szárazság volt tavaly is, meg tavalyelőtt is; sőt. még azelőtt is!!! Mindig arra fogtok mindent! Hogy van ez nálatok? — kérdezi a banán a tököt. Hát úgy, hogy szántanak-vetnek, néha kapálnak is — válaszol a tök. És ha szárazság van? — kérdezi a banán. Hát akkor kiülnek a határba, és nézik az eget; közben énekelnek, hogy: add már, Uram, az esőt! Az meg juszt, csak azért se! Egy cseppet se! Dolgozz meg a pénzedért! Öntözz, ha kell — ne rám várjál! És a vevők mit csinálnak? — kérdezi a banán. Morognak magukban, hogy mit csináljanak? Megvegyék, vagy ne vegyék? Ha megveszik, akkor megegyék vagy ne egyék? Mert megenni kár lenne; az ilyen drága dolognak a vitrinben a helye, csak ott hamar megbüdösödik! így aztán inkább énekelnek velem — morog magában a tök. Hogy mit? Hát azt, hogy: „száz forintnak ötven a fele...”, de ha így folytatjátok, akkor nem forintban! Fillérben 1!! Gyöngyösi ez a terület. A képviselő-testületnek döntése van arról, hogy ezt a „birtokot” olyan munkahelyteremtésre kívánja felhasználni, ahol helyieket foglalkoztatnak. Újsághirdetést adtunk fel, melyre több vállalkozó is jelentkezett. Volt egy pályázó, aki cserép- és téglagyártást akart folytatni. Sajnos ez meghiúsult, egyrészt a hitelek felvételén, másrészt a vállalkozó szerint a kevés építkezés nem lett volna megfelelő felvevőpiac az árura. Egy másik vályogvetéssel szándékozott foglalkozni, de az utolsó pillanatban visszalépett, mondván: úgy látja, az ő termékeinek sincs piaca. Most tervet készítettünk egy halastó létrehozásához egy vegyes vállalkozás keretén belül, de a külföldi tőketárs az Miután a szabad orvosválasztás alkalmából ki-ki leadta betegkártyáját az általa kiválasztott orvosnak, kicsit megfeledkeztünk, mostohák voltunk ehhez a témához. Pedig betegek azóta is vannak, az orvostól továbbra is elvárjuk a segítségnyújtást, a gyógyítást, dr. Novák Tamás rendelőjében próbáltunk betekintést nyerni a vállalkozó háziorvosok mindennapjaiba. — 2252 ember tisztelt meg a bizalmával, adta le hozzám betegkártyáját — kezdi a tájékoztatást a doktor úr. — Praxisom nagy része a Malomkert lakóiból, zömmel középkorú emberekből tevődik össze. Naponta 40-50 ember fordul meg a rendelőmben, télen ez akár duplájára is nőhet. A betegek a közel tíz év alatt szinte már személyes ismerőseimmé váltak, sikerült jó kapcsolatot kialakítani velük. Úgy érzem, bíznak bennem, ami persze kölcsönös. Sajnos hárulnak rám hálátlan hatósági orvosi feladatok is, mint például a mozgássérültekre és a keresőképtelenség elbírálására vonatkozó törvények alkalmazása, ami gyakran vezet érdekellentéthez orvos és betege között. — Miben jelent mást a vállalkozóvá válás? — Elsősorban önálló gazdálkodást jelent, aminek persze előnyei és hátrányai egyaránt vannak. Előnyei közé sorolhatnám például a műszerfejlesztést, hiszen az elmúlt egy évben ezen a területen többet tudok felmutatni, mint azelőtt tíz év alatt. Véleményem szerint hiábavaló a szaktudás, ha nem párosul hozzá a megfelelő műszeres ellátottság. A számítógépes apparátust is sikerült bővítenem, ami a nyilvántartási rendszer miatt ma már nélkülözhetetlen. Nagy segítséget jelent az asszisztencia, ami jelen esetben két szakképzett ápolónőt jelent, akikkel már félszavakból megértjük egymást. Ez igen fontos, hiszen a mi szakmánkban esetenként percek alatt kell egyidejűleg tájékozódni, előzményt felkutatni és dönteni a beteg utolsó stádiumban úgy döntött, hogy nem kívánja finanszírozni az elképzelést. Jelenleg is folytatunk tárgyalásokat két vállalkozóval egy faipari üzemegység és egy üdülőtelep kialakítása tárgyában, bízva abban, hogy ezúttal sikerül közös nevezőre jutnunk, és munkahelyeket tudunk majd teremteni. A gyár területe közművesített, így tehát minden feltétel adott ahhoz, hogy valamilyen vállalkozás beinduljon. Szeretném ha a közeljövőben az utcán megállítanak az emberek és a témával kapcsolatban felteszik nekem a kérdést: — Na mi van? —, nyugodt lélekkel válaszolhassam nekik: — Az üzlet megköttetett! Tóth Mihály sorsáról. A szakma állandó fejlődését nyomon követendő, gyógyszergyárak ügynökeivel tartok kapcsolatot. — Milyen hátrányokkal jár az önállósodás? — Az önállóságnak is megvannak a negatívumai, hiszen az eddigiekkel ellentétben mindenről nekem kell gondoskodni, a nyomtatványbeszerzéstől a gyógyszerellátáson át, a rendelő tisztántartásához szükséges söprűig. Nehezen megoldható a szabadságolás, a helyettesítés, tehát mindezeket nyomon követni állandó sokoldalúságot igényel, amellett, hogy figyelmem javát a betegeim gyógyításának szentelem. Annak ellenére, hogy nincs hivatali főnököm, munkám felett felügyeletet gyakorol a Városi Tisztiorvosi Hivatal, hatósági orvosi feladatok is hárulnak rám, és végül de nem utolsósorban a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár felé tartozom szigorú jelentési kötelezettséggel, ami nem utolsó szempont, hiszen valójában az úgynevezett „kártyapénz” az alapja a jövedelmemnek. — Támogatásra számíthat-e a vállalkozó orvos? — Valóban nem ejtettünk még szót az önkormányzatról, „aki” a rendelőt térítés- mentesen biztosítja munkámhoz, bár részükről a támogatás az imént felsoroltakat figyelembevéve lehetne egy kicsit bőkezűbb. Még mindig napjaink „slágerét”, a vállalkozást előtérbe helyezve, említésre méltó, hogy sajnos a jelenlegi, egyébként sem igazán vállalkozásbarát adózás jogszabályai, a felületesen kidolgozott működési szabályzat miatt, eléggé hézagosán terjednek ki az egészségügyi vállalkozásokra. A vállalkozó orvos például nem számolhat el költségként sok mindent, amit más vállalkozó természetszerűen, annak ellenére, hogy az adóelvonás viszont XXI. századi szinten van. Tehát valójában az a tény, hogy vállalkozó orvos lettem, nem feltétlenül jelent többletet az elismerésben, vagy a jövedelemben. F. S. E. Doktor úr, itt benn valami fáj...(?) Kártya és választás
